Esszencia

A tegnapi 70 km-es bringázás közben gondolkodtam el, hogy vajon milyen edzéseket is kellene csinálnom mostanában. A következő lépés az Ironman-ig az orfűi középtávú verseny ( 2 km – 83 km – 18 km) június 12-én. Most, hogy a Marathon-on túl vagyok egy kicsit alaposabban tanulmányoztam a pályát, a szintidőket, stb. DURVA!!! A bringapálya 1040 m emelkedőt tartalmaz, a futás is dimbes-dombos, szerintem Orfűn még a vízszint is 4 %-os.

A fentieknek megfelelően ma elvittem kocsival a bringám meg a futócipőm a szokásos helyemre és feltekertem a Muck-ra, aztán megint, utána meg felfutottam. Km nem sok gyűlt össze (35,28), de szintemelkedés annál több, 870 m. Azt kell mondanom, kemény volt.

       idő    AHR     táv       Aspeed

fel 21,29   164     5,88      16,57116

le    9,23   147    5,88       38,22319

fel 23,05   167     5,88      15,30586

le   8,59   138     5,88       41,07101

3,08   Bringa autóba + cipőcsere

fel 36,01  168      5,88       9,797279

le  27,38  161      5,88      12,88532

   128,63            35,28

Öregbaka Marathoni futása

Vasárnap Öregbaka is lefutotta a maga Marathonját (gratulálok!). Az esete nem mindennapi és felvet jópár kérdést. Megbeszéltük, hogy felteszem ide, hátha valakinek van ötlete a történtekkel kapcsolatban.

Ime a beszámoló:

Azért is nehéz most elkezdeni krampácsolni bármit is a billentyűzeten, mert én sem tudom, hogy mi történt. És ez a borzasztó az egészben.

Nincs gond, ha tudod, hogy mit rontottál el, hiszen azt ki tudod javítani a következő alkalommal. Most viszont értetlenül állok a történtek előtt. Tehát nem tudom, hogy mit is csináljak másként a jövőben, ha egyáltalán fogok bármit is csinálni ezen a területen. Tegnap úgy 35 tájékán tisztán megfogadtam magamnak, hogy ennek nincs értelme. Nincs többé triatlon és az IM is csak hiú ábránd. De most még nem akarok elhamarkodottan kinyilvánítani semmit. Adni akarok, magamnak még néhány napot mielőtt döntenék véglegesen. A fiamnak mindig azt mondom, hogy érzelmi alapon nem lehet jól dönteni. És hát, ha már okoskodunk, akkor ezt tegyük következetesen magunkra is érvényesen.

Szóval álljanak itt a tények. Feketén, fehéren. Lehet, hogy te vagy valaki más ki tud bogozni belőle valamit.

A felkészülés részleteit ismered. Egy 20 hetes maratoni futóprogramot követtem, amely kezdő futóknak szól és az első 42,195 méter, 4 órás teljesítéséhez ad útmutatást. A programot végigcsináltam. Még az elején, a 4. 5. hét alatt hagytam ki két kisseb távú edzést, enyhe betegség miatt. A heti átlagos futások hossza elérte az 50-65 kilométert.

Végig regisztráltam az összes futás adatait.

Csak néhány hosszabb futás paramétere:

Március 7: 29 km, 2h45min, 10.5 km/h, 5`40``-es km, AHR:137, MHR:159

Március 21: 32km, 3h05min, 10,4 km/h, 5`47``-es km, ARH: 134, MHR 148

Április 4: 20km, 1h44min, 11.56km/h, 5`11``-es km, ARH 142, MHR 152

Április 11: 32km, 2h54min, 11,01km/h, 5`27``-es km, 143 AHR, 154MHR.

Az időkből és az AHR-ból látható volt, hogy megbízhatóan tudok – pontosabban tudtam - futni 140-es AHR-el órák hosszat és ez hozta az 51-55 perces 10 kilométereket. Az utolsó héten pihentem, ahogyan a terv előírta. H: pihi, K: 8km fartek, Sz:6,5km, Cs,P:pihi, Sz: 3km.

Ennek megfelelően a következő volt a terv:

Követem a 4 órás lufit a fél távig, lazán könnyedén, nem engedve a kísértésnek a jobb idő reményében. Az a fontos hogy szigorúan tartsam a 140-es HR-t. Hiszen az van begyakorolva. Ez az, amit ismer a szervezetem. Fél táv után, de inkább 25 km után esetleg fokozom, de nem lépem túl a 145-os HR-t. 35 km után, ha jól érzem magam, akkor lehet egy kis hajrá, de nem megszakadva, csak egy Max 150 HR-t elérve. Élvezni kell a futást és jó élménnyel, érzéssel kell hazamenni.

Azt gondoltam ez nem irreálisnak. Eldöntöttem, hogy első a biztonságos HR, a sebesség csak másodlagos, az idő pedig harmadlagos. Azt gondoltam, hogy van egy reális tervem, amelyet nagy biztonsággal tudok majd végrehajtani. Ezt hívhatják a “füstbement reális tervnek”.

Szombaton egy kissé levertnek és fáradtnak éreztem magam. De ezt a szokásos verseny előtti érzésnek tudtam be. Jól aludtam.

Rutin szerinti reggeli: 2 tükörtojás, kevés barna kenyér és egy kis mogyoró krém, szokásos adag kávé. Minden hosszabb futás előtt ezt ettem. Ez van begyakorolva!

A rajt előtt másfél órával két részletben, vízzel lenyomtam egy nagy gélt. (Aptonia Gél, Energy, Koffein mentes, 70g,). Ilyet korábban nem csináltam, de azt gondoltam ez nem okozhat gondot. Tehát ez nem volt begyakorolva!

Nem izgultam. A start előtti pillanatokban 80-as HR. Könnyed és laza érzés. Felkészültem és biztos voltam magamban. A tervem nem irreális. Jól érzem magam. Tehát start.

A 4 órás lufi közvetlenül mögöttem. Laza tempó. Sokan előznek. Igyekszem kihúzódni a szélére. Had menjenek. Nincs tolakodás, mindenki udvarias. Elvégre lassan futunk.

Nézem az órát és nem hiszek a szememnek. 160-as HR-el futok!!!

Mi van? Nézek hátra. A 4-es lufi közvetlenül mögöttem, tehát nem rohanok. Egyébként is érzem, hogy nincs nagy iram. Elérjük az 5km-t. Az óra 27 percet mutat. Megnyugszom. Tehát biztosan nem rohanom el az elejét. De még mindig 160 mutat a TIMEX. Próbálok figyelni a légzésre tudatosan is. Nem kapkodom a levegőt. De akkor mi a baj? Nem tudom. Csak azt tudom, hogy ezzel az értékkel nem tudok végig futni. Hiszen nincs begyakorolva. Frissítés kötelezően. Kis energiaital és víz azonnal. 2.5 km-ként van állomás. Mindenütt belekortyolok. Nem szabad kiszáradni. 30 percenként Isostar tabletta vízzel. Érzem, hogy valami nincs rendben a gyomrommal. Nem mennek le a dolgok. Az az érzésem van, mintha minden a torkomban megállna, és nem lenne hajlandó lejjebb menni. A kis kortyok sem működnek. A korai gél elzárta az utat és most semmi nem megy le? De akkor mi lesz később? Ha nem jutnak a frissítések a gyomromba, előbb - utóbb fejre állok. Folyamatosan büfögök (bocs, de nem tálaltam jobb kifejezést erre) és ez is nagyon zavar.

Elérjük a 10 km-et. 54 perc. Ez nem gyors. Ez 11km/h, vagyis 5`30``-es átlagos ütem. Ez nem sok. Ez be van gyakorolva. Ezt képes voltam fenntartani többször is 3 órán keresztül 140-es HR-el. De most 160-at ver a műszer, sőt néha többet is. Nem értem. Kezdek összezavarodni. Kezd felborulni a terv. És az egészben az a szörnyű hogy van erőm. Lazán és jól futok.

De nem lehet 160-al futni tartósan. Nekem nem. Azt én soha nem csináltam. Nem fog működni! Tudom! Különben is megígértem a páromnak és a gyerekeknek, hogy nem leszek meggondolatlan és 140 fölé tartósan nem megyek. Az elején meg különösen nem.

De az eltervezett dolgok ma nem működnek. A 160 az 160 és nem kevesebb. Szörnyű ez a szám. És csak ezt mutatja az óra. Jön az ötlet! Lehet, hogy bezavar valaki a csoportból? Ez elég valószínűtlen, hiszen a frekvenciák nem azonosak. Azért mégis! Check!

Kicsit lemaradok. Most nincs senki a közelemben. Az óra jó. Ha lassítok csökkenő értéket mutat, ha kicsit nyomom, nő a szám. Hasonlóan a kétségbeesésemhez!

Továbbra sem tudok normálisan frissíteni. 12 km körül lenyomok egy kis gélt. Vízzel hígítom, de érzem, hogy nem működik. Itt van fent az egész a torkomban. Hányingerem nincs. Bárcsak lenne. Lehet, hogy megoldódna minden. Elszomorodom. Magam alatt vagyok! Tudok menni, de azt is tudom, hogy csinálnom kell valamit, mert veszélybe kerülhet a táv teljesítése is. És az lenne a vég. Hívjam a páromat, hogy bocsi, de ma ez nekem nem megy! Mondjam a gyerekeknek, hogy apátok amúgy piszok jó futó csak éppen 20 kilit nem tud lefutni. Végig kell csinálni! Nincs más opció.

Tehát kezdek megbarátkozni a gondolattal, hogy szándékosan lassítanom kell. Nem könnyű érzés. Elérjük a fél távot. 1 óra 58 perc, de a 160-as értéket is pontosan ennyi ideje mutatja az órám.

Nincs tovább. El kell engednem a lufit és rendeznem kell a szívritmust. Ez az elsődleges. Ennél nem lehet semmi fontosabb. Be kell fejezni. Tudni kell változtatni, ha kell. Ennyivel tartozom magamnak és azoknak, akik annyit segítettek. Minek olvastam annyi cikket, háttéranyagot, tanácsot, ha most nem hasznosítom őket. Fájdalmas az érzés.

Visszább veszek. A lufi es a 4 óra is távolodik lassan. Csak a kétségbeesés marad velem. A csoportban több idősebb ember, akik jókedvűen és lazán futnak. Én pedig szomorúan búcsút intek nekik. Már csak a befejezésben reménykedem. Még nem érzem a gondot. Erőm van, de muszáj 140-re tenni a mutatót, különben rövidesen gond lesz.

Közben elérem a 23 felet. Ott vár a párom. Kamerázik. Intek neki, hogy baj van. Érezte Ő is, hiszen egy kicsit késtem. Mondom neki a 10-es és a féltávos időt és az üzenetet: “Baj van, nem lesz 4 óra, sőt….”. Gyors ígéret és a “ ne aggódj nem lesz gond, a célban találkozunk, de késni fogok”. Nem kicsit, de sokat. Már akkor tudtam. (Később tudom, meg hogy Vasapu csak azt gondolta, hogy viccelek! Hát nem voltam vicces hangulatba az biztos.)

Folytatom. Elhagyom a húszasokat lassan. Nagyon lassan. De csak így tudom a 145 –ös érték alatt tartani a szívemet. Közben persze lassulok és lassulok. Még szándékosan. Újabb kis gél és kortyokban energiaital. Büfögés és büfögés. Ilyen nincs.

Aztán 30 fölött már nem csak szándékosan lassulok. Ha egy kicsit fokozom, akkor egyből 155. Tehát nem próbálkozom. Csak futok lassan. Persze tudom, hogy már a 4.20 sem lehet meg. 35 után a következő gondolatok „inspirálnak”.

Nincs értelme. Ez így nem működik. Több versenyen nem indulok, soha de soha. A triatlont és a futást sürgősen abba kell hagyni. Az IM csak egy álom, ami nekem nem reális. Még szerencse hogy nem Nagyatádon vagyunk! Ha ott lennék, még a futást sem tudnám megkezdeni! Tehát csupa ilyen velős gondolatokkal voltam elfoglalva. Ez pedig nem segített sokat, gondolhatod.

Minden állomáson iszok, ezért nem értem, hogy miért érzem száraznak az ajkaimat. Kiszáradtam? De mitől. Alig haladok és folyamatosan a kezemben van egy vizes flakon.

Kész. Most már nem próbálok magyarázatokat találni. Csak a befejezés az egyetlen opció. A feladásban nem gondolkodom. Azért odáig nem …..

Tehát megyek tovább. Annak ellenére sem tud feldobni a verseny – hiszen már csak magammal versenyzem - hogy az időt már rég elengedtem. Fizikálisan is és mentálisan is. Semmi öröm nincs. A kis gyermekek pacsijai sem segítenek. Csak emlék a tavaly októberi fél táv utolsó 4 kilométeres irama és annak minden perce. Milyen erős is voltam és tudtam fokozni 16-17 km után. Milyen jó is volt a brüsszeli főtérre erősen, szinte vágtatva beérkezni!

Most meg csak a szánalmas és sajnálkozó pillantások maradnak az utolsó 3 kilométerre!

Célba érkezés: 4 óra 30 perc.

Szánalmas és egyben kiábrándító. Minek edzettem és készültem?

Mikor átölelem a páromat csak azt tudom mondani: „Kicsim most nem akarok mondani semmi olyat, amit később megbánnék.“ Tehát hallgatunk. Persze Ő megkönnyebbült és biztat szinte azonnal. „Befejezted és megcsináltad és ez jó.“ „Büszke vagyok rád“. Rajta nem múlt semmi. Végig biztatott. Jött velem a hosszú futásoknál es adta a frissítőt a bicajról. Most is támogat es segít feldolgozni a feldolgozhatatlant.

De én magam alatt vagyok és nem értem mi történt.

Mit rontottam el? Most sem tudom. És szerintem nem is fogom megtudni soha. Bennem volt valami kis vírus? Nem éreztem magam jól szombaton az biztos. Nem tudom. Vagy az a gél. Lehet. Túl sok volt a kalcium-magnézium? Ezek így közösen? Fogalmam sincs.

Persze minden rosszban van valami jó. Próbálok néhány pozitívumot is összekaparni:

Ez az egész nem az IM-en történt. (Bár most nem vagyok abban biztos, hogy egyáltalán elindulok!)

Sikerült döntenem még időben a teljesítés érdekében és tudtam változtatni tudatosan a terven.

Nem álltam fejre teljesen fizikálisan.

Mentálisan kellően felkészült voltam a befejezéshez. A feladás nem foglalkoztatott egy pillanatig sem.

Persze fontos lenne levonni a tapasztalatokat. DE NEM TUDOM HOGY MI TÖRTÉNT!!!!

Így küzdök magammal tovább. Mást nem is tehetek. Nekem kell megtalálnom a választ, hiszen a hibát is én követtem el. Kell meg néhány nap az biztos.

Még az éremnek sem tudtam örülni. Fekete, sárga és piros, valamint „BEL” az állampolgárságot mutató helyen. Lehet, hogy ez volt a baj?

:-)

Szieszta

Tegnap Sony nagyszüleinél voltunk Kaposváron. Böhönyénél úgy figyeltem, mintha az egész falut memorizálnom kellett volna, talán azért mert így is volt. Itt megy el a bringás útvonal! Sajnos nem volt módom Gyékényesre vagy Nagyatádra elmenni pedig jó lett volna.

Ma délelőtt a fiaimat vittem ki az erdőbe egy kicsit bringázni. Otthon készült az ebéd, ügyeltünk, hogy le ne késsük. Visszafogott mennyiségű ebéd után- mikor az aprótalpúak alvás közben erőt gyűjtenek az estig tartó hóhányáshoz- indultam el bringázni. A terv Sopron – Lutzmannsburg – Sopron volt. Gyönyörű időben szép, dimbes-dombos tájakon haladtam. Kezdem megszokni a bringát, kezdem magam jól érezni rajta. Tetszett, ahogy 65-el suhantam lefelé, egyre többször fogom a kormány alsó részét is (kényelmesebb, mint gondoltam). Az ülést megemeltem egy kicsit, de asszem kb. 2 centit még hátra is fogom tolni, de megvárom vele a könyöklőt, elvégre az lesz a fő testhelyzet. 66,2 km-t tekertem le 138 p alatt (28,78 km/h) ami talán nem rossz áprilisban, remélem komoly és gyors fejlődés elé nézek. Közben azon gondolkodtam, hogy szívesen megnéznék egy szintrajzot az Ironman 180 kilijéről, illetve az orfűi középtáv bringaútvonaláról, ha valakinek van, megköszönném. Persze bringa után nem fogtam vissza az evést:-).

A Föld napján születtem

5 éves lettem.5 évesnek lenni jó. Szülinapomra egy csomó mindent kaptunk az öcsémmel (én is szoktam kapni az Ő szülinapján, már csak ezért is jó hogy van:-). A legfontosabb ajándék mindenképpen az új bringám. A legutóbbi 20 km-es túránk után Apuval megbeszéltük, hogy a május 30.-án megrendezendő Vas-Villa Túrán rész veszek. Eddig is voltam már, de most külön bicajjal, egyedül tekerem le a 28 kilit. Asszem ezzel a keróval menni fog:-).

Impiai táv

Már nagyon hiányzott a bringa is és a futás is. A mai program nem is lehetett más, mint egy kis kombi. Pontosan 40 km tekerés ( 1ó21p) után 9,5 km (47p) futás 148 szintemelkedéssel. A futás elején vagy a bringát, vagy a Marathon utóhatását éreztem a combomba, de 3 km után elmúlt és nem volt semmi gáz. Jó volt, jólesett.

Marathon média

Sajnos a hivatalos oldalról letölthető képeket lebutitották, én pedig nem fizetek 12 €-t egy jó minőségű fotóért. így be kell érnetek ezekkel. Hacsak nem fizetitek ki:-). A Sony által készített képek nem rosszak, viszont, mint írtam csak egyszer találkoztunk verseny közben.
Rajt előtt.
Balról: Kusti(cél:3,10), én, Miki (cél 3,30) Ervin közben melegít a félmaratonjára (cél 1,15)

Rajt előtt.

Kusti tépi az aszfaltot.

Hány óra is van?

Valahol Bécsben.

Minden ok.

Repülés a cél felé.

A befutás.

Verseny után. 3,55 - 3,38 - 3,03 - 1,16. Sajnos Ironsünnel ott nem találkoztunk, de Ő is lenyomta (4,29).

Gratula mindenkinek!

Marathon után

Teljesen jól vagyok, már tegnap is bringával intéztem dolgaim nagy részét a városban. Megmondom a tutit: hiányzik a futás, sajnos csak csütörtökön tudok elmenni, de már alig várom, remélem szép idő lesz:-). Vasárnap meg kombi lesz, szerintem 70+10.

Holnap szerintem már tudok feltenni képeket meg videót a Marathon-ról.

Az első Marat(h)onom

Tegnap este találkoztam Ironsünnel (úgy látszik, minden triatlonos jó fej)és egy kicsit beszélgettünk, majd hamar lefeküdtem és már 10-kor aludtam is. 1-kor felkeltem, mert a fogam nem hagyott aludni, de 2 demalgon után hamar visszaaludtam. 5:20-kor ébresztő, 6:00-kor gyülekező a házunk előtt.. Sony, Miki, Ervin, Péter és családja, na meg persze én. Indulás. Az idő szép a kedvünk jó. Hamar odaértünk a rajt helyszínére toi toi és egyebek. 8.30-kor elbúcsúztunk és minden jót kívántunk egymásnak majd mindenki ment a saját zónájába rajtolni. Nem voltunk sokan, rengetegen!!! A rajtnál állva volt egy kis „mit keresek én itt”, de hamar elmúlt, próbáltam koncentrálni., becsuktam a szemem és zenét hallgattam. Amikor Sony elbúcsúzott tőlem szegénynek belemehetett valami a szemébe, legalábbis én úgy láttam.

Rajt! Elkezdtem, eléggé hátulról indultam mégis úgy futottak el mellettem, hogy csak na. Felidéztem az oly sokaktól hallott „ne fusd el magad az elején”-t és nem érdekelt. Ránéztem az órámra, pulzus 180, mi van? 2 km után elkezdett visszaesni kb 155-160-ra, úgyhogy megnyugodtam. Közben a nagy előzök közül úgy értem utol jó párat,hogy nem gyorsultam, szóval így kell ezt. Az első ½ gélt a 10-es frissítő ellőttre terveztem, odaértem, bevettem, ittam. Alig bírtam magammal, de tudtam, jól csinálom, bíztam a tanácsokba. 17. km-nél láttam, hogy éppen a határon futok a 4 órához képest, tudtam, hogy itt az idő. 1 gél, és hajrá. A tervem az volt, hogy egy kis előnyt gyűjtök magamnak a táv közepén, jó lesz az majd a végén. A 27. km-nél végre megláttam Sonyt, tök jó volt, kb. mint 1 gél.Egyre több embert előztem, nagyon élveztem, jól éreztem magam, nem fájt semmim. Minden frissítőnél ettem vagy ittam valamit, egyet sem hagytam ki, viszont egynél sem álltam meg. Ahogy terveztem. 30 km után még minden ok. volt, de tudtam, hogy 32-nél kezdődik, kicsit tartottam tőle. Persze ez nem azt jelenti, hogy lassítottam volna, mentem, ahogy terveztem, csak a lejtőket vettem észre, az emelkedőket nem. 32-nél újabb gél, nem lassultam, nem gyengültem. 34-nél gondoltam először a végére, már csak egy tízes. Gyorsan fogytak a km-ek.38-nál az utolsó gél, az időm még midig rendben, mi jöhet még? Semmi. Futás, a 40-es táblát meglátva még több embert előztem a tömeg egyre közelebb volt, a gyerekek tartották a tenyerüket, egy csomó pacsit adtam, itt már tudtam, hogy meglesz. A célegyenesre ráfordulva elkezdtem rohanni és egy kollegával versenyt futottuk egymás mellett, aztán kezet nyújtott, megfogtam, de a célba már egyedül, felemelt kézzel és üvöltve futottam be. 3:55:33.

Minden egybevetve végig jól éreztem magam, kellemes élményként éltem meg minden percét és az a helyzet, hogy büszke is vagyok magamra.

A Marathonom tanulságai szerintem a következők, érdemes betartani a gyakorlott futók tanácsait,nem feltétlenül kell ott lenni a szurkolóknak a helyszínen ( én éreztem mindannyitok drukkolását), illetve, hogy igenis meg lehet csinálni 5 hónap futással, csak akarni kell.

táv (km) idő helyezés iram


0                   4146      5:35

5 0:27:59      4194      5:40 

10 0:56:40    4134      5:40

15 1:25:14   4098       5:40

21 1:59:00   3604       5:40

25 2:19:31   3498       5:34

30 2:47:23   3288       5:34

35 3:14:49   3070       5:34

40 3:43:42   2958       5:35

42,2 3:55:33 2882     5:34



10,75 km/h

Holnap Maraton

Tegnap este Miki elhozta a csomagjainkat Bécsből. Rajtszám, üdítő, tészta, naptej, magnézium stb.…. Egy kicsit később hirtelen felindulásból elkezdett fájni a fogam és azóta is fáj. Szuper. Reggel a laptopról szerettem volna kimásolni a gondosan összeválogatott zenéket, de nem indult el. Telefon Lacinak, szerencsére meg tudta oldani. Most már csak a fogam fáj, ez is valami. Viszont jó idő lesz, legalábbis most úgy néz ki. A fenti esetekből kiindulva kértem kölcsön még egy mp3 lejátszót, úgyhogy legalább 2 lesz nálam. Most így állok. Próbálok egy kicsit pihenni. Sony tök rendes, megmondta a gyerekeknek, hogy én most ki vagyok vonva a forgalomból. Legszívesebben már futnék, ez a várakozás nem nekem való.

Öregbaka, várom a mailt!

Még 4 nap

Már nincs sok idő a vasárnapi maratonig, úgyhogy elkezdtem a készülődést. Tegnap készítettem egy táblázatot Sonynak, hogy melyik km-nél pontosan mikor leszek (remélhetőleg). Regisztráltam a bécsi honlapon egy sms-szolgáltatásra is. A rajt pillanatában, illetve 5 km-enként sms-t küldenek (ingyen) a páromnak, hogy mikor haladok át a chipszőnyegen. Zenéket válogatok magamnak ügyelve arra, hogy mind a négy órában a megfelelő intenzitású muzsika duruzsoljon (később zakatoljon). Mai naptól elkezdem a szénhidrát-feltöltést is, szerintem innentől csak tésztát eszem és a napi kv-mennyiségemet is csökkentettem már, hogy ott majd üssön a koffein is.

Km-hiánnyal küzdöm rendesen, sőt úgy érzem keveset futottam, futhatnék még, de ezekről próbálom magam meggyőzni, hogy csak a normális futásmegvonási tünetek és a verseny előtti izgalom hatásai. Akárhogy is számoljuk, az első lesz:-).

Szandival

Szandival, a lányommal voltam ma futni. Ő bringával kísért a 16,3 km-es távon. Indulás után 10 perccel kérdezte, hogy mikor szoktam pihenni, kicsit kétségbe esett a választól, de küzdött rendesen. Volt kb. 100 m gyaloglás, bringatolás, de azért lenyomta. 1ó37perc lett a vége pont 150 átlagpulzussal (nekem).Ja, végig esett az eső! Szerencsére mikor hazaértünk nem azt mondta, hogy soha többet, hanem azt, hogy jövő héten megint bringázik, mert gyenge. Azt hiszem ez az egész korosztályára (15 éves) vonatkozik. Szerintem ez az egyik feladata a szülőknek, példát mutatni, nem nagy dolog, nem kell semmit mondani, csak csinálni, úgyis azt fogja csinálni, mint a szülei. Van persze másik módszer is, minden héten viszed valamilyen edzésre és jártatod a szádat, hogy ezt kell csinálni és kész, de ez nem hiteles éppen ezért szerintem nem is működik.

Nekem ez a mai táv szinte semmi se volt:-). Ez tök jó, úgy érzem magam, mint aki 3 km-t futott, ezt jó jelnek veszem. Lassan elkezdem a zenéket válogatni a maratonra, nehogy Prodigy-re kezdjem el.

Mi a helyzet Belgiumban, megvolt a 34?

Még 8 nap!

Leszünk páran.

Timex

Egyik barátom elkezdett Timex órákat, kiegészítőket forgalmazni. Akit érdekel a dolog és hivatkozik a blogra, kap 10% kedvezményt. Link oldalt.

Ironman vagy?

Elkezdődött a futómennyiségek csökkentése hiszen más csak 10 nap van a versenyig. Tegnap végre úgy alakultak a dolgok, hogy Sonyval kettesben tudtunk edzeni. Ő bringán, én futva, tök jó volt mikor mellettem tekert, annál jobb, csak az volt amikor előttem :-). Nála volt az ital, és a gél is, semmit nem kellett vinnem.9,5 km mentünk 148 m emelkedéssel 46,13 alatt. Ez szerintem rendben van. Zöldellik az erdő, hurrá!

Tegnap a nagyobbik fiam kipróbálta tapad-e rám a mágnes, azt mondta, csak az igazi Ironman akire igen:-). Augusztusban veszek ragasztót.

Szomjasan

Nos, úgy tűnik, hogy tegnap megvolt az utolsó hosszúfutásom a maraton előtt. 33,2 km – 3ó9perc alatt sikerült 178 m szintkülönbséggel, és vitorlázoknak tetsző széllel. Az eleje jól ment, de mivel csak 1 gélem volt 2 dl vízzel a végére nagyon belassultam. Megbeszéltük Sonyvak, hogy jönnek majd utánam kocsival, úgyhogy már alig vártam Őket, az utolsó 5 km-re értek oda. Gyorsulni már nem tudtam, de legalább simán lenyomtam a tervezett távot. Ez azt jelenti, hogy az utolsó 9 km-re pontosan 51 percem lett volna, abba bele kell, hogy férjek, ráadásul vízszintes futás lesz és talán a szél sem fog fújni úgy, mint tegnap.

Öregbaka, Szaszit és Myke is lebeszélt a hétvégi hosszúról, úgyhogy ezen a héten csak Muck lesz, meg egy-két laza 10-12 km, a jövő hét pedig még lazább.

Pontosan

Természetesen a tegnapi bejegyzés csak április tréfa volt. Viszont kütyümánia van. A múltkor Tamás átküldte mail-en az egyik edzéskörét térképpel és különböző diagramokkal. El voltam tőle ájulva, mondtam is neki, bármivel csinálta azt nekem kell, hogy adja. Kiderült, hogy egy GPS data logger a kütyü és 9500,- Ft-ért házhoz is hozzák :-). Tegnap használtam először a Muck-futásomhoz, így most már pontos adatokkal tudok szolgálni:

5,88 km
278 m szintemelkedés
Tegnapi idő: 32,44 perc
Átlagsebesség: 10,77 km/h

Vége, illetve egy új kezdet

Nem csinálom tovább, azt hiszem egy kicsit beleuntam ebbe az edzés dologba, sőt az Ironman verseny sem érdekel már. Holnaptól a blog a bélyeggyűjtés szépségeivel, illetve annak különlegességeivel fog foglalkozni. Remélem, hogy eddigi olvasóim közül is sokan megszeretik ezt az igazán értékes hobbit és velem maradnak.