2011. április 28., csütörtök

A bringapálya

Berajzoltam a kerókört, hogy aki szeretné, kicsit tanlmányozhassa. Összesen 305 m szint van benne, tehát nem egy kifejezetten hegyes pálya. Szél viszont valószínüleg lesz (ÉNy), de ahogy most látszik kb. 17 fős vonatunk lesz:-)



2011. április 24., vasárnap

Edzés kicsit másképp II.

Mivel már csak kevesebb, mint négy hét a májusi találkozásunkig ezért szükség van egy rakás információra ahhoz, hogy tényleg olyan jó legyen, amilyennek szeretnénk.

Körülbelüli érkezési és távozási időpontok.

Hozol-e magaddal még valakit?

Van-e sátrad? Ha van, van-e benne esetleg +szabad hely?

Szerintem a bográcsban készített marhapörkölt, grillezett csirkemell szeletek, illetve grillezett zöldségek elég jók lennének kaja gyanánt, ha valakinek más ötlete van, szóljon.

A legfontosabb, vörösbor, rozé, whisky és pálinka, esetleg sör, ki mire teszi le a voksát leginkább. Olyan nincs, hogy nem iszok!!!

Természetesen a kellékeket beszerzem, a helyszínen majd elszámolunk.

Ma kimentem tekerni a leendő útvonalra és arra gondoltam, ha jó idő lesz akár csobbanhatunk is az egyik strandon. Fürdőgatyát is hozzatok!

Ha van esetleg egyéb ötlet vagy bármi javaslat, nagyon szívesen fogadom, apróságnak tűnő dolgokkal is bombázhattok.

Komment vagy emal formában várom a válaszokat.

A Tó vár Rátok!

2011. április 23., szombat

Boldog szülinapot!

Végeztünk az itthoni munkákkal a kijelölt határidőre, ami Nono hatodik szülinapja volt. Nagyon jól sikerült a buli, az ajándékok közül pedig a Geomag játékok vitték el a pálmát nálam is. A műanyag focikapuk hamar áldozatává váltak a két, tortától, cukortól felpörgött aprótalpúnak.:-))


Ma este napsütésben, nagyon kellemes időben egy jóleső futásra indultam. Sárvár óta nem futottam, úgyhogy nagyon hiányzott már. Nem akartam semmi időt figyelni, csak futni akartam. Ismét rájöttem, hogy mennyire szeretem az erdőt. Csak szedtem a lábaimat, élveztem ezt a kis esti kocogást. Aztán valahogy nem lett 5 perc nél lassabb km-em és az átlag 4:39 lett a 9,2 –es távon 150 m emelkedéssel . Ilyen még nem volt, nagyon örülök neki. Szerintem a futásom rendben van, elégedett vagyok vele, most jön a bringa felhozása, hiszen már csak kb. 3 hónap van hátra a rajtig.

2011. április 17., vasárnap

A Maraton-on is túl

Először is ezer köszönet a szurkolásért, nagyon jó volt és szükségem is volt rá. Aztán persze nagy gratuláció minden futónak, különösen Szaszitnak, akire a 60. km körül senki sem fogadott volna és sikerült felállnia, aztán futott még kb. ugyanennyit, amivel a dobogón végzett.

Az én versenyemről próbálok néhány gondolatot összeszedni, de megmondom őszintén az agyam még nincs a helyén. Szóval egy álmatlan éjszaka után indultunk Szaszit-tal nevetgélve, jókedvűen, minta nem is tudnánk mi vár ránk. Pedig Tomi tudta, Neki ez volt a harmadik. Az Ő célja, többet futni, mint tavaly (108 km), az én célom eredetileg a 2 maraton volt, de aztán mégis úgy indultam neki, hogy 100-ig szeretnék elmenni.

A rajt előtt végre találkoztam Pudingman-nel, akivel elbeszélgettünk az maradék időt. A frissítődobozainkat letettük egy sátorba a pálya mellett aztán beálltunk a tömegbe. Meglepően sokan voltunk. Indultak váltóban és egyéniben is a 12 óráson, de persze ott voltak a „24-esek” is. Az idő nem volt valami jó, hideg volt, felhős, nem nekem való.

10-kor rajt. Tomival egy utolsó pacsi, zene a fülre aztán futás. Megpróbáltam 6 perces kiliket futni, takarékosan, lassan úgy, hogy közben ne gondoljak a távra. Úgy terveztem 5 km-enként fogok frissíteni egy kicsit és egy nagyot. A kicsi italból és pl. ropiból állt, a nagy pedig valami kaja és egy rövid nyújtás. Az elején persze ennek semmi szükségét nem éreztem, de csináltam rendesen, tudtam, hogy másképp nem fog menni. 15-nél volt egy kisebb holtpontom, de hamar átlendültem rajta. 30-nál viszont elkövettem egy hibát, kiszámoltam mennyi is van még 100-ig. 70 jött ki még tizedszerre is!!! Nem, az nem lehet! Ezzel elvoltam pár körön át, de igazából minden ment rendesen. Próbáltam nem figyelni, ahogy a váltósok elhúznak mellettem, de ugyanezt még 24-esektől is láttam. Az 1 km-es pálya nem igazán szórakoztatott, csak a következő 5 km-re, a zenére és a tempóra figyeltem. A 42. km után pedig irány az ismeretlen! Eddig ez volt a leghosszabb táv nekem. Nagyon vártam az 50-et, majd a 60-at. 60 körül ismerős arcokat véltem felfedezni a csőben, amit láttam. Csizka barátom és lelkes hölgykoszorúja lepett meg. Nagyon jó volt végre kizökkenni, pár szót beszélgetni. Aztán mikor elmondta, mi van az Endo-n, hogy mennyien figyelik a versenyt újult erővel vágtam neki az ekkorra már igencsak unalmas körözésnek. Igen az unalom, ez a legtalálóbb szó, hogy 65-ször is neki tudjál indulni ugyanazon a körön, nem is értem ezt hogy lehet zene nélkül.

Titokban reméltem, hogy Sony-ék is eljönnek, de azért tényleg meglepődtem mikor megjelent a két kis aprótalpú az én Kismamámmal. Már volt mit várni minden körben, volt kiket keresnem a tömegben, sőt Nonó még futott is velem. Egy kicsit olyan volt, mint Nagyatád. Aztán Anyuék is megjöttek, szóval szurkolókból megint nagyon jól jártam a helyszínen és a világhálón egyaránt. Ez nagyon sok energiát adott.

A pályán Tomival is sokszor találkoztunk, néha Ő volt szarabbul, néha én, de nyomtuk. 60 km környékén éppen Ő volt mélyponton, vörös fejjel éppen az egyik oszlopot akarta kidönteni, nem tudom mi baja lehetett vele, de nagyon neki volt feszülve

A kisgyermekes szurkolók hazamentek, Így csak Anyuék maradtak és bíztattak rendesen, még ha nem is értették egyáltalán miért is kell ennyit futni. Hozzáteszem, én sem pontosan tudom.

Azt hiszem 78 km környékéig csak frissítésekkor gyalogoltam, akkor sem sokat, de akkor eljött a vég. Nem a lábam vagy a gyomrom fájt, nem. Elkezdett a egész testem remegni. Fáztam, kimerült voltam, elfogyott minden energiám. Már nem tudtam magamat frissíteni, nem volt hatása a colának, gélnek, egyáltalán semminek. Egy cél lebegett már csak előttem, a 2 maraton. Azt mindenképpen meg kellett csinálnom, de álló helyből még elindulni is kegyetlen volt. A mögöttem lévő km-ek eddigre már megtették hatásukat és a lassú tempónak köszönhetően nem gyorsan, hanem szépen lassan gyűrtek le. Innentől már séta+futás volt, közben ezerszer újraszámolva a km-eket, hogy tényleg meglegyen. Este fél10-kor sikerült befejeznem a 83. kört. Ez kb. 86 km. Ezután viszont nem találtam motivációt, hogy továbbmenjek, a 86 és a 88 között nem láttam különbséget, így kiálltam és próbáltam magam rendbe hozni forró teával.

Az eredeti terv tehát sikerült, de a 100 km-t nem tudtam elérni.

Az teljesítményem a mezőnyben gyengének mondható. 41 indulóból a 29. lettem, de nekem nem Ők voltak az ellenfeleim, hanem a táv.

Elégedett vagyok-e? Igen. Sikerült kihozni magamból a jelenlegi maximumot. Nem rontottam el a frissítésemet, komoly gyomorproblémám nem volt, nem volt izomgörcsöm, és amit a legnagyobb sikernek könyvelek el magamban az az, hogy 78 km-t tettem meg úgy, hogy az étkezések közbeni, egyenként 50 m-ek kivételével a távot futva tettem meg. Ez nagyon fontos volt nekem.Azt hiszem méltóképp ünnepelehettem a pont egy éve futott első maratonomat.

A verseny szervezése kiváló volt, a kaják teljesen rendben voltak. Háromszor kaptunk meleg ételt+1 technikai pólót , mindezt 7000 Ft-ért.

A tegnap esti mozgásom nagyon durva volt. Szaszit-tal olyanok voltunk, mint két reumás bányaló. A házunk előtt a kocsiból szinte kiestem. Mostanra viszont rohamosan javul a helyzet. Izomláz nincs, egy kicsit fáj a térdem, de ezt szinte észre sem veszem.

Mindent egybevetve azt kell mondjam ez nem az én sportom. Ez nekem túlságosan unalmas. Nem tudtam megfejteni, mi a különbség egy Ironman maratonon szenvedni vagy egy ilyen helyen. Tényleg nem tudom, de az előbbi nekem jobban tetszik.

2011. április 14., csütörtök

Rápihenés

Egyszerűen ügyetlen voltam, nem tudtam időt szakítani a blogra, sőt még az edzésekre sem. Annyira besűrűsödtek a dolgok, hogy esténként úgy dőltem el, mint egy zsák krumpli. Persze ez nem akkora baj, sőt…, csak éppen nyakamon van Sárvár. Pontosabban a 12 órás verseny.


Egészen a múlt hét elejéig jól mentek az edzések. Kedden még futottam egy 30-ast, aztán a hét végén szerettem volna egy hosszabbat, de az már nem jött össze. Ezen a héten pedig ma futottam először, de csak 14-et. Szóval a rápihenés megvan. A motiváció, a mentális felkészülés is rendben. Megcsinálom.

A mai futás egyébként nagyon jól esett. Az első 5 km-t 4:33-al futottam, aztán lassítottam, nem akartam magam kinyírni, így a vége 4:52 lett.

A géleket ma megvettem, holnap rakom össze a zenéket az mp3 lejátszó(ka)t, meg az összes cuccot aztán szombat reggel indulás. Az http://www.endomondo.com/  -on élőben tudjátok majd követni a versenyemet ha regisztráltok és megjelöltök ismerősként (Mr. Vasapu), sőt a peptalk gombra kattintva, a beírt szöveget rámondja a fülemre. Nem ér röhögtetni és ezen a versenyen nem játszik a "Buzi aki belegyalogol" sem.

2011. április 2., szombat

Alakul

Kicsit finomítottam a bringa beállításait. Könyöklő előbbre, nyereg kicsit előre döntve és így tökéletesnek érzem. Idei második tekerésemmel is elégedett vagyok. 31,9-es átlagot tekertem 44 km-en úgy, hogy most nem is tekertem ki magam nagyon, ráadásul a szél is erősebb volt, mint legutóbb.  St. Margarethen-nél egy piros mezes trió eredt utánam, de nem volt esélyük:-), az üldözés viszont jól esett, jó volt versenyest játszani. Egyébként szélben még jobban érezni jótékony hatását ennek a viszonylag agresszívebb beállításnak.