2011. április 17., vasárnap

A Maraton-on is túl

Először is ezer köszönet a szurkolásért, nagyon jó volt és szükségem is volt rá. Aztán persze nagy gratuláció minden futónak, különösen Szaszitnak, akire a 60. km körül senki sem fogadott volna és sikerült felállnia, aztán futott még kb. ugyanennyit, amivel a dobogón végzett.

Az én versenyemről próbálok néhány gondolatot összeszedni, de megmondom őszintén az agyam még nincs a helyén. Szóval egy álmatlan éjszaka után indultunk Szaszit-tal nevetgélve, jókedvűen, minta nem is tudnánk mi vár ránk. Pedig Tomi tudta, Neki ez volt a harmadik. Az Ő célja, többet futni, mint tavaly (108 km), az én célom eredetileg a 2 maraton volt, de aztán mégis úgy indultam neki, hogy 100-ig szeretnék elmenni.

A rajt előtt végre találkoztam Pudingman-nel, akivel elbeszélgettünk az maradék időt. A frissítődobozainkat letettük egy sátorba a pálya mellett aztán beálltunk a tömegbe. Meglepően sokan voltunk. Indultak váltóban és egyéniben is a 12 óráson, de persze ott voltak a „24-esek” is. Az idő nem volt valami jó, hideg volt, felhős, nem nekem való.

10-kor rajt. Tomival egy utolsó pacsi, zene a fülre aztán futás. Megpróbáltam 6 perces kiliket futni, takarékosan, lassan úgy, hogy közben ne gondoljak a távra. Úgy terveztem 5 km-enként fogok frissíteni egy kicsit és egy nagyot. A kicsi italból és pl. ropiból állt, a nagy pedig valami kaja és egy rövid nyújtás. Az elején persze ennek semmi szükségét nem éreztem, de csináltam rendesen, tudtam, hogy másképp nem fog menni. 15-nél volt egy kisebb holtpontom, de hamar átlendültem rajta. 30-nál viszont elkövettem egy hibát, kiszámoltam mennyi is van még 100-ig. 70 jött ki még tizedszerre is!!! Nem, az nem lehet! Ezzel elvoltam pár körön át, de igazából minden ment rendesen. Próbáltam nem figyelni, ahogy a váltósok elhúznak mellettem, de ugyanezt még 24-esektől is láttam. Az 1 km-es pálya nem igazán szórakoztatott, csak a következő 5 km-re, a zenére és a tempóra figyeltem. A 42. km után pedig irány az ismeretlen! Eddig ez volt a leghosszabb táv nekem. Nagyon vártam az 50-et, majd a 60-at. 60 körül ismerős arcokat véltem felfedezni a csőben, amit láttam. Csizka barátom és lelkes hölgykoszorúja lepett meg. Nagyon jó volt végre kizökkenni, pár szót beszélgetni. Aztán mikor elmondta, mi van az Endo-n, hogy mennyien figyelik a versenyt újult erővel vágtam neki az ekkorra már igencsak unalmas körözésnek. Igen az unalom, ez a legtalálóbb szó, hogy 65-ször is neki tudjál indulni ugyanazon a körön, nem is értem ezt hogy lehet zene nélkül.

Titokban reméltem, hogy Sony-ék is eljönnek, de azért tényleg meglepődtem mikor megjelent a két kis aprótalpú az én Kismamámmal. Már volt mit várni minden körben, volt kiket keresnem a tömegben, sőt Nonó még futott is velem. Egy kicsit olyan volt, mint Nagyatád. Aztán Anyuék is megjöttek, szóval szurkolókból megint nagyon jól jártam a helyszínen és a világhálón egyaránt. Ez nagyon sok energiát adott.

A pályán Tomival is sokszor találkoztunk, néha Ő volt szarabbul, néha én, de nyomtuk. 60 km környékén éppen Ő volt mélyponton, vörös fejjel éppen az egyik oszlopot akarta kidönteni, nem tudom mi baja lehetett vele, de nagyon neki volt feszülve

A kisgyermekes szurkolók hazamentek, Így csak Anyuék maradtak és bíztattak rendesen, még ha nem is értették egyáltalán miért is kell ennyit futni. Hozzáteszem, én sem pontosan tudom.

Azt hiszem 78 km környékéig csak frissítésekkor gyalogoltam, akkor sem sokat, de akkor eljött a vég. Nem a lábam vagy a gyomrom fájt, nem. Elkezdett a egész testem remegni. Fáztam, kimerült voltam, elfogyott minden energiám. Már nem tudtam magamat frissíteni, nem volt hatása a colának, gélnek, egyáltalán semminek. Egy cél lebegett már csak előttem, a 2 maraton. Azt mindenképpen meg kellett csinálnom, de álló helyből még elindulni is kegyetlen volt. A mögöttem lévő km-ek eddigre már megtették hatásukat és a lassú tempónak köszönhetően nem gyorsan, hanem szépen lassan gyűrtek le. Innentől már séta+futás volt, közben ezerszer újraszámolva a km-eket, hogy tényleg meglegyen. Este fél10-kor sikerült befejeznem a 83. kört. Ez kb. 86 km. Ezután viszont nem találtam motivációt, hogy továbbmenjek, a 86 és a 88 között nem láttam különbséget, így kiálltam és próbáltam magam rendbe hozni forró teával.

Az eredeti terv tehát sikerült, de a 100 km-t nem tudtam elérni.

Az teljesítményem a mezőnyben gyengének mondható. 41 indulóból a 29. lettem, de nekem nem Ők voltak az ellenfeleim, hanem a táv.

Elégedett vagyok-e? Igen. Sikerült kihozni magamból a jelenlegi maximumot. Nem rontottam el a frissítésemet, komoly gyomorproblémám nem volt, nem volt izomgörcsöm, és amit a legnagyobb sikernek könyvelek el magamban az az, hogy 78 km-t tettem meg úgy, hogy az étkezések közbeni, egyenként 50 m-ek kivételével a távot futva tettem meg. Ez nagyon fontos volt nekem.Azt hiszem méltóképp ünnepelehettem a pont egy éve futott első maratonomat.

A verseny szervezése kiváló volt, a kaják teljesen rendben voltak. Háromszor kaptunk meleg ételt+1 technikai pólót , mindezt 7000 Ft-ért.

A tegnap esti mozgásom nagyon durva volt. Szaszit-tal olyanok voltunk, mint két reumás bányaló. A házunk előtt a kocsiból szinte kiestem. Mostanra viszont rohamosan javul a helyzet. Izomláz nincs, egy kicsit fáj a térdem, de ezt szinte észre sem veszem.

Mindent egybevetve azt kell mondjam ez nem az én sportom. Ez nekem túlságosan unalmas. Nem tudtam megfejteni, mi a különbség egy Ironman maratonon szenvedni vagy egy ilyen helyen. Tényleg nem tudom, de az előbbi nekem jobban tetszik.

18 megjegyzés:

  1. Gratulálok Norbi! Emberfelettit nyomtál!
    Azért ha belegondolunk, hogy másfél éve még nem is futottál, egy éve toltad az első maratonodat, most meg már több, mint duplát, a fejlődésed, a teljesítményed lehengerlő, ezt nem sokan tudnák utánad csinálni! Bravo!

    VálaszTörlés
  2. Lelketlen Cyborg2011. április 17. 11:13

    Egyszeruen fantasztikus!
    Nagyot futottal!Buszke lehetsz magadra ezuttal is sikerult egy nagyon komoly dolgot veghezvinned!
    Maximalis gratulaciom itt is mindkettotoknek sot minden "nemnormalis" ultrafutonak!

    VálaszTörlés
  3. Gratulálok, nagy küzdés lehetett ! Én a 2008-as veszprémi hatórás után azt mondtam a feleségemnek, hogy ne engedjen 12 órás futásra nevezni. Nem is teszi, de én sem teperek érte :)

    VálaszTörlés
  4. Norbi, ez óriási teljesítmény! Főleg két év alatt.
    Ha fontos lenne Neked a 100km jövőre tuti megcsinálnád! Le a kalappal, max. respect!

    Szaszitnak gratula itt is, az utolsó egy órában brutális mit művelt, a leggyorsabb ember ő volt a pályán!

    VálaszTörlés
  5. Hát az igazat megvallva, nem nagyon tudok mit írni! De ez talán nem is baj. Ez az a dimenzió amit nem nagyon lehet komentelni hasonló tapasztalat nélkül!
    Azt gondolom, hogy Szaszittal nagyon elkaptátok a fonalat és a folyamatos kemény edzések hatása most párosult a lelki kitartás és elszántság egy olyan fokával, ami elképesztő. Elképesztő nekem és még sokan másoknak!

    VálaszTörlés
  6. Gratulálok Neked és Szaszitnak is! Jó pihenést!

    VálaszTörlés
  7. Remek volt! Grat mindkettőtöknek.
    Szerdán iszunk rá!

    Adios

    VálaszTörlés
  8. Itt is gratulálok!!!
    Ez igazán durva lehetett.

    VálaszTörlés
  9. Lelketlen Cyborg2011. április 17. 23:16

    http://www.futas.net/fotok/2011/sarvar/futas-reggel/images/futoverseny_9907.jpg
    ;)

    VálaszTörlés
  10. Gratulálok, nagyon komoly vagy! Az 1km-es pálya rettentő lélekölő lehet..

    Mielőbbi regenerálódást!

    VálaszTörlés
  11. Norbi,
    én is gratulálok! Elsöre elég ennyit futni, de ha nagyon akarod, akkor jövöre simán futod a 100km-t. De ha nem tartod fontosnak, akkor hagyd a fenébe:-)
    Talán pár dolog, ami miatt szerintem nem sikerült a 100km: kevés az 5 körönkénti frissítés. Ha 6 perces km-eket futsz, akkor óránként csak kétszer eszel, iszol, ami nagyon kevés. Amit írtál: fázás, remegés, ezek mind kalóriahiányos tünetek. Ultratávon, jobb többször keveset enni, inni, mint félóránként többet. Meg amit mondtam a parkolóban: kevesebb müanyagkaja
    A másik: nem szabad belegondolni, milyen sok van még hátra. Meg szerintem nem szabad az elejétöl zenéthallgatni. Inkább csapodni egy csoporthoz, kicsit dumálgatni, élvezni a futást:-)
    Mit gondolsz, mitöl volt már 15km-nél holtpontod?

    Sajnos nem tudtunk végig maradni, mert nagyon szarul lettem. Vért pisiltem, meg valószínüleg kár volt beállnom futni, mert a megfázásom ráment az arcüregemre.
    Azt hiszem, én a 48 óráson fogok annyit futni, mint te a 12 óráson, hiába fogok jól frissíteni:-)

    VálaszTörlés
  12. Lacii: Köszi, másfél éve én sem fogadtam volna erre. Lehet, hogy megszerettem a futást?

    Lelketlen: Köszi, jól esik a dícséret egy másik "nemnormálistól":-)

    Kombinat: Köszi, ...ahhoz is.:-)

    Mata: Köszi, akkor Te is ismered az ultra "szépségeit".

    Ivan Grasso: Köszi. Azért fontos lett volna a 100, de most ennyi volt bennem, egy méterrel sem több.
    Majd legközelebb...
    Szaszit tényleg nagyon durván nyomta a végén, Neki rövid volt az idő, nem tudott eléggé kibontakozni.

    Öregbaka: Köszi, tényleg más területe a futásnak, mint egy maraton. Érdemes kipróbálni.
    Komoly edzés eddig igazán nem volt, az majd májusban lesz:-)...együtt.

    IronSchwarczi:Köszi, már jol vagyunk, de futni csak csütörtökön megyek:-).

    Csizka: Köszi, hogy ott voltatok. Igen, iszunk.
    Minden km-re külön-külön:-).

    Tepó: Itt is köszi ultrás kolléga:-).

    Myke: Köszi, a lélekörló találó szó:-)
    Nem tudom, lehet, hogy az ember könnyebben kimegy egy 1 kilis körre, mint egy tizesre, de mindenképpen rombol. Azért jó volt:-).

    Pudingman: Köszi. Azt hiszem nem hagyom. Elsőre ennyi ment. Az 5 kilinkénti frissítés túl ritka, erre nem gondoltam, lehet, hogy a végén sűrítenem kellett volna. Műanyagot nem nagyon ettem, éreztem, hogy nem jó. Összesen ettem 3 gélt, azt is 50 km után. Levest, szendvicseket, sótablettát, mg-ot ettem ittam.
    Arra rájöttem, hogy nem szabad számolni, többet nem teszem, ígérem:-).

    15 km-nél nekem mindig van holtpontom. Ha nincs akkor csinálok magamnak:-), ezt már megszoktam.

    Ahogy közben elnéztelek, nem látszott rajtad a rosszullét, nagyon gyorsan nyomtad le azt a 25 kilit.
    Ne szerénykedj, ennél Te sokkal többet fogsz Te futni, nem vagy Te pudingból:-).
    Örülök, hogy találkoztunk.

    VálaszTörlés
  13. Norbi,
    tegnap igazi öregember lettem, végre megjött az unoka:-) Ennek örömére elmentem futni, de fáj az arcüregem, meg túl magas volt a pulzus is, de nem zavart:-)
    Á, nem szerénykedek, szerintem inkább realista vagyok:-) Ezen az éven átok ül, majd jövöre jobb lesz!

    Ha nem hagyod, akkor remélem jövöre együtt futunk.

    VálaszTörlés
  14. Pudingman: Gratulálok az unokádhoz!!

    Sárváron elég komoly tempóban futottál, lehet, hogy túl gyors volt. Jobbulást!

    Szinte biztos vagyok benne, hogy jövőre is ott leszek:-)

    VálaszTörlés
  15. Köszönöm! Hát igen, megöregedtem:-)
    Képzeld: hétfön este életemben elöször egy nagymamával szerelmeskedtem. Hova jutottam:-))

    Az elsö pár kört 5 percben, aztán a 14. körig 5:15 körül, késöbb a barátommal 6:20-6:40-ben. Szerintem attól fájdult meg a derekam. Frissen nem szabad 6:40-ben futni. Csak azt nem tudom, mitöl dagadt fel a bal térdem.

    Találkozunk idén Nagyatádon?

    VálaszTörlés
  16. Pudingman:
    :-))

    Nagyatádon biztosan találkozunk, de eljöhetnél a bulizós edzésünkre is.

    VálaszTörlés
  17. Gratulálok a teljesítményedhez, tényleg nagyon durván hangzik. Igazából nem tudom átérezni a maratonon túli élményeket, de mivel Vozár Attilát kísértem kerékpárral jó pár ultramaratonon, közelről láthattam, hogy a bátor vállalkozóknak a fáradtság olyan dimenzióival kell megküzdeni ilyen távoknál, amelyek egy mezei maratoni futó számára ismeretlenek. Úgyhogy minden elismerésem!

    VálaszTörlés