2010. augusztus 16., hétfő

IRONMAN


Ez nekem túl nagy feladat.

Nem tudom leírni azt, ami tegnap Nagyatádon történt velem. Persze megpróbálom, de abban sajnos biztos vagyok, hogy az érzéseket, az átélt pillanatokat, órákat nem tudom szavakban kifejezni.

Először persze gratulálok minden célba érkezőnek, mert azt az érmet nem adták olcsón senkinek sem, ebben biztos vagyok.

Szóval éjjel 1 után tudtam elaludni, előtte a szendvicseket készítettük el és összekészítettük az egyéb energiaforrásokat. A gyerekek már aludtak, Sony persze segített. Aztán „alvás”.


Ironsün 4:40-kor küldött „PARTRASZÁLLÁS!!!” sms-e már ébren talált, a telefon ébresztője szintén. Kb. 10 perc alatt elkészültem, megettem 2 kakaós csigát és csak remélni tudtam, hogy ez nem rossz ómen. Utána 40 perc check – tipródás – check – tipródás következett. A banditák a nagymamájukkal maradtak, mi pedig átsétáltunk a gyékényesi tóhoz, ami tőlünk 300 m-re volt. Már javában folyt a bedepózás, én is tettem a dolgom. Bringa be, bringás zsák a helyére. Schwarczi-val itt találkoztam, egy-két jó szó oda-vissza aztán elbúcsúztunk. Még mindig kora volt, elindultunk egy kávét inni. Egyikünk sem az az ölelkezős típus, de most ez valahogy másképp történt. Aztán odasétáltunk a partra. Furcsa látvány fogadott. Az a kép, amit az elmúlt 9 hónapban jópárszor láttam, de élőben…. A reggeli pára tényleg valami misztikus, túlvilági hangulatot varázsolt. A meredek domboldalon ülve éreztem igazán, hogy ma, AZ a nap van. Közben megérkeztek Csizkáék is, jóleső érzés volt, hogy ezért utaztak és keltek fel ilyen korán. Szaszit is befutott, odaadta a frissítőcsomgját nekik. Aztán a könnyes (!) búcsú.


Ruha le, sapka kézbe, indulás a többiekhez, a sorstársakhoz. Kombinat, Tepó, Ironsün, Peti, Attila már ott voltak. Dumálgattunk, viccelődtünk, de igazán mindegyikünk valami másra gondolt. Tudtuk, hogy mindjárt kezdődik. Fél percenként az órámra néztem. Közben észre sem vettem, hogy már a Vangelis szól. A pap bement a vízbe, megáldotta a vizet és minket is. Duurrrr!!!!

Elkezdődött. Futás a tóba. Az eddig a parton barátságosan egymásra mosolygó emberek az ágyúszóra egy pillanat alatt egymást ütő, rúgó tömeggé alakult. Természetesen én midig csak visszaadtam.-). Végül is jó móka volt, feszültségoldásnak teljesen megfelelt. A víz meleg volt és nagyon tiszta. Mellúszásban haladtam. Közben előztek rendesen kb. 10 percig, aztán már csak velem egy tempóban úszók voltak mellettem. Sokan voltak olyanok is akik gyorsabbak voltak, de mivel cikk-cakkban nyomták nem tudtak megelőzni. A sűrű párától 10-15 m-t lehetett látni, úgyhogy fogalmam sem volt, hol tartunk mindaddig, míg meg nem hallottam a zenét és a speaker-t. Ki a vízből, be a vízbe!

A második kör hamarabb telt el, de tovább tartott 3 perccel. Végül a 3,8 km-t 1ó33p alatt teljesítettem.

Ahogy futottam ki a depóba egyáltalán nem éreztem fáradtságot, olyan volt, mint egy reggeli frissítő zuhanyzás utáni érzés. Ez azért durva, de tényleg így éltem meg.

Az öltözőbe pont egy szabad hely volt, lecuccoltam, levetkőztem, törölközés, aztán felcibáltam magamra a bringás nadrágot meg a többi ruhadarabot. Közben persze próbáltam bekapcsolni az mp3-at, de ez ilyenkor mindig nehezen megy. Amikor a cipőmet vettem fel, akkor értettem meg, hogy miért éppen ott volt hely. Nem volt összekötve a sátor fala és 30 cm szellőzés volt rajta:-)

A depót 269.-ként hagytam el.

Kezdődik a bringa. El kellett hitetni az agyammal, hogy ma még semmit sem csináltaml. Így is sok a 180 km, de ha mindig csak a következő állomást vártam, úgy elviselhetőbb volt. Úgy döntöttem, nem viszek pulzusmérőt, nehogy a látott értékektől menjen fel. Az volt a tervem, hogy elkezdek pörgetni ahogy jól esik és reméltem, hogy ez a tempó 30 feletti átlagot fog majd produkálni. Elindultam hát. Az első 300 m után már az autó mellett vártak legkisebb és egyben legnagyobb szurkolóim, Sony és az Anyukája. Hajrá Apu! Gyerünk! Szuper volt. Még 100 m és ott volt Myke és Szilvó is. Ez az, nyomjad!


Közben beálltam a tempómra és megnéztem az órát, 34-38-akat mutatott. Megnyugodtam. Ezek szerint minden rendben, csak haladni kell. Elővettem egy lekváros zsemlét, de valami nem stimmelt. Olyan volt, mintha fűrészport rágtam volna. Köhögtem, nem bírtam lenyelni. Ittam hozzá vizet, de azzal is csak egy küzdelem volt az evés, de nyertem. A bringás útvonal első szakasza egy 75 km-es, enyhe dombokkal megtűzdelt etap volt. Már éppen kezdtem belefásulni a tekerésbe, amikor az úttesten megláttam először egy „Hajrá Tepó!” felfestést, egy „Hajrá Ironsün”-t, majd egy „Hajrá Vasapu!”-t.

Teljesen készen lettem! Ettől aztán végképp nem lassultam. Egy ilyen meglepő gesztus annyit tud lökni az emberen, hogy szinte éreztem, ahogy a keró megindul, csak kapaszkodnom kellett. Köszi Myke & Szilvó. Ezzel a lendülettel már ott is voltam Böhönyénél, ahol a tankcsapdáknál egy jobbos kanyar után az út már Nagyatádra visz. Sony-nak leírtam, mikor hol leszek. Ezen az szerepelt, hogy a versenyközpontba 11:00 – 11:30-is érkezem. 10:50-kor ott voltam. A versenyközpontban szerintem nekem volt a legegyszerűbb megtalálnom a segítő csapatomat. Csizka & Bogi is nagyon kitettek magukért, értem.Még egy lökés.

Anyu és Botond is megérkezett közben, nagyon jó esett.

Ekkor 185. voltam.


Az első 35 km-es kör előtt sok sikert kívántam Nono-nak, aki ez alatt a köröm alatt Ironmanó futóversenyen vett részt és a következőnél már az érmét is láttam. Még egy lökés!

 Ez a 3 kör nagyjából ugyanúgy telt el, közben persze nyújtották a pályát, de ettem ittam, locsoltam magam és haladtam. Végig szólt a zene, úgyhogy nemigen hallottam, mikor szóltak hozzám, de egy srác olyan közel jött, hogy levettem a fülest, azt hittem valami baj van. Kiderült, hogy olvassa ezt a blogot és Ő is nagyon szurkol nekem. Sajnos nem mutatkoztunk be egymásnak, így csak annyit tudok róla, hogy a feleségével váltózótt, de remélem nekik is jól sikerült. Még egy lökés. Közben találkoztam Witch-el, Kombinat-tal, Schwarczi-val és Szaszit-ot láttam mindig a fordítók után 3-5 perccel. A keró utolsó körén már persze a futásra gondoltam. Pörgettem, nyujtottamm de leginkább próbáltam kiverni a fejemből, hogy ma már mozogtam. Nem csináltam semmit, friss vagyok és most futok egy Maratont!

Így érkeztem a depóba. Levetkőztem, felöltöztem aztán indulás.


Ekkor 142 voltam.

A futás kezdetekor szintén frissnek éreztem magam!!?? Sony persze a megbeszélt helyen, a megbeszélt dolgokat adta. Amikor pedig semmit sem kértem a két kezére tette a hűtőtáska szinte teljes választékát, ilyenkor azért mindig elvettem valamit. Ő is nagyon izgult, de szerintem, ha azt mondtam volna neki, hogy most jól esne egy bélszin Stroganoff módra, hát 2 perc alatt varázsolt volna. Láttam a szemein. Az első 3 kört gyakorlatilag folyamatosan lenyomtam, gél, víz, hidegzuhany pohárból. Folyamatosan futottam. Az egyik fordítónál megláttam Tepót, aki 2 körrel volt előttem, viszont közeledtem hozzá. A harmadik körnél megint megálltam „otthon”, magnézium, gél, maltovit, aztán futás. Innentől Tepóval együtt futottunk. Egyenletes tempóban, frissítőknél megállva, de utána azonnal futva haladtunk. Nem szóltunk sokat, nem is nagyon kellett. Gondolom mind a kettőnknek hasonlóan jó érzései voltak. Futottunk az Ironman futópályán, Nagyatádon.


 A pálya széléről rengeteg bíztató szót láttam (mp3) ismerősöktől és ismeretlenektől egyaránt. Myke-ék mellett feltűnt valaki, aki a vérszagra jött szurkolni. Ivan Grasso, még egy lökés.

Szaszit-ról kérdeztem Sony-ékat mi újság vele. Láttam, hogy jön mögöttem kb. 10 percre, de azt hittem egy kicsit hamarabb fog megelőzni. Neki az első fele nehezebb volt, megcsapta a meleg és eléggé szarul volt. Péterék segítői is szurkoltak, sörrel (is) kínáltak. A pályán pedig a körszámok emelkedésével ugyan egyre gyengébben, de mindig összepacsiztunk Ironsün-nel, intettünkKombinat-tal, beszéltem HackMikivel, intettünk Ervinnel, Vilivel és Witch-el is. Péter pedig, ahogy előre mondta üldözött. A 7. körtől aztán elkezdődött az Ironman. Ahogy az meg van írva. Bal vádli, görcs, jobb vádli, görcs, bal comb és a jobb is görcs. A gyomrom pedig jelzett, hogy milyen is, amikor igazán fáj. Két lehetőségem volt. Vagy erőltetem a dolgot és még 12 óra előtt célba érek, vagy óvatoskodom és akkor 12:30. , de lehet, hogy az első lehetőség nem is létezett, a másodikat választottam.

Innentől minden körben megálltam Sony-nál, elfutottam a parkig, kb 50 m gyaloglás, majd futás a frissítőig, utána 20 m séta, majd futás amíg bírok. Ekkor már a pályán olyan dolgokat is láttam, amit a versenyt bemutató filmekről ki szoktak hagyni. Zombik gyalogoltak, hánytak, feküdtek ki és el. Az arcokról eltűnt a hajnali barátságos mosoly, a küzdelemre éhes tekintet. Testek voltak csupán, amit valami olyan erő mozgatott, ami nem minden emberben van meg, csak egy Ironman-be. 7-8-9, ezek voltak a legnehezebb köreim. Közben a parkba érve megláttam Anyut a fiaimmal, akik együtt futottak velem egy darabig. Még egy lökés.

Párbeszéd:

-Norbikám jól vagy?

-Igen.

-Nem fáj semmid?

-De.

-?

-A testem.

Aztán továbbfutottam. Elkezdtem a visszaszámlálást. Szaszit közben megelőzött, új erőre kapott és szinte mindent kiadva magából menetelt előre. Jó volt látni, mert a futás elején nagyon rosszul nézett ki. Lehet, hogy a mozgás hiányzott csak neki:-). Tepó közben az utolsó köréhez ért és én is pont a célegyenes részén voltam, úgyhogy megvártam és odafutottam vele, de persze a célkapu előtt én jobbra fordultam, volt még 2 köröm. Ez a két kör arról szólt, hogy Péter előtt maradjak. Ő egy nagyon jó futó, láttam rajta, hogy semmi baja és közeledik. Imádtam ezt az üldözést. A 11. körben amennyire tehettem rápihentem az utolsóra, feljött kb. 2 percre, de az utolsó körben már a frissítőnél sem álltam meg. Száguldottam (5,58 min/km :-) ). A célegyenes előtt pedig Sony várt a fiaimmal és bizony átszakítottuk!


12:21, ennyi lett.

A célkapu másik felén pedig ott vártak azok az emberek, akikkel, akikért ezt megcsinálhattam. Mert, bár közhely, de igaz, nem egyedül csináltam.

Én a rendezők helyében elgondolkodnék azon, hogy egy versenyzőnek 2 érmet kellene adni. Egyet neki, mert végigment, egyet pedig annak, aki támogatta, elnézte, segítette, buzdította, lehetővé tette, sőt esetleg meg is szerette egy kicsit ezt az egész káoszt, ami egész évben tart és évente mégis csak 1napig tart. Nekem Sony nélkül ez nem ment volna, ez biztos.

Köszönöm.

Lehet-e tetézni? igen lehet, Ő tudta. A még nem könnyező újdonsült Vasembernek átadta a névre szóló Ironman melegítőjét és ebben a Vasember már bizony könnyes szemmel ült le.


És mivel nincsen ünnep torta nélkül, erről pedig a legjobb barát gondoskodott


A másik nagyon fontos támogató erő pedig nekem ez a blog volt, illetve annak olvasói. Mióta elkezdtem írni nagyon sok hasznos tanácsot és lelkesítő kommentet kaptam. Eleinte „csak” száraz betűk voltak valahonnan a távolból, aztán a szavak mögött szépen lassan kialakult mindenkiről egy-egy kép is bennem. Bár mindenkivel nem, de akikkel ezen a hétvégén találkoztam, szinte mint egy régi barátot, úgy fogadtuk egymást. Mert egy dolog mindenképpen összeköt minket, Ironman-ek vagyunk, vagy leszünk, és ez nem kis dolog.

A blog címe egy útról szól, aminek tegnap a végéhez értem. Az út hosszára lehet azt mondani, hogy rövid, de azt is, hogy hosszú. A számok tehát a következők:

25,163 km úszás

2571,5 km bringa

1142,1 km futás.

Eddig minden versenyem előtt leírtam, hogy mennyi idő alatt tervezem a célba érést, ez alól természetesen az Ironman sem kivétel, csak egy kicsit régebben tettem meg.

„A terv tehát a következő: úszás 90perc - bringa: 360 perc - futás: 300 perc. Összesen: 750 perc / 12,5 óra, ha 14-be beleférek az is jó, végülis a lényeg, hogy meglegyen.”

2010 január 2.

Így tehát ez is megvan. Kár, hogy nem 8 órát írtam:-).



57 megjegyzés:

  1. Gratulálok!

    Szuper az írás is, de a teljesítmény még szuperebb. Nagyon tetszett az az állandó tempó, amit felvettél futáson. Igazi sportember módjára viselkedtél Tepóval, ahogy segítettél neki a holtpontjánál és, amikor megvártad a célráfordítónál egy gratuláció erejéig, erre mindannyian felfigyeltünk. Apró dolgok ezek, de sokat elárulnak valakiről, hogy bő 11 órányi küzdelem után még képes másokkal is foglalkozni...

    Ivan Grassoval megállapítottuk, hogy őstehetség vagy, még van benned bőven, de ezzel most ne foglalkozz: pihenj nagyokat és érezd jól magad (a szintén nagyon szimpatikus) családoddal!

    VálaszTörlés
  2. Miről fogunk ma beszélgetni?
    Ha erről nem tudsz!?
    Vagy tudsz, majd meglátjuk.
    Rájöttél már, hogy tényleg megcsináltad?
    Talán igen.

    A pálya mellett nem volt könnyű nekünk segítőknek. Állandóan csak vártunk, meleg is volt mindenki ott biciklizatt, meg futkározott, hivatástalan pincérek csapata rohangált hogy benneteket kiszolgáljon. Te is csak magaddal foglalkoztál, soha nem kérdezted meg hogy vagyok, fáj-e a valamim, bírom-e még....:-)))

    Este tortázás közben megtudtam valamit:
    Szaszit mondta, hogy mikor Ő volt a segítőd Örfűn, akkor jött rá, hogy ez milyen kemény dolog(mármint segítőnek lenni); talán még nehezebb is mint a versenyzőnek. Ezt a tapasztalatot magamévá téve rájöttem, hogy a nehezén már túlvagyok. Már csak versenyzőként kell egy ilyen bulit végigcsinálnom.
    Na komolyan!
    Tényleg szép volt!
    Gratula!

    VálaszTörlés
  3. Gratulálok, nagyon szép teljesítmény, bődületes idő, élvezetes beszámoló. Jó pihenést. Mata68

    VálaszTörlés
  4. Gratula és örülök hogy személyesen is megismertük egymást. Remélem sokat fogunk még találkozni. :)

    A két érmes ötlet nagyon jó, ezt tényleg nem lehet megcsinálni az otthoni support nélkül.

    VálaszTörlés
  5. Fantasztikus teljesítmény, gratulálok! Bár, nem vártam mást! :)
    A kellő lelkesedés és akarat csodákra képes! Elindultál egy fantasztikus úton, és ha folytatod biztos a sikered!
    Szeretnék gratulálni a Vasapura büszke családodnak is! :)
    Petra

    VálaszTörlés
  6. Myke leírta a lényeget, nem sokat tudok hozzátenni! Óriási gratula Neked a teljesítményhez és a családodnak, akik így melletted állnak! És külön köszönet, hogy mindezt megosztod velünk!

    VálaszTörlés
  7. Myke: Köszönöm. Nagyon örültem a személyes találkozásunknak, és, ha van egy listád, hogy kiket juttattál közelebb a sportoláshoz, a fair-play-hez és az Ironman-hez, akkor most az én nevemet is odaírhatod.
    Kár, hogy nem tudtunk többet beszélni, de biztos lesz még rá alkalmunk.Szilvóval együtt sokat segítettetek. Még ha nem is kértem vizet, a lehetőség is frissített a futás közben.
    Az, hogy mennyi van még bennem, talán ki fog derülni...

    VálaszTörlés
  8. Csizka: Nem gondoltam, hogy ezen a napon nagyokat fogok röhögni, de hála Neked még ez is sikerült. A tábla óriási ötlet volt. Még Böhönyénél is ezzel szórakoztattam magamat.
    A torta... kész.
    Egy mondatod azonban feltünt:
    "Már csak versenyzőként kell egy ilyen bulit végigcsinálnom." Akkor majd én vállalom a munka oroszlánrészét, frissítelek majd nagyon, megígérem.

    VálaszTörlés
  9. Mata68: Köszönöm, remélem a Tiédre se kell már sokat várni. Hajrá!

    VálaszTörlés
  10. Kombinat: Gratulálok Neked én is! A futópályán tényleg olyan voltál mint egy gép, megállíthatatlanul törtél előre. Én is nagyon örülök, hogy találkoztam mind a hármotokkal, biztosan találkozunk még.

    VálaszTörlés
  11. Petra: Nagyon köszönöm. Remélem Te sem hagyod abba a tekerést, kár lenne elpocsékolni azokat a géneket :-).

    VálaszTörlés
  12. Ivan Grasso: Köszönöm. Nagyon jó volt Téged is meglátni egyszer csak a pálya szélén, amikor messziről megláttam egy harmadik embert Myke mellett, már tudtam, hogy csak Te lehetsz. Nagyon jó volt, és külön köszönet a sok orvosi tanácsért is.

    VálaszTörlés
  13. Tisztelt Ironmanek és leednő Ironmanek!

    Nagyon szépen köszönöm, hogy Vasapunkat segítettétek a célhoz vezető úton! A felkészülés időszakában rengeteget olvasta blogjaitokat, tanácsaitokat. Megnyugtató érzés volt, hogy bár én nem lehettem a versenyen folyamatosan vele (talán majd egyszer :-) ), Ti ott voltatok a pálya különböző szakaszain! Ki kordonon belül, ki kívűl.
    Külön köszönöm Nórinak, hogy kisegített folyékony magnéziummal, nagyon köszönöm!!!
    Köszönjük a kedves szavakat, mosolyokat, amivel családunkat illetitek!
    Én nem bántam meg, hogy Apukánk ilyen nagy feladatra vállalkozott, igaz, hogy őszinte legyek, néha nálam is voltak holtpontok, de eszembe sem jutott, hogy ne támogassam! Mint ahogy az sem merült fel bennem soha, egy pillanatra sem, hogy nem képes rá! Sőt, ő még nem tudja (bár már lehet, hogy igen), de én tudom, hogy itt nem áll meg! Én szeretem Hawaiit :-) !
    Gratulálok mindenkinek a fantasztikus teljesítményéhez, és aki még előtte áll, sok sikert, kitartást, én megyek frissíteni szívesen!

    Sony

    VálaszTörlés
  14. Gratulálok én is!Nagyot teljesítettél!Vasból vagy!
    A családodnak is minden elismerésem,a mostani beszámolód és az eddigi blogod írásai alapján fantasztikus emberek lehetnek,csakúgy,mint Te magad.Amit elértél,az tényleg nem semmi!Remélem folytatod az Utat és persze a blogot is ;)

    VálaszTörlés
  15. Sony: Én vagyok a világon a legszerencsésebb fickó.
    Nekem is tetszenek a mintás ingek :-)

    VálaszTörlés
  16. Bizony, TE vagy! :-)

    Sony

    VálaszTörlés
  17. Pécsi Péter:Nagyon köszönöm, igazán. Remélem a Te utad is legalább ilyen fantasztikus lesz.
    A fentiekből is az látszik, hogy nem értem még az út végére, de lassan már tisztul a köd.
    Neked is hajrá!

    VálaszTörlés
  18. Gratulálok. Szépen mentél. Megtiszteltetés volt, hogy -ugyan csak a bringáink révén a depóban- a szomszédod lehettem :). Gratulálok a Gyermeknek, Neked pedig a családodhoz is.

    VálaszTörlés
  19. Hihetetlen amit itt olvastam. Nagyon sokszor gondoltunk ratok vegig a szombati ut kozben. Mindig az orara tekintve mondtam Bobenek az eppen valoszinu, lenyegesebb poziciodat.
    Persze tippeltem, de ismertem az idoidet az edzesekrol! Igy utolag azt mondhatom, nem is tevedtem sokat!
    Nagyon szep ido es brutalis felkeszules!
    A leiras pedig fantasztikus, bar az elso mondatod ramhozta a fraszt!
    A fiammal vegig izgulva olvastuk a sorokat. Oriasi dolog amit muveltetek Sonyval.
    Egy keresem azert lenne. Folytasd az irast! Na es persze a triatlont is.

    VálaszTörlés
  20. Csak ámulok és bámulok, és úgy érzem, hogy minden szó, amit leírok, csak üres közhelyek puffogtatása és szentimentális ömlengés.
    Ha azt mondom, GRATULÁLOK, nem mondtam semmit. Őszinte tisztelettel meghajlok előtted és a teljesítményed előtt. (Mondtam, hogy ömlengés-gyanús, de hidd el, őszintén így gondolom!!!...)
    Hogy honnan hova jutottál el mennyi akaraterővel és kitartással, ráadásul ilyen rövid idő alatt, az döbbenetes.
    Hatalmas elismerés illeti a családod és mindenki mást aki aktívan segítette a felkészülésed. Fantasztikus család lehettek, igazi mély-érzésű, szeretettel teli emberek.
    Annyira jó volt olvasni a beszámolódat, mert még a tetejébe ilyen jól is írsz. :-) Hol humoros, hol izgalmas, hol megindító. Bevallom, férfiember létemre, volt ahol elérzékenyültem. És itt három pont.
    És köszönöm az elmúlt 6 hónapot, amióta olvasom a blogod. Sokat tanultam belőle, Tőled. És szeretnék még! :-)
    Még egyszer gratulálok, és sok sikert és jó egészséget a további fejlődéshez! Mert ez messze nem a vége, ebben biztos vagyok!

    VálaszTörlés
  21. Vasapu!

    Gratulálok Neked, hogy sikerült, és hogy ilyen remek idővel sikerült végigcsinálnod ezt a nem kis teljesítményt!
    A családodra is büszke lehetsz, nekik is minden elismerésem, hogy ott voltak veled végig a felkészülés és a verseny alatt, és hogy támogattak önzetlenül, alárendelve magukat ehhez a bámulatos sportteljesítmény végigviteléhez!

    Egy szurkoló a pálya mellől

    VálaszTörlés
  22. Hát megcsináltad! Meg lett a kb. 10 hónapja létrejött álmod. Gratulálok!
    Az első hetekben nem bírtam felfogni, mire vállalkozol, de aztán amikor pár héttel később már "csak úgy reggel" lefutottad a félmaratont, akkor már tudtam, hogy benned már régóta szunnyadt ennek a csírája, csak eddig nem tudtál róla.
    A verseny alatt először a 75kmes fordítónál láttalak és meglepődtem a részidődön. Azt reméltem tudod mit csinálsz. Féltem, hogy nem marad majd elég erőd a futásra. Állandóan ez járt a fejemben, de elhessegettem a gondolatot.
    Állandóan azt mondogattam, hogy "elég erős a Norbi, megcsinálja" Aztán közben arra döbbentem, hogy nemsokára én is futni fogok. Én sajnos felvettem a pulzusmérőmet és majdnem le is vettem. 120-140között ingadozott. Gondolom az izgalom és a meleg miatt, de ettől még idegesebb lettem. 13:15kor aztán én is belekezdtem a maratonimba (váltósként). Érdekes módon megnyugodtam, mert a pulzusom 170-175 között mozgott, ami nálam normális. Nekem könnyedén ment az eleje, folyamatosan előzgettem a leendő ironmaneket. Ekkor döbbentem rá csak igazán milyen kemény lehet 3,8km úszás és 180km bringa után elindulni. Mintha átéreztem milyen ez a különbség a megterhelés között. Aztán a 3.-4. körtől már folyamatosan kerestelek, de nem láttalak. Aggódtam ismét egy kicsit és arra gondoltam biztos mindig a Széchenyi-téri parkban kerüljük egymást, aztán egyszer csak te vettél előbb észre. Futottunk is együtt egy kicsit. Nekem megnyugtató volt látni, ahogyan egyenletes kartempóval segítetted a futásodat. Nem kételkedtem, hogy meglesz. Én szerencsésen beértem. Aztán láttam Sonyt idegesen a magnéziumért küzdeni. Reméltem, hogy tud szerezni. Én addig hazadobtam a családot a szállásra, mert a gyerekek már fáradtak voltak. Még a 12:00:00 előtt értem vissza. Láttam a monitoron a neved. 11.kör 28perccel. Akkor most indultál az "utolsó kör"-re. Már megcsinálod (gondoltam) Aztán találkoztam Sonyval és láttam rajta, hogy még mindig nem nyugodott le teljesen. Aztán jöttél és befutottál az "apró talpúakkal". Ez nagyon megható volt.
    Én már kb. 20 éve kezdtem a futást, sokszor játszottam az ironman gondolatával, de nekem csak álom maradt eddig de általad egy kicsit valósággá vált ez, pedig nem én csináltam meg.
    Köszönet ezért. Egy kicsit megint feléledt bennem a "csíra". Igazad van ami a segítőket illeti. Szerintem Sony az elejétől a végéig végig aggódta az egészet, ami érthető. Tehát neki is gratulálok, hogy kitartott melletted az elmúlt hónapokban és a verseny napján is.
    Remélem senkit nem untattam az érzéseimmel, de le kellett írnom ezeket.

    Na jó éjt

    Hack Miki

    VálaszTörlés
  23. Hát megcsináltad! Gratuláció!
    Valóra vált a kb. 10 hónappal ezelőtt létrejött álmod. Akkor még nem tudtam elhinni, hogy ennyi idő elég lesz, de amikor pár hét után a nulla futásból eljutottál a félmaratonig már tudtam, hogy megcsinálod.
    Én kb 21 éve foglalkozom futással és az IRONMAN álmom nekem is megvolt rég, de nekem az is maradt. Na jó a a futás része azért valósággá vált. Valahogyan az egész verseny napja olyan volt, mintha egy kicsit az én álmomból is valósággá vált volna valami. Ezért köszönet neked. Tudom, hogy egy maratont sem egyszerű lefutni és éppen ezért őszinte elismerésem neked és minden IRONMAN-nek is.
    Szép munka volt.

    VálaszTörlés
  24. IronSchwarczi: Köszönöm, és gratulálok Neked is. Nagyot harcoltál a futópályán, szép volt!

    VálaszTörlés
  25. Öregbaka:Nagyon sajnálom, hogy Te nem lehettél ott. Legalább ilyent mentél volna, de ez jövőre úgyis kiderül. Én pedig megnézem.

    VálaszTörlés
  26. Laci79: Köszönöm szépen. Tényleg volt fejlődés az elmúlt időben, de bevallom azt gondoltam a célszalag másik felén már pl. nem dohányzom.
    10 percig tartott. Akaraterőből tehát max. közepest adnék magamnak.
    Azért egyszer megcsináltatnám az Ironman-t egy íróval is. Na az lenne a beszámoló, de melyik író triatlonozik?

    VálaszTörlés
  27. Disneyfilmek fan: Nagyon köszönöm, így ismeretlenül is. Biztos láttam, ha kiabáltál :-), és biztos segített is.

    VálaszTörlés
  28. Hack Miki: Köszönöm Miki és én is gratulálok neked!
    Egy dolgot azért hibáztál, nekem nem mondtad, hogy van ilyen verseny. Amikor 98-ban először úsztuk át a Balatont, akkor kellett volna az álmodról mesélned.
    99 óta hányat csináltunk volna már meg...
    Szerintem jövőre is ott leszel, csak az ágyúszót már fürdőgatyában hallgatod.

    VálaszTörlés
  29. Gratulálok!

    Örülök hogy az út nagy részét végigkövethettem, (miközben én is végigjártam a sajátomat) és egy nagyszerű (sport)embert és családot ismerhettem meg, tényleg őstehetséged van a sporthoz egy percig sem kételkedtem abban, hogy amit a fejedbe veszel véghezviszed:)

    Köszi a sok közös edzést, nekem nagyon sokat segítettek a tekerések.
    Az írásaid és a többiek blogjai pedig szerintem nagyon sok embernek jelentettek/jelentenek motivációt aki hasonló dologra készül, de hiányzik neki egy apró lökés ami elindíthatja az ÚTON.

    Azért remélem a WD40-et nem etted meg végül:)

    VálaszTörlés
  30. Én is örülök hogy a WD40-et végül nem etted meg. :)

    Gratulálok! Jövőre is tervezed az indulást?

    Amúgy a pályabejáráson láttam valakit a mezőnyben egyedüliként egy doboz cigivel a bringazsebében, remélem annak örömére hogy ilyen jól mentél te is jó útra térsz :)

    Még egyszer grat!

    VálaszTörlés
  31. Szaszit: Köszi, és én is, így is gratulálok Neked!
    Megcsináltuk ! Bár külön versenyt futottunk, mégis jó volt tudni, hogy Te is ott küzdesz velem. Együtt arattuk le a Fertő tavi szélben, a Fraknói várnál, a Tómalmi erdőben elvetett magokat. Sok holtpontot ütöttem át az edzések alatt a Te pörgő lábaidat látva.
    És az a rengeteg úszóedzés :-)))

    Szóval a net frankó dolog, lehet, hogy nem is találkoztunk volna...

    Kíváncsi voltam ki teszi először szóvá a WD40-et:-))

    VálaszTörlés
  32. WITCH: Köszi, és én is Neked!
    Nem tudom, hogy indulo-e jövőre, de ha fogadnom kellene, az igenre tenném a pénzem.
    Szerintem egy Ironman versenyre történő nevezéskor tudatni kellene a jelentkezőkkel, hogy "VIGYÁZAT, FŰGGŐSÉGET OKOZ!".

    A cigi, nem tudom, gyenge vagyok talán hozzá, vagy egy hosszabb verseny kellene, közben ugyanis egyáltalán nem dohányoztam :-)

    VálaszTörlés
  33. Cigi: bár önmagában nem helyes és nem bíztatnék senkit, hogy dohányozzon, abban azért lássuk be, hogy van valami gizdaság, hogy valaki lenyom egy ironmant majd bő negyed órára rá rágyújt. Szilvóval összenéztünk: "Igen ez Vasapu.. :D"

    VálaszTörlés
  34. Cigi: Két embert is (most már hármat :)is ismerek, aki fut és cigizik, sőt az egyik 6 v. 7-szeres ironman (most is ott volt Nagyatádon).
    Ő annak idején a veszprémi 6 órás futáson is rágyújtott (közben nem futott :-)
    A másik emberke bődületesen jó futó (utcai futóversenyeken rendszerint az élbolyban végez), Őt az ózdi hegyi félmaraton után láttam rágyújtani. Alig hittem a szememnek.
    Bocs, kicsit hosszú lett.
    Mata68 (aki maga is 10 évet dohányzott :(

    VálaszTörlés
  35. Myke: Bizony, nem helyes, sőt. Jövőre talán kiderül milyen időt tudok nélküle.

    VálaszTörlés
  36. Mata68: Én valahol azt olvastam, hogy a finisher-ek közül senki sem dohányzott. Persze ettől még lehet.
    Bécsben, a maratonom után nekem is nehéz volt tüzet szereznem a célterületen:-))), és Nagyatádon is.

    VálaszTörlés
  37. Őszintén gratulálok az IM teljesítéséhez és az egész utadhoz, ami ide vezetett! Nagyon örültem, mikor a pálya széléről láttam, hogy jó passzban vagy, és erőteljesen haladsz előre a cél felé. Minden elsimerésem, hogy fejben ennyire jelen voltál, és így tudtál küzdeni! Nagyon sok sportoló gondolja, hogy edzéssel edzés hátán mindent ki lehet pipálni, pedig ez nincs így. Szükség van alázatra, elköteleződésre, elhivatottságra és még sok-sok mindenre, amivel Ironman-né lehet válni. Légy büszke rá, hogy Benned ez mind megvan, és ami a legfontosabb, őszintén belülről fakad, és általa Ironman lettél.
    Külön köszönöm, hogy segítetted Danit (Tepó), amikor szüksége volt rá, és igazából nekem is. Nagyon aggódtam érte a gyomorfájásos köreiben, főleg, mert nem tudtam, mitől lesz jobb neki. Aztán megláttalak Benneteket, Te elől, Dani utánad, és egy kicsit megnyugodtam: oké, Vasapu húzza Danit, nem lehet baj :-)
    Ugyan én nem láttam, amikor a cél előtt megvártad és gratuláltál neki (akkor már transzállapotban voltam kissé a kapu mögött :-)), ez fantasztikus érzés számomra, mert bár nem ismerjük egymást igazán, mégis van Benned és Sonyban is valami, ami közel hoz és közel enged másokat hozzátok, szeretetet vált ki, és naggyá tesz. Ilyen embertől nagyon jó érzés gratulációt kapni, és szeretnék én is mégegyszer mindenhez gratulálni Neked!
    Sony, a Mg-t nem kell megköszönnöd, örülök, hogy segíthettem vele. Amikor a bringánál mondtad, hogy mindjárt jön Vasapu, és kb. ugyanakkor kezdődik az Ironmanó is, mondom: "Te jó ég, hogy tud ennyi mindent összekoordinálni?!" És ő is megcsinálta remekül :-) Ráadásul úgy, hogy ugyanekkor beszéltük, hogy hogy jött az IM, meg hogy itt voltatok-e tavaly, mire a Sony annyit mondott: "Á, tavaly még nem is tudtuk, hogy létezik ilyen verseny (!)".
    HATALMAS TELJESÍTMÉNY.

    VálaszTörlés
  38. Óriási gratula! IRONMAN lettél!!
    Tartozom még Neked egy köszönettel, és egy bocsánat kéréssel is!
    Köszönöm, hogy átsegítettél a legnagyobb holtpontomon, nélküled nem tudom mikor sikerült volna újra indítani a toi-toiban lemerevedett lábaimat :-)
    Bocsánat, hogy nem vártalak meg a célkapunál!! Sajnos már nagyon fáztam addigra, de minden kérdésem az volt, hogy mi van Vasapuval, hol tart, görcsöl-e még, mikor ér vajon be?!
    Örülök a sikerednek, és a kitartásod pedig hihetetlen teljesítményekre tesz képessé téged!! CSak így tovább!!

    VálaszTörlés
  39. NOR: Nagyon köszönöm, a mentáltréning is biztos használt Tepó oldalán.
    Az egy-két közös kör vele, nekem is erőt adott, nem csak neki.
    Nekünk volt a pályán a legkönnyebb, nekünk szinte a futópálya telljes hosszában ott voltatok, szurkoltatok. Nagyon jó volt.
    Nekünk ugyanolyan jó volt Veletek találkozni és így eltölteni ezt a pár napot.
    Ezért pedig, hogy ez a csapat összejött, Myke, Witch és Kombinat a "felelős". Ha Ők nincsenek talán észre sem vesszük egymást, sőt talán ott sem vagyunk.
    A Mg-t pedig nekem illett volna megköszönni (nem a Sony itta meg:-)), de sajnos elfelejtettem.
    Majd egy legközelebbi versenyen visszaadom, lesz még rá lehetőségem.

    Egy-két év múlva pedig Neked is ennyi felé kell majd figyelned remélhetőleg, hacsak nem versenyzel éppen.

    VálaszTörlés
  40. Tepó: Semmivel sem tartoztál, hogy is mondtad? Sporttársi kötelesség. Másnap pedig úgyis találkoztunk, sőt hamarosan megint fogunk.
    Jó készülést Neked a VB-re, mutasd meg nekik, mit tud egy Magyar "magánprofi"!

    VálaszTörlés
  41. GRATULÁLOK!
    A megálmodott tervet mesteri módon véghez vitted. Fantasztikus teljesítmény!
    Idén sajnos csak itthonról szoríthattam Érted/Értetek, de jövőre egy szurkolóval már biztosan többre számíthatsz a helyszínen!
    Csak így tovább!
    Üdv: Kusti

    VálaszTörlés
  42. Kusti: Köszönöm szépen.
    Jővőre én is szurkolok majd Neked, mert szerintem Te sem a pálya széléről teszed majd:-))

    VálaszTörlés
  43. Kedves Vasapu!
    Sokáig tekertem utánad a versenyen - a bolyozási szabályok betartásával persze- azon gondolkozva, hogy megszólítsalak-e,megköszönve az itt olvasottak üzenetét és szóban is szurkoljak Neked. Úgy sikerült a versenyed, ahogy kívántam: jól edzettél, jól versenyeztél. Gratulálok Neked ismét! Én sikerrel, 13:02 körüli idővel beértem a Feleségemmel váltóban, Akit azóta - ha lehet- még jobban szeretek és tisztelek kitartásáért és hősies teljesítményéért.
    Többek között az oldalon található írásaid által is inspirálva jövőre egyéniben fogok célba érni! Köszönöm!
    Üdv,
    MuRu

    VálaszTörlés
  44. Muru: Köszönöm, ha pedig tudtam olyat írni, ami inspirált, előre vitt, annak pedig külön örülök.
    Szép időt mentetek, Gratula!

    VálaszTörlés
  45. Amúgy azért is olyan rettenetesen nehéz leszokni a dohányzásról, mert a nikotin mellett telerakják kátránnyal is a cigit, (ez az emelt kátrányszintű összetételt a Marlboro vezette be egy intenzív kipróbálási kampánnyal együtt régebben) mert nem voltak eléggé márkahűek a kedves dohányzók.

    És a kátrány bevált, mert sokkal erősebbé vált a függőség. Persze utána erre mindenki rájött, és tolta bele a kátrányt minden gyártó.

    A cigi a mostani tudományos módszerekkel amúgy talán nem is a nikotin miatt a legveszélyesebb. Ezen kívül is elég vad dolgok vannak benne, mint pl. a cianid, formaldehid, aceton, ammónia, benzol, kadmium, ólom.

    (ezekkel ált. döglött állatokat konzerválnak, patkénymérget készítenek, rovalölőszert, wc tisztítót gyártanak, stb.)

    Ha napjainkban valaki szeretné elkezdeni a cigarettát gyártani - mint új terméket -, már nem kapna rá engedélyt bizonyítottan egészségkárosító hatásai miatt.

    Ugyanaz történne mint ha valaki cianidos nyalókát akarna gyártani gyerekeknek - nem engedélyeznék.

    Szerintem tökre _nem véletlen_ hogy valaki 'nehezen' vagy sehogy nem kap tüzet egy ironman után, ellentétben egy vidéki pub-al. :)

    VálaszTörlés
  46. WITCH: Pont piros Marlbit szívok:-))
    Nehéz dolog ez. Az Ironman-től egy kicsit a csodát is vártam. Azt gondoltam már a maraton után nem fogok dohányozni... aztán mégis.

    Tulajdonképpen szarul érzem magam, mikor rágyujtok, főleg az aprótalpúak miatt és el szeretném hinni, hogy hamarosan vége lesz. Szerintem jövőre már nem fogok cigizni.

    Egy Ironman után tényleg nem véletlen, de egy pesti kocsmában azért ugyanúgy kapnék, szerintem :-)))

    VálaszTörlés
  47. Xilvo: Kedves Vasapu, tiszta gáz, hogy csak ennyi idő után, de én is szeretnék még egyszer gratulálni Neked! A beszámoló valami óriási! /Szerintem Amerikában a blogjaitokat simán el lehetne adni könyvnek./ Nagyon kedves, humoros igazán szimpatikus család vagytok! :) Követendő példa. A befutó ajándékaid, a forma1-es táblával az élen mind annyira kreatívak voltak! :)

    Ennek a kis blogos közösségnek a versenyen való "együttműködése" szerintem egészen egyedülálló lehet az Ironmanek történetében.

    Az aprótalpúak elnevezés, pedig annyira aranyos! :) Ezt majd a Miki sem mondhatná szebben. :)

    Akkor a maratonon találkozunk!

    VálaszTörlés
  48. Xilvo:Nagyon köszönöm, és örülök, ha tetszik az írás.
    Szerintem is nagyon jó kis csapat állt össze, így még jobb volt versenyezni.
    Azt hiszem ez az egyik legjobb dolog, amire a net alkalmas.

    Azt már meg szerettem volna kérdezni, ogy Te indulsz a maratonon?

    VálaszTörlés
  49. Gratula, szép teljesítés és klassz beszámoló!

    A cigihez: az én szüleim húsz évig bagóztak, az én kölökkoromat is végigfüstölték, de az unokák már csak hallottak róla :) Szép dolog, mi? :)))

    VálaszTörlés
  50. Bozót: Köszi.
    Nálunk is pont ez volt.
    Én viszont idén le fogok szokni, ez tuti!!

    VálaszTörlés
  51. Xilvo: Nekem kimarad idén a maraton, a 2010-es évre sikerült totál eltáposodnom. :( De már nem sokáig mehet így tovább, mert Atádon nagyon elszégyelltem magam.. :)

    Aprótalpúak lenyomják a maratonkát? :)

    VálaszTörlés
  52. Xilvo: Myke mellett el lehet "táposodni"? Pedig Ő elég jó példát mutat.
    Jövőre ki ne hagyd, vagy egy csajos váltó Atádon?

    Az aprótalpúakat most nem visszük, bár lehet, hogy Anyuék ott lesznek Velük. Még nem tisztult ki a kép.

    VálaszTörlés
  53. Na jó, csak neked most bevallom, hogy meghatódtam. Egy kicsit. A barátok és a szuper családod támogatása, na meg a befutó a kölykökkel...hát igen, talán már ezért érdemes.
    Gratulálok, Vasapu le a kalappal, további sok sikert és sérülésmentes pályafutást kívánok. Várj, ez túl hivatalos lett. Kibaszott kemény vagy! Na ez az, ezt kerestem.

    VálaszTörlés
  54. Tréning Atya: Köszi, talán az olimiai táv után ehhez is kedvet kapsz. Ez hasonló igénybevétel lehet a futás előtt, mint a Te első maratonodnál történtek.:-))

    VálaszTörlés
  55. A maratonról is azt gondoltam, hogy nekem szinte lehetetlen, aztán meg...fő problémám, hogy nem vagyok túl jó úszó (csak mellben tudok normálisan), a másik két számtól kevésbé tartanék. Mondom most a gép előtt ülve. Végigolvasom a felkészülésedet, aztán lesz min rágódni.

    VálaszTörlés
  56. Tréning Atya: Az úszás nekem sem az erősségem, amint látod. Szeretnék én is gyorsban, gyorsabban úszni, de ezzel max. 20 percet tudok majd faragni. Sokkal többet hoz a konyhára a másik két szám. Futásból jól állsz, ez jó alap...

    VálaszTörlés