2011. november 29., kedd

Nike Lunarglide 3

Éppen Anyuék voltak nálunk, amikor a Glide megadta magát. Pontosabban az előző napi futásom után fájdult meg a talpam első része 18 km után. Tudtam mi a gond. Kb. 2000 km !!! van benne. Azt hiszem ez tényleg ritka egy futócipőnél, ennek ellenére a neten mégsem a Nike cipőket keresgéltem. Nem akartam Nike-t!  Asics-eket nézegettem, de a K-swiss és Zoot márkák is felmerültek. Sokszor hallottam, hogy komoly futó nem fut Nike-ban, gondoltam én is úgy csinálok, mintha igazi lennék. Persze azért megnéztem a a Glide 3-ast is… tetszett, de hátaz olyan  komolytalanJ.

Anyuék nem nagyon hagytak időt gondolkodni, én ugyanis egy kicsit később szerettem volna meglepni magam vele, de Ők azt találták ki, hogy náluk most van karácsony.
Így másnap irány egy sportbolt. A neten előzőleg már kiválasztott „komoly” cipőket kerestem a polcokon és már a lábamon is voltak.   Pár lépés után én valami egészen másra vártam. Lehet, hogy az én elvárásaim voltak túl nagyok, de egyikben sem éreztem magam otthon.  Aztán amikor a bal lábamon egy „igazi” cipő volt a jobb lábamra felvettem a Glide-ot, nagyot néztem.  Semmi kétség, ez kell. Akkora különbség volt, hogy még mérlegelnem sem kellett.

Ezzel egyáltalán nem leszólni szeretném a többi cipőt, de nekem egyszerűen szóba sem jöhetett más. Persze amint lehetett indultam is futni.

Ami rögtön a felhúzáskor feltűnt, hogy vastagabb, robosztusabb talpa van, mint az elődjének. Könnyű és hihetetlenül kényelmes. Egy kicsit viszont aszfalton hangosabb, de engem ez nem zavar. A másik dolog, amit észrevettem, hogy egyáltalán nem csúszik. Mindegy, hogy felfelé murván, vagy lefelé avaron futok, meg sem moccan. Ahova teszem, ott marad. Otthon megnéztem a talpán, tele van keresztirányú kapaszkodó vájatokkal. Szóval nem bántam meg, sőt. Nem is értem miért akartam másik fajtát venni, szerencsére még időben megjött az eszem.