2010. március 13., szombat

Kostoló

Nem túl nagy falat, de az íze megvolt. Reggel 6 után indultam bringázni, mivel egy Sopron környékén élő szólás szerint itt vagy fúj, vagy harangoznak, és harangszó nem volt …. Tekertem 55 km-t országútival pont 2 óra alatt, csak szőlőcukrot venni álltam meg egy kúton, és egyszer enni is. Nem igazán az idő volt a lényeg, hanem a váltás. Mikor hazaértem 5,23 lett a „depózásom” majd egy laza 10 kilis futás jött. Nem is futás ez ilyenkor, az első 3-4 km alatt nem nagyon találtam a futáshoz tartozó mozdulatokat, aztán kezdett lassan átrendeződni fejben minden, és végül 55 perc alatt hazaértem. Közben még nagyobbra nőtt az Ironman-t teljesítők iránti tiszteletem. Azt gondolom lehet az egyik sarkalatos pont a verseny alatt, ki mennyire tud átállni. Erre viszont csak úgy lehet edzeni, hogy az ember kombi edzéseket csinál, minél többet.

Egy kicsit fájt a derekam a bringán, remélem egy pontosabb beállítással megszűnik a probléma, mert ezen az ötleten kívül csak a jól bevált „ Ne törődj vele!” módszert ismerem. Egyébként azt hiszem, nem az erővel volt a probléma, , mivel fáradt azért nem vagyok most sem, hanem tényleg nagyon furcsa bringa után futni. Szokni kell.