2010. október 15., péntek

Nike Lunarglide+2

A Mizuno feladta. Már nem nagyon csillapította az ütéseket így kénytelen voltam venni egy másik pár cipőt. Egy ideje már foglalkoztatott a dolog és annak ellenére, hogy a régi (első) futócipőmre semmi rosszat nem tudok mondani, valahogy mégse e márka cipői között kerestem leendő edzőpartnerem.

A Nike chip + sportband dolog nekem nagyon meggyőző volt első látásra. Először Szaszit-nál láttam egy közös futásunk alatt és elkezdtem utánaolvasni. Ráadásul a fenti márka új cipői mind technológia, mind dizájn szempontból engem meggyőztek. Mivel aszfalton illetve murvás terepen is szoktam futni a Lunarglide tűnt a megfelelő választásnak.

Nem részletezném az Angliából megrendelt cipő méretproblémáit, de sajnos a nem egyértelmű váltószámok miatt a szigetországból gyakorlatilag egy hajó jött meg a rég várt dobozban.

A lényeg viszont, hogy ma már az új Nike Lunarglide-ban futottam, sportband-dal a csuklómon.

A cipő nagyon más, mit a régi. Olyan, mintha szivacson futnék, de közben mégse érzem, hogy elnyelné az energiát. Érdekes. Terepen nagy különbséget nem tapasztaltam, de aszfalton elképesztően tapad. Főleg az emelkedőkön jön ki a különbség, de ott nagyon. A cipő eleje elég széles ahhoz, hogy kényelmesen elférjenek a lábujjaim, na ez elég furcsa érzés, de a jót hamar megszokja az ember. A bokámnál is azt a lágyságot érzem, mint a talpam alatt, de közben mégis erősen tart. A sportband-ot még kalibrálnom kell, de biztos szeretni fogom. Ma mindenesetre futottam vele 9,6 km-t 45 perc alatt és tök jó volt.