2010. július 31., szombat

55 - 16

Nekem ennyi volt a mai edzés. Azért így írom, mert Szaszit megint stréber volt és előtte bemelegített 75 kili bringával. Aztán a fenti távokat már együtt nyomtuk. Ma nem éreztem magam elég erősnek, azért mégis sikerült a kerón 31,5-ös átlagot nyomnunk. Utána pedig 16-ot futottunk 5,10-esekkel. Pontosabban az utolsó 3-4 kiliig. Ott azonban feltettem a fejemre a fülhallgatót… NIN szólt! 4 perchez közeli tempóval zakatoltam felfelé, azt se tudom honnan volt erőm, de nem akartam lassítani, flow volt rendesen. Jól esett.

A közöst edzés elég hasznos tud lenni, a holtpontokon könnyebb átesni. Akinek van lehetősége éljen vele!

73,8 kg vagyok! Az Ironman után elkezdek kondizni és hízni 5-6 kg-ot. Ilyen jó alapom soha sem volt hozzá :-)

2010. július 30., péntek

Minden o.k.

45 kilis bringakör volt ma Szaszit-tal. Laza pörgetős, de néha meg-megindulós tempó volt. Szaszit egész végig az utolsó emelkedőre készült szerintem. Amikor megindultam lemaradt, amikor megindult, beértem. Az utolsó előtt még azt is mondta, hogy fáradt és nem akar versenyezni. Ekkor már tudtam, hogy fog. Megindultam a Pozsonyi úton, de egyszer csak úgy húzott el mellettem, mintha álltam volna. Az utolsón… demoralizáló.

Viszont meggyógyult a derekam. Szerda reggel ugyanis a lomtalanítás utózöngéjeként egy kukát kellett beleborítanom a konténerbe és úgy meghúztam a derekam, hogy a futás után már nem nagyon tudtam mozogni, sőt még tegnap se nagyon. Az kocsiból is csak hangjelzésekkel tudtam kiszállni. Ma viszont már semmi bajom (kopp-kopp-kopp). Egyébként nem értem miért ad ki mindenféle hangokat az ember, ha fáj valamije, attól elmúlik?
Azért nem írtam erről eddig, mert én tudtam, hogy 2 nap alatt meggyógyulok,és nem szerettem volna, ha valaki esetleg rosszul tippel a tippversenyen :-)

2010. július 29., csütörtök

Zenecsokor

Fontos a zene! Nekem biztosan az, mert kb. annyit gondolkodom a számok listáján, mint a többi kellékkel összesen. Az elképzelésem lényege ugyanaz, mint a maratonon volt. Lassan kezdeni, hogy a végén maradjon erő a küzdelemhez. Nos, egy kis ízelítő az egyes szakaszokról:

















Elég nagy a szórás az eleje meg a vége között, de szerintem szükségem lesz mindkét végletre:-).

2010. július 28., szerda

Kész

Utolsó hosszú futásom előtt nem ettem semmit és gyakorlatilag semmivel nem frissítettem magam. Azt találtam ki, hogy a holtpontokat gyakorlom még utoljára, illetve azok túlélését. Az edzés sikeresnek mondható, holtpont volt bőven.

26 km-t futottam úgy, hogy egyszer álltam meg vizet inni kb. 18-nál. Az átlagpulzus 157 lett, az idő pedig 2ó27p. A nap sütött árnyék viszont nem volt. Keményre sikeredett.

Azt hiszem, most már kimondhatom, hogy a felkészülésemmel végeztem. Most már nem fogok 15 km-nél többet futni és nem fogok 70 km-nél többet tekerni a versenyig. A kilenc hónappal ezelőtti önmagamhoz képest összehasonlíthatatlanul erősebb vagyok, és talán a célszalag túlsó oldalán már dohányozni sem fogok.
Jöhet a verseny, én kész vagyok!

2010. július 27., kedd

A vége felé

Elmaradtam a blog írásával, de nem az edzésekkel. Csütörtökön Szaszittal tekertünk egy Lutzmannsburg-ot (70 km) szép hullámos útvonalon. Szombaton pedig egy kombit találtunk ki magunknak. Reggel 7 helyett 8-kor indultunk megkerülni a Fertőt. 30-40 km/h-ás szélben vágtunk neki és a tó keleti részén szerintem még erősebb is volt. Eddigi legjobb 15 km-emet is itt produkáltam, de szerintem Szaszit is. Hátba csapott egy sík részen a szél és csak tekertünk. 46 – 54 km/h között ingadozott a sebességünk. Isteni volt, jó lenne ezt hátszél nélkül is produkálni. Persze megfizettünk érte már előtte is, de utána a magyar rész különösen kemény volt. 117 km-t tettünk meg 3ó58 alatt. Utána átöltöztünk aztán elfutottunk Fertőrákosig, meg vissza. 16 km volt 5,10-es kilikkel. Nagyon jól esett végig. Utána lomtalanítás, kertészkedés otthon.

Nem fáradtam el! Ráadásul asszem megtaláltam számomra a legjobb kaját is a bringára. Lekváros zsemléket ettem menet közben, óránként egyet. Szinte újratölt, érdemes kipróbálni, az NDK-sok is ezt ették állítólag, hogy még mit vettek be mellé azt nem tudom, de már ez is működik.

Szóval kb. idáig terveztem a komolyabb edzéseket. Innentől már csak rövidebb etapok lesznek, habár még a héten lehet, hogy futok egy 30-ast is. Ja, és elmegyek úszni is egyszer, mégis csak pofátlanul keveset edzettem erre számra. Szerintem egész évben összesen kb. 5 km-t.

Úgyhogy a munka javát elvégeztem, most már a finomhangolásé lesz a főszerep az edzéseken. Sony kiszámolta nekem, hogy mennyi idő alatt érek be. 1 órával optimistább az én verziómnál. Nagyon kíváncsi vagyok már. Remélem jó meleg lesz.

2010. július 21., szerda

Megérzés

Ma nem szerettem volna semmit sem edzeni. Aztán délután már másképpen gondoltam. Kitaláltam, hogy futok 24 km-t. 30 fok még biztos volt amikor elindultam. Nem vittem magammal vizet, mert Sonyval úgy beszéltük meg, hogy a gyerekekkel utánam jönnek és majd Ők adnak . Ott is voltunk mindannyian a megbeszélt időben. Ittam, leöntöttem magam, minden ok. volt. Imádom a Fertőre vezető vízszintes nyílegyenes utat. Rákostól a tóig 3 km, ez az egyik kedvenc részem. A vízparthoz érve gyorsan bevizeztem a sapkámat és irány vissza. A szurkolóim az út végén voltak, így lett volna még egy ivásom hazáig. Nem lett.

Sony megkért, hogy száljak be a kocsiba és menjek velük haza, mert rossz érzései vannak. R endben, elindultunk kocsival. A házunk elé érve a szomszéd hölgy állt a kapunk előtt falfehéren. Kérdeztük, mi újság? - A nappalimban van egy kétméteres kígyó! Átmentem, Démont is vittem, gondoltam majd Ő elkapja. Kértem egy kapát azzal lopakodtam egyre beljebb a házba a nappali felé a ház urával mögöttem.. Ez eléggé félelmetes volt, mert nem tudtam, honnan számíthatok támadásra. A nappaliba érve a szekrény mögül egy oda nem illő barna foltot láttam meg. Közelebb érve megnyugodtam, most már tudom, hogy hol van. Elkezdtem a szekrényeket elhúzogatni és a két szekrény közül egyszer sikerült is belevágnom a kapát, de elmenekült. Viszont azt láttam, hogy nem egy 50 cm-es állattal volt dolgunk. Időközben egy osztrák szomszéd is jött segíteni, így már hárman voltunk + Démon (aki folyamatosan csak simizést igényelt). Végül az újdonsült segítséggel kikaptuk a dögöt és lapáttal próbáltuk ösztökélni, hogy veszítse el a fejét. A járólapon ez nem ment, úgyhogy kivittem és baltával levágtam a fejét.

Nem tudom mi lett volna ha Sonyék hazajönnek és pedig még valahol az erdőben futok, de jobb volt ez így. Hallgatni kell a megérzéseinkre és egymáséra is, még ha nem is logikusak. Ha azok lennének nem megérzésnek hívnánk Őket.
Ui.: 15 km - 1,20 - avg hr 162

2010. július 20., kedd

70 km/h

Ma egy rövid lassú-gyors bringakör volt Szaszit-tal. Én egy tizessel többet mentem, mert most Ő nem tudott jönni időben. Így lett nekem 50 km. Igazából dumálgatós tempó volt. Vett egy új nyerget, állítólag Joe is ilyet használ. Tényleg jó nyereg lehet mert visszafelé a hosszú nagytányéros dombunkon nem tudtam vele menni. Lefelé viszont megnéztem milyen is 70-el menni. Jó!

75 kg vagyok, az elmúlt 9 hónap alatt durván egy tízest ledobtam. Tavaly nem gondoltam, hogy egy vödör zsírt cipelek állandóan.

2010. július 19., hétfő

Melegben, szélben

Egészen szombatig állandó stresszben tekertem ezekben a melegekben. Állandóan a kulacsaimat nézegettem, mennyi italom van még, hol van a legközelebbi forrás, benzinkút stb. Aztán hirtelen megvilágosodtam. Minden faluban van temető! Le is csekkoltam rögtön az elsőt és megmosakodtam, bevizeztem a fejem, szinte feltámadtam. Szükség is volt rá, az órám 43 fokot mutatott és el is hittem neki. 50 kilit tekertem ebben a kellemes időben 30-as átlaggal. Ez volt a szombat.

Vasárnap hosszabbra készültem, de amikor reggel keltem, meglátva a vízszintes lombokat a nagy ijedtségtől vissza is feküdtem. Megnéztem az előrejelzést, délutánra is 70 – 90 km/h-ás szelet írtak a Fertő körül. Nem kifejezetten bringás idő. Ebéd utánra viszont sikerült magam meggyőznöm, hogy igazából nem számít. A lényeg, hogy 4 órán keresztül tekerjem a pedált, ha ezt széllel szemben, 20-al kell tennem, akkor úgy. Úgyhogy elindultam és 4ó20p folyamatos tekerés alatt 115 km-t tettem meg. Ekkora szélben még nem bringáztam és nem is javaslom senkinek.

Szaszit pedig Szombaton 2ó35p Vasi Vasembert mutatott be. Neki innen is nagy gratula!

2010. július 15., csütörtök

Jó társaságban

Tegnap este a legjobb társaságban futottam.


Sonyt bevittem az erdőbe és szaladtunk (majdnem) 10 kilit. Én eddig nem vettem észre, hogy bogarak is vannak a lombok között, pedig tényleg. Így már egy kicsit engem is zavart, hogy ennyien legyeskednek a csajom körül, de azért jó volt a futás. A legutolsó emelkedőn pedig még sprintelni is volt kedvünk.

Ma reggel pedig 16 kili volt a futóadag 1:18 alatt. Kiderült, hogy már 6-kor is meleg van.

Egy hónap múlva …..

2010. július 13., kedd

Rövid

Ma egy rövid, 40 km-es bringa volt. 270 m szint volt benne és 31-es átlag lett a vége.


Nem fáztam.

2010. július 11., vasárnap

A határig

Na, kikészítettem magam.

Pénteken strandoltunk, majd este Sonyval megittunk egy fél üveg bacardit, ez volt a pihenőnap. Szombaton egész nap otthon pancsoltunk a fiúkkal, aztán 5 órakor mentem futni. 33 fok volt, úgy éreztem mintha megint Orfűn futnék. A táv is 18 km volt, csak egy kicsit szintesebb terepen. Két kulacs víz kevés volt, így visszafelé Tómalmon a strandbüfében kértem egy újratöltést. Mire hazaértem teljesen ki voltam, de nem álltam meg egyszer sem, sőt. Elég sok bringás volt az erdőben, hát persze, hogy nem tudtam lassan futni, élveztem, ahogy a dombokon előzők. 1:35 lett, ami nekem jónak mondható. Mikor hazaértem az aprótalpúak medencéjében hűtöttem magam. Este aztán kettesben maradtunk a kertben és megbontottunk egy üveg bort, meg még egyet…aztán még egyet.

Reggel 6:30-kor esélytelen volt felkelnem, pedig Szaszittal megbeszéltük, hogy hosszút tekerünk. Végül 8:00-kor tudtunk elindulni, addigra Ő már bemelegített. Elindultunk, természetesen szembeszélben. Az előző napot figyelembe véve nem is ment rosszul. Kb. 60 km után elkezdtek jönni felénk a nagy csapatok buszai, kísérőautói. Rabobank, Sky, Quick Step stb., aztán a Milram csapat egy része jött velünk szembe, gondolom melegítettek. Kezdett egyre nagyobb felhajtás lenni körülöttünk. Motoros rendőrök, kordonok, táblák, ilyesmik. 70 km körül volt a tervezett fordulónk és mire visszaértünk Podersdorf-ba már egy csomó néző is volt az utcákon. Azt hiszem időfutam verseny volt. Mikor tekertünk át a falun, megelőzött minket a felvezető autó két villogó motoros rendőrrel, a szurkolók meg nekünk kiabáltak, hát az durva volt :-).

120 km-nél már nem tudtam másra gondolni, csak a kajára. A meleg megtette a hatását, ráadásul alig vittünk magunkkal ennivalót. Szaszit jobban bírta, de én a 136. km-nél már elkezdtem szédülni a napon. Már csak 7 km volt hátra mégsem mertem hazaszenvedni, lehet, hogy nem is bírtam volna. Sony viszont hozott hideg dinnyét, szendvicset, banánt. Isteni volt. Közben Szaszit is visszajött egy kulacs vízzel, mert akkorra már az sem volt. Kaja után aztán már bátran hazatekertünk. 28,8 km/h átlagot nyomtunk.

A következő hétvégéket azért nem pont így fogom csinálni, de tapasztalatnak jó volt.

2010. július 8., csütörtök

Könyökölve

Este 7 előtt tudtam elindulni, tekerni, úgyhogy nem mentem hosszút. A szokásos 45 kilis kört szerettem volna minél hamarabb megcsinálni. Szinte végig könyököltem, kezdem megszokni, bár az előrenézés elég nehézkes. Kéne egy szem a bukóra is. Az utolsó kb. 6 km előtt az átlag még 32,7 volt, de a határhoz érve a sorompók vízszintesen álltak. Eszembe jutott, hogy a magyar szakaszt javítják. Éppen az aszfaltmarás fázisában vannak, úgyhogy 2-vel, egy lábon kellett a gödrökön átkelnem. Lőttek a jó átlagnak. Így is 30 felett lett és szerintem maradt volna a 32+.

Ráadásul ebben az is benne van, hogy az egyik faluban átment előttem egy fekete macska! Nem vagyok babonás, de azért megálltam és megvártam, míg egy kocsi elviszi a balhét. Bocs.

2010. július 7., szerda

Ironmanó

A legközelebbi versenyem Nagyatádon lesz augusztus 14.-én. A viadal neve Ironmanó, pont aznap lesz Apunak is valami betétversenye, úgyhogy Ő sem fog unatkozni. Ma el is kezdtem a felkészülést, illetve egy felmérő futásra vittem ki Noelt + Anyut az egyik futópályára, Apu pedig squash után odafutott. Ráfér :-).

Először lefutottam 2 kört, majd pihenőkkel még 4-et. Apuékon nehéz volt kiigazodni. Egyszer azt mondták, hogy hajrá, egyszer meg azt, hogy lassabban. Ki érti ezt? Na mindegy, nem is ez a lényeg, hanem az, hogy holnapután megint megyek, bejön a futás és Ironmanó leszek, az tuti.
Üdv.:
Nono

2010. július 5., hétfő

Kezdődik a hét

Szombaton - miután hazaértem Veszprémből- elindultam bringázni. Először nyomtam egy kb. 10 kilis időfutamot a Fertőig. Durva a sebességkülönbség a túrázókhoz képest :-). Utána ráfordultam a határ felé, egyszer csak beállt mögém egy kolléga, hátranézek, Szaszit az. Meg sem beszéltünk semmit, mégis találkoztunk. Mint utóbb kiderült 2 oka is volt.

1. Szaszit éppen elbizonytalanodott az Ironman-t illetően. Nem tudja, hogy induljon-e. Megmondtam neki, hogy indul és már tekertünk is tovább. Furcsa volt ezt olyan embertől hallani, aki Sárváron 12 óra alatt 108 km-t futott és az UB-n 4 perceseket nyomott.

2. Visszafelé a határ után 100 m-re egy magyar kátyúban felütöttem az első gumit. Nálam nem volt belső, nála igen.

Gondolom, mindenki néha elbizonytalanodik a rajt közeledtével, nálam is volt már ilyen. Ilyenkor próbálok racionálisan gondolkodni és arra gondolok, hogy végülis terv szerint haladok a magamnak kijelölt úton, nagy gond tehát nem lehet. Meg kell lennie! A kijelölt út mérföldköveit feltettem oldalra, hátha mást is érdekel, nekem jó újraolvasni, hátha Nektek is.

Ma pedig futás volt. 24 km 2,05 alatt. Ez nekem teljesen jó tempó, viszont a 3 kulacs víz kevés volt.

2010. július 1., csütörtök

Jövő hónapban ...

Laza 70 km volt a mai napon bringával. 620 m szint volt az útvonalon és nem is akartam magam megszakítani, úgyhogy 27 km/h-ás átlagot produkáltam. A tartalékolásnak az az oka, hogy a következő 4 hétben egyre erősödő, egyre hosszabb edzések jönnek majd, hogy azután csökkentett edzések után végre belevághassak a nagy küzdelembe.