Végre! Ma reggel szikrázó napsütésben megtekertem a Culebro-t. Nem volt nagy táv, csak 44 km (255 m szint), de olyan jól esett, hogy csak, na. 30-as átlagot szerettem volna, de 13 másodperccel lassabb voltam, ennek ellenére elégedett vagyok az idei első menetemmel. A hírhedt Pozsonyi út egy kicsit meredekebb lett, kell még pár hét, hogy a nyári formám visszajöjjön. A sík részeken viszont kb. ugyanazt hozom, mint tavaly, sőt. Némileg a bringa is megváltozott, kapott egy ferde nyeregcsövet, egy rövidebb stucnit, a kormányt pedig teljesen lesüllyesztettem. Először nagyon furcsa érzés volt. Egészen más üléspozíciót eredményeztek a változtatások. A súlypontom sokkal előrébb csúszott, a hátam pedig végre közelít a vízszinteshez. Az első 10 percben még kissé labilisnak éreztem magam, de aztán hamar megszoktam. Egy problémám akadt, hogy a térdeimet néha bevertem a könyöklőbe, de annyi állítási lehetőség van még abban is, hogy ezt orvosolhassam. Szerintem így jobb lesz.
Ezt a képet a múlt héten készítettem. A májusi futópálya egyik utolsó szakasza, itt még rápillanthatunk a Fertőre, amit előtte körbetekertünk. Addigra zöld lesz a táj, ígérem.
