Előrebocsátom, egy kicsit is úszni tudó embernek lehet, hogy túl sok lesz a zöldség az alábbi sorok közt, de gondoltam, megosztom Veletek.
Egy hónap után kellett megtudnom, hogy én tulajdonképpen nem is a gyorsúszást tanulom. Legalábbis nem a hagyományos értelemben vett gyorsúszást. Vili tegnapi kommentje után, az amúgy is alvásszegény éjszakám alatt döbbentem rá a különbségre. Míg a gyorsnál a toló fázis utáni kiemelés pillanatában elkezdesz húzni a másik kezeddel, addig én csak előrenyúlás után, a vízfogáskor. Ez óriási különbség. Az egyik módszerrel gyakorlatilag folyamatosan húzod-tolod magad előre váltott kezekkel, a másiknál pedig hol az egyik, hol a másik oldaladon teszed meg ugyanezt. Talán olyan, mintha egy kajakot egykezes, vagy kétkezes evezővel hajtanál a vízen.
Én, a neten található videókból az úgynevezett „Total Immersion Freestyle” –t bemutatók alapján próbáltam meg úszni, ez pedig nem a hagyományos gyorsúszás. Az „igazinál” a két kezed valahol a fej alatt-felett kerüli el egymást miközben oldalt levegőt veszel.
Persze reggel első voltam az uszodában 5:30-kor, hogy kipróbálhassam, milyen is az az „igazi”. Hát nem sikerült rájönnöm. Az a pillanat, amikor a jobb kezem éppen lendül előre, közben a ballal már húzok, miközben levegőt veszek kifogott rajtam. Valahogy a biztonságérzetem tűnik el akkor, amikor a fejem van elöl és olyan érzésem van, mintha zsebre dugott kézzel kellene haladnom.
Fogalmam sincs melyik a jó vagy jobb módszer, talán holnap reggel már okosabb leszek (ha Vili nem unja még a fejszét úszni tanítani), de persze nem adom fel.
Ha már ott voltam úsztam persze, sőt mértem is.
33 m – 35 sec, 100 m – 2:07, 200 m-t nem mértem, viszont ma először úsztam ennyit folyamatosan.
