2010. április 11., vasárnap

Szandival

Szandival, a lányommal voltam ma futni. Ő bringával kísért a 16,3 km-es távon. Indulás után 10 perccel kérdezte, hogy mikor szoktam pihenni, kicsit kétségbe esett a választól, de küzdött rendesen. Volt kb. 100 m gyaloglás, bringatolás, de azért lenyomta. 1ó37perc lett a vége pont 150 átlagpulzussal (nekem).Ja, végig esett az eső! Szerencsére mikor hazaértünk nem azt mondta, hogy soha többet, hanem azt, hogy jövő héten megint bringázik, mert gyenge. Azt hiszem ez az egész korosztályára (15 éves) vonatkozik. Szerintem ez az egyik feladata a szülőknek, példát mutatni, nem nagy dolog, nem kell semmit mondani, csak csinálni, úgyis azt fogja csinálni, mint a szülei. Van persze másik módszer is, minden héten viszed valamilyen edzésre és jártatod a szádat, hogy ezt kell csinálni és kész, de ez nem hiteles éppen ezért szerintem nem is működik.

Nekem ez a mai táv szinte semmi se volt:-). Ez tök jó, úgy érzem magam, mint aki 3 km-t futott, ezt jó jelnek veszem. Lassan elkezdem a zenéket válogatni a maratonra, nehogy Prodigy-re kezdjem el.

Mi a helyzet Belgiumban, megvolt a 34?