Délután indultam egy kb. 32 kilis távnak. Ez legutóbb, 03-07.-én 3ó05perc volt. Kíváncsi voltam ma hogy sikerül majd. Sokan voltak az erdőben, sétálgattak meg bringáztak is. A sok autó az erdőszélen viszont furcsa, tudom, hogy így megy ez, de mégis, biztos kocsival kell odamenni? Egy-egy emelkedőn vérszemet kaptam és bringást előztem, jó volt. Nem futó zoknit vettem fel, meg is lett a hatása. 8 kili után elkezdett fájni a talpam és arra gondoltam telefonálok, vigyenek haza, aztán eszembe jutott Miki tanácsa, miszerint a maratonon is lehetnek extrém problémák, amiket ott és akkor kell megoldani és ezekre is készülni kell. Továbbmentem és kész, gondoltam, hogy egy kicsit vérzik majd, de a versenyig még van 3 hét, addig meggyógyul úgyis. Mikor hazaértem, láttam, hogy jól gondoltam, katonadolog:-). Az átlagpulzus 180 lett, a max. meg 200, szép kerek számok. A teljes táv pedig 2ó49perc, ami 15 perccel jobb, mint legutóbb. Ez már terven belül van, szerintem fentről is segített valaki, és közben ez szólt ezerrel, csak így lehet.
