A bringapálya

Berajzoltam a kerókört, hogy aki szeretné, kicsit tanlmányozhassa. Összesen 305 m szint van benne, tehát nem egy kifejezetten hegyes pálya. Szél viszont valószínüleg lesz (ÉNy), de ahogy most látszik kb. 17 fős vonatunk lesz:-)

Edzés kicsit másképp II.

Mivel már csak kevesebb, mint négy hét a májusi találkozásunkig ezért szükség van egy rakás információra ahhoz, hogy tényleg olyan jó legyen, amilyennek szeretnénk.

Körülbelüli érkezési és távozási időpontok.

Hozol-e magaddal még valakit?

Van-e sátrad? Ha van, van-e benne esetleg +szabad hely?

Szerintem a bográcsban készített marhapörkölt, grillezett csirkemell szeletek, illetve grillezett zöldségek elég jók lennének kaja gyanánt, ha valakinek más ötlete van, szóljon.

A legfontosabb, vörösbor, rozé, whisky és pálinka, esetleg sör, ki mire teszi le a voksát leginkább. Olyan nincs, hogy nem iszok!!!

Természetesen a kellékeket beszerzem, a helyszínen majd elszámolunk.

Ma kimentem tekerni a leendő útvonalra és arra gondoltam, ha jó idő lesz akár csobbanhatunk is az egyik strandon. Fürdőgatyát is hozzatok!

Ha van esetleg egyéb ötlet vagy bármi javaslat, nagyon szívesen fogadom, apróságnak tűnő dolgokkal is bombázhattok.

Komment vagy emal formában várom a válaszokat.

A Tó vár Rátok!

Boldog szülinapot!

Végeztünk az itthoni munkákkal a kijelölt határidőre, ami Nono hatodik szülinapja volt. Nagyon jól sikerült a buli, az ajándékok közül pedig a Geomag játékok vitték el a pálmát nálam is. A műanyag focikapuk hamar áldozatává váltak a két, tortától, cukortól felpörgött aprótalpúnak.:-))

Ma este napsütésben, nagyon kellemes időben egy jóleső futásra indultam. Sárvár óta nem futottam, úgyhogy nagyon hiányzott már. Nem akartam semmi időt figyelni, csak futni akartam. Ismét rájöttem, hogy mennyire szeretem az erdőt. Csak szedtem a lábaimat, élveztem ezt a kis esti kocogást. Aztán valahogy nem lett 5 perc nél lassabb km-em és az átlag 4:39 lett a 9,2 –es távon 150 m emelkedéssel . Ilyen még nem volt, nagyon örülök neki. Szerintem a futásom rendben van, elégedett vagyok vele, most jön a bringa felhozása, hiszen már csak kb. 3 hónap van hátra a rajtig.

A Maraton-on is túl

Először is ezer köszönet a szurkolásért, nagyon jó volt és szükségem is volt rá. Aztán persze nagy gratuláció minden futónak, különösen Szaszitnak, akire a 60. km körül senki sem fogadott volna és sikerült felállnia, aztán futott még kb. ugyanennyit, amivel a dobogón végzett.

Az én versenyemről próbálok néhány gondolatot összeszedni, de megmondom őszintén az agyam még nincs a helyén. Szóval egy álmatlan éjszaka után indultunk Szaszit-tal nevetgélve, jókedvűen, minta nem is tudnánk mi vár ránk. Pedig Tomi tudta, Neki ez volt a harmadik. Az Ő célja, többet futni, mint tavaly (108 km), az én célom eredetileg a 2 maraton volt, de aztán mégis úgy indultam neki, hogy 100-ig szeretnék elmenni.

A rajt előtt végre találkoztam Pudingman-nel, akivel elbeszélgettünk az maradék időt. A frissítődobozainkat letettük egy sátorba a pálya mellett aztán beálltunk a tömegbe. Meglepően sokan voltunk. Indultak váltóban és egyéniben is a 12 óráson, de persze ott voltak a „24-esek” is. Az idő nem volt valami jó, hideg volt, felhős, nem nekem való.

10-kor rajt. Tomival egy utolsó pacsi, zene a fülre aztán futás. Megpróbáltam 6 perces kiliket futni, takarékosan, lassan úgy, hogy közben ne gondoljak a távra. Úgy terveztem 5 km-enként fogok frissíteni egy kicsit és egy nagyot. A kicsi italból és pl. ropiból állt, a nagy pedig valami kaja és egy rövid nyújtás. Az elején persze ennek semmi szükségét nem éreztem, de csináltam rendesen, tudtam, hogy másképp nem fog menni. 15-nél volt egy kisebb holtpontom, de hamar átlendültem rajta. 30-nál viszont elkövettem egy hibát, kiszámoltam mennyi is van még 100-ig. 70 jött ki még tizedszerre is!!! Nem, az nem lehet! Ezzel elvoltam pár körön át, de igazából minden ment rendesen. Próbáltam nem figyelni, ahogy a váltósok elhúznak mellettem, de ugyanezt még 24-esektől is láttam. Az 1 km-es pálya nem igazán szórakoztatott, csak a következő 5 km-re, a zenére és a tempóra figyeltem. A 42. km után pedig irány az ismeretlen! Eddig ez volt a leghosszabb táv nekem. Nagyon vártam az 50-et, majd a 60-at. 60 körül ismerős arcokat véltem felfedezni a csőben, amit láttam. Csizka barátom és lelkes hölgykoszorúja lepett meg. Nagyon jó volt végre kizökkenni, pár szót beszélgetni. Aztán mikor elmondta, mi van az Endo-n, hogy mennyien figyelik a versenyt újult erővel vágtam neki az ekkorra már igencsak unalmas körözésnek. Igen az unalom, ez a legtalálóbb szó, hogy 65-ször is neki tudjál indulni ugyanazon a körön, nem is értem ezt hogy lehet zene nélkül.

Titokban reméltem, hogy Sony-ék is eljönnek, de azért tényleg meglepődtem mikor megjelent a két kis aprótalpú az én Kismamámmal. Már volt mit várni minden körben, volt kiket keresnem a tömegben, sőt Nonó még futott is velem. Egy kicsit olyan volt, mint Nagyatád. Aztán Anyuék is megjöttek, szóval szurkolókból megint nagyon jól jártam a helyszínen és a világhálón egyaránt. Ez nagyon sok energiát adott.

A pályán Tomival is sokszor találkoztunk, néha Ő volt szarabbul, néha én, de nyomtuk. 60 km környékén éppen Ő volt mélyponton, vörös fejjel éppen az egyik oszlopot akarta kidönteni, nem tudom mi baja lehetett vele, de nagyon neki volt feszülve

A kisgyermekes szurkolók hazamentek, Így csak Anyuék maradtak és bíztattak rendesen, még ha nem is értették egyáltalán miért is kell ennyit futni. Hozzáteszem, én sem pontosan tudom.

Azt hiszem 78 km környékéig csak frissítésekkor gyalogoltam, akkor sem sokat, de akkor eljött a vég. Nem a lábam vagy a gyomrom fájt, nem. Elkezdett a egész testem remegni. Fáztam, kimerült voltam, elfogyott minden energiám. Már nem tudtam magamat frissíteni, nem volt hatása a colának, gélnek, egyáltalán semminek. Egy cél lebegett már csak előttem, a 2 maraton. Azt mindenképpen meg kellett csinálnom, de álló helyből még elindulni is kegyetlen volt. A mögöttem lévő km-ek eddigre már megtették hatásukat és a lassú tempónak köszönhetően nem gyorsan, hanem szépen lassan gyűrtek le. Innentől már séta+futás volt, közben ezerszer újraszámolva a km-eket, hogy tényleg meglegyen. Este fél10-kor sikerült befejeznem a 83. kört. Ez kb. 86 km. Ezután viszont nem találtam motivációt, hogy továbbmenjek, a 86 és a 88 között nem láttam különbséget, így kiálltam és próbáltam magam rendbe hozni forró teával.

Az eredeti terv tehát sikerült, de a 100 km-t nem tudtam elérni.

Az teljesítményem a mezőnyben gyengének mondható. 41 indulóból a 29. lettem, de nekem nem Ők voltak az ellenfeleim, hanem a táv.

Elégedett vagyok-e? Igen. Sikerült kihozni magamból a jelenlegi maximumot. Nem rontottam el a frissítésemet, komoly gyomorproblémám nem volt, nem volt izomgörcsöm, és amit a legnagyobb sikernek könyvelek el magamban az az, hogy 78 km-t tettem meg úgy, hogy az étkezések közbeni, egyenként 50 m-ek kivételével a távot futva tettem meg. Ez nagyon fontos volt nekem.Azt hiszem méltóképp ünnepelehettem a pont egy éve futott első maratonomat.

A verseny szervezése kiváló volt, a kaják teljesen rendben voltak. Háromszor kaptunk meleg ételt+1 technikai pólót , mindezt 7000 Ft-ért.

A tegnap esti mozgásom nagyon durva volt. Szaszit-tal olyanok voltunk, mint két reumás bányaló. A házunk előtt a kocsiból szinte kiestem. Mostanra viszont rohamosan javul a helyzet. Izomláz nincs, egy kicsit fáj a térdem, de ezt szinte észre sem veszem.

Mindent egybevetve azt kell mondjam ez nem az én sportom. Ez nekem túlságosan unalmas. Nem tudtam megfejteni, mi a különbség egy Ironman maratonon szenvedni vagy egy ilyen helyen. Tényleg nem tudom, de az előbbi nekem jobban tetszik.

Rápihenés

Egyszerűen ügyetlen voltam, nem tudtam időt szakítani a blogra, sőt még az edzésekre sem. Annyira besűrűsödtek a dolgok, hogy esténként úgy dőltem el, mint egy zsák krumpli. Persze ez nem akkora baj, sőt…, csak éppen nyakamon van Sárvár. Pontosabban a 12 órás verseny.

Egészen a múlt hét elejéig jól mentek az edzések. Kedden még futottam egy 30-ast, aztán a hét végén szerettem volna egy hosszabbat, de az már nem jött össze. Ezen a héten pedig ma futottam először, de csak 14-et. Szóval a rápihenés megvan. A motiváció, a mentális felkészülés is rendben. Megcsinálom.

A mai futás egyébként nagyon jól esett. Az első 5 km-t 4:33-al futottam, aztán lassítottam, nem akartam magam kinyírni, így a vége 4:52 lett.

A géleket ma megvettem, holnap rakom össze a zenéket az mp3 lejátszó(ka)t, meg az összes cuccot aztán szombat reggel indulás. Az http://www.endomondo.com/  -on élőben tudjátok majd követni a versenyemet ha regisztráltok és megjelöltök ismerősként (Mr. Vasapu), sőt a peptalk gombra kattintva, a beírt szöveget rámondja a fülemre. Nem ér röhögtetni és ezen a versenyen nem játszik a "Buzi aki belegyalogol" sem.

Alakul

Kicsit finomítottam a bringa beállításait. Könyöklő előbbre, nyereg kicsit előre döntve és így tökéletesnek érzem. Idei második tekerésemmel is elégedett vagyok. 31,9-es átlagot tekertem 44 km-en úgy, hogy most nem is tekertem ki magam nagyon, ráadásul a szél is erősebb volt, mint legutóbb.  St. Margarethen-nél egy piros mezes trió eredt utánam, de nem volt esélyük:-), az üldözés viszont jól esett, jó volt versenyest játszani. Egyébként szélben még jobban érezni jótékony hatását ennek a viszonylag agresszívebb beállításnak.

Aktív pihenés

Isteni volt ez a pár nap Alsópáhokon. Lubickolás a fiúkkal, játszóterezés, szaunázás és persze svédasztalos nagy zabálások jellemezték ezt a 4 napot. Azért persze ránk i s jutott idő, de elsősorban az aprótalpúakról szólt a dolog. Egyik reggel korábban keltem, futócipőt húztam, aztán irány Keszthely és persze a Balaton part. Az aranyhíd mellett, a felkelő nap sugaraiban fürödve futni…., hát az nem semmi. Közben arra gondoltam, mekkora szabadságot ad az embernek a futás. Tulajdonképpen nincsen semmire szükségem ahhoz, hogy egy kb. 24 km-es kirándulásra induljak és relatív gyorsan, különösebb erőlködés nélkül még élvezzem is. Szuper!!!

Mostanában ezeket a 20+-os távokat nyomom lassabb tempóban, arra törekedve, hogy minél kevesebb energiát használjak fel közben. Ma több mint 30-at futottam 5:43-as tempóval, kevés frissítéssel, úgyhogy a vége könnyebb is lehetett volna, de azért nem volt vészes. Azt hiszem ez a sárvári verseny mindenképpen jó döntés volt. Bár már csak 120 nap van az Ironman-ig, azért nem árt egy-egy közbenső részcél sem. Így az ember könnyebben átvészeli az esetleges motivációhiányos időszakokat.

A squash-t pedig egy időre abbahagytam a tegnapi nappal. Időm is kevesebb jut rá, és ahogy tavaly is szüneteltettem, úgy idén is. Nem szeretném, ha egy rossz lépés a parkettán tönkre tenné a kedvenc triatlonos mókámat.

Míg köt a beton

Ma reggel, rögtön miután Schumi befejezte az időmérőt :-( elkezdtük a födémet betonozni. Jó kis munka volt, mivel mi kevertük az anyagot is. Szaszit is ott volt és segített( köszi). Közben beszéltük meg, hogy utána elmegyünk futni, a kőműves csak annyit mondott, ezután biztos nem fogtok. Nem lett igaza. Kis pihenő után kifutottunk a tóig és onnan haza. Én ezen a héten harmadszor, tehát a 70 kilit is átléptem úgy, hogy különösebb fáradtságot nem érzek. Ez jó jel. A tónál technikai szünetet tartottam, majd mikor utolértem Szaszitot megkérdeztem Tőle, én is ilyen őrültnek nézek-e ki lámpával a sötétben szombat este, futva, persze igennel válaszolt és ennek szellemében hazafutottunk. Nagyon jól esett, laza 5:50-es km-eket rakosgattunk egymás után beszélgetve.

Holnaptól 4 napig egy kis kikapcsolódás lesz, úgyhogy nem Sopron környékén rovom a km-eket.

Lassan készülök

Az net-re nem jut időm mostanság. Ma is csak azért van, mert este 7 körül, miközben a lábaimat pihentettem a szemeim is lecsukódtak egy kicsit. Naponta többször váltogatom a munkásruhát, az utcait, illetve a futófelszerelést.

Az edzésekre térve, most egyértelműen Sárvár élvezi az elsőbbséget (Nagyatád után). Próbálok minél lassabban futni, minél kevesebb energiát felhasználva. Azt kell mondanom, nem is olyan egyszerű. Néha egészen más tempót mennék, ha nem szólna rá a fülemre Endo minden km után. Kicseréltem a zenéket is, sőt egyszer még pulzusmérőt is vittem magammal. Szóval mindent a lassúságért.

Fentiek hatására mostanában a tempóm 5:40 – 6:00 /km-re csökkent. Ennél a tempónál pedig egy 24 kilis futás meg se kottyan. Néha azon kapom magam, hogy szinte elbóbiskolok futás közben. A pulzusom 140 körül mozog, ami nálam elég alacsony értéknek számít. A lábaimat erősnek érzem, sokat gondolok a versenyre, próbálok lelkileg is felkészülni rá. Az 1 km-es körpálya szintén ismeretlen terület lesz számomra, bár azt hiszem azon a sok jó zene átsegít majd.

Nyeregben

Végre! Ma reggel szikrázó napsütésben megtekertem a Culebro-t. Nem volt nagy táv, csak 44 km (255 m szint), de olyan jól esett, hogy csak, na. 30-as átlagot szerettem volna, de 13 másodperccel lassabb voltam, ennek ellenére elégedett vagyok az idei első menetemmel. A hírhedt Pozsonyi út egy kicsit meredekebb lett, kell még pár hét, hogy a nyári formám visszajöjjön. A sík részeken viszont kb. ugyanazt hozom, mint tavaly, sőt. Némileg a bringa is megváltozott, kapott egy ferde nyeregcsövet, egy rövidebb stucnit, a kormányt pedig teljesen lesüllyesztettem.  Először nagyon furcsa érzés volt. Egészen más üléspozíciót eredményeztek a változtatások. A súlypontom sokkal előrébb csúszott, a hátam pedig végre közelít a vízszinteshez. Az első 10 percben még kissé labilisnak éreztem magam, de aztán hamar megszoktam. Egy problémám akadt, hogy a térdeimet néha bevertem a könyöklőbe, de annyi állítási lehetőség van még abban is, hogy ezt orvosolhassam. Szerintem így jobb lesz.

Ezt a képet a múlt héten készítettem. A májusi futópálya egyik utolsó szakasza, itt még rápillanthatunk a Fertőre, amit előtte körbetekertünk. Addigra zöld lesz a táj, ígérem.

Két Marathon egy nap alatt?

Vajon le tudok-e futni 84,39 km-t 12 órán belül? Ezt számolgatom, de persze teljesen feleslegesen, úgyis ki fog derülni. Április 17.-én, Sárváron rendezik a 12, illetve 24 órás futóversenyt.

Nevezek, lefutom. Úgy érzem, képes vagyok rá.

Szaszit már rutinos indulónak számít, úgyhogy az Ő infói alapján próbálom megtervezni a taktikát. Gondolkodtam a 30perc/4 km és a 60 perc/8 km meneteken is, de lehet, hogy inkább 1,5-2 óránkénti pihenő mellett döntök. Ahogy szokták mondani, „fejben kell ott lenni”, na, ez tényleg egy ilyen verseny. A vár körüli 1 km-es körökből kell ezt a távot összehozni, bele ne szédüljek. Kíváncsi vagyok, mire vagyok képes ilyen szituációban, mi adja meg magát először, a test vagy az agy? Mindenesetre várom.

A futás különben mostanában egész jól megy, tegnap futottam egy 15,5 km-es kört 230 m szinttel 4:57 kilikkel. Asszem ez volt eddig a leggyorsabb ekkora távon.

"Laza" hét

Az elmúlt hét nem sok km-t hozott. Ez a vésés-ásás kombó 6 napig tartott és 12 m3-t jelentett, a sok cipeléstől pedig péntekre egyenesen állva kötöttem be a cipőmet, úgy megnyúltak a kezeim. Két úszás és két futás azért volt. A futás tök jól ment, 17 és 16 kilit futottam kényelmes, laza tempóban kb. 180 m szinttel 5 perc körüli tempóban. Az úszást nem mértem, de csinálom.

Most már aztán jöjjön a meleg, mert már nagyon hiányzik a bringa! Első alkalommal biztos kivégzem magam, annyira tekernék már.

Egy kis videó a képhez:

A vázizomzat erősítése

Harmadik napja, hogy nem hagyományos triatlon-edzéseket végzek. A kellékeim a feszítővas, a vésőgép és a csákány volt. Nem tudok távokról, időkről beszámolni, de biztos jót tett. Nem fáradtam el, a fülem pl. egyáltalán nem fáj. Holnap már lesz futás is, de az elkövetkezendő pár hónapot ennek a sportnak is szentelem.

Az általam nagyon várt Brains lemez nem okozott csalódást. Pörgősebb mint az előzőek és ha jókor szólal meg, bármilyen hegyre felvisz.

A másik út

Annyira érdekelt az 1000 m mell ideje, hogy ma ebéd után felmentem az uszodába és lemértem. Két hossz bemelegítés után meg is kezdtem a 30 hossz leúszását. 21:32 lett a vége. Igyekeztem a hangsúlyt minél jobban a felsőtestemre koncentrálni, ami sikerült is, mert most inkább a vállaimban, karomban érzem a mozgás hatását, mint a lábaimban. Persze még nem vetettem el az edzőkeresés ötletét, de ez mindenképpen jó hír. Ezek szerint ugyanis nem lehetetlen 1:20-at úszni mellben sem. Nekem pedig elsősorban az időeredmény a fontos. Ha lábbal előre, pillangózva menne, az sem zavarna, a lényeg, hogy meglegyen.

Gyors mell

Két hónapja, heti háromszori úszástanulással jelenleg ott tartok, hogy gyorsban a 100 m-t 2p26 sec alatt tudom leúszni viszonylag takarékos üzemmódban. 500 m-t még nem úsztam le egyben, a leghosszabb táv 266 m volt.

Ezek nem túl szép számok.

Amikor elkezdtem ezeket a kora reggeli úszásokat, két hónapot adtam magamnak arra, hogy gyorsban kb. 20 perces ezreket tudjak. A két hónap letelt és én ettől elég messze vagyok, úgyhogy ezt ebben a formában abbahagyom. Nem éri meg. Két lehetőségem van, vagy keresek magamnak egy edzőt, akivel további egy hónapot hajlandó vagyok teljes erőbedobással tanulni, vagy idén sem gyorsban úszom le a távot.

Azért azt persze nem mondanám, hogy az erre fordított idő semmit sem ért. Egyrészt volt kb. 2 alkalom, amikor élveztem a korán kelést, másrészt úgy érzem egy kicsit megerősödtem vállban és karban. A bemelegítő, illetve a gyorsok közötti pihenő mellúszásoknak hála valahogy észrevétlenül csiszolódott a technikám. Érzem, hogy gyorsabb vagyok. Próbáltam tehát innen megközelíteni a problémát és arra gondoltam lemérem vajon mennyi az annyi. Teljesen takarékos üzemmódban úsztam le 100 m-t 2:13 alatt, tempósabban pedig 1:57 kellett hozzá. A takarékos itt tényleg takarékos volt, mintha nem is úsztam volna, nem úgy, mint a gyorsnál. Ott azért ezt nem lehet mondani. Ma már nem volt időm 500-at vagy 1000-et mérni, de legközelebb megteszem. Szóval érdekes, lehet, hogy gyorsúszástanulás közben megtanultam mellben úszni? :-)))

Ma jelenik meg a Brains új lemeze, kíváncsi vagyok rá, Őket tavaly is hallgattam Nagyatádon.

Valami történik

Kicsit nehéz volt magamat rávennem az eheti dombfutásra, de persze azért nekiindultam. A mai adag 7 felfutás volt. Már az elsőnél is éreztem, hogy könnyebben megy és végig így is maradt. 3:09 és 3:13 közötti időket mértem felfelé mind a 6 alkalommal. Az utolsót pedig szokás szerint megnyomtam. Na, ez lepett meg igazán. Az eddigi 2:58 pb-t 2:37-re javítottam. Ez elég komoly különbség ekkora távon. Nem ismerem a képletet, amivel ezt át lehetne számolni mennyit is hoz ez majd Nagyatádon, de biztos rövidíti az futóidőmet.

Két ötös

Egyedül ma biztos nem mentem volna uszodába. Szaszit-nak viszont mégsem mondhatom reggel –miután ő már elkészült-, hogy bocs, én még alszom, úgyhogy ma is voltunk. Túl jól nem is ment, inkább technikázni próbáltam. Levegővételt próbáltam megoldani a lehető legkisebb mozdulatokkal, illetve a bal kezem mozgására próbáltam figyelni. Egyelőre egyik sem túl fényes. Holnap folytatás...

Tegnap egy rövid, 10 km-es futásom volt. Először lefutottam Tómalomig (4:45), majd haza (5:05). Az esti squash után aztán éreztem a lábaimban a fáradtságot.

Ebéd uán

A szombat a pihenésé volt, vasárnap azonban, miután az aprótalpúak sziesztázni vonultak, elindultam futni.  30 körül szerettem volna, így Balfot vettem célba, majd onnan haza. 31,42 km lett a vége 2:48 alatt. Ez 5:22-es átlagtempót jelent, amivel teljesen elégedett vagyok. Visszafelé azért küzdős volt a 3 kili emelkedő, annál is inkább mert az előkészített csokit otthon felejtettem, így az összes frissítés 3 dl Cola volt. Ezt a távot tavaly ilyenkor 3:05 alatt futottam, -17 perc, alakul:-))

Még nem megy

Ma úgy indultam reggel az uszodába, hogy leúszok egybe 500 m-t. Hát nem jött össze. Nincs mit szépíteni, 8 hossz után megálltam. Ez 266 m, ráadásul a tempóm is annyira belassult, hogy a vége 7 perc lett. 7 perc!! Vicc. Hogy a francba lehet 7 perc bármitől elfáradni? Ráadásul úszástól…

Hozzáteszem, hogy elég fáradt voltam így a negyedik úszónapon, tegnap megint dombozós edzésem volt, de akkor is. A legrosszabb pillanatok forduláskor vannak. Minden egyes elrugaszkodás után ismét meg kell találnom a légzés ritmusát, aztán mire megvan, megint fordulhatok. Pedig gyorsulok egy hosszon, néha tök jól megy (magamhoz képest), de ez a 15 hossz ma kifogott rajtam.

Jövő héten újra nekivágok.

Délután Ironsün-nel futottunk egyet a Fertő mellett. Jobban esett, mint egy kv. :-)

Gyors - gyors

Előrebocsátom, egy kicsit is úszni tudó embernek lehet, hogy túl sok lesz a zöldség az alábbi sorok közt, de gondoltam, megosztom Veletek.

Egy hónap után kellett megtudnom, hogy én tulajdonképpen nem is a gyorsúszást tanulom. Legalábbis nem a hagyományos értelemben vett gyorsúszást. Vili tegnapi kommentje után, az amúgy is alvásszegény éjszakám alatt döbbentem rá a különbségre. Míg a gyorsnál a toló fázis utáni kiemelés pillanatában elkezdesz húzni a másik kezeddel, addig én csak előrenyúlás után, a vízfogáskor. Ez óriási különbség. Az egyik módszerrel gyakorlatilag folyamatosan húzod-tolod magad előre váltott kezekkel, a másiknál pedig hol az egyik, hol a másik oldaladon teszed meg ugyanezt. Talán olyan, mintha egy kajakot egykezes, vagy kétkezes evezővel hajtanál a vízen.

Én, a neten található videókból az úgynevezett „Total Immersion Freestyle” –t bemutatók alapján próbáltam meg úszni, ez pedig nem a hagyományos gyorsúszás. Az „igazinál” a két kezed valahol a fej alatt-felett kerüli el egymást miközben oldalt levegőt veszel.

Persze reggel első voltam az uszodában 5:30-kor, hogy kipróbálhassam, milyen is az az „igazi”. Hát nem sikerült rájönnöm. Az a pillanat, amikor a jobb kezem éppen lendül előre, közben a ballal már húzok, miközben levegőt veszek kifogott rajtam. Valahogy a biztonságérzetem tűnik el akkor, amikor a fejem van elöl és olyan érzésem van, mintha zsebre dugott kézzel kellene haladnom.

Fogalmam sincs melyik a jó vagy jobb módszer, talán holnap reggel már okosabb leszek (ha Vili nem unja még a fejszét úszni tanítani), de persze nem adom fel.

Ha már ott voltam úsztam persze, sőt mértem is.

33 m – 35 sec, 100 m – 2:07, 200 m-t nem mértem, viszont ma először úsztam ennyit folyamatosan.

"Gyorsúszás"

Na, hát így megy most. Ahogy én látom, a lábaim még mindig túl gyorsan mozognak, a könyököm még mindig nincs eléggé fent és a levegővétel… Nem tudom, miért kell a tarkóm felett vennem, miért nem jó oldalt, közvetlenül a vízfelszín felett.  A videó mindenesetre tényleg hasznos, hiszen úszás közben, a vezérlőből ez nem egészen így néz ám ki :-)).

Szép időben

Vasárnap, az idei legszebb időben szerettünk volna kimenni egyet tekerni végre, de Szaszit egyedül ment, én meg, mint a lakodalmas kutya…, felváltva Noellel.


Ma már jól vagyunk, de azért még nem megyek ki futni. Holnap reggel viszont ismét uszoda (kamerával :-)), és talán utána már jöhetnek a dombok.

Már gyors, de még lassú

Érdekes dolog ez a gyorsúszás. Minden nap (tényleg) tanulok valamit. Egyrészt Szaszit-tal is próbáljuk egymást figyelni, másrészt saját magam is rájövök mozdulatokra. Persze ezek nagyon apró dolgok, de egy kicsit mindegyik közelebb visz a célomhoz. Az igazán hasznos tippeket persze Vili tudja elmondani,reggel ismét kaptam egy 1 perces sűrítményt, amivel elleszek megint 1 hétig. Ma egyébként főleg azzal voltam elfoglalva, hogy minél lassabban mozogjak a vízben. A lábaimmal a lehető legkevesebbet dolgozzak, a karommal pedig inkább a helyes húzásra-tolásra figyeltem, nem a minél erősebbre. Kezdem magam nyugodtabbnak érezni ebben az úszásnemben is.  A tempó persze elég silány egyelőre, de legalább már nem fáraszt annyira. Lemértem egy ilyen 100 m-t, 2:30 lett, ami még annál is lassabb, mint amire én számítottam, nem is beszélve Lacii és Myke tippjeitől. Letörve azért nem vagyok, sőt. Ha annyit javulok februárban, mint amennyit januárban, akkor bemegyek 2 perc alá, az tuti.

100 m

Néha olyan jó „hasítani” a vizet, de ez egyelőre elég ritka pillanat. Valami fejlődés azért érezhető, mert ma pl. egyre többször úsztam kettesével a hosszokat, sőt megvolt az első folyamatos 100 m-em is. Holnap viszek órát és lemérem, ezt 2 perc alatt kellene úsznom, hát nem fogadnék rá….

Úszás utáni dombok

Hajnali ébresztő után indultunk a „keddi rendes” úszásunkra. Nekem ma nem ment valami fényesen egészen az utolsó négy hosszig. Akkorra ugrott be, hogy is volt legutóbb. Mindegy, innen folytatom csütörtökön. Viszont képzeljétek, a borotva gél működik, mint páramentesítő. Bekentem vele a lencséket, majd letöröltem és láss csodát, egész végig egyszer sem kellett áztatnom, nyálaznom, stb.

Futóedzés gyanánt pedig irány az erdő! Tőlünk 3 km-re van az a domb, amin a múltkor is futogattam fel-le, de ma csak a felső részén lifteztem. 550 m hosszú és 42 m-t emelkedő ideális helyszín. 3:10 és 3:20 között értem fel általában és ugyanennyi kellett a leereszkedéshez is. Az utolsó (5.) alkalommal azért felfutottam egy 3:01-es szakaszt is. Utána pedig haza. Biztos vagyok benne, hogy ez a 12 km hasznosabb volt, mint pl. 15-16 kili egy vízszintes területen. Ismét jól tettem, hogy megfogadtam egy tanácsot.

2010 vs. 2011

Összehasonlítva a 2010.évi januárt az ideivel, jóval komolyabb mennyiségű és talán minőségű edzéseken vagyok túl. Míg tavaly a heti egy squash mellé összesen 153 km-t futottam, addig ebben a hónapban a fallabda mellé nyolc alkalommal voltam hajnali úszáson, a görgőnek és Tepónak hála elkezdtem a köredzéseket csinálni, de ami a legfontosabb, végre csináltam egy 200+-os hónapot, ami a futásokat illeti. Ez eddig még egyszer sem sikerült. A futóedzéseket megpróbáltam hasznosabban tölteni. Volt dombfutás, volt iramjátékos és hosszúfutás is. A tavalyihoz képest idén jobb formában  érzem magam, de hát muszáj is, a 10:59 ezt megköveteli.

Este az erdőben

Tegnap késő délután fogta magát 3 –nem teljesen normális- Ironman és lámpákkal felszerelkezve belevetették magukat a havas erdőbe, hogy fussanak kb. 16 km-t. Ironsün már úgy fut itt felénk, mintha otthon lenne, kezdi megismerni az erdei utak egy részét és továbbra is tetszik Neki, Szaszit-nak pedig szerintem ez most túl rövid volt. Kíváncsi leszek, a Fertő-kör bringával mennyire jön majd be Sünnek, talán utána haza sem akar majd menni. A futás jól esett, laza 5:30 körüli beszélgetős tempó volt végig.

Ma reggel az uszodában arra próbáltam koncentrálni, hogy a testem ne mozduljon ki az egyenesből, valamint a bal kartempót próbáltam rendesebben húzni. Úsztam 2 x 2 mért hosszt is, mindkettő 1:47 lett. Mondjuk a megfordulást lehet, hogy gyorsabban megoldottam volna egy nyerges vontatóval, mint a medencében:-) Az úszás végére kicsit elfáradtak a kezeim és a vállaim. Ezt jó jelnek veszem, ezek szerint kezdem jól használni a őket. 2 héten belül szeretném az első 500 m-t leúszni egyben.

Utálom a párás úszószemüveget, mit lehet csinálni? A beleköpésen kívül.

OFF

Trent Reznor (Nine Inch Nails) és Atticus Ross nem véletlenül kapta meg a Golden Globe-ot.

40 sec.

A múlt szombati köredzésre vasárnap ugye ráfutottam 24 km-t. Na, ezt ki kellett pihennem, így nem is mentem még kedden sem úszni. Tavaly év elején egyszer már futottam a Sopron – Hidegség szakaszt, de akkor itthonról indulva szinte végig lejtő és hátszél volt, kíváncsi voltam az akkor időmre és nagyon örültem neki. 12 perccel voltam lassabb!!!Szerdára aztán már minden rendben volt, ráadásul már hiányzott is a futás. 10,86 km 55 perc alatt, ami igen jól esett a havas erdőben. Este squash, reggel úszás. Lemértük milyen tempóban is úszok tulajdonképpen. 50 sec-re tippeltem volna a 33,33 m-t, de szerintem ma először gyorsabb voltam gyorsban, mint mellben és 40 sec alatt sikerült abszolválnom. Ma először éreztem azt is, hogy a kb. 30 féle mozdulatból álló úszás közben már 10-re tudok figyelni:-). A leggyengébb pontjaim a bal kezem húzása, tolása, a levegő időben történő kifújása és a túlzott fej-nyak mozdítása levegővételkor (amivel persze az egész testem is bemozdul), a többi sem tökéletes, de talán alakul. Mindenesetre a 40 sec-nak örülök.

A napokban került a kezembe ismét az egyik kedvenc képem:

Pörögnek a napok

A keddi laza után futás ügyben csütörtök lett volna a következő. Dombozni szerettem volna, de megbeszéltem magammal, hogy ez az edzés kimarad. Nem szoktam ilyet csinálni, sőt talán ez volt az első alkalom, de most így jött ki a lépés. Nem volt kedvem…ennyi.

Az úszással küzdök, Szaszit-tal járunk rendesen, Kedd, csütörtök, péntek reggel 6:00-kor indulunk. Van, hogy egyikünknek sincs kedve, de azért csináljuk. Tegnap kiszámoltam, hogy egy hosszon (33 m) 6 sec-et kell gyorsulnom, hogy összejöjjön a tervem. Az nem kevés. Meglátjuk.

Viszont végre van görgőm! Nagyon bejön. Hamar el is kezdtem a Tepó-féle pogromot. Szuper a köredzés, különösen, ha azt akarod, hogy a combjaid beálljanak, mint a gerely és csak egy órád van. Guggolásból felugrás, guggolás, ezek a kedvenceim. Talán túl gyorsan csináltam, ezért álltak be a lábaim, vagy csak meg kell még szoknom. Mindenesetre pörgős edzés volt.

szólj hozzá: Ministry-Jesus Built My Hotrod

Ma pedig a még mindig bedurrant lábaimmal szülinapi ebéd után hazafutottam Hidegségről. Tele has, jeges szél, szinte végig felfelé, 24 km. Az első km-en rászólt a fülemre Szaszit, aztán elhallgatott. Le mertem volna fogadni, hogy elém jön. 14 kilinél meg is láttam, innen együtt nyomultunk tovább Sopron felé. Mikor már majdnem hazaértünk, Ő még fordult egyet, hogy meglegyen Neki is a mai adag…a 40 . Nekem a 24,3 km 2ó6perc lett, 5:12 átlaggal.