Először is gratulálok minden célba érkezőnek. Ez szerintem senkinek nem volt egyszerű.
Szaszittal szombat reggel 7-kor indultunk Sopronból és bár azt mondta, hogy a sínbe rakott ujja miatt nem indul a versenyen azért elhozta magával a teljes versenyfelszerelését. Fogadni mertem volna, hogy elindul. Nagyon vártam már a megérkezést, különösen a hírhedt „Gonosz Manó” –ra voltam kíváncsi, úgyhogy amikor megérkeztünk Orfűre a legelső utunk oda vezetett, a szállásra csak ezután mentünk. Egyikünk sem látta annyira rosszindulatúnak köszönhetően annak, hogy mi a Muck-hoz vagyunk szokva, persze nem lebecsülni akarom ezzel a Manót, mert azért a tetejéről nem véletlenül gyönyörű a kilátás. A szállásunk a versenyközponttól 50 m-re volt, minden szempontból teljesen megfelelt. Miután megérkeztünk Szaszit elment futni 2 kört a tó körül!! Én inkább találkoztam Tepóékkal a strandon. Kérdeztem a másnapi terveiről, amire Ő szerényen azt mondta, hogy 6 órán belül szeretné megcsinálni és a lelkemre kötötte, hogy az úszás után a Manó tetejéig ne egyek semmit (megfogadtam). Heverésztünk a napon és megdumáltuk, hogy elmegyünk egy pályabejárásra délután. A vízbe nem mentem be, gondoltam vasárnap úszhatok benne még eleget. A strandon könnyű volt megállapítani, ki jött a versenyre és ki pihenni. Ezután nem sokkal végzett a két körrel mazochista útitársam is, elmondta, hogy semmi árnyék nincs a pályán, azt pedig én is láttam, hogy a vízszintessel még csak köszönőviszonyban sincs. Ekkor vesztettem volna el a fogadást, Szaszit eldöntötte, nem indul. Egyébként 30 perces köröket futott, ami a 35 fokos melegben nem egészen normális, viszont szép eredmény. Később lementünk a vízhez, ahonnan rajtoltunk másnap ahol szóba elegyedtünk két sráccal, akik közül az egyik szintén nevező volt és Őt is invitáltuk a pályabejárásra. Rajtcsomag felvétel után Tepó pontosan érkezett 17h30min00sec-kor a tó másik feléről bringával!! Beszélgetős, néha beletekerős, tájcsodálós volt a kerózás, de mind a négyünknek nagyon tetszett apálya. Utána elbúcsúztunk, majd lángos és pihi a teraszon. Este még egyszer (16-odszor) átnéztem a cuccaimat aztán elaludtunk. Szaszit reggel 6-kor ismét elment futni, ezen a héten hetedszer!! Reggeli, depózás, izgulás, izgulás. Sony-val sokszor beszéltem telefonon, tudom, hogy otthonról is nagyon drukkoltak értem. Sokadszor újraszámoltam a tervezett időimet és reméltem, hogy nem számoltam el magam sehol. 9 előtt aztán irány a víz. A vízben találkoztam Witch-el, akinek bemutatkoztam és váltottunk pár szót.
Rajt! Elkezdtem úszni a jól bevált és lassú mellúszásommal, közben pár srác egy nem létező vízilabda után kepesztett keresztül kasul, pedig elfértünk volna simán ha mindenki egyenesen úszik. Pár perc múlva aztán mindenki megtalálta a helyét és felvette az utazósebességét. A víz jó volt, szinte már túlságosan is kellemes. Az órámra rá se néztem egész végig, élveztem az lubickolást és éreztem, hogy hozom a tervet. A tervezettnél hamarabb jöttem ki a vízből (47,16), futás a depóba, öltöző zárva, irány a WC. megtörölköztem, átöltöztem, bukó, rajtszám, ipod, napszemüveg, chek, chek, chek (7,10). Irány a bringapálya. A lábaimban egyáltalán nem éreztem semmilyen mértékű fáradtságot, jólesett a tekerés. A dombokon végig előztem, de volt egy srác aki a lejtőkön mindig visszaelőzött. A harmadik alkalommal ezt szóvá is tettem neki, mondta, hogy Ő meg engem figyel és, hogy milyen jó tempót nyomunk. Végig ott voltunk egymás közelében, a dombok tetején én az alján meg Ő volt előbbre. Az első körnek nagyon hamar vége lett (53,43).A második körben aztán, mikor be akartam venni egy gélt, kiesett a kezemből. Egy ilyen versenyen minden megtett méter fontos, úgyhogy a visszafordulás szóba sem jöhetett, gondoltam majd Szaszit ad a frissítéskor. Persze pont most nem ért oda időben, úgyhogy újdonsült ismerőseink segítettek ki egy kulacs vízzel, de gélt nem is kértem. A második kör is jól ment (57,16)..A második kör végén körözött le Joe, abban a pillanatban elkezdtem tépni a láncot és mentem utána, hogy Szaszit majd lefotózhasson ahogy én éppen visszaelőzöm, mentem vele mint az állat 45-50-el. Valószínűleg tudtam volna vele menni a hátralévő 200 m-t, de utána jött a Manó, úgyhogy letettem erről a dologról.. A harmadik körben elhatároztam, hogy ha már nincs gél eszek 3 banánt a hivatalos frissítőpontnál. Nehéz volt megállni, de meg kellett. Megettem, ittam és jóval lassabban indultam tovább, tudtam, hogy időben vagyok és inkább már a futásra kezdtem koncentrálni, pörgetősre vettem a figurát. Persze így sem ment el mellettem senki, a bringán végig előztem, ami nagyon feldobott. Ekkor már nagyon meleg volt, árnyékot pedig gyakorlatilag csak az útszéli villanyvezetékek adtak. Viccesen hangzik, de azok alatt mentem, hátha számít :-). Harmadik kör 1,05. Depó, nyugodtan de határozottan tettem a dolgom. Az mp3 persze nem indult, milyen jó, hogy volt egy tartalék(5,25). A futásra 2 órát szántam, amikor kiléptem a pályára még volt 16 másodperc előnyöm is. A rövid, de szigorú dombok és az iszonyatos hőség rendesen szedték áldozataikat. Közben szembejött velem bringán Ironsün , és Péter is, jó volt ismerős arcokat látni, együtt küzdeni. Most már volt gélem, a zene az első körben direkt lassú volt, nehogy szétfussam magam. A frissítőknél ittam, és leöntöttem magam vízzel. A tó keleti oldalán viszont nem volt egy sem, volt viszont egy önjelölt házigazda, aki a saját kerti slagját vezette ki és locsolt minket, szerintem az összes résztvevő imába foglalta a nevét,mert olyan volt, mintha egy szaunában futottunk volna. Első kör: 34,21.Tudtam, hogy a második lesz a legnehezebb, nem is tévedtem. Nagyon hiányoztak a gyerekeim, Sony, szinte a könnyeim akartak jönni. Kicsit később arra gondoltam, hogy innen végig gyaloglom, aztán persze körbenéztem, hogy ezt tényleg én gondoltam, vagy valaki mondta mögöttem. Nevetségesnek tűnt, persze, hogy nem, micsoda dolog az kérem? Második kör: 38,16. A harmadik kör elején Szaszit éppen adta a vizet amikor mondtam neki, hogy milyen jó neki, hogy itt vagyok vele. Persze fordítva akartam, de a nap dolgozott az agyamon rendesen. El is gondolkodtam, hogy lehet, hogy már teljesen készen vagyok, csak nem veszem észre. Nem számított, hiszen az utolsó körömben voltam éppen. Néztem az órát, a távot, szinte percenként ellenőriztem, hogy jókor jó helyen vagyok-e. A dombokon bele-bele sétáltam,de haladtam. Az utolsó dombra is felküzdöttem magam, majd a lejtőn már –legalábbis belül- vigyorogtam. A célegyenes előtt hátranéztem, láttam, hogy kb.3 m-re mögöttem valaki éppen hajrázik, de gondoltam nem szeretné, ha rajta lennék a célfotóján úgyhogy „besprinteltem” előtte. 5h50min53sec. Ez lett a vége. A tervezett 6 órán belül. Túlzás lenne azt mondani, hogy minden percét élveztem a versenynek, viszont nem állna messze a valóságtól. Nagyon jó verseny volt, nagyon jó szervezéssel és nagyon jó időben. Azt hiszem ennek pontosan ilyennek kellett lennie. A magam részéről a legjobb frissítő díját a mi, spontán összeverbuválódott csapatunknak adnám, akik minden kívánságunka, mozdulatunkat figyelve hozzájárultak, az eredményeinkhez. Attila nagyon durvát ment (5,23), Ironsün a mezőny közepébe tette be magát egy korrekt (6,05) idővel, Péter is hozta a tervezett idejét (5,53), Tepónak is sikerült 6 órán belül lennie (4,56 !!).
A hosszú út után este megvártak Sonyék és egy saját készítésű rajzzal + éremmel jutalmaztak, amik persze nekem sokkal jobban tetszettek mint amit Orfűn kaptam, de ez így is van rendjén.
A következő állomás az Ironman.
