2010. július 21., szerda

Megérzés

Ma nem szerettem volna semmit sem edzeni. Aztán délután már másképpen gondoltam. Kitaláltam, hogy futok 24 km-t. 30 fok még biztos volt amikor elindultam. Nem vittem magammal vizet, mert Sonyval úgy beszéltük meg, hogy a gyerekekkel utánam jönnek és majd Ők adnak . Ott is voltunk mindannyian a megbeszélt időben. Ittam, leöntöttem magam, minden ok. volt. Imádom a Fertőre vezető vízszintes nyílegyenes utat. Rákostól a tóig 3 km, ez az egyik kedvenc részem. A vízparthoz érve gyorsan bevizeztem a sapkámat és irány vissza. A szurkolóim az út végén voltak, így lett volna még egy ivásom hazáig. Nem lett.

Sony megkért, hogy száljak be a kocsiba és menjek velük haza, mert rossz érzései vannak. R endben, elindultunk kocsival. A házunk elé érve a szomszéd hölgy állt a kapunk előtt falfehéren. Kérdeztük, mi újság? - A nappalimban van egy kétméteres kígyó! Átmentem, Démont is vittem, gondoltam majd Ő elkapja. Kértem egy kapát azzal lopakodtam egyre beljebb a házba a nappali felé a ház urával mögöttem.. Ez eléggé félelmetes volt, mert nem tudtam, honnan számíthatok támadásra. A nappaliba érve a szekrény mögül egy oda nem illő barna foltot láttam meg. Közelebb érve megnyugodtam, most már tudom, hogy hol van. Elkezdtem a szekrényeket elhúzogatni és a két szekrény közül egyszer sikerült is belevágnom a kapát, de elmenekült. Viszont azt láttam, hogy nem egy 50 cm-es állattal volt dolgunk. Időközben egy osztrák szomszéd is jött segíteni, így már hárman voltunk + Démon (aki folyamatosan csak simizést igényelt). Végül az újdonsült segítséggel kikaptuk a dögöt és lapáttal próbáltuk ösztökélni, hogy veszítse el a fejét. A járólapon ez nem ment, úgyhogy kivittem és baltával levágtam a fejét.

Nem tudom mi lett volna ha Sonyék hazajönnek és pedig még valahol az erdőben futok, de jobb volt ez így. Hallgatni kell a megérzéseinkre és egymáséra is, még ha nem is logikusak. Ha azok lennének nem megérzésnek hívnánk Őket.
Ui.: 15 km - 1,20 - avg hr 162