FIGYELEM!!!

2013-02-22 03:30 Oggau (AT)

1 tó

1 kör

1 nap

1 séta

117 km

Tetszik? Várunk...

A Tepó a Sün meg én

Gratulálok minden célba érkezőnek, szép időnk volt.

2012-ben kihagytam az egyéni indulást Nagyatádon, mivel 11 óra alatt idén nem valószínű, hogy sikerült volna a finiselés. Idén tehát a rövidebb, max. féltávok érdekelnek.  Azért persze egy buliváltós meghívást nem tudtam visszautasítani, így felállt a csapat.

Tepó, IronSün, Myke és én. 4 ironman.

Aki indult már egyéniben és tudja, milyen érzés a maraton 30. km-énél egy váltóst meglátni elsuhanni maga mellett frissen, az tudja olyankor az embernek mi az első gondolata…

Csapatunk neve tehát… A Tiéd!!! lett.

Nem indulni, de mégis ott lenni. Ez volt a cél. Együtt lenni a csapattal, mókázni, buzdítani egymást örülni egymás sikerének. Myke sajnos lemondta az indulást, állítólag valami motorverseny volt éppen Diódon, tehát hárman maradtunk.

A váltónk indulása sokakat késztetett különféle megjegyzésekre. Voltunk lányok, csajok, buzik, gyerekek és mindezek együttvéve is. Bakával egy alkalommal telefonon megbeszéltük, hogy ez bizony verseny is lehet, hiszen a célba érkezéseink tervezett idői  éppen egy időben lesznek. Elkezdtünk tehát számolgatni. Csapatunk pénzügyese hamar átküldött egy Excelt, amiből tisztán látszott, hogy nyerhetünk. viszont a másfél órával későbbi rajt komoly tempót követelt meg. Az eredetileg kb. 10 km-es futóetapokat átírtuk és körönkénti váltást terveztünk, az úszás egészét a csapat egyetlen úszójára bíztuk, a kerós taktikát pedig nyitva hagytuk, mondván, majd ott eldöntjük. A taktika tehát nagyjából kész volt. Vártam már, stresszeltem meg minden, hiszen így  nem csak a magam versenyét cseszhetem el.

Aztán elérkezett a verseny előtti péntek és Sonyval, Lizával és Évával megérkeztünk Nagyatádra. Baka és Kombi már az üdvözlés kor elkezdett osztani az előre begyakorolt spontán mondatokból párat. Pl., miért nem indulok a férfiak közt? stb.  Persze arra is ügyeltek, hogy azért maradjon akkorra is amikor már többen vagyunk.

Később  egy közös vacsora volt a program ahol folytatódott  a dolog, de már nagyüzemben. Tepóval ketten álltuk a sarat, tudtuk, hogy az idő nekünk dolgozik. Vacsora végére ott tartottunk, hogy semmi esélyünk nyerni, sőt Kombi is olyan precíz frissítés alapján fog működni, hogy valószínűleg tőle is bőven kikapunk mi lányok.

Este megérkezett végre Sün is, úgyhogy egy csapatértekezlet még éppen belefért. Egy utolsó taktikai megbeszélés, egy chip-csere gyakorlás aztán alvás.

Másnap reggel természetesen ott voltunk a Gyékényesi tónál és megnéztük az egyéni rajtot is. Sajnáltam, hogy nem vagyok ott.

(A 22. Nagyatádi ironman egyébként szerintem megérdemelne már egy másik cd-t is. Csípem Péter Attilát is, de a zenék … a legfiatalabb zene is 20 éves. Lejárt lemez.)

Az ágyú eldördült, elindultak. Nekünk még 90 perc. Nekem még 160.

Stressz, toi-toi, szétszórtak voltunk mind a hárman, szinte mindent elfelejtettünk. a sapkát a chipet, a szeleteket, sokmindent. Végül persze minden a helyére került és Tepó is elkezdte szelni a habokat.

Közben láttam kijönni a vízből Bakát, Kombinatot, Matát, Short-ot is. Buzdítottam őket, de tudtam, hogy be kell őket darálnunk, muszáj.

Tepó 1.13 körül úszott amivel teljesen meg voltunk elégedve, ráadásul sérült kézzel hozta a 14. helyet. Jöhettem én. A 75 km-es kör volt az enyém kerón. nem kímélte,m magam és másokat sem. Mire beértem Nagyatádra (2:12) a 7. helyen voltunk a négyfős váltók közül. Jött Tepó a 35 kilis körön és hozott egy 58 perces karikát. Sün szintén. Már a harmadik helyen voltunk, Sony folyamatosan nézte a netet. Míg Sün a pályán volt, el kellett döntenünk melyikünk megy ki a harmadik, utolsó körre a futás előtt. Melyikünk nyírja ki magát teljesen. Mivel én vagyok a gyengébb futó kettőnk közt nekem kellett mennem. Így vesztettünk a legkevesebbet. Ez a köröm 1:06 lett. Teljesen kikészítettem a combjaimat, visszafelé már a 31-es átlagot is csak alulról karcoltam, de bent voltam. Ekkorra Liza már Ironmanó lettJ.

Kezdődött a futás. Tepó 15 perces körrel feltette a lécet.  Ezek kb. 4 perces ezrek! Sün szintén repült, kétméteres léptekkel hasított utat magának a tömegben. Hihetetlen volt. Én jöttem. Eddigre valamennyire sikerült magam összeraknom, de a lábaim folyamatos görcshatáron voltak. 5 perc fölé én sem mentem, de szerintem 4:30 alá sem. Tudtuk, hogy ez lesz. Mikor beértem ismét volt 30 percem, hogy rendbe hozzam magam. Sony és Nóri is sokat segített, magnéziumot ittam, hideg vízzel mostam a lábaimat stb. Persze közben szépen daráltuk be a társaságot. Petyát egy technikai hiba miatt még a bringapályán megfogtuk, de Kombi is megvolt, Short-ot is sikerült beérnünk, de fő ellenfelünk még  előttünk volt. Bakának a futásunk megkezdésekor 12 km előnye volt, azonban akkora tempókülönbségünk volt, hogy biztosak voltunk a sikerünkben. Asszem a második köröm is 4:30 körül sikerült. Jó volt így menni a pályán. Senki nem előzött, középre beálltam és zakatoltam. Fájt, de jó volt. Aztán Bakát megelőzve kategóriánkban is átvettük az első helyet. Már csak meg kellett tartanunk az előnyt. Nem lassultunk, el sem akartuk hinni, mi nem is ezért jöttünk, megnyerhetjük a négyes váltót?

Sün ment ki az utolsó körre. Tepóval vártuk és az utolsó 100 métert együtt futottuk meg. 9:42- vel finiseltünk. A 190 egyéb váltócsapat közül a negyedik, a 29 négyfős váltócsapat közül pedig első helyen. Hárman. A Tepó a Sün meg én. Köszönöm nektek.

Nem gondoltam volna, hogy ennyire jól fogom magam érezni, hogy ebben is, megtaláljam magamnak a motivációt, egy bohóc-váltóban. Mégis annyira tökéletes volt minden. A csapat a taktika, az ellenfelek, minden. Büszke vagyok magunkra.

Ezután persze visszamentünk a pálya szélére és igyekeztünk mindent visszaadni pl. Kombinak. Bakát azzal a sörrel vártam, amit Ő ígért be nekem a célkapunál és így megint minden kerek lett. Én nem emlékszem olyanra, hogy ennyit röhögtem volna Nagyatádon, ez nagyon kemény volt idén. Még most is elmosolyodom egy-egy beszóláson. Ez a társaság…

PUSH!

A főversenyt egy szezonban nem biztos, hogy csak úgy ki tudod választani, hogy ráböksz a naptárra. Lehet, hogy az választ ki téged. Edzés közben a holtpontokat mivel ütöd át? Egy Ironman célszalaggal a mellkasodon, egy duplát zászlóval a kezeidben, egy rövidtávot 2:15-el a fejed felett? Nem mindig ugyanaz.

Engem idén a Vasi Vasember és a Podersdorf-i féltáv választott ki. Előbbi szűk egy hónap múlva lesz, utóbbi a nyár végén. Természetesen most 07-17-re koncentrálok. Igyekszem a kevés edzésidőmet ennek megfelelően eltölteni.

Az úszásról egyelőre nem tudok nyilatkozni, mert idén szinte még nem is úsztam. Lehet, hogy én tartom a negatív rekordot a triatlonosok közt, amire persze nem vagyok büszke. Bízok abban, hogy szarul úszom, de azt bármikor.

A bringán talán elindult némi fejlődés, de ezt a 3 hetet nagyon meg kell nyomnom az biztos. Futáson pedig főleg a váltást kell még gyakorolnom.

Azt gondolom, hogy a tavalyi időmet meg tudom javítani, da hagyok azért benne 2013-ra is valamit.

Podiról, a Tiédről és egy páros időfutamról később…  a lényeg, idén nyomni kell! :-)))

IronFertő 2012

Egy-két igazolt és igazolatlan hiányzástól eltekintve szép számmal voltunk idén is Fertőrákoson, hogy egy kis mozgás után ehessünk, ihassunk egy jót, egy jó társaságban.  A csapat java szombaton érkezett, szerencséjükre idén még nem volt olyan szigorú a depózárás időpontja, mint 2013-ban. A bringás rajt pontban 9-kor megindult. Nagyon szép időnk volt, szél nem fújt. A boly végig együtt, egyenletes tempóban haladt. Piszok jó volt megint. Ugyanott, ugyanarra ahol tavaly is. Mindenki vigyorgott és a tempó is elég jó volt. Podersdorf-ban megálltunk, megnéztük, honnan indulunk a féltávon augusztusban, megnéztük a nagyok csillagjait, aztán Jois előtt a frissítő. Laci egyre profibb, szó se róla egyre komolyabban végzi a dolgát. Irány tovább, innen még 40 kili a bringa. Az utolsó 10 körül kaptam egy kólintást a fejemre, de hamar túlléptem rajta, így együtt érkeztünk vissza, innen volt aki nem jött tovább, de volt, aki csak innentől vállalta a távot. A futás elején állítólag történt valami kis affér, de szerintem ez csak valami legenda egy kihajtó autóról egy tükörről és egy kézról… A tempó szép nyugodt volt, a pálya pedig pontosan a tavalyi, ismét nagyon bejött, bár itt már éreztem, hogy jó lesz. Az első frissítő után először a combom első része görcsölt be, de szerencsére Tepó segített, így sikerült a lábam többi részét is vigyázba állítani.  5 perc után már tudtam járni, utána pedig már futottam is. 14 km-nél a lányok kiszálltak, csak mi nyomtuk tovább. Szépen egyenletes sebességgel idén is megcsináltuk. Jó volt!

Visszaérve a népes táborba elkezdtük a tésztafőzést, majd a pörkölt elkészültéig ittunk is rendesen. Vacsora után a kicsit spicces Myke meglepte saját magát születésnapja alkalmából egy tortával. Szóval idén is nagyon ott volt a hangulat. Mindenkinek nagyon köszönöm a részvételt, remélem tetszett. Sony-nak, Szaszit-nak és Lacinak külön köszönöm a segítséget.

2013-ban pedig ismét IronFertő!!!

3-2-1

Kezdődik. Jövő szombaton végre megindulunk a fertő tó körül keróval, hogy utána futhassunk egy jót. A csendes, magányos téli alapozás után egy kicsit kiteríthetjük a lapjainkat, mégis ki hogy áll erővel. Lehet majd csapatni az elején, fárasztani a többieket, vagy éppen megbújni a végéig és akkor alázni.  Én már nagyon várom.

A menetrend nagyjából azonos lesz a tavalyival, a pályát sem módosítottam, akinek kevés lesz, azzal utána futok még egy kört szívesen. A frissítések ugyanott lesznek, + idén a bringa alatt is lesz egy. A hegyi hajrá szintén marad, illetve a befutónál a sprint is.

Italt mindeni hozzon magának, a kajáról most is én gondoskodom.

Akinek bármi kérdése van, nagyon szívesen válaszolok, aki pedig még szeretne jelentkezni, ne késlekedjen.

A program tehát a következő: 9:00 indulás 110 km bringa+ 20 km futás. Utána tészta-party, majd egy csapatbemutató után közösen lerészegedünk, míg a bográcsban rotyog a pörkölt.

Köszönöm:-)

Nagyszerű meglepetésben  volt ma részem futás közben. A meglepőknek még egyszer köszönöm, ígérem májusban próbálok rászolgálni.

Addig is hallgassátok meg ezt, furcsamód nekem nagyon bejön:

Erőltetett menet

Valamikor január elején olvastam egy cikket, egy túrára invitált két osztrák barát. A cél 24 óra alatt megkerülni a Fertő tavat, ami 120 km. Rögtön tudtam, hogy ott leszek.

Ahogy közeledett az időpont, úgy nőtt a jelentkezők száma, amiről a Face-n folyamatosan tájékoztattak minket. Közben a rendezvényt a média is eléggé felkapta. újságcikkek tucatjai, sőt az ORF is többször beszámoltak az eseményről.

A célom az volt, hogy kb. 90-100 km gyaloglás után a maradékot lefutom. Így is készültem, futóruhában, kis hátizsákkal amit előzőleg kipróbáltam futás közben.

A rajt 02-24-én, reggel 4:30-kor volt Oggauban. Nagyon hirtelen viszonylag nagy tömeg keletkezett a a Polgármesteri hivatalban, ahonnan indultunk. Komoly rajtcsomag, reggeli és szíves fogadtatás várt minket annak ellenére, hogy nevezési díj nem volt. Persze ott volt egy tv-stáb is, és fotósok is rögzítették a start pillanatait. Rajtam kívül osztrákok, németek, szlovákok voltak és még két magyar. Óriási meglepetésemre az egyik hontársam egy olyan srác volt, aki kb. 20 éve az egyik legjobb barátom volt. Azóta az élet szétsodort minket, de itt ismét összehozott minket. Őt, Sanyit, barátja, Peti csalta el, aki túraszervezéssel is foglalkozik. Hirtelen megalakult a magyar csapat.

Pontosan 4:30-kor elindultunk. Ahogy elnéztem a társaságot, nem amatőrök, nem kezdők voltak. Voltak akik bottal, voltak akik bot nélkül, de mindenki láthatóan felkészülten vágott neki a távnak. 60-an voltunk. Bár az esemény túrának volt meghirdetve, nem meglepő módon az első pár km után azonnal elkezdett nyúlni, majd szétszakadni a sor. Mi igyekeztünk az elejét látótávolságon belül tartani, esetleg közelíteni is. Kifejezetten könnyedén, jól ment a dolog. Sanyival nagyon jü volt beszélgetni ennyi idő után, repült az idő, pörögtek a kilométerek. Jó volt közben felidézni kellemes emlékeket az útvonalon, hiszen számtalanszor jártam erre már, pl. az IronFertő vonata is erre tekert de gyalog még nem voltam itt.

Az elejét el nem engedve egyre többet kerülgettünk mi is. 15-en lehettek elöl velünk együtt amikor a nap felkelt. Fertőrákosra érve az első négyes nagyon megindulni látszott. Nem esett nehezemre felvenni a tempójukat, úgyhogy utolértem őket, egy kicsit beszélgettünk, majd Sanyi is felért mellém. Rákosról kiérve azonban megtorpantak. Mi viszont nem. Először csak pár 10 m előnyünk volt, de egyre csak nőtt. Balf előtt a Duna Televízió stábja várt minket meglepődve a tempónkon és menet közben kis riport készült velünk. A balfi templomnál, ami 7 km-re van Rákostól, felhívtuk Petit és Ő, illetve követőink 5 percre voltak lemaradva.

A tempónk egyébként olyan 7-8 km/h volt és nagyon jól, könnyedén ment. Hegykőnél az előnyünk 20-25 perc körül lehetett, de pontosan nem tudtuk, hiszen Peti is kezdte otthagyni üldözőinket, így elől a három magyar ment. Vezettünk!

Igen ezt már mi is kezdtük felfogni. Fertőd és Pamhagen között szenvedtünk a szembeszéllel, de vígasztalt minket, hogy másnak se lesz könnyebb. Itt kb. 50-55 km volt bennünk, de minden ok. volt. Tartottuk a tempót.

Apethlon volt az első check-point. Itt hívtam fel másodszor a rendezőt az útvonalról, ugyanis a B10-es kerékpárút kétfelé ágazik itt is. Fél kettőre értünk oda, fél négyre várták az elsőket. Büszkék voltunkJ. Az utcán a helyiek megszólítottak minket, tudták honnan jövünk. Itt már több mint egy óra előnyünk volt.

Az Apethlon Podersdorf  távról tudtam, hogy az lesz a legnehezebb. 13 km nyílt, szinte teljesen egyenes, sík szakasz ahol mindig szembeszél fúj. Ilyen szélre azonban nem számítottam. Szinte 45 fokban előredőlve, egymáshoz nem szólva küzdöttük előre magunkat kb. 3 órán át megállás nélkül. Egy esemény törte meg ezt az időt, amikor az ORF készített riportot velünk. Ő mondta, hogy legalább másfél-két órára van tőlünk a legközelebbi csapat. Peti közben sajnos feladni kényszerült, mivel a combjai nem bírták, de az is szép teljesítmény volt, ráadásul Ő szinte végig egyedül csinálta. Tőle tudtuk meg, hogy Hegykőnél rossz irányban jöttünk, így kerültünk is pár km-t. Podersdorf előtt Sanyi is kezdett lassulni, egyre nehezebben tudott haladni, mindkettőnkön észrevehető volt az elmúlt kb. 80 km. Ráadásul a szél miatt nagyon fáztam már, folyamatosan remegtem. A falu előtt aztán előrementem és mire beért kikértem neki is egy teát és egy forró májgombóc levest. A leves mellett azonban Ő is feladta. Azonban az, amit végigcsinált mellettem, nem semmi, csak gratulálni tudok hozzá. Telefonáltam Sony-nak, hogy jöjjön és hozzon meleg ruhát nekem és Sanyit vigye haza. Én továbbindultam.

Sötét volt már, lámpákkal mentem, a leves életet mentett, jó erőben éreztem magam, haladtam. Gyorsan. Tudtam, hogy megnyerhetem.

Podersdorfból kifelé ismét rossz irányt vettem, egyszer csak a tónál találtam magam. Ezt az érzést nem kívánom senkinek. Felesleges volt az idevezető út, sőt még vissza is kell mennem. Visszamentem és majdnem kirúgtam a táblát. B10 balra B10 egyenesen, csak éppen az egyik a tóhoz vezet a másik a körút és nincs megkülönböztetve. Elindultam a másik úton, próbáltam elfelejteni az ismételt kerülőt és haladtam de nagyon bosszantott. Fél óra után pedig kiértem az 50-es főútra. Összedőlt a világ. Megint rossz helyen vagyok. A főúton életveszélyes lett volna haladnom, visszafelé pedig már nem tudtam. Sony pár perc múlva érkezett a ruhákkal, de én akkorra már FELADTAM.

Kb. 90 km után, az első helyről…

Most még nem nagyon tudok mit kezdeni ezzel a szituval. Mi lett volna, ha vannak egyértelmű festések az úton, ha nem tévedek el háromszor. Ha nem az elején szökök, hanem a végén. Szóval egyelőre sok a ha.

Pár dolog viszont biztos, jó volt újra találkozni Sanyival, jó volt megismerni Petit. Jó volt az ötlet, jó ez a túra. Jövőre is ott leszek és ha a szervezők nem, majd én felfestem az útjelzéseket és akkor talán…

A Meghívó

Tavaly január 3.-án tettem fel egy posztot, aminek utóéletére azt hiszem, jó páran nagyon szívesen emlékszünk vissza a 2011-es évből. Azóta nevet is adtatok ennek a mozgalmas hétvégének. Igen az IronFertő meghívóját posztoltam akkor, immár több mint egy éve.

Ennek a posztnak is ugyanaz az apropója. Meghívlak tehát egy olyan edzésre, amelyiken szenvedhetsz, nevethetsz, versenghetsz, leszakadhatsz, eltévedhetsz, de mindig lesz melletted egy csapat, akár Ausztriában tekerünk éppen széllel szemben, vagy egy olyan pályán futunk az erdőben, amiből a lejtőket kihagyták. A 2011-es Séf idén is biztosan kitesz magáért a bogrács mellett, sör, bor, pálinka pedig idén is lesz bőven.

 Ráadásul a családot is szívesen látjuk, hozd el magaddal feleségedet, vagy barátnődet és az aprótalpúak se maradjanak otthon. A menetrend nagyjából ugyanaz lesz, mint tavaly, de idén is igyekszem majd még egy-két meglepetéssel szolgálni. Aki csak a 117 km bringát vagy a 20 km futást szeretné bevállalni, az Kombinat kivételével ezt meg is teheti.

A dátum tehát: 2012 május 18-19.

Egy kis kedvcsináló azoknak, akik tavaly nem voltak ott:

Videó

Videó

Az egyik beszámoló

Idén is szeretném, ha minél hamarabb, és persze minél többen jelentkeznétek, hogy minél pontosabb létszámot tudjak leadni.

39

Boldog Új Évet Kívánok mindenkinek!

A szigeti futás után pár nappal Sopronban futottam a Szilveszteri Futáson. Szokásos 1 Lővér Krt. volt a táv, ami 5,3 km, tehát szinte ugyanakkora, mint a szigetkör, csak ebben van 50 m szint is. Az elejét kellemesen elfutva, a végén szenvedve 22:36 –al értem be. Vili pedig szépen megnyerte. Tavalyhoz képest kb. 1 percet gyorsultam. A végén éreztem, hogy a jobb combom belső része meghúzódott, de estére már nem is fájt.

Mára terveztem egy születésnapi futást. Tudtam, hogy itthon leszek, így legalábbis fejben már nagyon készültem rá. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű, mert az elmúlt hónapok nem éppen a hosszú futások jegyében teltek, de azt is tudtam, hogy ekkora táv azért nem foghat ki rajtam. Reggel Sonyval megbeszéltük, mikor és hol találkozunk, hová rejti el a frissítést, közben pakoltam a cuccokat. Nem akartam gyorsan futni, annyit akartam, hogy meglegyen, persze belesétálás nélkül. Az nálunk nem szokásJ Hamar eszembe jutott a jobb combom, kb. 3 km-nél már éreztem, hogy pihentetnem kell. El is határoztam, hogy ha ezt lefutottam, utána majd pihentetem 10 napig.  A viharos szél, ami ma volt, nem könnyítette meg a dolgomat. A futás nem olyan hatékony, amikor az ember egyik kezével a sapkát igyekszik a fején tartani, miközben a szembeszélben annyira előredől, hogy az orra szinte az aszfaltot súrolja. Hamar jöttek a 6 perc feletti kilik, és még ezeknek is örültem. Nagyon nehéz volt, olyan volt, mint Sárváron a második maraton. A jobb combom fájt, a bal vádlim görcsölt. Elárulom, hogy 35-nél, még a feladás is megfordult a fejemben, persze hamar elmosolyodtam a dolgon és a cél előtt egy kis vargabetűvel éppen meglett a 39 km. 3:54 kellett hozzá, ami nem valami szép idő, de nem is volt valami szép idő, meg hát a 720 m szint sem gyorsított.