2010. április 18., vasárnap

Az első Marat(h)onom

Tegnap este találkoztam Ironsünnel (úgy látszik, minden triatlonos jó fej)és egy kicsit beszélgettünk, majd hamar lefeküdtem és már 10-kor aludtam is. 1-kor felkeltem, mert a fogam nem hagyott aludni, de 2 demalgon után hamar visszaaludtam. 5:20-kor ébresztő, 6:00-kor gyülekező a házunk előtt.. Sony, Miki, Ervin, Péter és családja, na meg persze én. Indulás. Az idő szép a kedvünk jó. Hamar odaértünk a rajt helyszínére toi toi és egyebek. 8.30-kor elbúcsúztunk és minden jót kívántunk egymásnak majd mindenki ment a saját zónájába rajtolni. Nem voltunk sokan, rengetegen!!! A rajtnál állva volt egy kis „mit keresek én itt”, de hamar elmúlt, próbáltam koncentrálni., becsuktam a szemem és zenét hallgattam. Amikor Sony elbúcsúzott tőlem szegénynek belemehetett valami a szemébe, legalábbis én úgy láttam.

Rajt! Elkezdtem, eléggé hátulról indultam mégis úgy futottak el mellettem, hogy csak na. Felidéztem az oly sokaktól hallott „ne fusd el magad az elején”-t és nem érdekelt. Ránéztem az órámra, pulzus 180, mi van? 2 km után elkezdett visszaesni kb 155-160-ra, úgyhogy megnyugodtam. Közben a nagy előzök közül úgy értem utol jó párat,hogy nem gyorsultam, szóval így kell ezt. Az első ½ gélt a 10-es frissítő ellőttre terveztem, odaértem, bevettem, ittam. Alig bírtam magammal, de tudtam, jól csinálom, bíztam a tanácsokba. 17. km-nél láttam, hogy éppen a határon futok a 4 órához képest, tudtam, hogy itt az idő. 1 gél, és hajrá. A tervem az volt, hogy egy kis előnyt gyűjtök magamnak a táv közepén, jó lesz az majd a végén. A 27. km-nél végre megláttam Sonyt, tök jó volt, kb. mint 1 gél.Egyre több embert előztem, nagyon élveztem, jól éreztem magam, nem fájt semmim. Minden frissítőnél ettem vagy ittam valamit, egyet sem hagytam ki, viszont egynél sem álltam meg. Ahogy terveztem. 30 km után még minden ok. volt, de tudtam, hogy 32-nél kezdődik, kicsit tartottam tőle. Persze ez nem azt jelenti, hogy lassítottam volna, mentem, ahogy terveztem, csak a lejtőket vettem észre, az emelkedőket nem. 32-nél újabb gél, nem lassultam, nem gyengültem. 34-nél gondoltam először a végére, már csak egy tízes. Gyorsan fogytak a km-ek.38-nál az utolsó gél, az időm még midig rendben, mi jöhet még? Semmi. Futás, a 40-es táblát meglátva még több embert előztem a tömeg egyre közelebb volt, a gyerekek tartották a tenyerüket, egy csomó pacsit adtam, itt már tudtam, hogy meglesz. A célegyenesre ráfordulva elkezdtem rohanni és egy kollegával versenyt futottuk egymás mellett, aztán kezet nyújtott, megfogtam, de a célba már egyedül, felemelt kézzel és üvöltve futottam be. 3:55:33.

Minden egybevetve végig jól éreztem magam, kellemes élményként éltem meg minden percét és az a helyzet, hogy büszke is vagyok magamra.

A Marathonom tanulságai szerintem a következők, érdemes betartani a gyakorlott futók tanácsait,nem feltétlenül kell ott lenni a szurkolóknak a helyszínen ( én éreztem mindannyitok drukkolását), illetve, hogy igenis meg lehet csinálni 5 hónap futással, csak akarni kell.

táv (km) idő helyezés iram


0                   4146      5:35

5 0:27:59      4194      5:40 

10 0:56:40    4134      5:40

15 1:25:14   4098       5:40

21 1:59:00   3604       5:40

25 2:19:31   3498       5:34

30 2:47:23   3288       5:34

35 3:14:49   3070       5:34

40 3:43:42   2958       5:35

42,2 3:55:33 2882     5:34



10,75 km/h