2011. május 23., hétfő

Nagyfiúk ha játszanak

Először is köszönöm mindenkinek a részvételt a hétvégén, nem kis távolságokat utaztatok, de remélem megérte mindenkinek. Szaszitnak pedig külön köszönöm a sok segítséget.

Ha januárban el kellett volna mondanom, pontosan milyen hétvégét is szeretnék erre a bizonyos vashajlítós két napra, hát pont ilyent mondtam volna. Minden olyan volt, ahogy elképzeltem.

Péntek délután Schwarczi volt az első beérkező, akivel együtt még utoljára ránéztem a futópályára, hogy minden rendben van-e, majd a futáshoz a vizet, banánt már együtt adtuk le Szaszit-tal. Közben Kombinat-ék is megérkeztek Fertőrákosra és Petiék is közeledtek. Végül kora este együtt volt a csapat első fele. Anita, Gergő, Kombinat, Szaszit, Schwarczi, Lelketlen, Tibi és én. Petivel és Tibivel most találkoztam először és tényleg óriási a duma. Kombinat szórakoztatott minket a duplán szerzett élményeivel és a másnapi edzésre húztuk egymást. Este 11-kor befutott Sipi, akinek a gyors bemutatkozás után segítettünk gyorsan sátrat verni, majd Szaszit-tal el is indultunk haza.

Reggel, még egy bevásárlás után azért a biztonság kedvéért körbetelefonáltam a csapat második részét, hogy időben van-e mindenki. Egymástól 10-15 km-re haladtak, mindenki pontosan érkezett. 8 órára teljes lett a csapat,már csak Sonyra és a két aprótalpúra vártam délutánig.. Böbe, Öregbaka, Emese, Ábel, Kusti, Ivan Grasso, Tepó, Myke, Ironsün, Edina és Márk volt a reggel csatlakozók névsora. Bedepóztuk a futócuccainkat egy péntek délután kreált depóba és kiálltunk a kapuba egy –két közös kép erejéig. Depózás közben nekem a társaság egy csoport óvodást juttatott eszembe, akik valami nagyon felnőttes játékot próbálnak ki. Csak mi már nem éppen óvodáskorúak vagyunk.

Bár még nem tudtuk, de innentől egy lavina indult meg, amit Kombinat indított meg rettenetesen. A képen látszik, ahogy mi még békésen pózolunk a kamerának, de Ő már véresen habzó szájjal, üveges tekintettel indul a dolgára.

A dolga az volt, hogy minket kikészítsen, lehetőleg még a határ előtt. Szóval megindult. Mögötte én indultam és vártam, hogy majd észreveszi, a csapat még nem teljes de Ő úgy tekert elöl, mintha az életéért tekert volna. Ebben a pillanatban érkezett mellém Tepó és Myke, majd egy „Fogjuk meg!” csatakiáltásra mi is átváltoztunk éhes fenevaddá és nem törődve az előttünk lévő távval megtéptük láncainkat. Nekem nincs km-órám, de az első 42 km-en 37-es átlag sikeredett. Hidegség előtt már Lelketlennel üldöztük Kombi-t és ott végül valahogy sikerült megállítanunk. Megvártuk a többieket és megbeszéltük, hogy nyugisabban haladunk tovább. Sikerült is legalább 2-300 m-en át, aztán megint kezdődött előröl. A vízszintes, vagy éppen lejtős szakaszokon a „Vágjuk szét a betont!”, vagy a „Siessünk, mert 40 alatt van az átlagunk!” kiabálások hangzottak el. Hamar átértünk Ausztriába ahol megkaptuk a beígért pofaszelet, de tekertünk rendületlenül. Igazán ekkor esett le, hogy ezt szerettem volna, ezt, amikor együtt tekerünk pl. Öregbakával, Sünnel vagy éppen Myke-val, de mondhatnék akárkit a csapatból. Ez az érzés, amikor egy ilyen vonatnak az egyik vagonja vagy, na, ez nem semmi érzés. Ezt láttam mindenkin. Már ekkor azt gondoltam, már megérte.

Neusiedl elött volt egy komoly holtpontom, Myke-val szenvedtünk, fogyóban volt a vizünk is és egy temetőt akartunk keresni, hogy igyunk, aztán megláttuk, ahogy a csapat egy benzinkutat foglalt el éppen. Szó szerint. Kulacsok feltöltve, holtpont vége, indulás! Megpróbáltam ismét a lehetetlent. Megpróbáltam összetartani a csapatot, de valahogy nem találtak célba a szavaim, ismét üveges tekintetek, vérbe forgó szemek néztek a távolba, ismét feszültek a láncok, sírtak a gumik. Nettó időnk 3:31 lett asszem amikor beértünk a depóba, aztán kezdődött a második felvonás.

Irány a futópálya! Király volt veletek itthon, nálam, nálunk futni. ott ahol én nap mint nap edzek egyedül, vagy éppen Szaszit-tal. De most hirtelen benépesült az erdő, sőt a lejtőkön még hangosabb is lett. A frissítőpontoknál Laci barátom profi munkát végzett, ott volt és akkor, ahol kellett. Innen is köszönöm Neki. A pálya mindenkinek tetszett, bár lelketlen kevesellte az emelkedőket (este a tűz mellett), szerintem szép kis hullámvasút volt szép tájakon jó időben. A hegyi hajrát Szaszit nyerte, a befutónál pedig Tepó volt a legelső beérkező. Gratulálok nektek! Miután beértünk elkészült e a bizonyos videó, amely tanúsítja, még egy gép is elfáradhat, hát még mi, humanoidok. .-)


 Kellemes érzés lett úrrá a csapaton, leültünk a fűbe egy kicsit, kifújtuk magunkat, egy kicsit lazítottunk.


A napnak azonban még korántsem volt vége, hiszen ebben az állapotban érkeztünk meg egy kerti partira. A csapat egy része (nem én) elkezdte a húst és a többi hozzávalót előkészíteni a Myke által főzött világbajnok marhapörkölthöz. Közben érkeztek meg végre Sony, Nonó és Noel is, így már tényleg teljes volt a létszám. Az este előrehaladtéval, az italok fogyásával együtt emelkedett a hangulat is, bár azért érezhető volt a napi program. Persze ez a kerti parti sem múlhatott el igazi fiús erőfitogtatás nélkül, melyre akkor a combrúgás tűnt a legmegfelelőbbnek. Kombinat megkapta ami jár Neki és szombattól már a Géptigris hívó szóra is hallgat. Én is kaptam egy meglepetés pólót amit ezúton is köszönök mindenkinek.


 Éjfél előtt Öregbaka jól berendezte a sátrukat, így Őt már nem láttuk, aztán kb. egy óra múlva, amikor már Tibi gyakorlatilag a tűzben ülve aludt, de fáradt persze senki sem, én vállaltam be először, Fáradt vagyok. Reggel erre egyszerre hördült volna fel a tömeg, de most, bár nem mondta senki, mindenki elvonult aludni. Még a gépek is.

Reggel 5:47-kor ébredtem, Myke már gyakorlatilag útra készen állt. Pakolásztunk, sátrat bontottunk (az enyém volt a legkönnyebb) és eljött a búcsú ideje. Lelketlen annyira mondogatta, hogy szeretné megnézni a Muck-ot, hogy nem mondhattam nemet. Szaszit, Márk, Tibi, LC és én kocsiba vágtuk magunkat és a hegy aljában már be is melegítettünk azon a 20 méteren, aztán elkezdtük a mászást.

A „Buzi aki kistányérra vált” kiáltás közbeni váltást nem tudtam mire vélni, de nekem sem volt kedvem beszélgetni. Nem vágtuk szét a betont, de azért felmentünk. Jól esett, ám utána nekem nagyon hamar el kellett jönnöm. Márk és Szaszit még rátekert 60-at, kemény legények.

Különös hangulata volt ennek a hétvégének. Egy tét nélküli versenyre emlékeztetett, vagy egy csapat rossz gyerekre, akik azt játszhatják, amit szeretnek. Bolondozás volt, amit mindenki véresen komolyan vett, ahogy kellett. Ráadásul hasznos is volt, mert szerintem aki itt velünk végigment az nyugodtan odaállhat idén Nagyatádra, a póló szinte garantált.

Én ugyan nem adtam nevet ennek a hétvégének, de az IronFertő ragadt rá leginkább, így utólag pedig a visszajelzések alapján megígérem, lesz jövőre is, csak akkor lesz benne emelkedő is. :-))

2011. május 16., hétfő

Apró változás

Egy apró változás lenne a hétvégi programunkban. Remélem, senkinek sem okoz gondot, hogy az italát saját maga hozza. Nagyon nehézkes lenne az elszámolás, szinte lehetetlen ilyenkor igazságot tenni, úgyhogy legyetek szívesek önellátók lenni. Köszi. A kajánál marad az utólagos elszámolás.

A menetrend pedig a következő lesz. Péntek délutántól várlak Bennetek Rákoson, a Sátortáborban (Fertőrákos, Fő u. 79.). Előtte csörögjetek rám, hogy biztos ott legyek, akinek nincs meg a számom, annak mail-ben megírom. Aki szombat reggel érkezik, annak úgy kell számolnia, hogy 9-kor indulunk, tehát addigra Neki is útrakésznek kell lennie.

8:45-re mindenkinek be kell „depóznia”, hogy 9-kor el tudjunk indulni. Bringára a szokásos dolgokat kell hozni, talán némi Euro nem árt, ha van mindenkinél .A kört Fertőráko-Balf-Fertőboz…. Fertőd- irányba kezdjük, így a magyar oldalt rögtön az elején letudjuk. Ezen a szakaszon kell a legjobban figyelni, mert sajnos itt az út és az autósok minősége is hazai. Határlépés után Podersdorf-ot vesszük célba, aztán a tó északi felénél fordulunk nyugati irányba és az ezt követő szakaszt az 50-es úton tesszük meg. Az utolsó 30 km-en van egy pár emelkedő, de nagyon barátságosak, nem kell félni tőlük. A táv 114 km, tehát 30-as átlaggal is max. 13:00-kor visszaérünk a táborba. Ha bringázás közben ketté is szakad a csapat, bevárjuk egymást még a pályán, hogy együtt kezdhessük el a futást. A futópályán 7 és 10 km-nél lesz frissítési lehetőség a reggel előre leadott étellel, itallal, utána nem. Akinek tehát ez nem biztos, hogy elég, az hozzon magával kulacsövet, vagy bármi hasonlót is.

Itt is együtt maradunk, figyelünk a leszakadókra és elkapjuk a szökevényeket. 9 km-nél lesz egy 1 km-es „hegyi hajrá”, itt muszáj lesz versenyezni, mindenki csapjon oda, amennyire csak bír! A dombtetőn frissítés és egy hosszú lejtmenet vár majd minket, ahol szintén együtt futunk. Utána egy kis hullámvasút az erdőben, majd az utolsó km-nél elengedjük egymás kezét és verseny a táborig.

Zuhanyzás, átöltözés után gyorsan összedobunk valami finom tésztát. Utána pedig elkezdjük a főzést és az ivást. A pörkölt szerintem este 8 körül lesz készen (mi is), addigra a vegáknak is elkészítjük az Ő kajájukat és már vacsorázunk is.

Zenecuccot viszek, de ha van valakinek gitárja, vagy bármilyen hangszere, hozza el!

Biztos jó idő lesz, de azért jó sok meleg cuccot hozzatok, éjjel már biztosan jól fog jönni 1-2 +takaró.

Pihenjetek, kemény lesz :-)))

2011. május 14., szombat

Pályabejárások

A héten tettem egy majdnem teljes kört a futópályán, igaz, az ellentétes irányból. Annyira jólesett a futás, hogy egyszerűen nem akartam lassabban futni 4:30-nál, élveztem, ahogy suhan a táj. Aztán valahol közben meghúztam a bal combomat és kb. 12 kilinél meg kellett állnom nyújtani, persze vissza is lassultam rendesen utána. A vége 5:02 lett a 15 km-es távon .

Volt aztán rövid bringázásom is, ma pedig a vihar előtt Szaszit-tal gyorsan megkerültük a Fertőt. Az első, bő 80km-t nagyon megtoltuk (34,4 km/h), volt benne olyan óra, ahol 36,7-es átlagot tekertünk, de ebben volt egy hátszeles 10 kili is. Aztán az egyre erősödő szélben elfogyott belőlem az üzemanyag, keveset ettem előtte és közben is, úgyhogy a maradék 31 km-t 28-as átlaggal küzdöttem le. Szaszit-nak a végén ment jobban, Neki egy kicsit ki kell purcannia, hogy aztán szárnyaljon

A lényeg, hogy a tornádó előtt hazaértünk és nagyon jó kis edzés volt.

2011. május 9., hétfő

Hegyes-jeges

Nagyon-nagyon bosszús lettem, amikor vasárnap reggel kinéztem a ablakon. Az ember próbálja előre megtervezni, mikor is tud menni edzeni, aztán jön az időjárás és megpróbál mindent keresztülhúzni. A szombati csodálatos idő után vasárnap szél, eső és hideg volt. Fél óra múlva azonban már tudtam mi lesz. Elindulok. Szaszit-tal beszéltük meg ezt a közös tekerést, így Vele is megbeszéltem. Nem sokáig kellett győzködnöm.

Fraknóba terveztük a menetet, szép hely, igazi hegyi edzős helyszín. Elindultunk tehát és még az eső is elállt, csak a hideg maradt és az elég komoly szembeszél. A combjaimat nem éreztem valami acélosnak, de küzdöttünk a szélben. 30 km múlva értünk a kiszemelt hegy lábához. Csinos szerpentin vezet fel a várhoz, majd onnan szívatós hosszabb emelkedők a hegytetőre. Szaszit-tal nem tudtam a lépést tartani, lemaradtam és a saját tempómban kerekeztem fel. Fent aztán kicsit körülnéztünk és indultunk tovább. Innen kezdődött a neheze… Elkezdett esni az eső és a lefelé vezető úton 50-60-al száguldva a fékek nem igazán hatékonyak. Szinte semmit sem láttunk, a ruháink egy pillanat alatt eláztak, a cipőkből folyt ki a víz és azt hittük ennél már nem lehet rosszabb. Tévedtünk. Ezernyi apró tűszúrás az arcon jelezte a jégesőt. Ezt nem kívánom senkinek, irtózatosan fájt, a kezek kellenek a kormányra, az arc telesen védtelen a nagy tempónál lefelé. Üvöltöttünk egymásnak, hogy meg kellene állni, de aztán egyikünk sem tette. Inkább siettünk. Innen még tekertünk kb. 60km-t az esőben, végig pofaszélban mikor az utolsó 3km-en belül Szaszit hátsó defektjét szereltük meg átfagyott ujjakkal.

Hát így esett eddigi talán legküzdelmesebb edzésem, amin 25,5 km/h átlagot hoztunk össze a 91 km-en, amiben 1006 m szint volt.

2011. május 6., péntek

Első kettő Muck

A lábaimban még éreztem a tegnapi 2x 5km-es futásomat, ( 4:24/km - -60 m, 4:55/km -+60m) de ma nem tudtam volna nyugodtan aludni, ha nem mászom meg legalább egyszer a Muck-ot bringával. Tényleg tud hiányozni ez a csaknem 6 km hosszú hegymenet. Ennek ellenére idén még asszem nem is voltam. Kíváncsi voltam mennyi idő alatt jutok fel úgy, hogy ebben az évben már tudom viszonyítani a tavalyi mérésekhez. Bár nem néztem meg a régebbi időket előttte, valahogy úgy éreztem, jobban megyek. Tovább tudok kiállva tekerni alacsony fordulaton és ülve is erősebbnek éreztem magam. Az első menet 21:17 volt, aztán süvítés lefelé. Másodszorra próbáltam még többet kiállni a nyeregből, ráadásul kb. féltávnál egy montis srác vágott elém egy oldalsó útról, úgyhogy nyomtam, ahogy bírtam. Utolérni nem tudtam már, de a távolság talán csökkent. 20:45 alatt értem fel. Tavaly a pb-m 21:29 volt. Ennek nagyon örülök, úgy néz ki, tényleg jobb formában vagyok, mint egy évvel ezelőtt. A súlyom, bár nem gyakran mérem, most annyi, mint 2010 augusztusában. 2-3 kg még biztosan eltűnik.

Talán gyorsulok, könnyülök, (hú, de jó szó :-), erősödök.

The Exploited..... no comment.


2011. május 1., vasárnap

A futópálya

Pénteken-mielőtt Szaszit-tal berúgtunk- kimentem montival , hogy berajzoljam a futópályát, hiszen már csak 20 nap van addig. Közben megpróbáltam elképzelni milyen is lesz a Fertő kör után itt futni. Biztosíthatok mindenkit, hogy szuper lesz. A futópálya is jó.

Fertőrákosról először elfutunk Sopronig, végig erdőben, murván, illetve aszfalton. Sopronnál aztán (kb. 7km) egy barátom vár minket frissítőállomás gyanánt. Ezután visszafordulunk egy másik úton az erdőben. Ezen a szakaszon lesz (9,2-10,2 km) egy hegyi hajrá. Aki ezt megnyeri egy kis ajándékot is kap. Fent ismét frissítés, majd lerobogunk Rákosig, de mivel ez csak 14 km, még teszünk egy kis kört egy hullámos szakaszon. Az utolsó 1 km, amikor már nem lehet eltévedni szintén verseny lesz, természetesen hegyi befutó. A pályát végig kijelöljük, de a 2x 1 km-en kívül úgysem verseny lesz, tehát együtt leszünk.





Edzőverseny

Ma rendezték itt a környékünkön a Neusiedler Radmarathon-t, ami egy országúti bringaverseny a Fertő tó körül. Edzésnek éppen megfelelőnek tűnt, úgyhogy csatlakoztam a mezőnyhöz. A csatlakozás szó szerinti volt, mivel a házunk előtt volt az útvonal kijelölve. A rajthoz oda se mentünk, hanem egy barátommall szépen kiálltunk a ház elé, és amikor a második boly jött, hopp, már benne is voltunk.

Előtte úgy beszéltük meg, hogy együtt maradunk mindenképpen. Két éve a Mátrában Ő várt rám, most viszont nem ez volt a helyzet. Ezzel a bollyal is tudtam tartani a lépést, gyors volt a tempó, de jó erőben éreztem magam. Az pedig, hogy egyszer csak Vili ott volt mellettem csak olaj volt a tűzre. Akartam, és tudtam is menni, jó volt. Közben kerestem a kollégát, de nem találtam, így fájó szívvel, de búcsút intettem a társaságnak. Balfnál ért utol, de sajnos a dombon se tudott velem tartani. A következő csoportot ismét elcsíptük. Ez már olyan tempót jelentett, hogy mindig volt bennem tartalék, ha éppen ugrani kellett, azt gondoltam ezzel végigmegyünk, de megismétlődött az előbbi helyzet. Hegykőnél megálltam, vártam 1-2 percet, aztán irány tovább együtt. Mondta, hogy menjek nyugodtan, de nem tudtam. Ő sem ment volna fordított esetben. Egyre gyengébb bollyal haladtunk, volt, hogy előre mentem meghúzni a csapatot, de rám szóltak, hogy ez ide sok. Igazából nagyon élveztem, hogy jó erőben érzem magam, könnyedén tekertem a 38 körüli tempót, nem is értettem igazán mitől, hiszen idén szinte nem is bringáztam még. 70km körül Rogi már nagyon oda volt. Nem nagyon tudtam már Rá hatni. Innentől azt án az volt a menü, hogy a dombokon előrementem, megelőztem egy két csoportot, majd a lejtőkön bevártam a cimborát. Na, ezt nem nagyon értették:-).

Egy elég nagy eső kapott el minket, ami aztán teljesen odavágta társam napját és egy benzinkútról autós segítséget kért, úgyhogy a maradék 25 kilit egyedül tettem meg.

120 km lett a vége 3:42 alatt. 32,2-es átlag… Jövőre megnézem mit tudok, mert elég nagy kérdőjel van a fejemben.

Összességében nagyon-nagyon tetszett ez a verseny. A bolyozás közben használt jelzéseket hamar kifigyeltem, később már én is használtam. Azon viszont csodálkoztam, mennyien nem szerelték le a könyöklőt a kormányról. Nem szép dolog…