Van levegő!!!

Már régóta terveztem. Sokszor elhatároztam. Voltam orvosnál is, vagy éppen egyéb segítséget kértem, eddig azonban nem jártam sikerrel. Magamban persze tudtam, közeleg a pillanat, már nem kell sokáig várni és sikerülni fog. Hogy hogyan, azt nem tudtam, de biztos voltam benne, lassan itt az idő. Az időpont pedig egyszer csak eljött, valahogy tudtam, hogy most van. Pont egy hete kedden, este fél 8 körül. Onnantól nem cigizek:-))

Akik ezt a blogot olvassák, valószínűleg nem tudják átérezni milyen rohadt nehéz ezt az egyszerűnek tűnő feladatot végrehajtani. Hiszen csak nem kell rágyújtani és kész. Ez sajnos nem így van. Qrvára nem egyszerű és nehéz meló. Nekem annyival könnyebb a dolgom, hogy az én környezetemben szinte senki sem dohányzik, ráadásul sportolgatok is, ami szintén segít erőt meríteni.

Elvonási tünetek közül nálam az alvászavar a legerősebb. Este 10-kor felébredek, majd örülök, hogy mindjárt reggel, mehetek bringázni. Aztán rájövök, hogy még csak este van. Mit csinálok reggelig? Lemegyek, megnézek 3 filmet, közben pedig eszek:-))Ez van, de nemcigizek.

A legdurvább hatása viszont a sportteljesítményemre van. Ma alig bírtam magammal futás közben, egyszerűen csak futottam felfelé. A hegyi hajrá emelkedőjén voltam ma a leggyorsabb (4:34)a laza, beszélgetős futás alatt. Nagyon élvezem, hogy nem szabályoz le a tüdőkapacitásom. Egy hét után!!!

Persze még mindig nagyon nehéz, most is sós mogyorót eszek, de meg fogom csinálni, és ahogy szerettem volna, Nagyatádon már egy nemdohányzó Vasapu fog a tó partján állni a nagy nap reggelén.

Végre nyár!

A héten bringázgattam, futogattam rendesen, de a hétvége is igazán jól sikerült. Szombaton tekertem egy 100-ast 32-es átlaggal. Vasárnap pedig 80-at bringáztam 33,3-assal, majd ráfutottam 18-at 5:15-el. Jól esett. Meleg volt, tűzött a nap, ez nekem való idő. A futás 15. km-énél rá szerettem volna egy kicsit kapcsolni és semmi gondot nem okozott, az utolsó 3 km-t 5 percen belüliekkel futni. Nagyon élveztem, remélem a maradék hétvégék is legalább ennyire hasznosan telnek, akkor nem lesz gond Nagyatádon.

Közeledik...

Múl héten nem mozogtam semmit. Ráfoghatnám arra is, hogy kevés időm volt, vagy az osztálytalálkozóra, de talán mindegy is az ok. A lényeg, hogy az utolsó 6 hetet a felkészülésből pihenten kezdtem meg. Kedden végre Pudingman-nel tekertünk közösen egy beszélgetőset (Ő beszélt:-)), szerdán Szaszit-tal indultunk el, de hamar abba kellet hagynunk, mert küllőtörést szenvedett a Culebro, így maradt utána a futás. Tegnap a IronFertő-ről ismert futópályán futottam 15 kilit 5.08-as tempóval. A feliratok, ábrák még megvannak az aszfaltos részeken, néhol mosolyra görbült a szám, egy szó, mint száz, nagyon örülök, hogy ilyen jól sikerült az a nap és, hogy ilyen jó emlékeim vannak.

A fülhallgatóm elromlott, eddig bírta. 1,5 év, télen-nyáron futás és bringa közben néha lelocsolva, néha izzadsággal a hidegtől befagyva, de mindig szólt. Rendelnem kell egy újat, szerintem ugyanilyen lesz.

Szóval ezt a 6 hetet most meg kell nyomnom. Hogy mennyire veszem komolyan a dolgot, arról pár nap múlva írok bővebben is. Egyelőre annyit, hogy egy merőben új edzésmódszerrel fogom magam felhúzni a nagy napra, ami eddig úgy néz ki, működik.

E hónapban jelenik meg Thievery-ék új albuma, már nagyon várom, remélem legalább annyira jó lesz, mint az elődei.

Nagyfiúk ha játszanak

Először is köszönöm mindenkinek a részvételt a hétvégén, nem kis távolságokat utaztatok, de remélem megérte mindenkinek. Szaszitnak pedig külön köszönöm a sok segítséget.

Ha januárban el kellett volna mondanom, pontosan milyen hétvégét is szeretnék erre a bizonyos vashajlítós két napra, hát pont ilyent mondtam volna. Minden olyan volt, ahogy elképzeltem.

Péntek délután Schwarczi volt az első beérkező, akivel együtt még utoljára ránéztem a futópályára, hogy minden rendben van-e, majd a futáshoz a vizet, banánt már együtt adtuk le Szaszit-tal. Közben Kombinat-ék is megérkeztek Fertőrákosra és Petiék is közeledtek. Végül kora este együtt volt a csapat első fele. Anita, Gergő, Kombinat, Szaszit, Schwarczi, Lelketlen, Tibi és én. Petivel és Tibivel most találkoztam először és tényleg óriási a duma. Kombinat szórakoztatott minket a duplán szerzett élményeivel és a másnapi edzésre húztuk egymást. Este 11-kor befutott Sipi, akinek a gyors bemutatkozás után segítettünk gyorsan sátrat verni, majd Szaszit-tal el is indultunk haza.

Reggel, még egy bevásárlás után azért a biztonság kedvéért körbetelefonáltam a csapat második részét, hogy időben van-e mindenki. Egymástól 10-15 km-re haladtak, mindenki pontosan érkezett. 8 órára teljes lett a csapat,már csak Sonyra és a két aprótalpúra vártam délutánig.. Böbe, Öregbaka, Emese, Ábel, Kusti, Ivan Grasso, Tepó, Myke, Ironsün, Edina és Márk volt a reggel csatlakozók névsora. Bedepóztuk a futócuccainkat egy péntek délután kreált depóba és kiálltunk a kapuba egy –két közös kép erejéig. Depózás közben nekem a társaság egy csoport óvodást juttatott eszembe, akik valami nagyon felnőttes játékot próbálnak ki. Csak mi már nem éppen óvodáskorúak vagyunk.

Bár még nem tudtuk, de innentől egy lavina indult meg, amit Kombinat indított meg rettenetesen. A képen látszik, ahogy mi még békésen pózolunk a kamerának, de Ő már véresen habzó szájjal, üveges tekintettel indul a dolgára.

A dolga az volt, hogy minket kikészítsen, lehetőleg még a határ előtt. Szóval megindult. Mögötte én indultam és vártam, hogy majd észreveszi, a csapat még nem teljes de Ő úgy tekert elöl, mintha az életéért tekert volna. Ebben a pillanatban érkezett mellém Tepó és Myke, majd egy „Fogjuk meg!” csatakiáltásra mi is átváltoztunk éhes fenevaddá és nem törődve az előttünk lévő távval megtéptük láncainkat. Nekem nincs km-órám, de az első 42 km-en 37-es átlag sikeredett. Hidegség előtt már Lelketlennel üldöztük Kombi-t és ott végül valahogy sikerült megállítanunk. Megvártuk a többieket és megbeszéltük, hogy nyugisabban haladunk tovább. Sikerült is legalább 2-300 m-en át, aztán megint kezdődött előröl. A vízszintes, vagy éppen lejtős szakaszokon a „Vágjuk szét a betont!”, vagy a „Siessünk, mert 40 alatt van az átlagunk!” kiabálások hangzottak el. Hamar átértünk Ausztriába ahol megkaptuk a beígért pofaszelet, de tekertünk rendületlenül. Igazán ekkor esett le, hogy ezt szerettem volna, ezt, amikor együtt tekerünk pl. Öregbakával, Sünnel vagy éppen Myke-val, de mondhatnék akárkit a csapatból. Ez az érzés, amikor egy ilyen vonatnak az egyik vagonja vagy, na, ez nem semmi érzés. Ezt láttam mindenkin. Már ekkor azt gondoltam, már megérte.

Neusiedl elött volt egy komoly holtpontom, Myke-val szenvedtünk, fogyóban volt a vizünk is és egy temetőt akartunk keresni, hogy igyunk, aztán megláttuk, ahogy a csapat egy benzinkutat foglalt el éppen. Szó szerint. Kulacsok feltöltve, holtpont vége, indulás! Megpróbáltam ismét a lehetetlent. Megpróbáltam összetartani a csapatot, de valahogy nem találtak célba a szavaim, ismét üveges tekintetek, vérbe forgó szemek néztek a távolba, ismét feszültek a láncok, sírtak a gumik. Nettó időnk 3:31 lett asszem amikor beértünk a depóba, aztán kezdődött a második felvonás.

Irány a futópálya! Király volt veletek itthon, nálam, nálunk futni. ott ahol én nap mint nap edzek egyedül, vagy éppen Szaszit-tal. De most hirtelen benépesült az erdő, sőt a lejtőkön még hangosabb is lett. A frissítőpontoknál Laci barátom profi munkát végzett, ott volt és akkor, ahol kellett. Innen is köszönöm Neki. A pálya mindenkinek tetszett, bár lelketlen kevesellte az emelkedőket (este a tűz mellett), szerintem szép kis hullámvasút volt szép tájakon jó időben. A hegyi hajrát Szaszit nyerte, a befutónál pedig Tepó volt a legelső beérkező. Gratulálok nektek! Miután beértünk elkészült e a bizonyos videó, amely tanúsítja, még egy gép is elfáradhat, hát még mi, humanoidok. .-)

 Kellemes érzés lett úrrá a csapaton, leültünk a fűbe egy kicsit, kifújtuk magunkat, egy kicsit lazítottunk.

A napnak azonban még korántsem volt vége, hiszen ebben az állapotban érkeztünk meg egy kerti partira. A csapat egy része (nem én) elkezdte a húst és a többi hozzávalót előkészíteni a Myke által főzött világbajnok marhapörkölthöz. Közben érkeztek meg végre Sony, Nonó és Noel is, így már tényleg teljes volt a létszám. Az este előrehaladtéval, az italok fogyásával együtt emelkedett a hangulat is, bár azért érezhető volt a napi program. Persze ez a kerti parti sem múlhatott el igazi fiús erőfitogtatás nélkül, melyre akkor a combrúgás tűnt a legmegfelelőbbnek. Kombinat megkapta ami jár Neki és szombattól már a Géptigris hívó szóra is hallgat. Én is kaptam egy meglepetés pólót amit ezúton is köszönök mindenkinek.

 Éjfél előtt Öregbaka jól berendezte a sátrukat, így Őt már nem láttuk, aztán kb. egy óra múlva, amikor már Tibi gyakorlatilag a tűzben ülve aludt, de fáradt persze senki sem, én vállaltam be először, Fáradt vagyok. Reggel erre egyszerre hördült volna fel a tömeg, de most, bár nem mondta senki, mindenki elvonult aludni. Még a gépek is.

Reggel 5:47-kor ébredtem, Myke már gyakorlatilag útra készen állt. Pakolásztunk, sátrat bontottunk (az enyém volt a legkönnyebb) és eljött a búcsú ideje. Lelketlen annyira mondogatta, hogy szeretné megnézni a Muck-ot, hogy nem mondhattam nemet. Szaszit, Márk, Tibi, LC és én kocsiba vágtuk magunkat és a hegy aljában már be is melegítettünk azon a 20 méteren, aztán elkezdtük a mászást.

A „Buzi aki kistányérra vált” kiáltás közbeni váltást nem tudtam mire vélni, de nekem sem volt kedvem beszélgetni. Nem vágtuk szét a betont, de azért felmentünk. Jól esett, ám utána nekem nagyon hamar el kellett jönnöm. Márk és Szaszit még rátekert 60-at, kemény legények.

Különös hangulata volt ennek a hétvégének. Egy tét nélküli versenyre emlékeztetett, vagy egy csapat rossz gyerekre, akik azt játszhatják, amit szeretnek. Bolondozás volt, amit mindenki véresen komolyan vett, ahogy kellett. Ráadásul hasznos is volt, mert szerintem aki itt velünk végigment az nyugodtan odaállhat idén Nagyatádra, a póló szinte garantált.

Én ugyan nem adtam nevet ennek a hétvégének, de az IronFertő ragadt rá leginkább, így utólag pedig a visszajelzések alapján megígérem, lesz jövőre is, csak akkor lesz benne emelkedő is. :-))

Apró változás

Egy apró változás lenne a hétvégi programunkban. Remélem, senkinek sem okoz gondot, hogy az italát saját maga hozza. Nagyon nehézkes lenne az elszámolás, szinte lehetetlen ilyenkor igazságot tenni, úgyhogy legyetek szívesek önellátók lenni. Köszi. A kajánál marad az utólagos elszámolás.

A menetrend pedig a következő lesz. Péntek délutántól várlak Bennetek Rákoson, a Sátortáborban (Fertőrákos, Fő u. 79.). Előtte csörögjetek rám, hogy biztos ott legyek, akinek nincs meg a számom, annak mail-ben megírom. Aki szombat reggel érkezik, annak úgy kell számolnia, hogy 9-kor indulunk, tehát addigra Neki is útrakésznek kell lennie.

8:45-re mindenkinek be kell „depóznia”, hogy 9-kor el tudjunk indulni. Bringára a szokásos dolgokat kell hozni, talán némi Euro nem árt, ha van mindenkinél .A kört Fertőráko-Balf-Fertőboz…. Fertőd- irányba kezdjük, így a magyar oldalt rögtön az elején letudjuk. Ezen a szakaszon kell a legjobban figyelni, mert sajnos itt az út és az autósok minősége is hazai. Határlépés után Podersdorf-ot vesszük célba, aztán a tó északi felénél fordulunk nyugati irányba és az ezt követő szakaszt az 50-es úton tesszük meg. Az utolsó 30 km-en van egy pár emelkedő, de nagyon barátságosak, nem kell félni tőlük. A táv 114 km, tehát 30-as átlaggal is max. 13:00-kor visszaérünk a táborba. Ha bringázás közben ketté is szakad a csapat, bevárjuk egymást még a pályán, hogy együtt kezdhessük el a futást. A futópályán 7 és 10 km-nél lesz frissítési lehetőség a reggel előre leadott étellel, itallal, utána nem. Akinek tehát ez nem biztos, hogy elég, az hozzon magával kulacsövet, vagy bármi hasonlót is.

Itt is együtt maradunk, figyelünk a leszakadókra és elkapjuk a szökevényeket. 9 km-nél lesz egy 1 km-es „hegyi hajrá”, itt muszáj lesz versenyezni, mindenki csapjon oda, amennyire csak bír! A dombtetőn frissítés és egy hosszú lejtmenet vár majd minket, ahol szintén együtt futunk. Utána egy kis hullámvasút az erdőben, majd az utolsó km-nél elengedjük egymás kezét és verseny a táborig.

Zuhanyzás, átöltözés után gyorsan összedobunk valami finom tésztát. Utána pedig elkezdjük a főzést és az ivást. A pörkölt szerintem este 8 körül lesz készen (mi is), addigra a vegáknak is elkészítjük az Ő kajájukat és már vacsorázunk is.

Zenecuccot viszek, de ha van valakinek gitárja, vagy bármilyen hangszere, hozza el!

Biztos jó idő lesz, de azért jó sok meleg cuccot hozzatok, éjjel már biztosan jól fog jönni 1-2 +takaró.

Pihenjetek, kemény lesz :-)))

Pályabejárások

A héten tettem egy majdnem teljes kört a futópályán, igaz, az ellentétes irányból. Annyira jólesett a futás, hogy egyszerűen nem akartam lassabban futni 4:30-nál, élveztem, ahogy suhan a táj. Aztán valahol közben meghúztam a bal combomat és kb. 12 kilinél meg kellett állnom nyújtani, persze vissza is lassultam rendesen utána. A vége 5:02 lett a 15 km-es távon .

Volt aztán rövid bringázásom is, ma pedig a vihar előtt Szaszit-tal gyorsan megkerültük a Fertőt. Az első, bő 80km-t nagyon megtoltuk (34,4 km/h), volt benne olyan óra, ahol 36,7-es átlagot tekertünk, de ebben volt egy hátszeles 10 kili is. Aztán az egyre erősödő szélben elfogyott belőlem az üzemanyag, keveset ettem előtte és közben is, úgyhogy a maradék 31 km-t 28-as átlaggal küzdöttem le. Szaszit-nak a végén ment jobban, Neki egy kicsit ki kell purcannia, hogy aztán szárnyaljon

A lényeg, hogy a tornádó előtt hazaértünk és nagyon jó kis edzés volt.

Hegyes-jeges

Nagyon-nagyon bosszús lettem, amikor vasárnap reggel kinéztem a ablakon. Az ember próbálja előre megtervezni, mikor is tud menni edzeni, aztán jön az időjárás és megpróbál mindent keresztülhúzni. A szombati csodálatos idő után vasárnap szél, eső és hideg volt. Fél óra múlva azonban már tudtam mi lesz. Elindulok. Szaszit-tal beszéltük meg ezt a közös tekerést, így Vele is megbeszéltem. Nem sokáig kellett győzködnöm.

Fraknóba terveztük a menetet, szép hely, igazi hegyi edzős helyszín. Elindultunk tehát és még az eső is elállt, csak a hideg maradt és az elég komoly szembeszél. A combjaimat nem éreztem valami acélosnak, de küzdöttünk a szélben. 30 km múlva értünk a kiszemelt hegy lábához. Csinos szerpentin vezet fel a várhoz, majd onnan szívatós hosszabb emelkedők a hegytetőre. Szaszit-tal nem tudtam a lépést tartani, lemaradtam és a saját tempómban kerekeztem fel. Fent aztán kicsit körülnéztünk és indultunk tovább. Innen kezdődött a neheze… Elkezdett esni az eső és a lefelé vezető úton 50-60-al száguldva a fékek nem igazán hatékonyak. Szinte semmit sem láttunk, a ruháink egy pillanat alatt eláztak, a cipőkből folyt ki a víz és azt hittük ennél már nem lehet rosszabb. Tévedtünk. Ezernyi apró tűszúrás az arcon jelezte a jégesőt. Ezt nem kívánom senkinek, irtózatosan fájt, a kezek kellenek a kormányra, az arc telesen védtelen a nagy tempónál lefelé. Üvöltöttünk egymásnak, hogy meg kellene állni, de aztán egyikünk sem tette. Inkább siettünk. Innen még tekertünk kb. 60km-t az esőben, végig pofaszélban mikor az utolsó 3km-en belül Szaszit hátsó defektjét szereltük meg átfagyott ujjakkal.

Hát így esett eddigi talán legküzdelmesebb edzésem, amin 25,5 km/h átlagot hoztunk össze a 91 km-en, amiben 1006 m szint volt.

Első kettő Muck

A lábaimban még éreztem a tegnapi 2x 5km-es futásomat, ( 4:24/km - -60 m, 4:55/km -+60m) de ma nem tudtam volna nyugodtan aludni, ha nem mászom meg legalább egyszer a Muck-ot bringával. Tényleg tud hiányozni ez a csaknem 6 km hosszú hegymenet. Ennek ellenére idén még asszem nem is voltam. Kíváncsi voltam mennyi idő alatt jutok fel úgy, hogy ebben az évben már tudom viszonyítani a tavalyi mérésekhez. Bár nem néztem meg a régebbi időket előttte, valahogy úgy éreztem, jobban megyek. Tovább tudok kiállva tekerni alacsony fordulaton és ülve is erősebbnek éreztem magam. Az első menet 21:17 volt, aztán süvítés lefelé. Másodszorra próbáltam még többet kiállni a nyeregből, ráadásul kb. féltávnál egy montis srác vágott elém egy oldalsó útról, úgyhogy nyomtam, ahogy bírtam. Utolérni nem tudtam már, de a távolság talán csökkent. 20:45 alatt értem fel. Tavaly a pb-m 21:29 volt. Ennek nagyon örülök, úgy néz ki, tényleg jobb formában vagyok, mint egy évvel ezelőtt. A súlyom, bár nem gyakran mérem, most annyi, mint 2010 augusztusában. 2-3 kg még biztosan eltűnik.

Talán gyorsulok, könnyülök, (hú, de jó szó :-), erősödök.

The Exploited..... no comment.

A futópálya

Pénteken-mielőtt Szaszit-tal berúgtunk- kimentem montival , hogy berajzoljam a futópályát, hiszen már csak 20 nap van addig. Közben megpróbáltam elképzelni milyen is lesz a Fertő kör után itt futni. Biztosíthatok mindenkit, hogy szuper lesz. A futópálya is jó.

Fertőrákosról először elfutunk Sopronig, végig erdőben, murván, illetve aszfalton. Sopronnál aztán (kb. 7km) egy barátom vár minket frissítőállomás gyanánt. Ezután visszafordulunk egy másik úton az erdőben. Ezen a szakaszon lesz (9,2-10,2 km) egy hegyi hajrá. Aki ezt megnyeri egy kis ajándékot is kap. Fent ismét frissítés, majd lerobogunk Rákosig, de mivel ez csak 14 km, még teszünk egy kis kört egy hullámos szakaszon. Az utolsó 1 km, amikor már nem lehet eltévedni szintén verseny lesz, természetesen hegyi befutó. A pályát végig kijelöljük, de a 2x 1 km-en kívül úgysem verseny lesz, tehát együtt leszünk.

Edzőverseny

Ma rendezték itt a környékünkön a Neusiedler Radmarathon-t, ami egy országúti bringaverseny a Fertő tó körül. Edzésnek éppen megfelelőnek tűnt, úgyhogy csatlakoztam a mezőnyhöz. A csatlakozás szó szerinti volt, mivel a házunk előtt volt az útvonal kijelölve. A rajthoz oda se mentünk, hanem egy barátommall szépen kiálltunk a ház elé, és amikor a második boly jött, hopp, már benne is voltunk.

Előtte úgy beszéltük meg, hogy együtt maradunk mindenképpen. Két éve a Mátrában Ő várt rám, most viszont nem ez volt a helyzet. Ezzel a bollyal is tudtam tartani a lépést, gyors volt a tempó, de jó erőben éreztem magam. Az pedig, hogy egyszer csak Vili ott volt mellettem csak olaj volt a tűzre. Akartam, és tudtam is menni, jó volt. Közben kerestem a kollégát, de nem találtam, így fájó szívvel, de búcsút intettem a társaságnak. Balfnál ért utol, de sajnos a dombon se tudott velem tartani. A következő csoportot ismét elcsíptük. Ez már olyan tempót jelentett, hogy mindig volt bennem tartalék, ha éppen ugrani kellett, azt gondoltam ezzel végigmegyünk, de megismétlődött az előbbi helyzet. Hegykőnél megálltam, vártam 1-2 percet, aztán irány tovább együtt. Mondta, hogy menjek nyugodtan, de nem tudtam. Ő sem ment volna fordított esetben. Egyre gyengébb bollyal haladtunk, volt, hogy előre mentem meghúzni a csapatot, de rám szóltak, hogy ez ide sok. Igazából nagyon élveztem, hogy jó erőben érzem magam, könnyedén tekertem a 38 körüli tempót, nem is értettem igazán mitől, hiszen idén szinte nem is bringáztam még. 70km körül Rogi már nagyon oda volt. Nem nagyon tudtam már Rá hatni. Innentől azt án az volt a menü, hogy a dombokon előrementem, megelőztem egy két csoportot, majd a lejtőkön bevártam a cimborát. Na, ezt nem nagyon értették:-).

Egy elég nagy eső kapott el minket, ami aztán teljesen odavágta társam napját és egy benzinkútról autós segítséget kért, úgyhogy a maradék 25 kilit egyedül tettem meg.

120 km lett a vége 3:42 alatt. 32,2-es átlag… Jövőre megnézem mit tudok, mert elég nagy kérdőjel van a fejemben.

Összességében nagyon-nagyon tetszett ez a verseny. A bolyozás közben használt jelzéseket hamar kifigyeltem, később már én is használtam. Azon viszont csodálkoztam, mennyien nem szerelték le a könyöklőt a kormányról. Nem szép dolog…

A bringapálya

Berajzoltam a kerókört, hogy aki szeretné, kicsit tanlmányozhassa. Összesen 305 m szint van benne, tehát nem egy kifejezetten hegyes pálya. Szél viszont valószínüleg lesz (ÉNy), de ahogy most látszik kb. 17 fős vonatunk lesz:-)

Edzés kicsit másképp II.

Mivel már csak kevesebb, mint négy hét a májusi találkozásunkig ezért szükség van egy rakás információra ahhoz, hogy tényleg olyan jó legyen, amilyennek szeretnénk.

Körülbelüli érkezési és távozási időpontok.

Hozol-e magaddal még valakit?

Van-e sátrad? Ha van, van-e benne esetleg +szabad hely?

Szerintem a bográcsban készített marhapörkölt, grillezett csirkemell szeletek, illetve grillezett zöldségek elég jók lennének kaja gyanánt, ha valakinek más ötlete van, szóljon.

A legfontosabb, vörösbor, rozé, whisky és pálinka, esetleg sör, ki mire teszi le a voksát leginkább. Olyan nincs, hogy nem iszok!!!

Természetesen a kellékeket beszerzem, a helyszínen majd elszámolunk.

Ma kimentem tekerni a leendő útvonalra és arra gondoltam, ha jó idő lesz akár csobbanhatunk is az egyik strandon. Fürdőgatyát is hozzatok!

Ha van esetleg egyéb ötlet vagy bármi javaslat, nagyon szívesen fogadom, apróságnak tűnő dolgokkal is bombázhattok.

Komment vagy emal formában várom a válaszokat.

A Tó vár Rátok!

Boldog szülinapot!

Végeztünk az itthoni munkákkal a kijelölt határidőre, ami Nono hatodik szülinapja volt. Nagyon jól sikerült a buli, az ajándékok közül pedig a Geomag játékok vitték el a pálmát nálam is. A műanyag focikapuk hamar áldozatává váltak a két, tortától, cukortól felpörgött aprótalpúnak.:-))

Ma este napsütésben, nagyon kellemes időben egy jóleső futásra indultam. Sárvár óta nem futottam, úgyhogy nagyon hiányzott már. Nem akartam semmi időt figyelni, csak futni akartam. Ismét rájöttem, hogy mennyire szeretem az erdőt. Csak szedtem a lábaimat, élveztem ezt a kis esti kocogást. Aztán valahogy nem lett 5 perc nél lassabb km-em és az átlag 4:39 lett a 9,2 –es távon 150 m emelkedéssel . Ilyen még nem volt, nagyon örülök neki. Szerintem a futásom rendben van, elégedett vagyok vele, most jön a bringa felhozása, hiszen már csak kb. 3 hónap van hátra a rajtig.

A Maraton-on is túl

Először is ezer köszönet a szurkolásért, nagyon jó volt és szükségem is volt rá. Aztán persze nagy gratuláció minden futónak, különösen Szaszitnak, akire a 60. km körül senki sem fogadott volna és sikerült felállnia, aztán futott még kb. ugyanennyit, amivel a dobogón végzett.

Az én versenyemről próbálok néhány gondolatot összeszedni, de megmondom őszintén az agyam még nincs a helyén. Szóval egy álmatlan éjszaka után indultunk Szaszit-tal nevetgélve, jókedvűen, minta nem is tudnánk mi vár ránk. Pedig Tomi tudta, Neki ez volt a harmadik. Az Ő célja, többet futni, mint tavaly (108 km), az én célom eredetileg a 2 maraton volt, de aztán mégis úgy indultam neki, hogy 100-ig szeretnék elmenni.

A rajt előtt végre találkoztam Pudingman-nel, akivel elbeszélgettünk az maradék időt. A frissítődobozainkat letettük egy sátorba a pálya mellett aztán beálltunk a tömegbe. Meglepően sokan voltunk. Indultak váltóban és egyéniben is a 12 óráson, de persze ott voltak a „24-esek” is. Az idő nem volt valami jó, hideg volt, felhős, nem nekem való.

10-kor rajt. Tomival egy utolsó pacsi, zene a fülre aztán futás. Megpróbáltam 6 perces kiliket futni, takarékosan, lassan úgy, hogy közben ne gondoljak a távra. Úgy terveztem 5 km-enként fogok frissíteni egy kicsit és egy nagyot. A kicsi italból és pl. ropiból állt, a nagy pedig valami kaja és egy rövid nyújtás. Az elején persze ennek semmi szükségét nem éreztem, de csináltam rendesen, tudtam, hogy másképp nem fog menni. 15-nél volt egy kisebb holtpontom, de hamar átlendültem rajta. 30-nál viszont elkövettem egy hibát, kiszámoltam mennyi is van még 100-ig. 70 jött ki még tizedszerre is!!! Nem, az nem lehet! Ezzel elvoltam pár körön át, de igazából minden ment rendesen. Próbáltam nem figyelni, ahogy a váltósok elhúznak mellettem, de ugyanezt még 24-esektől is láttam. Az 1 km-es pálya nem igazán szórakoztatott, csak a következő 5 km-re, a zenére és a tempóra figyeltem. A 42. km után pedig irány az ismeretlen! Eddig ez volt a leghosszabb táv nekem. Nagyon vártam az 50-et, majd a 60-at. 60 körül ismerős arcokat véltem felfedezni a csőben, amit láttam. Csizka barátom és lelkes hölgykoszorúja lepett meg. Nagyon jó volt végre kizökkenni, pár szót beszélgetni. Aztán mikor elmondta, mi van az Endo-n, hogy mennyien figyelik a versenyt újult erővel vágtam neki az ekkorra már igencsak unalmas körözésnek. Igen az unalom, ez a legtalálóbb szó, hogy 65-ször is neki tudjál indulni ugyanazon a körön, nem is értem ezt hogy lehet zene nélkül.

Titokban reméltem, hogy Sony-ék is eljönnek, de azért tényleg meglepődtem mikor megjelent a két kis aprótalpú az én Kismamámmal. Már volt mit várni minden körben, volt kiket keresnem a tömegben, sőt Nonó még futott is velem. Egy kicsit olyan volt, mint Nagyatád. Aztán Anyuék is megjöttek, szóval szurkolókból megint nagyon jól jártam a helyszínen és a világhálón egyaránt. Ez nagyon sok energiát adott.

A pályán Tomival is sokszor találkoztunk, néha Ő volt szarabbul, néha én, de nyomtuk. 60 km környékén éppen Ő volt mélyponton, vörös fejjel éppen az egyik oszlopot akarta kidönteni, nem tudom mi baja lehetett vele, de nagyon neki volt feszülve

A kisgyermekes szurkolók hazamentek, Így csak Anyuék maradtak és bíztattak rendesen, még ha nem is értették egyáltalán miért is kell ennyit futni. Hozzáteszem, én sem pontosan tudom.

Azt hiszem 78 km környékéig csak frissítésekkor gyalogoltam, akkor sem sokat, de akkor eljött a vég. Nem a lábam vagy a gyomrom fájt, nem. Elkezdett a egész testem remegni. Fáztam, kimerült voltam, elfogyott minden energiám. Már nem tudtam magamat frissíteni, nem volt hatása a colának, gélnek, egyáltalán semminek. Egy cél lebegett már csak előttem, a 2 maraton. Azt mindenképpen meg kellett csinálnom, de álló helyből még elindulni is kegyetlen volt. A mögöttem lévő km-ek eddigre már megtették hatásukat és a lassú tempónak köszönhetően nem gyorsan, hanem szépen lassan gyűrtek le. Innentől már séta+futás volt, közben ezerszer újraszámolva a km-eket, hogy tényleg meglegyen. Este fél10-kor sikerült befejeznem a 83. kört. Ez kb. 86 km. Ezután viszont nem találtam motivációt, hogy továbbmenjek, a 86 és a 88 között nem láttam különbséget, így kiálltam és próbáltam magam rendbe hozni forró teával.

Az eredeti terv tehát sikerült, de a 100 km-t nem tudtam elérni.

Az teljesítményem a mezőnyben gyengének mondható. 41 indulóból a 29. lettem, de nekem nem Ők voltak az ellenfeleim, hanem a táv.

Elégedett vagyok-e? Igen. Sikerült kihozni magamból a jelenlegi maximumot. Nem rontottam el a frissítésemet, komoly gyomorproblémám nem volt, nem volt izomgörcsöm, és amit a legnagyobb sikernek könyvelek el magamban az az, hogy 78 km-t tettem meg úgy, hogy az étkezések közbeni, egyenként 50 m-ek kivételével a távot futva tettem meg. Ez nagyon fontos volt nekem.Azt hiszem méltóképp ünnepelehettem a pont egy éve futott első maratonomat.

A verseny szervezése kiváló volt, a kaják teljesen rendben voltak. Háromszor kaptunk meleg ételt+1 technikai pólót , mindezt 7000 Ft-ért.

A tegnap esti mozgásom nagyon durva volt. Szaszit-tal olyanok voltunk, mint két reumás bányaló. A házunk előtt a kocsiból szinte kiestem. Mostanra viszont rohamosan javul a helyzet. Izomláz nincs, egy kicsit fáj a térdem, de ezt szinte észre sem veszem.

Mindent egybevetve azt kell mondjam ez nem az én sportom. Ez nekem túlságosan unalmas. Nem tudtam megfejteni, mi a különbség egy Ironman maratonon szenvedni vagy egy ilyen helyen. Tényleg nem tudom, de az előbbi nekem jobban tetszik.

Rápihenés

Egyszerűen ügyetlen voltam, nem tudtam időt szakítani a blogra, sőt még az edzésekre sem. Annyira besűrűsödtek a dolgok, hogy esténként úgy dőltem el, mint egy zsák krumpli. Persze ez nem akkora baj, sőt…, csak éppen nyakamon van Sárvár. Pontosabban a 12 órás verseny.

Egészen a múlt hét elejéig jól mentek az edzések. Kedden még futottam egy 30-ast, aztán a hét végén szerettem volna egy hosszabbat, de az már nem jött össze. Ezen a héten pedig ma futottam először, de csak 14-et. Szóval a rápihenés megvan. A motiváció, a mentális felkészülés is rendben. Megcsinálom.

A mai futás egyébként nagyon jól esett. Az első 5 km-t 4:33-al futottam, aztán lassítottam, nem akartam magam kinyírni, így a vége 4:52 lett.

A géleket ma megvettem, holnap rakom össze a zenéket az mp3 lejátszó(ka)t, meg az összes cuccot aztán szombat reggel indulás. Az http://www.endomondo.com/  -on élőben tudjátok majd követni a versenyemet ha regisztráltok és megjelöltök ismerősként (Mr. Vasapu), sőt a peptalk gombra kattintva, a beírt szöveget rámondja a fülemre. Nem ér röhögtetni és ezen a versenyen nem játszik a "Buzi aki belegyalogol" sem.

Alakul

Kicsit finomítottam a bringa beállításait. Könyöklő előbbre, nyereg kicsit előre döntve és így tökéletesnek érzem. Idei második tekerésemmel is elégedett vagyok. 31,9-es átlagot tekertem 44 km-en úgy, hogy most nem is tekertem ki magam nagyon, ráadásul a szél is erősebb volt, mint legutóbb.  St. Margarethen-nél egy piros mezes trió eredt utánam, de nem volt esélyük:-), az üldözés viszont jól esett, jó volt versenyest játszani. Egyébként szélben még jobban érezni jótékony hatását ennek a viszonylag agresszívebb beállításnak.

Aktív pihenés

Isteni volt ez a pár nap Alsópáhokon. Lubickolás a fiúkkal, játszóterezés, szaunázás és persze svédasztalos nagy zabálások jellemezték ezt a 4 napot. Azért persze ránk i s jutott idő, de elsősorban az aprótalpúakról szólt a dolog. Egyik reggel korábban keltem, futócipőt húztam, aztán irány Keszthely és persze a Balaton part. Az aranyhíd mellett, a felkelő nap sugaraiban fürödve futni…., hát az nem semmi. Közben arra gondoltam, mekkora szabadságot ad az embernek a futás. Tulajdonképpen nincsen semmire szükségem ahhoz, hogy egy kb. 24 km-es kirándulásra induljak és relatív gyorsan, különösebb erőlködés nélkül még élvezzem is. Szuper!!!

Mostanában ezeket a 20+-os távokat nyomom lassabb tempóban, arra törekedve, hogy minél kevesebb energiát használjak fel közben. Ma több mint 30-at futottam 5:43-as tempóval, kevés frissítéssel, úgyhogy a vége könnyebb is lehetett volna, de azért nem volt vészes. Azt hiszem ez a sárvári verseny mindenképpen jó döntés volt. Bár már csak 120 nap van az Ironman-ig, azért nem árt egy-egy közbenső részcél sem. Így az ember könnyebben átvészeli az esetleges motivációhiányos időszakokat.

A squash-t pedig egy időre abbahagytam a tegnapi nappal. Időm is kevesebb jut rá, és ahogy tavaly is szüneteltettem, úgy idén is. Nem szeretném, ha egy rossz lépés a parkettán tönkre tenné a kedvenc triatlonos mókámat.

Míg köt a beton

Ma reggel, rögtön miután Schumi befejezte az időmérőt :-( elkezdtük a födémet betonozni. Jó kis munka volt, mivel mi kevertük az anyagot is. Szaszit is ott volt és segített( köszi). Közben beszéltük meg, hogy utána elmegyünk futni, a kőműves csak annyit mondott, ezután biztos nem fogtok. Nem lett igaza. Kis pihenő után kifutottunk a tóig és onnan haza. Én ezen a héten harmadszor, tehát a 70 kilit is átléptem úgy, hogy különösebb fáradtságot nem érzek. Ez jó jel. A tónál technikai szünetet tartottam, majd mikor utolértem Szaszitot megkérdeztem Tőle, én is ilyen őrültnek nézek-e ki lámpával a sötétben szombat este, futva, persze igennel válaszolt és ennek szellemében hazafutottunk. Nagyon jól esett, laza 5:50-es km-eket rakosgattunk egymás után beszélgetve.

Holnaptól 4 napig egy kis kikapcsolódás lesz, úgyhogy nem Sopron környékén rovom a km-eket.

Lassan készülök

Az net-re nem jut időm mostanság. Ma is csak azért van, mert este 7 körül, miközben a lábaimat pihentettem a szemeim is lecsukódtak egy kicsit. Naponta többször váltogatom a munkásruhát, az utcait, illetve a futófelszerelést.

Az edzésekre térve, most egyértelműen Sárvár élvezi az elsőbbséget (Nagyatád után). Próbálok minél lassabban futni, minél kevesebb energiát felhasználva. Azt kell mondanom, nem is olyan egyszerű. Néha egészen más tempót mennék, ha nem szólna rá a fülemre Endo minden km után. Kicseréltem a zenéket is, sőt egyszer még pulzusmérőt is vittem magammal. Szóval mindent a lassúságért.

Fentiek hatására mostanában a tempóm 5:40 – 6:00 /km-re csökkent. Ennél a tempónál pedig egy 24 kilis futás meg se kottyan. Néha azon kapom magam, hogy szinte elbóbiskolok futás közben. A pulzusom 140 körül mozog, ami nálam elég alacsony értéknek számít. A lábaimat erősnek érzem, sokat gondolok a versenyre, próbálok lelkileg is felkészülni rá. Az 1 km-es körpálya szintén ismeretlen terület lesz számomra, bár azt hiszem azon a sok jó zene átsegít majd.

Nyeregben

Végre! Ma reggel szikrázó napsütésben megtekertem a Culebro-t. Nem volt nagy táv, csak 44 km (255 m szint), de olyan jól esett, hogy csak, na. 30-as átlagot szerettem volna, de 13 másodperccel lassabb voltam, ennek ellenére elégedett vagyok az idei első menetemmel. A hírhedt Pozsonyi út egy kicsit meredekebb lett, kell még pár hét, hogy a nyári formám visszajöjjön. A sík részeken viszont kb. ugyanazt hozom, mint tavaly, sőt. Némileg a bringa is megváltozott, kapott egy ferde nyeregcsövet, egy rövidebb stucnit, a kormányt pedig teljesen lesüllyesztettem.  Először nagyon furcsa érzés volt. Egészen más üléspozíciót eredményeztek a változtatások. A súlypontom sokkal előrébb csúszott, a hátam pedig végre közelít a vízszinteshez. Az első 10 percben még kissé labilisnak éreztem magam, de aztán hamar megszoktam. Egy problémám akadt, hogy a térdeimet néha bevertem a könyöklőbe, de annyi állítási lehetőség van még abban is, hogy ezt orvosolhassam. Szerintem így jobb lesz.

Ezt a képet a múlt héten készítettem. A májusi futópálya egyik utolsó szakasza, itt még rápillanthatunk a Fertőre, amit előtte körbetekertünk. Addigra zöld lesz a táj, ígérem.

Két Marathon egy nap alatt?

Vajon le tudok-e futni 84,39 km-t 12 órán belül? Ezt számolgatom, de persze teljesen feleslegesen, úgyis ki fog derülni. Április 17.-én, Sárváron rendezik a 12, illetve 24 órás futóversenyt.

Nevezek, lefutom. Úgy érzem, képes vagyok rá.

Szaszit már rutinos indulónak számít, úgyhogy az Ő infói alapján próbálom megtervezni a taktikát. Gondolkodtam a 30perc/4 km és a 60 perc/8 km meneteken is, de lehet, hogy inkább 1,5-2 óránkénti pihenő mellett döntök. Ahogy szokták mondani, „fejben kell ott lenni”, na, ez tényleg egy ilyen verseny. A vár körüli 1 km-es körökből kell ezt a távot összehozni, bele ne szédüljek. Kíváncsi vagyok, mire vagyok képes ilyen szituációban, mi adja meg magát először, a test vagy az agy? Mindenesetre várom.

A futás különben mostanában egész jól megy, tegnap futottam egy 15,5 km-es kört 230 m szinttel 4:57 kilikkel. Asszem ez volt eddig a leggyorsabb ekkora távon.

"Laza" hét

Az elmúlt hét nem sok km-t hozott. Ez a vésés-ásás kombó 6 napig tartott és 12 m3-t jelentett, a sok cipeléstől pedig péntekre egyenesen állva kötöttem be a cipőmet, úgy megnyúltak a kezeim. Két úszás és két futás azért volt. A futás tök jól ment, 17 és 16 kilit futottam kényelmes, laza tempóban kb. 180 m szinttel 5 perc körüli tempóban. Az úszást nem mértem, de csinálom.

Most már aztán jöjjön a meleg, mert már nagyon hiányzik a bringa! Első alkalommal biztos kivégzem magam, annyira tekernék már.

Egy kis videó a képhez:

A vázizomzat erősítése

Harmadik napja, hogy nem hagyományos triatlon-edzéseket végzek. A kellékeim a feszítővas, a vésőgép és a csákány volt. Nem tudok távokról, időkről beszámolni, de biztos jót tett. Nem fáradtam el, a fülem pl. egyáltalán nem fáj. Holnap már lesz futás is, de az elkövetkezendő pár hónapot ennek a sportnak is szentelem.

Az általam nagyon várt Brains lemez nem okozott csalódást. Pörgősebb mint az előzőek és ha jókor szólal meg, bármilyen hegyre felvisz.

A másik út

Annyira érdekelt az 1000 m mell ideje, hogy ma ebéd után felmentem az uszodába és lemértem. Két hossz bemelegítés után meg is kezdtem a 30 hossz leúszását. 21:32 lett a vége. Igyekeztem a hangsúlyt minél jobban a felsőtestemre koncentrálni, ami sikerült is, mert most inkább a vállaimban, karomban érzem a mozgás hatását, mint a lábaimban. Persze még nem vetettem el az edzőkeresés ötletét, de ez mindenképpen jó hír. Ezek szerint ugyanis nem lehetetlen 1:20-at úszni mellben sem. Nekem pedig elsősorban az időeredmény a fontos. Ha lábbal előre, pillangózva menne, az sem zavarna, a lényeg, hogy meglegyen.

Gyors mell

Két hónapja, heti háromszori úszástanulással jelenleg ott tartok, hogy gyorsban a 100 m-t 2p26 sec alatt tudom leúszni viszonylag takarékos üzemmódban. 500 m-t még nem úsztam le egyben, a leghosszabb táv 266 m volt.

Ezek nem túl szép számok.

Amikor elkezdtem ezeket a kora reggeli úszásokat, két hónapot adtam magamnak arra, hogy gyorsban kb. 20 perces ezreket tudjak. A két hónap letelt és én ettől elég messze vagyok, úgyhogy ezt ebben a formában abbahagyom. Nem éri meg. Két lehetőségem van, vagy keresek magamnak egy edzőt, akivel további egy hónapot hajlandó vagyok teljes erőbedobással tanulni, vagy idén sem gyorsban úszom le a távot.

Azért azt persze nem mondanám, hogy az erre fordított idő semmit sem ért. Egyrészt volt kb. 2 alkalom, amikor élveztem a korán kelést, másrészt úgy érzem egy kicsit megerősödtem vállban és karban. A bemelegítő, illetve a gyorsok közötti pihenő mellúszásoknak hála valahogy észrevétlenül csiszolódott a technikám. Érzem, hogy gyorsabb vagyok. Próbáltam tehát innen megközelíteni a problémát és arra gondoltam lemérem vajon mennyi az annyi. Teljesen takarékos üzemmódban úsztam le 100 m-t 2:13 alatt, tempósabban pedig 1:57 kellett hozzá. A takarékos itt tényleg takarékos volt, mintha nem is úsztam volna, nem úgy, mint a gyorsnál. Ott azért ezt nem lehet mondani. Ma már nem volt időm 500-at vagy 1000-et mérni, de legközelebb megteszem. Szóval érdekes, lehet, hogy gyorsúszástanulás közben megtanultam mellben úszni? :-)))

Ma jelenik meg a Brains új lemeze, kíváncsi vagyok rá, Őket tavaly is hallgattam Nagyatádon.

Valami történik

Kicsit nehéz volt magamat rávennem az eheti dombfutásra, de persze azért nekiindultam. A mai adag 7 felfutás volt. Már az elsőnél is éreztem, hogy könnyebben megy és végig így is maradt. 3:09 és 3:13 közötti időket mértem felfelé mind a 6 alkalommal. Az utolsót pedig szokás szerint megnyomtam. Na, ez lepett meg igazán. Az eddigi 2:58 pb-t 2:37-re javítottam. Ez elég komoly különbség ekkora távon. Nem ismerem a képletet, amivel ezt át lehetne számolni mennyit is hoz ez majd Nagyatádon, de biztos rövidíti az futóidőmet.

Két ötös

Egyedül ma biztos nem mentem volna uszodába. Szaszit-nak viszont mégsem mondhatom reggel –miután ő már elkészült-, hogy bocs, én még alszom, úgyhogy ma is voltunk. Túl jól nem is ment, inkább technikázni próbáltam. Levegővételt próbáltam megoldani a lehető legkisebb mozdulatokkal, illetve a bal kezem mozgására próbáltam figyelni. Egyelőre egyik sem túl fényes. Holnap folytatás...

Tegnap egy rövid, 10 km-es futásom volt. Először lefutottam Tómalomig (4:45), majd haza (5:05). Az esti squash után aztán éreztem a lábaimban a fáradtságot.

Ebéd uán

A szombat a pihenésé volt, vasárnap azonban, miután az aprótalpúak sziesztázni vonultak, elindultam futni.  30 körül szerettem volna, így Balfot vettem célba, majd onnan haza. 31,42 km lett a vége 2:48 alatt. Ez 5:22-es átlagtempót jelent, amivel teljesen elégedett vagyok. Visszafelé azért küzdős volt a 3 kili emelkedő, annál is inkább mert az előkészített csokit otthon felejtettem, így az összes frissítés 3 dl Cola volt. Ezt a távot tavaly ilyenkor 3:05 alatt futottam, -17 perc, alakul:-))

Még nem megy

Ma úgy indultam reggel az uszodába, hogy leúszok egybe 500 m-t. Hát nem jött össze. Nincs mit szépíteni, 8 hossz után megálltam. Ez 266 m, ráadásul a tempóm is annyira belassult, hogy a vége 7 perc lett. 7 perc!! Vicc. Hogy a francba lehet 7 perc bármitől elfáradni? Ráadásul úszástól…

Hozzáteszem, hogy elég fáradt voltam így a negyedik úszónapon, tegnap megint dombozós edzésem volt, de akkor is. A legrosszabb pillanatok forduláskor vannak. Minden egyes elrugaszkodás után ismét meg kell találnom a légzés ritmusát, aztán mire megvan, megint fordulhatok. Pedig gyorsulok egy hosszon, néha tök jól megy (magamhoz képest), de ez a 15 hossz ma kifogott rajtam.

Jövő héten újra nekivágok.

Délután Ironsün-nel futottunk egyet a Fertő mellett. Jobban esett, mint egy kv. :-)

Gyors - gyors

Előrebocsátom, egy kicsit is úszni tudó embernek lehet, hogy túl sok lesz a zöldség az alábbi sorok közt, de gondoltam, megosztom Veletek.

Egy hónap után kellett megtudnom, hogy én tulajdonképpen nem is a gyorsúszást tanulom. Legalábbis nem a hagyományos értelemben vett gyorsúszást. Vili tegnapi kommentje után, az amúgy is alvásszegény éjszakám alatt döbbentem rá a különbségre. Míg a gyorsnál a toló fázis utáni kiemelés pillanatában elkezdesz húzni a másik kezeddel, addig én csak előrenyúlás után, a vízfogáskor. Ez óriási különbség. Az egyik módszerrel gyakorlatilag folyamatosan húzod-tolod magad előre váltott kezekkel, a másiknál pedig hol az egyik, hol a másik oldaladon teszed meg ugyanezt. Talán olyan, mintha egy kajakot egykezes, vagy kétkezes evezővel hajtanál a vízen.

Én, a neten található videókból az úgynevezett „Total Immersion Freestyle” –t bemutatók alapján próbáltam meg úszni, ez pedig nem a hagyományos gyorsúszás. Az „igazinál” a két kezed valahol a fej alatt-felett kerüli el egymást miközben oldalt levegőt veszel.

Persze reggel első voltam az uszodában 5:30-kor, hogy kipróbálhassam, milyen is az az „igazi”. Hát nem sikerült rájönnöm. Az a pillanat, amikor a jobb kezem éppen lendül előre, közben a ballal már húzok, miközben levegőt veszek kifogott rajtam. Valahogy a biztonságérzetem tűnik el akkor, amikor a fejem van elöl és olyan érzésem van, mintha zsebre dugott kézzel kellene haladnom.

Fogalmam sincs melyik a jó vagy jobb módszer, talán holnap reggel már okosabb leszek (ha Vili nem unja még a fejszét úszni tanítani), de persze nem adom fel.

Ha már ott voltam úsztam persze, sőt mértem is.

33 m – 35 sec, 100 m – 2:07, 200 m-t nem mértem, viszont ma először úsztam ennyit folyamatosan.