Ma reggel Mikivel mentünk futni terepen a kedvenc bringás útvonalamon. 1ó41perc alatt futottunk 35 km-t, ( fejenként 17,5 :-) nem kevés szintkülönbséggel -6 fokban, legalábbis a dombok alján -6, a tetején akár 8 - 10 fokkal is melegebb lehetett, nem is értem miért a hegyek teteje havas, nem pedig az alja.
Amikor hazaértem, Sony értetlenkedve kérdezte, hogy tényleg felkeltem-e, és tényleg futottam-e már, nem értette hogy megy ez. Egy egyedül élőnek biztos könnyebb az idejét beosztani, az edzéseket beilleszteni a programjába, nekünk viszont motivációból jut sokkal több, persze a partner hozzáállása sem mindenhol ugyanolyan, de nekem szerencsére sokat hozzáad a cél eléréséhez.
-6 fokban a levegő is elég tiszta volt, a nyarat is nagyon várja már az ember, úgyhogy a zene nem is lehetett más:
Még valami, teremben is voltam a héten, az eset tanulsága:
Futógépen jönnek - mennek, csak azok maradnak, kik Ironman-re készülnek.:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése