2010. május 31., hétfő

A második legfiatalabb


voltam a vasárnapi bringatúrán. Anyu vitte Noelt, Aput meg rám bízta. Időben odaértünk a rajthoz, annyi bringás volt, hogy addig én még nem is tudok elszámolni. Nevezés után pedig, 9 után pár perccel indultunk is a nagy útra. Tetszett, hogy sok néző volt, sőt a szurkolók közt megláttam az ovis barátomat is és nagyot köszöntem neki. Sok embertől kaptam bíztatást akár nézelődő, akár résztvevő volt. A rendőrök lezárták az egész várost, úgyhogy az úttesten mentünk! Egy jó hosszú gurulóval kezdtük az utat, ami eltartott Kőhidáig, onnan pedig egy emelkedő vitt fel Fertőrákosig. Apu végig mellettem volt, persze a dombon egy kicsit húznom kellett, de hamar ott voltunk az első frissítőpontnál. Vizet ittam és levettem a kesztyűmet, aztán indulás tovább. Balf előtt a dombon –épp Apu kapaszkodott megint- aztán egyet estem. Nem volt nagy, könyökkel csillapítottam és talán az aszfalt sem tört össze nagyon. A domb tetejéről aztán legurultunk a második chek-point-hoz, ott felvettem a kesztyűmet Ezután már csak Sopronig kellett eltekerni, de előtte volt egy nagyon hosszú emelkedő. Megbeszéltük az öreggel, hogy nem beszélgetünk, csak tekerünk és kész. Nagyon hosszú volt, Apura rá is szóltak, hogy ne kapaszkodjon abba a gyerekbe, de hát mit mondhattam volna, aranyból van a szívem. A lejtő már bevitt bennünk a városba és nagyon örültem mikor odaértünk a célba. 28 km volt.

Anyu is nagyon ügyes volt, végigtekerte Ő is és persze Noeltől sem volt semmi, hogy ennyit ült egy helyben. Jövőre is ott leszünk!
Üdv.:
Nono