2010. május 24., hétfő

3 in 1

Sűrű volt a hétvége! Pénteken tekertem akkora szélben, hogy még Onedin se látott ekkorát. 54 km volt a táv Sopron – Rust – Eisenstadt – Sopron. 1ó53perc lett. Nagyon nem hajtottam meg magam, mert szombat reggelre terveztem a Fertő-kört. Másnap reggel aztán indulás, csomagolás közben azért még egyszer átfutottam a cuccokat, mindent rendben találtam, csak a belsőt nem tettem be, mivel a pumpám túl nagy, a kicsi meg nem bírja a 8 bar-t. A péntekinél is nagyobb szelem volt, persze szembe, voltak olyan szakaszok, hogy 22-vel tekertem teljes erőmből. Aztán a tó északi részénél ugyanezt megkaptam hátulról. 45-50-el téptem, király volt. A bringaútról le kellett mennem, mert nem tudtak előlem félreugrálni. Jó erőben éreztem magam ahhoz képest, hogy ilyen hosszút még soha nem tekertem. Éppen azon gondolkodtam a határ előtt visszafelé, hogy mindjárt jönnek a magyar utak, a magyar autósokkal amikor a határ után 10 méterrel egy szakadt öreg Ford nem hagyta kikerülni az útszéli kátyút és felütöttem a hátsó gumit! Pumpa, belső otthon. Telefonálás után 50 perccel András barátom jött értem. 103 km-t mentem 205 perc alatt, ez több mint 30 km/h-ás átlag amivel elégedett vagyok. Legközelebb viszont nem megyek pumpa nélkül és kevesebbet szidom az itthoni utakat.

Szombaton aztán Veszprémbe indultunk vacsoracsatázni, amiből komoly alkoholfogyasztás kerekedett, így a vasárnapom a másnaposságról szólt.

A hétfő délután viszont a triatloné volt. A kezdetben kalkulált 6-8 fő helyett különböző okokból ketten csináltuk meg a klasszikus távot. Az idő csodálatos volt és NEM FÚJT a szél. A 33-as medencében 45 hossz volt az úszás, ami nekem 33,56 alatt sikerült, amivel Hévízen nagy király lennék, de Nagyatádon már nem annyira.. Utána aztán rohanás az öltözőbe, bringás cucc fel. Bringás nadrág alá a futógatya (7,40). A bringa jól ment, ami a szélcsendnek is nagyban köszönhető volt. Persze lehet attól is, hogy egy rendőr üldözött éppen (1,15). A második depót elszúrtam, mert amikor már lecseréltem a cipőt, mp3 stb., akkor vettem észre, hogy a bringás nadrágot nem vettem le! (3,31) Visszafutottam, közben Kusti elindult a futásra, egy darabig még láttam magam előtt, de a legutóbbi marathonjára emlékezve (3,03), erre sokáig nem számíthattam. A futás elején azt se tudtam hogyan kell futni, ennek ellenére az 5 km-t 24,13 alatt lenyomtam, viszont visszafelé végig emelkedőn kellett futni a tűző napsütésben. Nagyon hiányzott egy frissítőpont, de az nem volt, csak holtpont. Az árnyékos részen aztán újra erőre kaptam és végül 52,01 alatt voltam ismét az uszodánál. Persze Kusti már ott volt (gratula). Az egész 2ó52perc volt. Belül a 3 órás időn, úgyhogy szintén pipa.

Érdekes volt és nagyon tetszett, de azért ez sem egy könnyű táv. Kellett volna ital a futáshoz és legalább 2 gél, de így is jó volt. Várom a középtávot.