A cél a halál...

A címet kölcsönöztem, de ennél találóbbat egyszerűen nem tudok elképzelni a mostani állapotom jellemzésére.
Azt hiszem végre elkaptam a fonalat. Az elmúlt hetek, a megváltozott életritmusom miatt teljesen kizökkentettek a versenyre történő készülődésből. Ez nagyon nem volt jó, mert ez épp olyan fontos fejben, mint testben. A testem elvileg készen áll a küzdelemre. Tavalyhoz képest többet és gyorsabban futottam, kerón pedig ugyanannyi km-el a sebességem nőtt. Az úszást hagyjuk :-). Tavaly még nem tudtam eldönteni, melyik a nehezebb, először nekivágni az ismeretlennek, vagy másodszorra belenyúlni a tűzbe, amikor már tudod, hogy milyen forró. Nekem most nehezebb. Nagyobb a teher. Nyilván nem akar az ember rosszabbat menni, így a szintidő máris 12:21 lett a tavalyi 16 óra helyett. Ez teljesen megváltoztatja a versenyt. Így már nem elég „ csak” teljesíteni, nem elég „csak” végigmenni, nem. Idén kemény verseny lesz. A 2010-es önmagammal, sőt idén kimondva, kimondatlanul, de egymással is versenyezni fogunk.

Ma végre kimentem futni. Esett az eső és így még jobb volt, mert szinte senkivel nem találkoztam. Végiggondoltam az elmúlt egy év edzéseinek egy-egy pillanatát. Mikor sötétben, lámpával, mikor hóban, jégen mikor esőben, vagy éppen a tűző napon készültem a jövő szombatra, sőt bizonyos sárga nyilak eszembe juttattak egy  edzést olyan srácokkal, akiknél jobb társaságban kevesen futottak még ezek közt a fák közt. Nem tudom, lesz-e alkalmam még jövő héten kimenni, de ha igen, ha nem ez a mai volt a „búcsúfutásom”.

Puding?

Ami a versenyt illeti a taktika nem változott. ALL IN! Nincs más opció. 1:30 –kor bringán lenni, 7:00-kor futni és 11:00-kor a célvonal túloldalán újraéledni. Ennyi. Magállás csak nagyon indokolt esetben lehetséges és pl. a hányás nem az. A zenék között idén nem lesz Thievery vagy 5Corners, Prodigy, Chrystal Method és NIN fog üvölteni a füleimbe. Az elmúlt hetek edzéshiánya már megfelelő indulattal töltött fel, már nagyon harapok, és alig várom, hogy úszás után a Culebro nyergébe pattanva elkezdhessem az üldözést. Nem lesz kegyelem senkinek, beleértve saját magamat is.

Egy kis ízelítő az idei muzsikából:

Mindenkinek jó ráhangolódást, és jó versenyt kívánok! Pénteken találkozunk.

Vasi Vasapu

Végre egy triatlonverseny! Vasi Vasember Szombathelyen. Sajnos az elmúlt két hét alatt jópár órára rúgott az alvás, illetve edzésdeficitem, de azért lelkesen készítettem a cuccaimat szombat reggel. Szép időnek ígérkezett, bár az már látszott, hogy nem lesz elég meleg. Sony, Anikó és Emőke jöttek szurkolni, mint pom-pom lányok, Szaszit pedig már reggel az indulásnál nagyon elemében volt. bepakoltunk és indulás. Teljesen nyugodtak voltunk a rajtszámfelvétel miatt, mivel mind a ketten időben előneveztünk és a pénzt is időben utaltuk. Ráadásul tavaly elég nagy bonyodalom volt a kígyózó sor miatt, tehát idén biztos odafigyeltek erre, hiszen mégiscsak a versenyzőkről szól ez a nap.

Tévedtünk! Mikorra odaértünk kb. 25 m-es sor kígyózott az egyetlen!!! asztalhoz, amelyiktől tovább lehetett jutni a másik kettőhöz. Az előnevezettek és a helyszínen nevezők is ugyanabban a sorban álltak. Sipivel is itt találkoztunk. Felajánlotta, hogy álljunk be hozzájuk, de nem vitt rá a lélek. Inkább szitkozódtam. Felváltva vártuk ki a sorunkat, majd mikorra végre sorra kerültünk kiderült, hogy én. nem is vagyok az előnevezettek listáján. Az ügyintézők nagyon segítőkészen tárták szét a karjaikat, mondván Ők nem tudnak segíteni. Megkerestem a az egyik rendezőt, aki elhitte, hogy velem levelezett és miután kitöltöttem a nevezési lapot már meg is kaptam a chip-emet. Rajtszám már nem jutott. A rajt persze csúszott, nem számítottak ennyi versenyzőre. Megnéztem, 64-el voltunk többen. …

Olyan ez, mint amikor a december közepén leesett 5 cm hó megbénítja az országot, mert mindenkit váratlanul ért. Ezek után a pocakos úriember által büszkén hangoztatott tény, miszerint ez Magyarország legrégebbi triatlonversenye, már kissé komikus volt számomra.

A rajtot nem bonyolították, megszólalt a rajtpisztoly, aztán ennyi. Innentől viszont már csak a verseny érdekelt. A vízben sok volt a bunyó. Szinte végig olyan volt, mint Gyékényesen a rajtnál. A fordítóknál kissé bedurvult a helyzet, de nem érdekelt. Próbáltam a lehető leggyorsabban úszni, szerettem volna 30 perc körüli idővel végezni, bár ez mellúszásban nem egyszerű nekem. Valahogy mégis sikerült. 29:19-et mértem, aminek nagyon örültem. Ezután következett egy igen lassú depózás. 3:25 lett, amiből fél perc azzal telt el, hogy a vizes felsőtestemmel beszorultam a bringás felsőmbe. Király érzés volt. Irány a bringapálya! Nem akartam sokat szarozni, belekezdtem rendesen, ahogy bírtam. Nem ért meglepetés, amikor sorra mentem el a rendesen úszó mezőny mellett, ez mindig nagyon tetszik. A városban haladva, kb. 2-3 km környékén egy Suzuki szerencsétlenkedett előttem. Hol gázt adott, hol fékezett, azt sem tudta, hol van. Jobbról előztem ki majd irány tovább lefelé. Feltűnt, hogy milyen régóta nem előztem már senkit, ez gyanús lett, elbizonytalanodtam, vajon jó helyen vagyok-e. Visszaforduljak? Előre tovább? Hol vagyok? A K@rva életbe!!! Visszafordulok! Irány fel! Mikor visszaértem, akkor láttam, hogy valószínűleg pont a Suzuki előzésekor takarta a rendezőt. Újból elkezdtem ugyanazokat előzni, akiket egyszer már magam mögé tettem, ez nagyon nem esett jól. Elég szeles volt a pálya, de jól haladtam, néha megkérdeztem hol tartunk, mert az órám nem működik. Szaszit kb. a 30. km-nél ment el mellettem, aztán láttam végig magam előtt, de utolérni nem igen tudtam. Nagyon ment, pedig szerintem én sem mentem lassan. Az eltévedésemmel együtt, ami szerintem kb. 1,5-2 km lehetett 1:06-ot mértem. Aztán az eddigi legjobb depózásom jött. Úgy ment, ahogy kell, 1:21 lett. Irány a futópálya. Négy kör a tó körül. A cél 5cpercen belül lenni km-enként. Az első kör kissé nehézkesen indult, de folyamatosan egyre jobban éreztem magam. Sipi jött mögöttem, szépen, egyenletes tempóban haladtunk. Közben előzött Vili 3:30-as tempójával és robogott a 2:04!!!-es eredmény felé. A harmadik körben döbbentem rá, hogy tulajdonképpen milyen jó is egy triatlonverseny, hogy mennyire jó itt futni a napon, egy kicsit szenvedni, látni másokat szenvedni, benn e lenni. Olyan jó volt, hogy azon gondolkodtam lassítok, hogy tovább tartson. Persze nem tettem. A negyedik, utolsó körben tempót váltottam és 1:29-nél értem célba.

A kategóriámon belül az első fele végén helyezkedem el, mégis elégedett vagyok az eredményemmel. Az úszás meglepően jól megy, a bringa se rossz, a futással pedig szintén semmi bajom sincsen. Valószínűleg egy-két perc bennem maradt a fáradtság, ill. az eltévedés miatt, de így is sikerült 2:30 alatt végeznem. Ez rendben van. Szaszit idén nagyon kemény. Ennél sokkal melegebbnek kellett volna lennie, hogy esélyem legyen utolérnem. 4 perces tempót futva 2:20-al végzett. Tavaly ezt a verseny 2:35-el fejezte be, akinek van kedve kiszámolhatja, idén mennyit megy majd Nagyatádon:-) Sipinek és Dávidnak is gratulálok, bár Dávidot csak a rajt előtt láttam. A pom-pom lányainknak pedig külön köszönet a szurkolásért!

A következő állomás Nagyatád, kérjük vigyázzanak, az ajtók záródnak!

Üdv.: a 105-ös

Fertő-party futóparty

Sopron belvárosából indultunk felfelé, majd le Tómalom,l Fertőrákos, Fertő tó. Szeretem ezt a terepet, erre szoktam edzeni, szinte minden fát ismerek. Szaszit nem indult, mivel kinyírta a combjait a héten, de engem elkísért bringával, így nekem volt a legjobb dolgom a mezőnyben. Csak mondanom kellett, hogy víz vagy gél és már kaptam is. Tűzött a nap aminek én nagyon örültem, árnyék pedig csak az erdős részen volt. A rajtnál a leghátsó sorból indultam, hogy legalább az elején ne tudjanak előzni. Az első pillanattól kezdve élveztem, hogy végre versenyen vagyok. Később megijedtem, hogy most megtapasztalom, milyen is elfutni egy verseny elejét, mert csak 4 perchez közeli km-eket mondott az Endo, de nem érdekelt. Egyre előbbre küzdöttem magam, aztán úgy 5 km környékén megtaláltam a helyem a mezőnyben. Itt már oda-vissza előzések is mentek, szenvedtünk a tűző napon, isteni volt.

 A végén a hajrát egy kicsivel talán hamarabb is indíthattam volna, akkor talán a 3. csaj mellett a 8. srácot is meg tudtam volna előzni, de asszem azért kifutottam magam.

11,6 km volt 51:20 alatt. 4:25 átlagtempó!!! Nekem ez olyan tempó, ami egy évvel ezelőtt elérhetetlennek tűnt. Az én szememben ez már komoly sebesség, az pedig, hogy ezt én futottam teljesen felpörget. Örülök, na!

35 indulóból - ami szégyenletes egy közel 60000-es város lakosaitól- a 11. lettem abszolútban. Persze külön köszönte jár Szaszit-nak a frissítésért, hamarosan viszonzom.

Bringához Thievery

Kicsit megváltozott az életem. Naponta 3-kor kelek egy új munka miatt, ráadásul fizikailag is megterhelő a dolog. Persze addig nincs baj, míg az ember úgy érzi, hogy megéri. Az ironman szempontjából sajnos a legrosszabbkor jött ez a lehetőség, de ha ez most nincs, akkor talán túl könnyű lett volnaJ. Szóval egy kicsit át kell rendeznem az edzéseimet, de azt hiszem meg tudom oldani. Ezen a héten viszont szinte semmit sem edzettem. Egy bringa, egy futás, holnap pedig egy 12 km-es verseny lesz. Hétfőtől viszont ha török, ha szakadok beütemezem a meneteket, mert ezt az 1-2 hetet most nagyon jól akarom megcsinálni. Remélem ezzel a héttel nem szúrtam el az eddigi formámat, de nem hiszem, hogy ennyi idő alatt nagyon leromlott volna a teljesítményem. Holnap, illetve jövő szombaton kiderül…

Múlt héten egy igazi triatlonossal és egy igazi bringással edzettem 120 kilit. Hát 20-25 év kerózás már tényleg meglátszik az ember stílusán, az enyémen pedig az a bő egy év:-).

Ma úszás Volt

Pontosan 4 kihagyott hónap után ma ismét uszodában voltam. Kicsit aggódtam, milyen is lesz ennyi idő után, de reméltem, hogy a februári szintemnél lejjebb úgysem nagyon tudok kerülni. Az egyik apropója a csobbanásnak a vészesen közelgő 30.-a, a másik egy neoprén volt. Szaszit adta kölcsön a sajátját, mert állítólag gyorsabb tőle az ember, ráadásul annyira olcsó, hogy az már pofátlanság. A medencetérben öltöttem magamra fekete békaruhámat, de előtte alaposan átnéztem, hátha Szaszit elrejtett benne egy-két gombostűt, rajzszöget. Manapság már senkiben sem bízhat az ember, elkezdett mindenki taktikázni, altatni, ügyeskedni a versennyel kapcsolatban, de ez talán egy másik poszt témája lesz. Ott álltam tehát a medence szélén talpig gumiban. Beleugrottam, két hossz melegítés után pedig elkezdtem az úszást. 30 után megnéztem az időmet, 21:50 lett. Lecibáltam a gumit és anélkül, az új triatlongatyámban is úsztam 30-at. Az meg 22:48 lett. Gondolom amúgy is lassabb lett volna a második km, így nem biztos, hogy km-enként 58 mp-et hoz, de valamivel biztos gyorsabb voltam benne. Viszont sokkal kényelmesebben éreztem magam nélküle. Vegyek, ne vegyek? Nehéz döntés, bár tényleg nem drága dolog, de kb. 2-3 percért nem tudom, érdemes-e felvennem, lecibálnom, közben pedig majdnem másfél órát benne lennem.

Február végén 21:32-őt úsztam, 2 alkalom után szerintem ismét tudom ezt hozni, márpedig ez Gyékényesen 1:25 alatti időnek felel meg. Azzal kiegyeznék, aztán elkezdődik az üldözés…