2011. december 29., csütörtök

Szigeti PB-k




Szerettem volna még idén pár baráttal egyet futni. Ilyenkor télen nemigen van módunk találkozni, hacsak nincsen valami extra apropója a dolognak.  Hirtelen jött lehetőséget kihasználván Tepónak szóltam egyedül, hogy megyek. Nem terveztem semmi különöset, csak a szigeten akartam futni egy jót egy jó társaságban. Itthonról kb. 4 órát utaztam az első kézfogásig, és amilyen lassan vánszorgott az idő a vonaton ülve, innentől aztán elkezdett rohanni. Először Baka és fia futott be, majd a GÉP is megjelent. A többiek közül volt aki tényleg nem ért rá, de volt aki gyenge másnaposságára fogta és volt aki egyszerűen gyáva volt futni egyet annyira tartott a megaláztatástólJ
Végül négyen indultunk neki. Mióta elkezdtem futni, szerettem volna lemérni a körömet a szigeten. Annyit olvastam, hallottam már róla, de én még soha nem jártam ott. Itt volt az idő. Az első karikát végigdumáltuk és próbáltuk kontrollálni a GÉP szökési kísérleteit, a másodiknak viszont igyekeztem komolyan venni. A Robot is megindult, mint a leszakadt lift, Baka úgy futott előtte, mintha az életéért futott volna, és mi is megindultunk Tepóval.  Az első kilinél 4:21, a másodiknál 4:20-at mondott endo. Nagyon bejött a tempó, stabilan tartottuk. 4 km után az enyémet is Tepó tartotta, de már látszott a híd. Kifutottuk magunkat 22:44 lett a vége, de a telefont csak 50-kor tudtam leállítani, mert alig tudtam kicibálni a zsebemből.  Miután zihálásom abbamaradt egyre hangosodó zakatolást hallottam közeledni. Gyorsan félreálltunk, nehogy útban legyünk és megkapaszkodtunk egy út menti fában, hogy a menetszél fel ne döntsön minket és így néztünk, ahogy a Gép valahol a hangsebesség határán szakítja át a képzeletbeli célszalagot természetesen PB-vel. Baka pedig a rá jellemző szerénységgel mellényzsebből futotta 5 percen belül a táv kiliit, ami persze utána meg sem látszott rajta. A világ leggyorsabb nyuggereJ
Futás után már hamar előbújt Kombinat is, majd befutott Sün és Nóri is. Böbéék már sörrel és vodkával tértek vissza, koccintottunk, pizzát ettünk és az órát próbáltam megállítani a tekintetemmel, de nem ment. Indulnom kellett. Sün kivitt az állomásra és 2 perccel indulás előtt már megint a vonaton ültem, fél egykor pedig otthon. megérte ennyit utazni ennyiért? Igen.