2010. február 27., szombat

Mennyi? 30. + 2

Ébresztő reggel 5-30-kor, találkozás Mikivel, majd irány a Fertőrákos tábla kocsival. Nap süt, szél fúj (nagyon). Elkezdjük a futást, Miki diktálja a tempót, közben dumálgatunk. Ő 19 km-t akar futni, én lehet, hogy többet, azt mondom majd meglátom, de már tudom, hogy ma megpróbálom a 30-as határt átlépni. Lazán futunk, pulzus 150 alatt, könnyen megy. Elfutunk Balfig, utána vissza, le a Fertő-tóig, majd vissza a kocsihoz, Miki itt végez, én továbbmegyek még egy Balf körre, Ő hazaviszi a Galaxy-t, utána Sony jön majd értem. Az odaút is lazán megy, meg is lepődök rajta, a visszaút kicsit keményebb a viharos szembeszél miatt, viszont szurkolóim is akadtak Sony és a két aprótalpú bandita személyében. így a végén még hajrázni is tudok. 3ó15p lett a vége, ami nem egy 4 órán belüli maraton, de addig még van 7 7. Mielőtt elindultunk Miki azt mondta, szerinte már tudnék 42-t futni, akkor még nem hittem neki, most már igen.

A februárnak vége is van edzésügyileg, szinte pontosan annyit futottam, mint januárban, 153 km-t. A távolság ugyanakkora volt, de ez a hónap sokkal tudatosabb, ill. intenzívebb futásokból állt össze. Asszem a március is hasonló erősítő, gyorsító és hosszú futásokból fog állni, és meglesz a 4 óra:-).

2010. február 25., csütörtök

Táblák közt

Fertőrákos és Balf között van egy szinte 0 forgalmú út, ma azt néztem ki magamnak. 6,3 km nem vízszintes, de nem veszélyesek az emelkedők. 33,29 alatt értem Balfra, vártam 5 percet, közben persze a sebességemet számolgattam és arra jutottam, hogy megpróbálok 12km/h-val visszafutni, futónyelven 5 percesekkel. Hihetetlen, de sikerült szinte másodperc pontosan (+ 6 sec) beérnem (31,36).

A következő hetekben azt hiszem a futásom valahogy úgy fog kinézni, hogy egy Muck-futás, egy ilyen, mint a mai, majd egy hosszú. Valahogy úgy érzem ezzel a módszerrel erősödni is, ill. gyorsulni is fogok.

Melegem volt hosszúgatyában, szombaton remélem rövidben nyomom:-).

2010. február 23., kedd

Fel - le

A Soproni-hegység egyik legmagasabb pontján van a Muck-kilátó (522 m), errefelé nagyon sokan szeretik, bringások és futók egyaránt, na meg persze a kocsival kényelmesen „kirándulók” is. Bringával én is sokszor feltekertem már, de gyalog? Eszembe sem jutott, hogy fel kéne ide futni, egészen a múlt hétig. Mikivel tervezzük, hogy vasárnap együtt futunk, az Ő ötlete volt az útvonal. Pont beleillett a mai edzésprogramomba egy erősítő tizes. Start Erzsébet-kert, cél Muck. 5,6 km, 290 m szintkülönbség, 2 perc pihenő majd vissza. Felfelé 38 perc, lefelé 26. Nem tudom mihez viszonyítani mert először voltam, de nem is igazán az időeredmény volt a lényeg, hanem az erősítés, az pedig megvolt jócskán. Sütött a nap , nem volt szél, ( felfelé menetszél sem:-) dübörgött a Chrystal Method, szóval jó volt.

2010. február 21., vasárnap

Végre bringán

Ma pihentettem a lábfejem, úgyhogy nem mentem el futni. Elmentem viszont bringázni a montimmal, mivel még nem tudtam megvenni a megfelelő triatlon-bicajt, de szerintem 1-2 hét alatt az is összejön. 7 fok, végre nem mínusz, süt a nap ezerrel, hát hajrá! Október óta nem ültem rajta ami érezhető is volt, de azért 56 km-t letekertem 2ó20perc alatt. Nem túl fényes a 24 km/h átlag, azért első alkalomnak nem volt rossz.

Ausztriában tekertem egyébként, ott ahol az utak simák, és az autósok a falvak elején lévő szűkítőkben nem próbálják meg bizonygatni, hogy el tudnak úgy is menni melletted, hogy 5 cm van a tükör és a kormány között, hanem megvárják, míg elegendő hely van mindkettőnknek és utána előznek meg. Dudájuk tán nincs is.

Miután hazaértem azonnal megebédeltem, majd 20 perc múlva ismét.

2010. február 20., szombat

Esőben

Napközben, ha esik és a kocsiból ki-be szállok, de egyébként is próbálom elkerülni az esőt, asszem ez a normális,  Este viszont, futás előtt ma Sony éppen rákérdezett, hogy esőben is kimegyek-e. A válasz egyértelmű volt, persze, asszem ez is normális, csak kicsit furcsa, hogy szinte egyáltalán nem játszik szerepet az időjárás az edzések alkalmával.

Laza 10 km volt a mai adag, pontosabban 10,6, 60 perc alatt.

Egy kicsit fáj a jobb lábamon a hüvelykujjam, remélem azért el tudok menni vasárnap hosszút futni, ugyanis végre (Myke tanácsára) vettem derékra köthető kis kulacsokat, így inni is tudok majd a 2,5 óra alatt. Sajnos a (Ivan Grasso által ajánlott) fülhallgató csak hétfőn érkezik, pedig arra is kíváncsi vagyok , de még eleget hallgathatom. Mivel egy Ironman felkészülés elég ritka dolognak számít, ezért különösen hasznos tud lenni az internet, illetve az ilyen blogok. Arról pl. mindenkinek van véleménye, hogy milyen téli gumit vegyek, vagy kire szavazzak, de az már nehezebb dió, hogy úszás után egyszerre egyek vagy várjak 15-20 percet, max. visszakérdeznek, hogy nem mindegy? Remélem majd erre is kapok választ, de addig még sok kilométert kell a hátam mögé tennem, ami egyáltalán nem baj.
Jöhet egy kis jazz? klikk

2010. február 16., kedd

3+7x6

Gyorsító edzés volt a mai program. 3 perc gyaloglás, 7 perc futás, mindez hatszor. Az első hármat 13 km/h-val futottam, majd utána 14, illetve 14,5-el, az utolsó kettőnél az utolsó 2, ill. 3 percen 16 km/h.
Leírni érthetőbb volt, mint olvasni, bocs.
Pontosan 11 km lett a vége.
A szalagon jutott eszembe, hogy mikor elkezdtem ezt a futás dolgot nagyon szenvedtem, és
nagyon utáltam,  akkor arra is félve gondoltam, hogy talán majd 3 hónap múlva már gond nélkül lefutok 10 km-t.
Most, hogy eltelt a 3 hónap (több is egy héttel) azért sokminden megváltozott. Nem utálok futni, sőt megszerettem, Ha lefutok 24-25 kilit, nem okoz gondot, másnap simán menne megint. Ezeket nem hittem volna el novemberben, mint ahogy azt sem, hogy Csizka barátom is elkezd futni és nem is hagyja abba, tán még ehhez is volt némi közöm:-).
Ma egyébként egy teljesítménytesztet is akartam csinálni a szalagon, de mivel kaptam egy tanácsot, inkább márciusban elmegyek Győrbe, hogy kontrollált körülmények között orvosok végezzék el (helyettem:-).

2010. február 14., vasárnap

Másnap

Tegnap lepasszoltuk az aprótalpúakat Hidegségre a nagyszülőkhöz, úgyhogy ketten voltunk Sonyval. Finom vacsi után Ő borozott én pedig megittam 0,5 liter Bacardi-t. Semmi esélyét nem láttam a mai futásomnak, így nem is terveztem, nehogy a tervet kelljen megváltoztatni. Nem így történt, enyhén másnaposan már reggel voltak olyan gondolataim, hogy futva kéne Hidegségre jutnom, ezeket természetesen azonnal elhessegettem és az alkohol utóhatásának tudtam be. 10.30 körül elmondtam Sonynak mit tervezek, innen már nem volt visszaút, mégsem mondhatom neki, hogy mégse, nem igaz?
Elindultam a Sopron- Tómalom-  Fertőrákos- Balf- Fertőboz- Hidegség távot a hátam mögé tenni.Gyönyörű verőfényes napsütésben meglepően könnyen teltek a kilóméterek, 2ó18p alatt odaértem, a táv 24,5 km. A család tapssal és a szokásos, de megunhatatlan húsleves-rántott hús kombinációval várt. Megérte. Valószínüleg, ha nincs az Ironman, akkor ma nem futok, pláne ennyit, de akármilyen eredményt is érek el Nagyatádon, a lényeg, hogy azt mondhassam, én mindent megtettem. Ehhez kellett a mai teljesítmény is.
Sony egyébként beteg, úgyhogy innen is jobbulást kívánok!

2010. február 11., csütörtök

Kérdés

Egy kis zene, és egy kérdés.
A fülhallgató 30 perc edzés után állandóan kijön a fülemből, terepen fogja a fejpánt, de teremben ez elég zavaró, ki milyen típust használ, ill. ajánl?

A tóig

Tegnap, mikor elindultam, fogalmam sem volt mennyit fogok futni. Gondoltam majd útközben eldöntöm, hogy az erdei úton lekanyarodjak a 10 kilis körre, vagy továbbfussak a 17,5 –re. Mikor a kereszteződéshez értem nem is értettem miért akarnék csak 10-et futni, továbbmentem. Ezen a hosszabb távon van egy rész Fertőrákoson, ahol egy bekötőút vezet a Fertő-tóig, mikor odaértem, egy hirtelen mozdulattal (szinte észre sem vettem) bekanyarodtam. Amitől a legjobban tartottam az a szomjúság volt, víz ugyanis nem volt nálam. Kifutottam a partig és ott egy kicsit sokkolt a felismerés: itt vagyok a Fertő-tónál, nincs vizem, gyalog vagyok, Sopron messze van. Na, mindegy, én akartam, futás haza. Az utolsó 3 km végig emelkedő, alamuszi, kanyargós és hosszú, tudtam, hogy az lesz a legnehezebb. Hamar kiszámoltam, a teljes táv 23,5 km dimbes-dombos terepen. Ennyit még nem futottam eddig, na, majd most! Nem álltam meg egyszer sem, de volt pár holtpontom, de a lényeg 2ó23perc alatt hazaértem!

Talán érezhettem valamit indulás előtt a dologból, mert lemértem magam, 78,5 kg, a döbbenet viszont akkor jött mikor utána is ráálltam a mérlegre, 76,3 kg!!!!

Érdekes, hogy a felmaraton után mennyire ki voltam készülve, így utólag azt gondolom valami vírus is lehetett bennem és nem a powerbar-tól voltam rosszul aznap délután, mert ez a futás sokkal keményebb és hosszabb is volt mégse viselt meg annyira. Ez jó hír.

2010. február 7., vasárnap

Ketten

Ma reggel Mikivel mentünk futni terepen a kedvenc bringás útvonalamon.  1ó41perc alatt futottunk 35 km-t, ( fejenként 17,5 :-) nem kevés szintkülönbséggel -6 fokban, legalábbis a dombok alján -6, a tetején akár 8 - 10 fokkal is melegebb lehetett, nem is értem miért a hegyek teteje havas, nem pedig az alja.
Amikor hazaértem, Sony értetlenkedve kérdezte, hogy tényleg felkeltem-e, és tényleg futottam-e már, nem értette hogy megy ez. Egy egyedül élőnek biztos könnyebb az idejét beosztani, az edzéseket beilleszteni a programjába, nekünk viszont motivációból jut sokkal több, persze a partner hozzáállása sem mindenhol ugyanolyan, de nekem szerencsére sokat hozzáad a cél eléréséhez.
-6 fokban a levegő is elég tiszta volt, a nyarat is nagyon várja már az ember, úgyhogy a zene nem is lehetett más:
Még valami, teremben is voltam a héten, az eset tanulsága:
Futógépen jönnek - mennek, csak azok maradnak, kik Ironman-re készülnek.:-)