2011. március 31., csütörtök

Aktív pihenés

Isteni volt ez a pár nap Alsópáhokon. Lubickolás a fiúkkal, játszóterezés, szaunázás és persze svédasztalos nagy zabálások jellemezték ezt a 4 napot. Azért persze ránk i s jutott idő, de elsősorban az aprótalpúakról szólt a dolog. Egyik reggel korábban keltem, futócipőt húztam, aztán irány Keszthely és persze a Balaton part. Az aranyhíd mellett, a felkelő nap sugaraiban fürödve futni…., hát az nem semmi. Közben arra gondoltam, mekkora szabadságot ad az embernek a futás. Tulajdonképpen nincsen semmire szükségem ahhoz, hogy egy kb. 24 km-es kirándulásra induljak és relatív gyorsan, különösebb erőlködés nélkül még élvezzem is. Szuper!!!


Mostanában ezeket a 20+-os távokat nyomom lassabb tempóban, arra törekedve, hogy minél kevesebb energiát használjak fel közben. Ma több mint 30-at futottam 5:43-as tempóval, kevés frissítéssel, úgyhogy a vége könnyebb is lehetett volna, de azért nem volt vészes. Azt hiszem ez a sárvári verseny mindenképpen jó döntés volt. Bár már csak 120 nap van az Ironman-ig, azért nem árt egy-egy közbenső részcél sem. Így az ember könnyebben átvészeli az esetleges motivációhiányos időszakokat.

A squash-t pedig egy időre abbahagytam a tegnapi nappal. Időm is kevesebb jut rá, és ahogy tavaly is szüneteltettem, úgy idén is. Nem szeretném, ha egy rossz lépés a parkettán tönkre tenné a kedvenc triatlonos mókámat.

2011. március 26., szombat

Míg köt a beton

Ma reggel, rögtön miután Schumi befejezte az időmérőt :-( elkezdtük a födémet betonozni. Jó kis munka volt, mivel mi kevertük az anyagot is. Szaszit is ott volt és segített( köszi). Közben beszéltük meg, hogy utána elmegyünk futni, a kőműves csak annyit mondott, ezután biztos nem fogtok. Nem lett igaza. Kis pihenő után kifutottunk a tóig és onnan haza. Én ezen a héten harmadszor, tehát a 70 kilit is átléptem úgy, hogy különösebb fáradtságot nem érzek. Ez jó jel. A tónál technikai szünetet tartottam, majd mikor utolértem Szaszitot megkérdeztem Tőle, én is ilyen őrültnek nézek-e ki lámpával a sötétben szombat este, futva, persze igennel válaszolt és ennek szellemében hazafutottunk. Nagyon jól esett, laza 5:50-es km-eket rakosgattunk egymás után beszélgetve.

Holnaptól 4 napig egy kis kikapcsolódás lesz, úgyhogy nem Sopron környékén rovom a km-eket.

2011. március 23., szerda

Lassan készülök

Az net-re nem jut időm mostanság. Ma is csak azért van, mert este 7 körül, miközben a lábaimat pihentettem a szemeim is lecsukódtak egy kicsit. Naponta többször váltogatom a munkásruhát, az utcait, illetve a futófelszerelést.

Az edzésekre térve, most egyértelműen Sárvár élvezi az elsőbbséget (Nagyatád után). Próbálok minél lassabban futni, minél kevesebb energiát felhasználva. Azt kell mondanom, nem is olyan egyszerű. Néha egészen más tempót mennék, ha nem szólna rá a fülemre Endo minden km után. Kicseréltem a zenéket is, sőt egyszer még pulzusmérőt is vittem magammal. Szóval mindent a lassúságért.

Fentiek hatására mostanában a tempóm 5:40 – 6:00 /km-re csökkent. Ennél a tempónál pedig egy 24 kilis futás meg se kottyan. Néha azon kapom magam, hogy szinte elbóbiskolok futás közben. A pulzusom 140 körül mozog, ami nálam elég alacsony értéknek számít. A lábaimat erősnek érzem, sokat gondolok a versenyre, próbálok lelkileg is felkészülni rá. Az 1 km-es körpálya szintén ismeretlen terület lesz számomra, bár azt hiszem azon a sok jó zene átsegít majd.

2011. március 15., kedd

Nyeregben

Végre! Ma reggel szikrázó napsütésben megtekertem a Culebro-t. Nem volt nagy táv, csak 44 km (255 m szint), de olyan jól esett, hogy csak, na. 30-as átlagot szerettem volna, de 13 másodperccel lassabb voltam, ennek ellenére elégedett vagyok az idei első menetemmel. A hírhedt Pozsonyi út egy kicsit meredekebb lett, kell még pár hét, hogy a nyári formám visszajöjjön. A sík részeken viszont kb. ugyanazt hozom, mint tavaly, sőt. Némileg a bringa is megváltozott, kapott egy ferde nyeregcsövet, egy rövidebb stucnit, a kormányt pedig teljesen lesüllyesztettem.  Először nagyon furcsa érzés volt. Egészen más üléspozíciót eredményeztek a változtatások. A súlypontom sokkal előrébb csúszott, a hátam pedig végre közelít a vízszinteshez. Az első 10 percben még kissé labilisnak éreztem magam, de aztán hamar megszoktam. Egy problémám akadt, hogy a térdeimet néha bevertem a könyöklőbe, de annyi állítási lehetőség van még abban is, hogy ezt orvosolhassam. Szerintem így jobb lesz.
Ezt a képet a múlt héten készítettem. A májusi futópálya egyik utolsó szakasza, itt még rápillanthatunk a Fertőre, amit előtte körbetekertünk. Addigra zöld lesz a táj, ígérem.

2011. március 9., szerda

Két Marathon egy nap alatt?

Vajon le tudok-e futni 84,39 km-t 12 órán belül? Ezt számolgatom, de persze teljesen feleslegesen, úgyis ki fog derülni. Április 17.-én, Sárváron rendezik a 12, illetve 24 órás futóversenyt.
Nevezek, lefutom. Úgy érzem, képes vagyok rá.

Szaszit már rutinos indulónak számít, úgyhogy az Ő infói alapján próbálom megtervezni a taktikát. Gondolkodtam a 30perc/4 km és a 60 perc/8 km meneteken is, de lehet, hogy inkább 1,5-2 óránkénti pihenő mellett döntök. Ahogy szokták mondani, „fejben kell ott lenni”, na, ez tényleg egy ilyen verseny. A vár körüli 1 km-es körökből kell ezt a távot összehozni, bele ne szédüljek. Kíváncsi vagyok, mire vagyok képes ilyen szituációban, mi adja meg magát először, a test vagy az agy? Mindenesetre várom.

A futás különben mostanában egész jól megy, tegnap futottam egy 15,5 km-es kört 230 m szinttel 4:57 kilikkel. Asszem ez volt eddig a leggyorsabb ekkora távon.

2011. március 7., hétfő

"Laza" hét

Az elmúlt hét nem sok km-t hozott. Ez a vésés-ásás kombó 6 napig tartott és 12 m3-t jelentett, a sok cipeléstől pedig péntekre egyenesen állva kötöttem be a cipőmet, úgy megnyúltak a kezeim. Két úszás és két futás azért volt. A futás tök jól ment, 17 és 16 kilit futottam kényelmes, laza tempóban kb. 180 m szinttel 5 perc körüli tempóban. Az úszást nem mértem, de csinálom.

Most már aztán jöjjön a meleg, mert már nagyon hiányzik a bringa! Első alkalommal biztos kivégzem magam, annyira tekernék már.

Egy kis videó a képhez:

2011. március 2., szerda

A vázizomzat erősítése

Harmadik napja, hogy nem hagyományos triatlon-edzéseket végzek. A kellékeim a feszítővas, a vésőgép és a csákány volt. Nem tudok távokról, időkről beszámolni, de biztos jót tett. Nem fáradtam el, a fülem pl. egyáltalán nem fáj. Holnap már lesz futás is, de az elkövetkezendő pár hónapot ennek a sportnak is szentelem.

Az általam nagyon várt Brains lemez nem okozott csalódást. Pörgősebb mint az előzőek és ha jókor szólal meg, bármilyen hegyre felvisz.