2011. június 28., kedd

Féltáv, őszintén (1. rész)

Bakát egyelőre nem tudtuk rávenni egy saját blog indítására, de hál’ Isten most sem szabott gátat költői vénájának. Mi pedig Lelketlennel akkora műkedvelők vagyunk, hogy teret adunk zsenge kadét barátunk elbeszélésének. Íme:

Hogy milyen is volt ez a féltáv? Szép! Nekem szép. Kiskőrén megkaptam mindent, amit megkaphatott egy magamfajta kezdő amatőr. Láthattam azt, ami igazán jellemző erre a gyönyörű sportra. Mondhatni belekóstoltam a hazaiba. Eddig még nem volt szerencsém Magyarországon próbálkozni és ezért is volt bennem nagy várakozás az indulás napja előtt.

Kezdeném azzal, hogy a klasszikus menetrendhez mindenképp igazodni akartam. IM első bálozóként szinte kötelezőnek tartottam magamra nézve az idei féltávún az indulást. A tapasztalatszerzés, belekóstolás a táv és az idő okozta kihívások elejébe, az indulás előtti stressz és fokozódó izgalom, a versenykörülmények közötti táplálkozás, a technika működése mind-mind rajta volt azon a "kívánság listán" amely miatt jelentkeztem. Három éve annak, hogy egy véletlennek köszönhetően kezdtem a TRI edzéseket még Belgiumban. Azóta építgetem a magam kis álmát és ez a féltáv - reményeim szerint - jó visszacsatolásnak kínálkozott arra, hogy láthassam jó úton járok-e. Mindenképpen mérföldkő az én kis tervemben és abban a tematikában, ahogy elképzeltem, elképzelem az álom megvalósulását.

Különösebben nem akartam rákészülni a versenyre és nem is szakítottam meg a felkészülési tervemet. Egy múlt heti hosszabb futás buta összeállítása és kivitelezése miatt azonban egész héten "éreztem" a jobb combhajlítómat. E miatt többet pihentem és nem tudtam a hétre kitűzött adagokat elvégezni maradéktalanul. Így akaratlanul is rápihenten érkeztem Kiskörére. Nem izgultam túl a napokat előtte, de a kora reggel elfogyasztott natúr tészta mellé, Gyuri sógorom által odakészített "bajnok kávé" és a kedves jókívánság megtette a hatását. Egyből felszökött az adrenalin és elöntött az izgalom jól ismert érzése. Ma verseny és szenvedés lesz!

Másfél óra utazás után megérkeztünk. Már akkor láttam, hogy a regisztrálás reményében sorban állók sora 25 méteres és ez csak egyre nő! Gyors terepszemle tájékozódás, találkozás Matával, Juhász Petivel, Sipivel és Sünnel. Sok idő nem volt beszélgetni, hiszen mindenkit az foglalkoztatott, hogy tudjon regisztrálni - ami elég reménytelennek látszott akkor - és tudjon felkészülni. Kicsit ad- hoc jellegűnek tűnt az egész, de azért a végére minden és mindenki a helyére került. A rajt végül is halasztásra került. Nem is tehettek mást, hiszen még 10 óra előtt 5 perccel is sokan várakoztak a sátor előtt. Többen morgolódtak a sorban a rendezést bírálva, amit jogosak éreztem én is. Egy kicsit későn hozták meg a döntést a neoprén kérdésében is. Végül úgy döntöttek, hogy elég meleg a víz. Végre megkapom a rajtszámom és össze is tudok készülni. Köszönhetem ezt részben a fiamnak - aki helyettem állt a sorban több mint 50 percet - és Böbének, aki segített összeállítani a váltó doboz tartalmát és elrendezni az összes frissítést. Őszinte elismerésem azoknak, akik egyedül érkeztek és így is el tudtak igazodni ebben a kavalkádban. Számomra kavalkád volt az biztos.

Aggódva kémleli mindenki az eget. Látszik, hogy felhők vannak a távolban és a szél is erős. Csak ide ne fújja azokat a sötét felhőket, gondolom magamban. Végre ott állok a vízparton és bemártózom a szintén végtelennek tűnő várakozás után. Ez a check-in tudom meg Süntől és Sipitől. Regisztrálni kell a vízbe menők számát a biztonság miatt. Rövid tempózás után a bírók mindenkit a rajtvonalhoz rendelnek. Csend és várakozás! Még egy intés a családnak és egy utolsó koncentráció. Sipivel sok sikert kívánunk egymásnak és már csak előre nézünk.

A víz hidegen fodrozódik a szélben, mikor megszólal a duda. Felforr a víz! Megindul a 227-fős mezőny! A tömegrajt nem ismeretlen számomra. Volt még Belgiumban, hogy 1000-es tömegben kellett túlélni a rajt utáni első 500 métert 13 fokos vízben. De a csapkodó végtagok, a close combat és a szabadvíz okozta élmény mindig lenyűgöz! Nem esik jól az biztos. De hát nem is ezért vagyok itt. Próbálom felvenni a saját ütememet, de ez szinte reménytelen. Engedem azokat, akiket kell és előzöm azokat, akik egy kicsit rosszul mérték fel képességeiket. Több tempónál vizet nyelek a hullámok miatt. Ez még nem is lenne baj, de a víz kiszorítja az oxigént. Tehát néhány levegővétel is kimarad. Most jön jól a sok 5-7-es levegővételes edzés. Az első kör nem esik jól. Két bójánál is leér a lábunk, néha a karunk is. Többen vizi futásra váltanak. A bírók élesen fütyülnek! A szabál az szabál! Úszni kell! Az egyik bójánál én is "futok" vagy 5 métert. A hajlítóm viszont erősen tiltakozik. Nem tetszik neki az iszapban történő menet. Gyorsan visszaváltok és szomorúan veszem tudomásul, hogy a hajlítóm nem jött rendbe. Nem baj, majd kiderül, később mire számíthatok. A második körtől aztán egyre jobb. Végre beáll a pulzus és bemelegednek a karok is. Váratlan öröm! Végre egyedül a saját tempóban úszhatok! Nem tart soká. Kialakul egy kisebb boly. Próbálom elkerülni Őket, de a lábvizem vonzónak tűnik és tapadnak. Nincs gond, mindenki figyelmes és tudja a helyét. A fordulónál mindig hallom a biztatást: nyomjad Baka! Mata az aki lelkesen biztat! Köszönet érte! A fiam is ott áll és egy "gyerünk öreg" kiáltással enged utamra. Csak karból úszok! Lábtempó zéró! Kímélem a hajlítót. Szükség lesz ma még rá! Épp a belsőíven úszunk, mikor éles sípszó és érthetetlen kiabálás! Elszaladt a bójasort tartó kábel és így többen nem a megfelelő irányba úsztak, ezzel is növelve a 2500 méter adta kihívások számát. A rendezők értik a dolgukat és az evezőlapátokkal bírják jobb belátásra a rövidíteni "akaró" versenyzőket! Vigyáznak ránk, látszik. Kicsiket ütnek:-) Hálásan gondolok a bírókra is, akik nem engedték a Neoprén használatát. Szerintem is meleg lenne. Kicsit kijjebb húzódom és elkerülöm a közvetlen harcérintkezést. Meg is van az eredménye. Jobb a vízfogás és gyorsulok. Már éppen kezdek jól elleni magamban mikor hírtelen érzem, hogy esik az eső! Érzem a hátamon. Mi van!? Az úszóruhám hátulja szétnyílik és minden karcsapásnál 2-3 liter beömlő víz fékez és próbál marasztalni. Egy darabig bosszankodom, de végül elfogadom a tényt. Amúgy is az én hibám! Nem ellenőriztem a tépőzár állapotát. "Fékező ernyővel" a hátamon teljesítem az úszás második felét. A harmadik kör közepén utolér bennünket az élmezőny. Szétrebbenünk, mint az apróhalak a csukától. Kegyetlen iramban tolják. Olyan ütemben úsznak, hogy 200 métert sem tudnék velük menni! Lehet, hogy 100-at se:-) Persze fiatalság, bolondság. Újra összeállunk, és szinte barátságban jövünk ki a vízből. Mindenki örül. Az első szám kipipálva. Én annyira nem repesek az örömtől, hiszen csak 51 percet úsztam. De nincs idő a szomorkodásra, hiszen a partoldalon felfutva meglátom kedvesemet és a fiamat. Szurkolnak, biztatnak. Jól esik nagyon jó hogy itt vannak velem és nem vagyok egyedül ebben a rohanó közegben! Ismernek már és látják nincs gond. Összemosolygunk egy pillanatra.

Lassú, de biztos depó. 2 perc 31 másodperc. Nem valami gyors, de nem is azért vagyok itt, hogy egy perc alatt váltsak úszásból bringára. Ezt a mutatványt elvégzi helyettem az élmezőny. Mikor mindent felkaptam magamra, még egy alapos ellenőrzés. Minden megvan! Mehetünk!


Az első körben nem próbálom nyomni. A kezdeti kátyúk kerülgetése után, frissítek. Pótlom az úszás miatti veszteséget. Kis izó, power bar, sok vízzel hígítva. Hígítás, hígítás és hígítás. Nincs kedvem bozótharcost játszani:-) Valóban jó az aszfalt minősége a két település között. Viszont a kiskörei, ki és bevezető szakasz nem belgiumi minőségű. Vigyázni kell az biztos. A rázkódástól egy két bringás elveszti a kulacsát. Nem állnak meg! Ők tudják.

Közepes erősségű szembeszél az első 10-en. De így is 30-32 kettő közötti értéket mutat az óra. Próbálok figyelni a hajlítóra. A visszaúton hátszél. Király! Néha 38, de inkább csak 34-35. A kiskörei fordítónál a család és Mata is üdvözöl. Kis pózolás és kiállás után újabb kör kezdődik! A szél is mintha kisebb lenne. Jobb is az idő. Talán kicsit nagyobb a sebesség, mint lehetne? Böbe egyből nyugalomra int és kiáltja: "ne nyírd ki a lábadat!" Igaza van! Tehát nyugi! Most van időm szemrevételezni a mezőnyt. Hát tolják neki rendesen. Juhász Peti jön szembe, előz, majd megint szembe! 38-as átlagot megy! Sünt és Sipit is látom. Vicsorognak Ők is rendesen:-) Biztatjuk egymást, hiszen a "csapatot" is képviseljük! Az élmezőny már-már a hihetetlen sebesség tartományban teker. A gépcsodák és az izomkötegek, bődületes nyomatékot közölnek a betonnal. A telekerekek susogásától, az egyre erősödő szél hangjától hangos a táj. Szép ez a vidék, de a fordítót "jelző" templomtorony egyre nehezebben jön közelebb. A már-már viharossá erősödő szél megteszi a hatását. Lassan haladok! Próbálok takarékosan pedálozni, de akkor szinte "állok"! Egyre több sorstársat látok a beton szélén állni. Ezek egy része a szükségét végzi, de többen fogják a sajgó lábukat is. A mentő is feladatot kap. Vijjogva előz bennünket! Remélem nincs nagy baj. Kötözést látok és azt, hogy a sérült újra felül! Több helyen be van kötözve, de nem adja fel! Megy tovább! Hajtja az a belső késztetés, ami hajt valamennyiünket. Nincs feladás! Az nem opció! A fordító után mellé érek." Nincs gond?", kérdezem. Némán bólint, de fájdalmat látok a szemében. Hagyom, magára nem értetlenkedek tovább.



Vége az első résznek. Folytatás LC blogján

2011. június 26., vasárnap

A maradék

Nem tudtam volna nyugodtan aludni, ha nem futom le azt a 16 km-t. Délután elállt az eső, felöltöztem és lenyomtam 4:46-ban. Most már jól vagyok :-)

2010 vs. 2011

Ezen a hétvégén szerettem volna egy olyan edzést csinálni, amit tavaly már csináltunk Szaszit-tal. Fertő-kör után 16 km futás. Kíváncsi lettem volna a különbségre, ha van egyáltalán. Pénteken sajnos a torkom fájt és egész nap az orromat fújtam, így a szombat helyett a vasárnapot céloztam meg. Vasárnap hajnalban 13 fok és eső próbált meg elbizonytalanítani, de ez már nem érdekelt. Nagyon kevés a hátralévő idő, ki kell használni ezeket a napokat. Persze az új nadrágban mentem, ami elsőre nagyon kényelmesnek tűnt. Meg is lepődtem, mert ebben azért nagyon kevés anyag felel a kényelemért. Az első 5 km alatt teljesen eláztam, így innentől már ezzel nem kellett foglalkoznom, túl voltam rajta. A tekerés jól ment. Nem tudom tavaly melyik fokozaton és milyen pedálfordulattal tekertem, de szerintem idén egyel kisebb fogaskereket használok hátul, a pedálfordulatom viszont talán egy kicsit csökkent, de sokkal nem lehet, mert a sebességem nőtt. Érzem is az erőt a lábaimban, ami igencsak fel tud villanyozni. Ez a kör, Soprontól megkerülve a tavat 117 km. Tavaly júliusban ehhez 3:58 kellett. Idén egy kicsit gyorsabb voltam. 3 óra alatt voltam 105 km-nél, majd az utolsó szakaszon a sok pofaszeles emelkedő hatására visszaesett az átlagom 33,5-re. 3:31 kellett.

A nadrág bevált, bár hosszútávon kényelmetlenebb, és vizesen igazgatni is kellett néha, ebben fogom Nagyatádon is tolni.

Az ezt követő futásról viszont lemondtam. Nem azért mert nem ment volna, hanem annyira átfáztam a szeles esőben, hogy nem akartam megkockáztatni egy újabb megfázást.

2011. június 23., csütörtök

Véletlenül

Mostanában csak erről tudok írni, bocs. Mondjuk ez ma nem teljesen igaz. A leszokás istenítésén kívül elmondhatom, hogy kipróbáltam azt a nadrágot, amiben kétszeres Ironman leszek. Én igazából triatlon mezet szerettem volna, de hallgattam a tapasztaltra és csak a nadrág lesz állandó. Ebben tudok úszni, tekerni és futni is, csak felsőt kell cserélnem bringa után, viszont kényelmesebbnek tűnik ez a variáció, főleg a toi-toi környékén. Egy problémám persze rögtön adódott, nincs rajta zseb. Hova tegyem az mp3-lejátszómat? Azonnal varrattam bele egyet és délután már neki is vágtam egy Sopron –Fertő-Sopron futásnak. Egyből nagyon kényelmesnek éreztem, Endo csak 5 perc alatti km-eket mondogatott. Gélt is vittem magammal, kezdem a gyomromat hozzászoktatni. Az utolsó emelkedő azért már erölködős volt, de az addigi jó átlagot nem szívesen dobtam volna el. Meglepetésemre futottam egy 1:43-as félmaratont, ami nekem eddig még nem sikerült, pláne, hogy nem is volt szándékos. A vége pedig 1:55 lett a több mint 23 km-en, ami eddig 2:09 alatt sikerült leggyorsabban. Hazaérve kb. 15 perc múlva volt egy gyomorgörcsöm, de hamar elmúlt, remélem meg tudom szokni ezt a gélt.

2011. június 21., kedd

21 nap

Valamiért úgy gondolom, hogy a leszokás a harmadik cigimentes hét elteltétől tekinthető leszokásnak. Na, én elértem, ma 3 hete nem gyújtottam rá. Nagyon keveset alszok azóta, viszont már nem kell folyamatosan ennem helyette. Persze sokszor eszembe jut még, de a fizikai hiány egyre csökken. A teljesítményemen már most komoly javulást érzek. eddig általában a tüdő szabott határt a sebességemnek, most már a lábam, az pedig könnyebben erősödik. Gondolom. Meglátjuk, mindenesetre mától nemdohányzónak minősítem magamat.

2011. június 20., hétfő

PB, PB, PB!

Nem nagyon bírok magammal. Elkezdek kocogni, aztán 1 km múlva már megint futok, és nem számít, hogy 5:40 is elég lenne, olyan jól esik az 5 perc körüli tempó, hogy nem érdekel semmi, végig FLOW!!!

Ma az IronFertő futópályát futottam a belső kör kivételével, tehát pont 15 km hullámvasút 4:50-es átlaggal. Semmi fáradtság, sőt feltöltődtem. Nem tudom, lehet, hogy tényleg káros volt az a fránya cigi…

2011. június 19., vasárnap

150 km

Szombaton sajnos nem tudtul összehozni Szaszit-tal a közös edzést, így egyedül indultam a hajnalban kezdődő „hosszúra”. A Fertő körül mentem Ilmitzig, majd onnan vissza. Ez 140 km. Próbáltam mindent úgy csinálni, ahogy majd a versenyen is fogom. Kb. 30 percenként ettem, ittam, óránként pedig 1 sótablettát vettem be. Jól haladtam, jól éreztem magam, bár az esti kommentektől néha hangosan felnyerítettem. 64 kilinél valahogy kikapcsoltam a gps-t, úgyhogy 6 km nincs rögzítve, de érzésre az is ugyanolyan volt, mint a többi. Kb. 90 körül volt egy nagyobb holtpontom, de egy kis energiaital és 2 extra sótabletta visszarántott. 33,2-es átlagot tudtam összehoznom, majd átöltöztem gyorsan és irány Tómalom. A futás még a bringázásnál is jobban esett, hihetetlen volt, szinte pihentetett.:-) Hazafelé persze a hosszú emelkedőn már éreztem az elmúlt 5 óra hatását, de ennek az edzésnek tényleg minden percét élveztem. A futás 10 km volt 5:07-es átlaggal.

Az új fülesen régi zenék szóltak:

2011. június 17., péntek

Szénhidrátstop

Major Józsinál olvastam először a szénhidrátstopról talán tavaly októberben a VB előtt. Már akkor érdekesnek találtam a dolgot és mostanra elhatároztam, hogy be is fogom vetni az idei Ironman előtt. Arról van szó ugye, hogy a verseny előtti kb. 6 nappal megvonsz magadtól minden szénhidrátot. Csak húst eszel és zöldségeket. Persze az ilyenkor szokásos csökkentett edzések mennek, így a testedből az összes szénhidrát elfogy, állítólag ez elég kemény dió. Ezt csinálod 3-4 napig. Az utolsó 2 napban viszont megfordul a dolog és szinte csak szénhidrátot eszel, megpróbálod a lehető legtöbbet bevinni, mert ezt, az ilyenkor bevitt mennyiséget sokkal könnyebben tudja majd a szervezeted hasznosítani, amikor szükség lesz rá. Szükség pedig lesz rá.

Ha valakinek van tapasztalata, szívesen fogadom.

2011. június 16., csütörtök

Sennheiser LX 70

Szép napsütésben, kora délután indultam el ma futni. Ki szerettem volna próbálni az új fülesemet. A régi sajnos tönkrement. 1,5 évet bírt ki, de végül a sós izzadtság, a fagy és a vz legyőzte. Az új egy Sennheiser LX 70-es. Kb. ugyanazt tudja, mint az elődje, bár ez elvileg vízálló. Jól szól, kényelmes, nem mozog futás közben úgyhogy szerintem rendben lesz. Nagyon jó volt végre nem arra figyelni, hogy éppen melyik fele halkabb, vagy éppen nem is szól, hanem csak a zenére meg a futásra.  A nyilak nem kopnak az aszfaltról:-))

2011. június 14., kedd

99/3

Vasárnap még a Balcsinál tekertem egy százast, pontosabban 99,03 km-t amihez 3:00:19-re volt szükségem. Gyakorlatilag végre sikerült elérnem a 33 km/h-ás átlagot. Ennek nagyon örülök, ráadásul elég nagy oldalszél volt végig + találkoztam egy kollégával, akivel egy kicsit elbeszéltük az időt és közben eléggé belassultam.

A bringaúton szerintem nem lehet outival tekerni, megpróbáltam, de a kanyarokat nem 30 fölötti sebességhez tervezték. Maradt a főút, szerencsére reggel 5-körül indultam, így túl nagy forgalom nem volt, de persze nem úsztam meg dudaszó nélkül.

2011. június 11., szombat

Tréfa

Délután kaptam egy sms-t Lelketlentől, miszerint Gyékényesen mellettünk fognak lakni. Hipp hipp hurrá! Egy Torrente-s válasz ment vissza, Csak semmi buzulás! :-)

Este 22:35-kor érkezik egy sms ismeretlen számról. Szia, Peti vagyok, szeretnék Veled megismerkedni, Puszi. Röhögök, PP egy állat, kölcsönkért egy telefont, hogy baromkodjon. Ok.

Reggel még egy sms ugyaninnen. Bocs az esti üzenetért, téves volt, elnézést a kellemetlenkedésért.

Lelketlen el sem akarta hinni, durva story…

2011. június 10., péntek

2011. június 7., kedd

Van levegő!!!

Már régóta terveztem. Sokszor elhatároztam. Voltam orvosnál is, vagy éppen egyéb segítséget kértem, eddig azonban nem jártam sikerrel. Magamban persze tudtam, közeleg a pillanat, már nem kell sokáig várni és sikerülni fog. Hogy hogyan, azt nem tudtam, de biztos voltam benne, lassan itt az idő. Az időpont pedig egyszer csak eljött, valahogy tudtam, hogy most van. Pont egy hete kedden, este fél 8 körül. Onnantól nem cigizek:-))

Akik ezt a blogot olvassák, valószínűleg nem tudják átérezni milyen rohadt nehéz ezt az egyszerűnek tűnő feladatot végrehajtani. Hiszen csak nem kell rágyújtani és kész. Ez sajnos nem így van. Qrvára nem egyszerű és nehéz meló. Nekem annyival könnyebb a dolgom, hogy az én környezetemben szinte senki sem dohányzik, ráadásul sportolgatok is, ami szintén segít erőt meríteni.

Elvonási tünetek közül nálam az alvászavar a legerősebb. Este 10-kor felébredek, majd örülök, hogy mindjárt reggel, mehetek bringázni. Aztán rájövök, hogy még csak este van. Mit csinálok reggelig? Lemegyek, megnézek 3 filmet, közben pedig eszek:-))Ez van, de nemcigizek.

A legdurvább hatása viszont a sportteljesítményemre van. Ma alig bírtam magammal futás közben, egyszerűen csak futottam felfelé. A hegyi hajrá emelkedőjén voltam ma a leggyorsabb (4:34)a laza, beszélgetős futás alatt. Nagyon élvezem, hogy nem szabályoz le a tüdőkapacitásom. Egy hét után!!!

Persze még mindig nagyon nehéz, most is sós mogyorót eszek, de meg fogom csinálni, és ahogy szerettem volna, Nagyatádon már egy nemdohányzó Vasapu fog a tó partján állni a nagy nap reggelén.

2011. június 5., vasárnap

Végre nyár!

A héten bringázgattam, futogattam rendesen, de a hétvége is igazán jól sikerült. Szombaton tekertem egy 100-ast 32-es átlaggal. Vasárnap pedig 80-at bringáztam 33,3-assal, majd ráfutottam 18-at 5:15-el. Jól esett. Meleg volt, tűzött a nap, ez nekem való idő. A futás 15. km-énél rá szerettem volna egy kicsit kapcsolni és semmi gondot nem okozott, az utolsó 3 km-t 5 percen belüliekkel futni. Nagyon élveztem, remélem a maradék hétvégék is legalább ennyire hasznosan telnek, akkor nem lesz gond Nagyatádon.

2011. június 3., péntek

Közeledik...

Múl héten nem mozogtam semmit. Ráfoghatnám arra is, hogy kevés időm volt, vagy az osztálytalálkozóra, de talán mindegy is az ok. A lényeg, hogy az utolsó 6 hetet a felkészülésből pihenten kezdtem meg. Kedden végre Pudingman-nel tekertünk közösen egy beszélgetőset (Ő beszélt:-)), szerdán Szaszit-tal indultunk el, de hamar abba kellet hagynunk, mert küllőtörést szenvedett a Culebro, így maradt utána a futás. Tegnap a IronFertő-ről ismert futópályán futottam 15 kilit 5.08-as tempóval. A feliratok, ábrák még megvannak az aszfaltos részeken, néhol mosolyra görbült a szám, egy szó, mint száz, nagyon örülök, hogy ilyen jól sikerült az a nap és, hogy ilyen jó emlékeim vannak.

A fülhallgatóm elromlott, eddig bírta. 1,5 év, télen-nyáron futás és bringa közben néha lelocsolva, néha izzadsággal a hidegtől befagyva, de mindig szólt. Rendelnem kell egy újat, szerintem ugyanilyen lesz.

Szóval ezt a 6 hetet most meg kell nyomnom. Hogy mennyire veszem komolyan a dolgot, arról pár nap múlva írok bővebben is. Egyelőre annyit, hogy egy merőben új edzésmódszerrel fogom magam felhúzni a nagy napra, ami eddig úgy néz ki, működik.

E hónapban jelenik meg Thievery-ék új albuma, már nagyon várom, remélem legalább annyira jó lesz, mint az elődei.