Tegnap, mikor elindultam, fogalmam sem volt mennyit fogok futni. Gondoltam majd útközben eldöntöm, hogy az erdei úton lekanyarodjak a 10 kilis körre, vagy továbbfussak a 17,5 –re. Mikor a kereszteződéshez értem nem is értettem miért akarnék csak 10-et futni, továbbmentem. Ezen a hosszabb távon van egy rész Fertőrákoson, ahol egy bekötőút vezet a Fertő-tóig, mikor odaértem, egy hirtelen mozdulattal (szinte észre sem vettem) bekanyarodtam. Amitől a legjobban tartottam az a szomjúság volt, víz ugyanis nem volt nálam. Kifutottam a partig és ott egy kicsit sokkolt a felismerés: itt vagyok a Fertő-tónál, nincs vizem, gyalog vagyok, Sopron messze van. Na, mindegy, én akartam, futás haza. Az utolsó 3 km végig emelkedő, alamuszi, kanyargós és hosszú, tudtam, hogy az lesz a legnehezebb. Hamar kiszámoltam, a teljes táv 23,5 km dimbes-dombos terepen. Ennyit még nem futottam eddig, na, majd most! Nem álltam meg egyszer sem, de volt pár holtpontom, de a lényeg 2ó23perc alatt hazaértem!
Talán érezhettem valamit indulás előtt a dologból, mert lemértem magam, 78,5 kg, a döbbenet viszont akkor jött mikor utána is ráálltam a mérlegre, 76,3 kg!!!!
Érdekes, hogy a felmaraton után mennyire ki voltam készülve, így utólag azt gondolom valami vírus is lehetett bennem és nem a powerbar-tól voltam rosszul aznap délután, mert ez a futás sokkal keményebb és hosszabb is volt mégse viselt meg annyira. Ez jó hír.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése