2009. december 28., hétfő

Első ijedtség

Karácsonyra többek közt egy pulzusmérőt is kaptam Sony-tól (a csajom), mivel a hasonló blogok, illetve az Ironman-nel kapcsolatos bejegyzések egyik fő témája a pulzusszám, gondoltam nekem is kell.
Amire rögtön tudtam használni, az a nyugalmi pulzusszám megállapítása, ez 45 lett, amivel elégedett voltam. A következő lépés a max.bpm meghatározása volt, erre kb 78 féle variációt olvastam a 220-életkor módszert alapul véve szinte már viccesnek tűnő képletek is léteznek. Egy helyen olvastam, hogy a max. pulzusod az, aminél nagyobb még nem volt terhelés alatt, ez tűnt a leglogikusabbnak. A tegnapi futásnál valami oknál fogva nem működött, de ma egy budapesti cimborával fallabdáztunk egy órát és közben - nem csúcsra járatva - a műszer 195-öt jelzett.
Ez nagyon messze volt a számolásos módszerek eredményeitől, (220 - 36 = 184) úgyhogy egy kicsit megijedtem.
Sony egyik barátnője (Ági) személyi edző, írtam hát egy mailt neki, vajon meddig élek még, hiszen ha ma 195 volt, egy komolyabb tekeréskor szerintem 210 is lesz, sőt eddig annyi is volt!
Ági megnyugtatott, nincs baj, sőt piros pontot adott, mivel hamar visszamegy kb. 80 bpm-re (köszi Ági).
Persze míg a választ vártam sokfélére gondoltam, leginkább arra, hogy továbbra is pulzusmérő nélkül fogok edzeni, eddig is megvoltam nélküle.
Így pesze megtartom, sőt remélem megtanulom kihasználni az edzések alkalmával.
Ma egyébként nem erről szerettem volna írni, hanem magáról az elhatározásról, illetve a tervről, hogy miért és hogyan is szeretnék Ironman lenni, de erre még úgyis lesz elég idő.
Üdv.:
Vasapu


2009. december 26., szombat

Első bejegyzés

Üdvözlök mindenkit,
 a mai naptól elkezdem írni főleg a 2010. évi Ironman versenyre történő felkészülésemmel kapcolatos eseményeket, gondolatokat.