Squash

Tegnap egy igen jót fallabdáztunk. Kíváncsi lennék, ha egyszer bevinném magammal a pályára a gps-t, mit rajzolna fel:-).Észrevettem, hogy az óra második felében sokkal jobban érzem magam, gondolom a szervezetem kezd hozzászokni a hosszabb igénybevételhez és úgy igazít mindent. Ma megint lesz egy 2 órás bringa utáni squash.

A ma reggeli nyugalmi pulzusom 40 volt, ami 5-tel kevesebb, mint pár hónapja. Úgy néz ki, tényleg van hatása a sportnak.

Csillagászati nyár ?!

Hideg van, fúj a szél, de futni kell! 18 km-t nyomtam le 92 perc alatt este. Kimondottan jól esett, bár egyszer kipróbálnám azt is, amikor hazafelé lejt az út.

EDZÉS

Tegnap megcsináltam az első igazán Ironman-edzésemet. Legalább is azt hiszem ez már annak mondható. Bringáztam 105 km-t 31,5 km/h-ás átlaggal, majd ráfutottam egy (majdnem) tízest 46 perc alatt. Egyébként szerintem a sebességem a kerón még nagyobb volt, mert másokhoz viszonyítva az én órám mindig szigorúbb. Talán elállítottam a kódot, de soha nem jut eszembe indulás előtt, hogy ellenőrizzem :-).

Délután esküvőn voltunk, este lagzi. A két bandita vicces volt, rájuk kötöttünk egy-egy héliumos lufit, hogy mindig tudjuk merre járnak a tömegben. Ma pihi volt+mozi. Holnap pedig futás lesz.

Túrázgatás

Tegnap délután Szaszittal mentünk egy rövidet bringázni. 45 km-t mentünk, közben dumálgattunk, nézelődtünk, igazából túrázósra vettük a figurát. A legfőbb téma persze az Ironman volt, mindjárt Itt van a nyakunkon! Amikor hazaértünk azért persze megnéztük az átlagot és rá is csodálkoztunk: 28,9 km/h. Erősödünk? Remélem. A hétvégen azért persze komoly edzésem is lesz, ráadásul lagziba is megyünk, úgyhogy a vasárnap még egy nagy kérdőjel.


Szaszitnak és csapatának pedig innen is sok sikert kívánok az Ultra Balatonon!

Folytatás

Most, hogy már abban a szobában vagyok, ahonnan csak egy ajtó választ el a céltól egy kicsit másképpen érzem magam. Eddig mindig csak a következő állomás járt a fejemben. Mostantól ez az állomás az Ironman. Nem félek tőle persze, de azért tartani tartok egy kicsit. A hangulat remélem hasonló lesz, mint Orfűn, csak a duplája.

Ma már persze futottam 9,6 km-t az erdőben. Nagyon jól esett a hűs lombok alatt, tét nélkül mind a 47 perc..

A féltáv díjai pedig a következők voltak számomra:

Félig már Ironman

Először is gratulálok minden célba érkezőnek. Ez szerintem senkinek nem volt egyszerű.

Szaszittal szombat reggel 7-kor indultunk Sopronból és bár azt mondta, hogy a sínbe rakott ujja miatt nem indul a versenyen azért elhozta magával a teljes versenyfelszerelését. Fogadni mertem volna, hogy elindul. Nagyon vártam már a megérkezést, különösen a hírhedt „Gonosz Manó” –ra voltam kíváncsi, úgyhogy amikor megérkeztünk Orfűre a legelső utunk oda vezetett, a szállásra csak ezután mentünk. Egyikünk sem látta annyira rosszindulatúnak köszönhetően annak, hogy mi a Muck-hoz vagyunk szokva, persze nem lebecsülni akarom ezzel a Manót, mert azért a tetejéről nem véletlenül gyönyörű a kilátás. A szállásunk a versenyközponttól 50 m-re volt, minden szempontból teljesen megfelelt. Miután megérkeztünk Szaszit elment futni 2 kört a tó körül!! Én inkább találkoztam Tepóékkal a strandon. Kérdeztem a másnapi terveiről, amire Ő szerényen azt mondta, hogy 6 órán belül szeretné megcsinálni és a lelkemre kötötte, hogy az úszás után a Manó tetejéig ne egyek semmit (megfogadtam). Heverésztünk a napon és megdumáltuk, hogy elmegyünk egy pályabejárásra délután. A vízbe nem mentem be, gondoltam vasárnap úszhatok benne még eleget. A strandon könnyű volt megállapítani, ki jött a versenyre és ki pihenni. Ezután nem sokkal végzett a két körrel mazochista útitársam is, elmondta, hogy semmi árnyék nincs a pályán, azt pedig én is láttam, hogy a vízszintessel még csak köszönőviszonyban sincs. Ekkor vesztettem volna el a fogadást, Szaszit eldöntötte, nem indul. Egyébként 30 perces köröket futott, ami a 35 fokos melegben nem egészen normális, viszont szép eredmény. Később lementünk a vízhez, ahonnan rajtoltunk másnap ahol szóba elegyedtünk két sráccal, akik közül az egyik szintén nevező volt és Őt is invitáltuk a pályabejárásra. Rajtcsomag felvétel után Tepó pontosan érkezett 17h30min00sec-kor a tó másik feléről bringával!! Beszélgetős, néha beletekerős, tájcsodálós volt a kerózás, de mind a négyünknek nagyon tetszett apálya. Utána elbúcsúztunk, majd lángos és pihi a teraszon. Este még egyszer (16-odszor) átnéztem a cuccaimat aztán elaludtunk. Szaszit reggel 6-kor ismét elment futni, ezen a héten hetedszer!! Reggeli, depózás, izgulás, izgulás. Sony-val sokszor beszéltem telefonon, tudom, hogy otthonról is nagyon drukkoltak értem. Sokadszor újraszámoltam a tervezett időimet és reméltem, hogy nem számoltam el magam sehol. 9 előtt aztán irány a víz. A vízben találkoztam Witch-el, akinek bemutatkoztam és váltottunk pár szót.

Rajt! Elkezdtem úszni a jól bevált és lassú mellúszásommal, közben pár srác egy nem létező vízilabda után kepesztett keresztül kasul, pedig elfértünk volna simán ha mindenki egyenesen úszik. Pár perc múlva aztán mindenki megtalálta a helyét és felvette az utazósebességét. A víz jó volt, szinte már túlságosan is kellemes. Az órámra rá se néztem egész végig, élveztem az lubickolást és éreztem, hogy hozom a tervet. A tervezettnél hamarabb jöttem ki a vízből (47,16), futás a depóba, öltöző zárva, irány a WC. megtörölköztem, átöltöztem, bukó, rajtszám, ipod, napszemüveg, chek, chek, chek (7,10). Irány a bringapálya. A lábaimban egyáltalán nem éreztem semmilyen mértékű fáradtságot, jólesett a tekerés. A dombokon végig előztem, de volt egy srác aki a lejtőkön mindig visszaelőzött. A harmadik alkalommal ezt szóvá is tettem neki, mondta, hogy Ő meg engem figyel és, hogy milyen jó tempót nyomunk. Végig ott voltunk egymás közelében, a dombok tetején én az alján meg Ő volt előbbre. Az első körnek nagyon hamar vége lett (53,43).A második körben aztán, mikor be akartam venni egy gélt, kiesett a kezemből. Egy ilyen versenyen minden megtett méter fontos, úgyhogy a visszafordulás szóba sem jöhetett, gondoltam majd Szaszit ad a frissítéskor. Persze pont most nem ért oda időben, úgyhogy újdonsült ismerőseink segítettek ki egy kulacs vízzel, de gélt nem is kértem. A második kör is jól ment (57,16)..A második kör végén körözött le Joe, abban a pillanatban elkezdtem tépni a láncot és mentem utána, hogy Szaszit majd lefotózhasson ahogy én éppen visszaelőzöm, mentem vele mint az állat 45-50-el. Valószínűleg tudtam volna vele menni a hátralévő 200 m-t, de utána jött a Manó, úgyhogy letettem erről a dologról.. A harmadik körben elhatároztam, hogy ha már nincs gél eszek 3 banánt a hivatalos frissítőpontnál. Nehéz volt megállni, de meg kellett. Megettem, ittam és jóval lassabban indultam tovább, tudtam, hogy időben vagyok és inkább már a futásra kezdtem koncentrálni, pörgetősre vettem a figurát. Persze így sem ment el mellettem senki, a bringán végig előztem, ami nagyon feldobott. Ekkor már nagyon meleg volt, árnyékot pedig gyakorlatilag csak az útszéli villanyvezetékek adtak. Viccesen hangzik, de azok alatt mentem, hátha számít :-). Harmadik kör 1,05. Depó, nyugodtan de határozottan tettem a dolgom. Az mp3 persze nem indult, milyen jó, hogy volt egy tartalék(5,25). A futásra 2 órát szántam, amikor kiléptem a pályára még volt 16 másodperc előnyöm is. A rövid, de szigorú dombok és az iszonyatos hőség rendesen szedték áldozataikat. Közben szembejött velem bringán Ironsün , és Péter is, jó volt ismerős arcokat látni, együtt küzdeni. Most már volt gélem, a zene  az első körben direkt lassú volt, nehogy szétfussam magam. A frissítőknél ittam, és leöntöttem magam vízzel. A tó keleti oldalán viszont nem volt egy sem, volt viszont egy önjelölt házigazda, aki a saját kerti slagját vezette ki és locsolt minket, szerintem az összes résztvevő imába foglalta a nevét,mert olyan volt, mintha egy szaunában futottunk volna. Első kör: 34,21.Tudtam, hogy a második lesz a legnehezebb, nem is tévedtem. Nagyon hiányoztak a gyerekeim, Sony, szinte a könnyeim akartak jönni. Kicsit később arra gondoltam, hogy innen végig gyaloglom, aztán persze körbenéztem, hogy ezt tényleg én gondoltam, vagy valaki mondta mögöttem. Nevetségesnek tűnt, persze, hogy nem, micsoda dolog az kérem? Második kör: 38,16. A harmadik kör elején Szaszit éppen adta a vizet amikor mondtam neki, hogy milyen jó neki, hogy itt vagyok vele. Persze fordítva akartam, de a nap dolgozott az agyamon rendesen. El is gondolkodtam, hogy lehet, hogy már teljesen készen vagyok, csak nem veszem észre. Nem számított, hiszen az utolsó körömben voltam éppen. Néztem az órát, a távot, szinte percenként ellenőriztem, hogy jókor jó helyen vagyok-e. A dombokon bele-bele sétáltam,de haladtam. Az utolsó dombra is felküzdöttem magam, majd a lejtőn már –legalábbis belül- vigyorogtam. A célegyenes előtt hátranéztem, láttam, hogy kb.3 m-re mögöttem valaki éppen hajrázik, de gondoltam nem szeretné, ha rajta lennék a célfotóján úgyhogy „besprinteltem” előtte. 5h50min53sec. Ez lett a vége. A tervezett 6 órán belül. Túlzás lenne azt mondani, hogy minden percét élveztem a versenynek, viszont nem állna messze a valóságtól. Nagyon jó verseny volt, nagyon jó szervezéssel és nagyon jó időben. Azt hiszem ennek pontosan ilyennek kellett lennie. A magam részéről a legjobb frissítő díját a mi, spontán összeverbuválódott csapatunknak adnám, akik minden kívánságunka, mozdulatunkat figyelve hozzájárultak, az eredményeinkhez. Attila nagyon durvát ment (5,23), Ironsün a mezőny közepébe tette be magát egy korrekt (6,05) idővel, Péter is hozta a tervezett idejét (5,53), Tepónak is sikerült 6 órán belül lennie (4,56 !!).

A hosszú út után este megvártak Sonyék és egy saját készítésű rajzzal + éremmel jutalmaztak, amik persze nekem sokkal jobban tetszettek mint amit Orfűn kaptam, de ez így is van rendjén.

A következő állomás az Ironman.

Besózva

Akár a "mekis krumpli", már nagyon várom. Persze izgulok is, de már jó lenne csobbanni. Mindenesetre az energiaraktáraimat töltögetem rendesen.

A tegnapi vacsora:

Víz

Utolsó edzés a középtáv előtt: Kitaláltam magamnak, hogy a hétvégére való tekintettel ma is kánikulában futok. 9,6 km volt a táv, összesen kb.. 3 km árnyékkal, délután 1 óra után. BELEGYALOGOLTAM!!! Pedig nem szoktam, de az utolsó 3 km annyira kemény volt a forró aszfalton, a tűző napon, hogy kénytelen voltam 50 m-t sétálni. 49p52 lett a vége, de nem is a sebességre hajtottam, hanem az ivásra. Vittem magammal 4 dl vizet, ami ki is tartott, viszont úgy éreztem, hogy drasztikusan csökken a szervezetemben a folyadék mennyisége. Amikor hazaértem már nagyon kellett pisilnem, úgyhogy ez talán azt jelenti, hogy nem dehidratálódtam. Mégis az a félelmem, hogy a verseny alatt ilyen tempójú folyadékvesztést nem lehet egyszerűen vízzel pótolni. Örömmel fogadnék javaslatokat, hogy mivel lehet a víz beépülését elősegíteni. Powerade?

Meleg

A szerdai nap évek óta a scquash-ról is szól, bár tegnap egy kicsit extrémebbre sikerült, mint általában. Az egyik oldala szinte csak üveg az épületnek (ahonnan a nap süt) és a pálya is egy zárt „üvegkalitka”. Előttünk nem játszott senki, a klímát is mi kapcsoltuk be, de mondanom sem kell, hogy nem bírta. Mi sem. Kb. 35 fokban nyomtuk le az 1 órát. Miután kivégeztük magunkat Sony telefonált, hogy menne futni, hát persze, hogy vele tartottam. Pályán még sohasem futottam (nem is fogok gyakran), de hát a jó társaság miatt azért jó volt. 10-10 kört futottunk. Sony tök jól fut, csak egy kicsit elégedetlen a tempójával, szerintem nincs rá oka, stabilan nyomta a 2,40-es köröket. Én egy kicsit gyorsabb voltam magamhoz képest, éreztem is a combjaimban, lehet, hogy nem ezen a héten kellene tesztelnem magamat, nehogy a Gonosz Manó rákoppintson az orromra.

 Meleg van, nagyon meleg és ahogy duatlon képeken láttam, nem nagyon van Orfűn árnyék.

Még 7 nap!

Szombat reggel tekertem egy 70 km-es kört Lutzmannsburg-ba. Végre nyár van, azért így más. Persze szél az volt, de nem különösebben érdekelt, örültem a melegnek és a napnak. Szívem szerint Eisenstadt felé mentem volna sík terepe, de inkább az eszemre hallgattam, úgyhogy maradtak a dombok. 31,8 km/h átlagot nyomtam és el is fáradtam a végére, az elmúlt 2 nap „Muckjai” még benne voltak a combjaimban.

Vasárnap elkezdtem a raktáraimat feltölteni az egy hét múlva esedékes versenyre. Ehhez Sony készítette a borsós tokányt és eddigi életem legfinomabb Rákóczi-túrósát. Rengeteget ettem, ebéd után szieszta majd játék, vacsorára pedig egy jóleső félmaratont fogyasztottam. Tényleg jól esett a futás este, szerintem a duplája is ment volna. 7 nap a középtávig! Elkezdem csökkenteni az edzéseket, hogy megfelelően harapós legyek. Nem kicsit izgulok, azt hiszem ez egy nagyon kemény nap lesz, ráadásul az első triatlon-próbám is. Egyelőre egy csomó nyitott kérdés van a fejemben, de remélem, vasárnap reggelre minden a helyére kerül.

Körbe-körbe

Délután, edzés előtt már fent volt az orfűi honlapon a bringapálya szintrajza. Nem véletlenül nem rakták fel eddig :-). Tudtam eddig is a számokat, (kb. 1000 m szint.) de ez így tényleg elég durvának tűnik. Az első 1,6 km-en emelkedik 120 m-t és utána se nagyon barátságos. Olyan mintha egy extrém hullámvasút lenne, csak itt tekerni kell. Amúgy is a Muck-ra szerettem volna menni, úgyhogy a terven nem kellett változtatnom. Az első hegymenet vége felé azt hiszem rájöttem, hogyan is kellene tekerni a pedált. Tudom, hogy ez elég bizarrnak tűnik, de én eddig (úgy látszik) nem tekertem körkörösen. Jobban lehet haladni, viszont amikor fáj, akkor nagyon fáj. Egyébként nem tudom mi értelme van közben vicsorogni a fájdalomtól eltorzult arccal, de én is csináltam, persze nem lett jobb. A második menetnél próbáltam minél többet ezzel a technikával pörgetni és nem bedurranni. Korántsem volt olyan fárasztó és 1 percet javítottam az időmön. A harmadiknál már kicsit fáradtam, de így is annyi lett, mint az első. Összesen 970 m volt az emelkedés és a városban biztos kiegészítettem 1000-re, viszont nem fáradtam el annyira, mint tegnap. Meg kell tanulnom bringázni!

Hegymenet

Tegnap ki tudtam menni egy rövid, de annál meredekebbet tekerni. A Muck-ra mentem fel egymás után kétszer. Úgy éreztem, hogy lassan megy, de az időeredmények (21,29 – 21,35) nem ezt mutatták. Lefelé elég lassan kellett jönnöm a nedves aszfalt miatt. Miki is éppen ott futott, úgyhogy beszélgettünk a végén egy kicsit. Ő futva 32 perc alatt ért fel, ami nekem eddig a legjobb időm, ráadásul Ő a tetején még hozzáfutott 100-150 métert. Így biztosan meglesz a 3,20-as idő Nagyatádon:-).

Süss fel nap!!!

Szombaton futottam utoljára!!! Annyira szar idő van és már annyira elegem van belőle, hogy nem mentem edzeni. Holnap persze már mindenképpen megyek, de a bringára nagy esélyt nem látok, esetleg futok vagy úszok egyet. Jövő héten Orfű!! Remélem már melegítik a vizet, ugyanis a honlapon 21 C-os vizet igértek ennek megfelelően neoprén nélkül fogok úszni. Erre a hétre még legalább 3 edzés kell, hogy a következőn egy kicsit rápihenhessek.

A második legfiatalabb

voltam a vasárnapi bringatúrán. Anyu vitte Noelt, Aput meg rám bízta. Időben odaértünk a rajthoz, annyi bringás volt, hogy addig én még nem is tudok elszámolni. Nevezés után pedig, 9 után pár perccel indultunk is a nagy útra. Tetszett, hogy sok néző volt, sőt a szurkolók közt megláttam az ovis barátomat is és nagyot köszöntem neki. Sok embertől kaptam bíztatást akár nézelődő, akár résztvevő volt. A rendőrök lezárták az egész várost, úgyhogy az úttesten mentünk! Egy jó hosszú gurulóval kezdtük az utat, ami eltartott Kőhidáig, onnan pedig egy emelkedő vitt fel Fertőrákosig. Apu végig mellettem volt, persze a dombon egy kicsit húznom kellett, de hamar ott voltunk az első frissítőpontnál. Vizet ittam és levettem a kesztyűmet, aztán indulás tovább. Balf előtt a dombon –épp Apu kapaszkodott megint- aztán egyet estem. Nem volt nagy, könyökkel csillapítottam és talán az aszfalt sem tört össze nagyon. A domb tetejéről aztán legurultunk a második chek-point-hoz, ott felvettem a kesztyűmet Ezután már csak Sopronig kellett eltekerni, de előtte volt egy nagyon hosszú emelkedő. Megbeszéltük az öreggel, hogy nem beszélgetünk, csak tekerünk és kész. Nagyon hosszú volt, Apura rá is szóltak, hogy ne kapaszkodjon abba a gyerekbe, de hát mit mondhattam volna, aranyból van a szívem. A lejtő már bevitt bennünk a városba és nagyon örültem mikor odaértünk a célba. 28 km volt.

Anyu is nagyon ügyes volt, végigtekerte Ő is és persze Noeltől sem volt semmi, hogy ennyit ült egy helyben. Jövőre is ott leszünk!

Üdv.:

Nono

Rövid

Jó kis 45 km-es tekerés volt a mai menü. Nem volt szél, így a 32-es átlagot könnyedén nyomtam. Ennek örülök, bár sem Orfűn, sem Nagyatádon nem ezzel a tempóval kezdek. Holnap futás.

3 in 1

Sűrű volt a hétvége! Pénteken tekertem akkora szélben, hogy még Onedin se látott ekkorát. 54 km volt a táv Sopron – Rust – Eisenstadt – Sopron. 1ó53perc lett. Nagyon nem hajtottam meg magam, mert szombat reggelre terveztem a Fertő-kört. Másnap reggel aztán indulás, csomagolás közben azért még egyszer átfutottam a cuccokat, mindent rendben találtam, csak a belsőt nem tettem be, mivel a pumpám túl nagy, a kicsi meg nem bírja a 8 bar-t. A péntekinél is nagyobb szelem volt, persze szembe, voltak olyan szakaszok, hogy 22-vel tekertem teljes erőmből. Aztán a tó északi részénél ugyanezt megkaptam hátulról. 45-50-el téptem, király volt. A bringaútról le kellett mennem, mert nem tudtak előlem félreugrálni. Jó erőben éreztem magam ahhoz képest, hogy ilyen hosszút még soha nem tekertem. Éppen azon gondolkodtam a határ előtt visszafelé, hogy mindjárt jönnek a magyar utak, a magyar autósokkal amikor a határ után 10 méterrel egy szakadt öreg Ford nem hagyta kikerülni az útszéli kátyút és felütöttem a hátsó gumit! Pumpa, belső otthon. Telefonálás után 50 perccel András barátom jött értem. 103 km-t mentem 205 perc alatt, ez több mint 30 km/h-ás átlag amivel elégedett vagyok. Legközelebb viszont nem megyek pumpa nélkül és kevesebbet szidom az itthoni utakat.

Szombaton aztán Veszprémbe indultunk vacsoracsatázni, amiből komoly alkoholfogyasztás kerekedett, így a vasárnapom a másnaposságról szólt.

A hétfő délután viszont a triatloné volt. A kezdetben kalkulált 6-8 fő helyett különböző okokból ketten csináltuk meg a klasszikus távot. Az idő csodálatos volt és NEM FÚJT a szél. A 33-as medencében 45 hossz volt az úszás, ami nekem 33,56 alatt sikerült, amivel Hévízen nagy király lennék, de Nagyatádon már nem annyira.. Utána aztán rohanás az öltözőbe, bringás cucc fel. Bringás nadrág alá a futógatya (7,40). A bringa jól ment, ami a szélcsendnek is nagyban köszönhető volt. Persze lehet attól is, hogy egy rendőr üldözött éppen (1,15). A második depót elszúrtam, mert amikor már lecseréltem a cipőt, mp3 stb., akkor vettem észre, hogy a bringás nadrágot nem vettem le! (3,31) Visszafutottam, közben Kusti elindult a futásra, egy darabig még láttam magam előtt, de a legutóbbi marathonjára emlékezve (3,03), erre sokáig nem számíthattam. A futás elején azt se tudtam hogyan kell futni, ennek ellenére az 5 km-t 24,13 alatt lenyomtam, viszont visszafelé végig emelkedőn kellett futni a tűző napsütésben. Nagyon hiányzott egy frissítőpont, de az nem volt, csak holtpont. Az árnyékos részen aztán újra erőre kaptam és végül 52,01 alatt voltam ismét az uszodánál. Persze Kusti már ott volt (gratula). Az egész 2ó52perc volt. Belül a 3 órás időn, úgyhogy szintén pipa.

Érdekes volt és nagyon tetszett, de azért ez sem egy könnyű táv. Kellett volna ital a futáshoz és legalább 2 gél, de így is jó volt. Várom a középtávot.

Zöld szőnyegen

Az erdőt is megtépázta a vihar, mindenfelé letört ágak, derékba tört fák hirdetik a 80 – 100 km/h-ás széllökéseket. Az ösvényeket puha zöld levéltakaró fedi. Ma is baromi nagy szél volt, de úgy gondoltam, aminek le kell törnie az már letört, úgyhogy megyek. Nem volt egyszerű az oldalszélben egyenesen futni, a szembeszélről nem is szólva. Na, mindegy, megvolt. 16,3 km 1ó26perc alatt. Azt hiszem, ezt a távot lassan átminősítem a közepes státuszból a rövidbe, hiszen már csak szűk 3 hónap van az Ironman-ig. Ráadásul tényleg nem különösebben erőltetem meg magam ezen a távon, pedig van benne 300m szint is. Egy kicsit aggaszt ez az időjárás, mert bringázni azért durva ez a szél:-(

13

Ma –triatlon helyett- megnéztem mit tudok az egyik kedvenc körömön. 9,6 km hosszú és 148 m szint van benne. Jobban is beoszthattam volna az erőmet, de azért végül sikerült áttörnöm a 13 km/h-ás határt és 44,21 alatt megcsináltam. 13,03 km/h!! Pedig visszafelé egy stoppost is felvettem egy kullancs személyében.

Túl sok az arany!!!

Holnapra itt a környékünkön esőt, illetve 30-37 km/h-ás szelet ígérnek. Ennek fényében a kis házi triatlon mókánkat elhalasztjuk:-(., pedig már 6-8 fő jött volna. Remélem, 1-2 héten belül be tudjuk pótolni. A legnagyobb problémát egyébként az esőben történő bringázás jelenti a magyar szakaszon, szerintem túlságosan veszélyes. Ki mondta, hogy a májusi eső aranyat ér???

Ma úsztam. 1900 m-t 44,58 perc alatt .Januárban 41,2 volt, nem tudom mitől lassulhattam, nem is úsztam 4 hónapja.

Zöld erdőben

Imádok zöld erdőben futni! Ma kifutottam Fertőrákosig, majd a Fertő-tóhoz, utána pedig szintén az erdei úton haza. Majdnem 23 km és 200 m szint volt benne. 2ó4perc volt laza tempóban. Amíg meg nem halt az mp3-am jó zene szólt:

Este pedig a heti rendes fallabda volt. Az is jó volt:-).

Fraknó

Tegnap Szaszit-tal tekertünk egyet délután, 2-kor indultunk, úgyhogy nem élőben néztem a forma 1-et!!!!! Megérte, Orfűre készülve kitekertünk Fraknóba, egészen a kápolnáig. Aki volt már arra, tudja mit jelent ez. Azok kedvéért, akik még nem látták:

Táv: 86 km

Szintemelkedés: 1021 m

Átlagtempó: 27 km6h

Ez kb. megfelel az Orfűi pálya adataival. Durva. Szerintem elöl mindegy hány tányérod van, úgyis kevés, úgyhogy, mivel nekünk csak kettő, az ugyanolyan kevés, mint a három.

Házi Olimpia

Mivel még soha nem triatlonoztam és nem élesben szeretném kipróbálni hogyan is kell, kitaláltam magamnak egy kis edzést. Felmegyek egyik reggel az uszodába és leúszok 45 hosszt, az 1500 m. Miután végeztem rögtön bringára pattanok és tekerek 40 km-t, majd amikor ez is megvan futok egy tízest. Igen ez pont az Olimpiai szám. Kíváncsi vagyok azokra a helyzetekre, esetleges problémákra, amire csak élesben jön rá az ember. Nem Orfűn vagy Nagyatádon szeretnék szembesülni ismeretlen érzésekkel stb. Mikor a tervemet megosztottam több barátommal, ismerősömmel habozás nélkül döntötték el, hogy Ők is jönnek. Kíváncsi vagyok…

Az ötletet továbbfűzve arra jutottam, hogy milyen jó lenne, ha hasonló cipőben járó „kollégák” is csatlakoznának, persze mindenki otthon. Nem együtt, de egyszerre.Mondjuk úgy úszna versenyt egy szegedi egy pestivel, hogy nem is látják egymást, szerintem jó buli:-). Mi Sopronban 05 15.-én, reggel 8,00-kor csobbanunk, ha van kedvetek és lehetőségetek, csatlakozzatok és az eredményeket is megoszthatjuk egymással. Persze a pályák mások lesznek, de talán igazán nem is az eredmények a fontosak.

A mi pályánk így néz ki:

Brunga:  http://www.gmap-pedometer.com/?r=3495372

Futás:    http://www.gmap-pedometer.com/?r=3495342.

Noel + Démon

Tojásevési szokásaim kapcsán került szóba Démon (Daemon), úgyhogy illendő bemutatnom családunk legjobb úszóját .Az Ő nyakában van a koszorú, mellette pedig Noel. Mellettük van, csak nem látható kedvenc körtefája is, amitől ősszel hallótávolságon kívül nem megy.

Időhiány

Nem igazán tudtam sok időt szánni az elmúlt napokban a blogra és sajnos az edzésekre sem. Pénteken azért Szaszittal elmentünk egy közös tekerésre. Tök jó volt és – nem kihasználva egymás szélárnyékát- dumálgatva 29,9 km/h-átlagot produkáltunk a 44 km-en.

Szombaton aztán irány Olaszország, a keresztfiam elsőáldozása. Persze, hogy elvittem magammal a bringát:-). Sajnos azonban az időjárás nem volt hozzánk túl kegyes, így esőben maradt a vágyakozó tekintgetés a szembe magasló hegyek felé. Olaszországban egyébként őrület van a bringázás tekintetében. MINDENKI bicajozik 15 – 80 éves korig egyedül, párban, bolyban és mindenki szigorúan a kedvenc mezében, ami természetesen színben is passzol a keróhoz. Hétfőn azért 1 órára sikerült felülnöm nekem is és feltekertem 2 hegyre. Gyönyörű volt, sajnos fotókat nem csináltam, mert sajnáltam az időt megállni, bocs. Legközelebb pótlom.

Ma viszont futni voltam 16,5km-t, 1ó28palatt sikerült. Nem volt rossz, de legközelebb nem eszek meg közvetlenül edzés előtt 7 tükörtojást.

Esszencia

A tegnapi 70 km-es bringázás közben gondolkodtam el, hogy vajon milyen edzéseket is kellene csinálnom mostanában. A következő lépés az Ironman-ig az orfűi középtávú verseny ( 2 km – 83 km – 18 km) június 12-én. Most, hogy a Marathon-on túl vagyok egy kicsit alaposabban tanulmányoztam a pályát, a szintidőket, stb. DURVA!!! A bringapálya 1040 m emelkedőt tartalmaz, a futás is dimbes-dombos, szerintem Orfűn még a vízszint is 4 %-os.

A fentieknek megfelelően ma elvittem kocsival a bringám meg a futócipőm a szokásos helyemre és feltekertem a Muck-ra, aztán megint, utána meg felfutottam. Km nem sok gyűlt össze (35,28), de szintemelkedés annál több, 870 m. Azt kell mondanom, kemény volt.

       idő    AHR     táv       Aspeed

fel 21,29   164     5,88      16,57116

le    9,23   147    5,88       38,22319

fel 23,05   167     5,88      15,30586

le   8,59   138     5,88       41,07101

3,08   Bringa autóba + cipőcsere

fel 36,01  168      5,88       9,797279

le  27,38  161      5,88      12,88532

   128,63            35,28

Öregbaka Marathoni futása

Vasárnap Öregbaka is lefutotta a maga Marathonját (gratulálok!). Az esete nem mindennapi és felvet jópár kérdést. Megbeszéltük, hogy felteszem ide, hátha valakinek van ötlete a történtekkel kapcsolatban.

Ime a beszámoló:

Azért is nehéz most elkezdeni krampácsolni bármit is a billentyűzeten, mert én sem tudom, hogy mi történt. És ez a borzasztó az egészben.

Nincs gond, ha tudod, hogy mit rontottál el, hiszen azt ki tudod javítani a következő alkalommal. Most viszont értetlenül állok a történtek előtt. Tehát nem tudom, hogy mit is csináljak másként a jövőben, ha egyáltalán fogok bármit is csinálni ezen a területen. Tegnap úgy 35 tájékán tisztán megfogadtam magamnak, hogy ennek nincs értelme. Nincs többé triatlon és az IM is csak hiú ábránd. De most még nem akarok elhamarkodottan kinyilvánítani semmit. Adni akarok, magamnak még néhány napot mielőtt döntenék véglegesen. A fiamnak mindig azt mondom, hogy érzelmi alapon nem lehet jól dönteni. És hát, ha már okoskodunk, akkor ezt tegyük következetesen magunkra is érvényesen.

Szóval álljanak itt a tények. Feketén, fehéren. Lehet, hogy te vagy valaki más ki tud bogozni belőle valamit.

A felkészülés részleteit ismered. Egy 20 hetes maratoni futóprogramot követtem, amely kezdő futóknak szól és az első 42,195 méter, 4 órás teljesítéséhez ad útmutatást. A programot végigcsináltam. Még az elején, a 4. 5. hét alatt hagytam ki két kisseb távú edzést, enyhe betegség miatt. A heti átlagos futások hossza elérte az 50-65 kilométert.

Végig regisztráltam az összes futás adatait.

Csak néhány hosszabb futás paramétere:

Március 7: 29 km, 2h45min, 10.5 km/h, 5`40``-es km, AHR:137, MHR:159

Március 21: 32km, 3h05min, 10,4 km/h, 5`47``-es km, ARH: 134, MHR 148

Április 4: 20km, 1h44min, 11.56km/h, 5`11``-es km, ARH 142, MHR 152

Április 11: 32km, 2h54min, 11,01km/h, 5`27``-es km, 143 AHR, 154MHR.

Az időkből és az AHR-ból látható volt, hogy megbízhatóan tudok – pontosabban tudtam - futni 140-es AHR-el órák hosszat és ez hozta az 51-55 perces 10 kilométereket. Az utolsó héten pihentem, ahogyan a terv előírta. H: pihi, K: 8km fartek, Sz:6,5km, Cs,P:pihi, Sz: 3km.

Ennek megfelelően a következő volt a terv:

Követem a 4 órás lufit a fél távig, lazán könnyedén, nem engedve a kísértésnek a jobb idő reményében. Az a fontos hogy szigorúan tartsam a 140-es HR-t. Hiszen az van begyakorolva. Ez az, amit ismer a szervezetem. Fél táv után, de inkább 25 km után esetleg fokozom, de nem lépem túl a 145-os HR-t. 35 km után, ha jól érzem magam, akkor lehet egy kis hajrá, de nem megszakadva, csak egy Max 150 HR-t elérve. Élvezni kell a futást és jó élménnyel, érzéssel kell hazamenni.

Azt gondoltam ez nem irreálisnak. Eldöntöttem, hogy első a biztonságos HR, a sebesség csak másodlagos, az idő pedig harmadlagos. Azt gondoltam, hogy van egy reális tervem, amelyet nagy biztonsággal tudok majd végrehajtani. Ezt hívhatják a “füstbement reális tervnek”.

Szombaton egy kissé levertnek és fáradtnak éreztem magam. De ezt a szokásos verseny előtti érzésnek tudtam be. Jól aludtam.

Rutin szerinti reggeli: 2 tükörtojás, kevés barna kenyér és egy kis mogyoró krém, szokásos adag kávé. Minden hosszabb futás előtt ezt ettem. Ez van begyakorolva!

A rajt előtt másfél órával két részletben, vízzel lenyomtam egy nagy gélt. (Aptonia Gél, Energy, Koffein mentes, 70g,). Ilyet korábban nem csináltam, de azt gondoltam ez nem okozhat gondot. Tehát ez nem volt begyakorolva!

Nem izgultam. A start előtti pillanatokban 80-as HR. Könnyed és laza érzés. Felkészültem és biztos voltam magamban. A tervem nem irreális. Jól érzem magam. Tehát start.

A 4 órás lufi közvetlenül mögöttem. Laza tempó. Sokan előznek. Igyekszem kihúzódni a szélére. Had menjenek. Nincs tolakodás, mindenki udvarias. Elvégre lassan futunk.

Nézem az órát és nem hiszek a szememnek. 160-as HR-el futok!!!

Mi van? Nézek hátra. A 4-es lufi közvetlenül mögöttem, tehát nem rohanok. Egyébként is érzem, hogy nincs nagy iram. Elérjük az 5km-t. Az óra 27 percet mutat. Megnyugszom. Tehát biztosan nem rohanom el az elejét. De még mindig 160 mutat a TIMEX. Próbálok figyelni a légzésre tudatosan is. Nem kapkodom a levegőt. De akkor mi a baj? Nem tudom. Csak azt tudom, hogy ezzel az értékkel nem tudok végig futni. Hiszen nincs begyakorolva. Frissítés kötelezően. Kis energiaital és víz azonnal. 2.5 km-ként van állomás. Mindenütt belekortyolok. Nem szabad kiszáradni. 30 percenként Isostar tabletta vízzel. Érzem, hogy valami nincs rendben a gyomrommal. Nem mennek le a dolgok. Az az érzésem van, mintha minden a torkomban megállna, és nem lenne hajlandó lejjebb menni. A kis kortyok sem működnek. A korai gél elzárta az utat és most semmi nem megy le? De akkor mi lesz később? Ha nem jutnak a frissítések a gyomromba, előbb - utóbb fejre állok. Folyamatosan büfögök (bocs, de nem tálaltam jobb kifejezést erre) és ez is nagyon zavar.

Elérjük a 10 km-et. 54 perc. Ez nem gyors. Ez 11km/h, vagyis 5`30``-es átlagos ütem. Ez nem sok. Ez be van gyakorolva. Ezt képes voltam fenntartani többször is 3 órán keresztül 140-es HR-el. De most 160-at ver a műszer, sőt néha többet is. Nem értem. Kezdek összezavarodni. Kezd felborulni a terv. És az egészben az a szörnyű hogy van erőm. Lazán és jól futok.

De nem lehet 160-al futni tartósan. Nekem nem. Azt én soha nem csináltam. Nem fog működni! Tudom! Különben is megígértem a páromnak és a gyerekeknek, hogy nem leszek meggondolatlan és 140 fölé tartósan nem megyek. Az elején meg különösen nem.

De az eltervezett dolgok ma nem működnek. A 160 az 160 és nem kevesebb. Szörnyű ez a szám. És csak ezt mutatja az óra. Jön az ötlet! Lehet, hogy bezavar valaki a csoportból? Ez elég valószínűtlen, hiszen a frekvenciák nem azonosak. Azért mégis! Check!

Kicsit lemaradok. Most nincs senki a közelemben. Az óra jó. Ha lassítok csökkenő értéket mutat, ha kicsit nyomom, nő a szám. Hasonlóan a kétségbeesésemhez!

Továbbra sem tudok normálisan frissíteni. 12 km körül lenyomok egy kis gélt. Vízzel hígítom, de érzem, hogy nem működik. Itt van fent az egész a torkomban. Hányingerem nincs. Bárcsak lenne. Lehet, hogy megoldódna minden. Elszomorodom. Magam alatt vagyok! Tudok menni, de azt is tudom, hogy csinálnom kell valamit, mert veszélybe kerülhet a táv teljesítése is. És az lenne a vég. Hívjam a páromat, hogy bocsi, de ma ez nekem nem megy! Mondjam a gyerekeknek, hogy apátok amúgy piszok jó futó csak éppen 20 kilit nem tud lefutni. Végig kell csinálni! Nincs más opció.

Tehát kezdek megbarátkozni a gondolattal, hogy szándékosan lassítanom kell. Nem könnyű érzés. Elérjük a fél távot. 1 óra 58 perc, de a 160-as értéket is pontosan ennyi ideje mutatja az órám.

Nincs tovább. El kell engednem a lufit és rendeznem kell a szívritmust. Ez az elsődleges. Ennél nem lehet semmi fontosabb. Be kell fejezni. Tudni kell változtatni, ha kell. Ennyivel tartozom magamnak és azoknak, akik annyit segítettek. Minek olvastam annyi cikket, háttéranyagot, tanácsot, ha most nem hasznosítom őket. Fájdalmas az érzés.

Visszább veszek. A lufi es a 4 óra is távolodik lassan. Csak a kétségbeesés marad velem. A csoportban több idősebb ember, akik jókedvűen és lazán futnak. Én pedig szomorúan búcsút intek nekik. Már csak a befejezésben reménykedem. Még nem érzem a gondot. Erőm van, de muszáj 140-re tenni a mutatót, különben rövidesen gond lesz.

Közben elérem a 23 felet. Ott vár a párom. Kamerázik. Intek neki, hogy baj van. Érezte Ő is, hiszen egy kicsit késtem. Mondom neki a 10-es és a féltávos időt és az üzenetet: “Baj van, nem lesz 4 óra, sőt….”. Gyors ígéret és a “ ne aggódj nem lesz gond, a célban találkozunk, de késni fogok”. Nem kicsit, de sokat. Már akkor tudtam. (Később tudom, meg hogy Vasapu csak azt gondolta, hogy viccelek! Hát nem voltam vicces hangulatba az biztos.)

Folytatom. Elhagyom a húszasokat lassan. Nagyon lassan. De csak így tudom a 145 –ös érték alatt tartani a szívemet. Közben persze lassulok és lassulok. Még szándékosan. Újabb kis gél és kortyokban energiaital. Büfögés és büfögés. Ilyen nincs.

Aztán 30 fölött már nem csak szándékosan lassulok. Ha egy kicsit fokozom, akkor egyből 155. Tehát nem próbálkozom. Csak futok lassan. Persze tudom, hogy már a 4.20 sem lehet meg. 35 után a következő gondolatok „inspirálnak”.

Nincs értelme. Ez így nem működik. Több versenyen nem indulok, soha de soha. A triatlont és a futást sürgősen abba kell hagyni. Az IM csak egy álom, ami nekem nem reális. Még szerencse hogy nem Nagyatádon vagyunk! Ha ott lennék, még a futást sem tudnám megkezdeni! Tehát csupa ilyen velős gondolatokkal voltam elfoglalva. Ez pedig nem segített sokat, gondolhatod.

Minden állomáson iszok, ezért nem értem, hogy miért érzem száraznak az ajkaimat. Kiszáradtam? De mitől. Alig haladok és folyamatosan a kezemben van egy vizes flakon.

Kész. Most már nem próbálok magyarázatokat találni. Csak a befejezés az egyetlen opció. A feladásban nem gondolkodom. Azért odáig nem …..

Tehát megyek tovább. Annak ellenére sem tud feldobni a verseny – hiszen már csak magammal versenyzem - hogy az időt már rég elengedtem. Fizikálisan is és mentálisan is. Semmi öröm nincs. A kis gyermekek pacsijai sem segítenek. Csak emlék a tavaly októberi fél táv utolsó 4 kilométeres irama és annak minden perce. Milyen erős is voltam és tudtam fokozni 16-17 km után. Milyen jó is volt a brüsszeli főtérre erősen, szinte vágtatva beérkezni!

Most meg csak a szánalmas és sajnálkozó pillantások maradnak az utolsó 3 kilométerre!

Célba érkezés: 4 óra 30 perc.

Szánalmas és egyben kiábrándító. Minek edzettem és készültem?

Mikor átölelem a páromat csak azt tudom mondani: „Kicsim most nem akarok mondani semmi olyat, amit később megbánnék.“ Tehát hallgatunk. Persze Ő megkönnyebbült és biztat szinte azonnal. „Befejezted és megcsináltad és ez jó.“ „Büszke vagyok rád“. Rajta nem múlt semmi. Végig biztatott. Jött velem a hosszú futásoknál es adta a frissítőt a bicajról. Most is támogat es segít feldolgozni a feldolgozhatatlant.

De én magam alatt vagyok és nem értem mi történt.

Mit rontottam el? Most sem tudom. És szerintem nem is fogom megtudni soha. Bennem volt valami kis vírus? Nem éreztem magam jól szombaton az biztos. Nem tudom. Vagy az a gél. Lehet. Túl sok volt a kalcium-magnézium? Ezek így közösen? Fogalmam sincs.

Persze minden rosszban van valami jó. Próbálok néhány pozitívumot is összekaparni:

Ez az egész nem az IM-en történt. (Bár most nem vagyok abban biztos, hogy egyáltalán elindulok!)

Sikerült döntenem még időben a teljesítés érdekében és tudtam változtatni tudatosan a terven.

Nem álltam fejre teljesen fizikálisan.

Mentálisan kellően felkészült voltam a befejezéshez. A feladás nem foglalkoztatott egy pillanatig sem.

Persze fontos lenne levonni a tapasztalatokat. DE NEM TUDOM HOGY MI TÖRTÉNT!!!!

Így küzdök magammal tovább. Mást nem is tehetek. Nekem kell megtalálnom a választ, hiszen a hibát is én követtem el. Kell meg néhány nap az biztos.

Még az éremnek sem tudtam örülni. Fekete, sárga és piros, valamint „BEL” az állampolgárságot mutató helyen. Lehet, hogy ez volt a baj?

:-)

Szieszta

Tegnap Sony nagyszüleinél voltunk Kaposváron. Böhönyénél úgy figyeltem, mintha az egész falut memorizálnom kellett volna, talán azért mert így is volt. Itt megy el a bringás útvonal! Sajnos nem volt módom Gyékényesre vagy Nagyatádra elmenni pedig jó lett volna.

Ma délelőtt a fiaimat vittem ki az erdőbe egy kicsit bringázni. Otthon készült az ebéd, ügyeltünk, hogy le ne késsük. Visszafogott mennyiségű ebéd után- mikor az aprótalpúak alvás közben erőt gyűjtenek az estig tartó hóhányáshoz- indultam el bringázni. A terv Sopron – Lutzmannsburg – Sopron volt. Gyönyörű időben szép, dimbes-dombos tájakon haladtam. Kezdem megszokni a bringát, kezdem magam jól érezni rajta. Tetszett, ahogy 65-el suhantam lefelé, egyre többször fogom a kormány alsó részét is (kényelmesebb, mint gondoltam). Az ülést megemeltem egy kicsit, de asszem kb. 2 centit még hátra is fogom tolni, de megvárom vele a könyöklőt, elvégre az lesz a fő testhelyzet. 66,2 km-t tekertem le 138 p alatt (28,78 km/h) ami talán nem rossz áprilisban, remélem komoly és gyors fejlődés elé nézek. Közben azon gondolkodtam, hogy szívesen megnéznék egy szintrajzot az Ironman 180 kilijéről, illetve az orfűi középtáv bringaútvonaláról, ha valakinek van, megköszönném. Persze bringa után nem fogtam vissza az evést:-).

A Föld napján születtem

5 éves lettem.5 évesnek lenni jó. Szülinapomra egy csomó mindent kaptunk az öcsémmel (én is szoktam kapni az Ő szülinapján, már csak ezért is jó hogy van:-). A legfontosabb ajándék mindenképpen az új bringám. A legutóbbi 20 km-es túránk után Apuval megbeszéltük, hogy a május 30.-án megrendezendő Vas-Villa Túrán rész veszek. Eddig is voltam már, de most külön bicajjal, egyedül tekerem le a 28 kilit. Asszem ezzel a keróval menni fog:-).

Impiai táv

Már nagyon hiányzott a bringa is és a futás is. A mai program nem is lehetett más, mint egy kis kombi. Pontosan 40 km tekerés ( 1ó21p) után 9,5 km (47p) futás 148 szintemelkedéssel. A futás elején vagy a bringát, vagy a Marathon utóhatását éreztem a combomba, de 3 km után elmúlt és nem volt semmi gáz. Jó volt, jólesett.

Marathon média

Sajnos a hivatalos oldalról letölthető képeket lebutitották, én pedig nem fizetek 12 €-t egy jó minőségű fotóért. így be kell érnetek ezekkel. Hacsak nem fizetitek ki:-). A Sony által készített képek nem rosszak, viszont, mint írtam csak egyszer találkoztunk verseny közben.
Rajt előtt.
Balról: Kusti(cél:3,10), én, Miki (cél 3,30) Ervin közben melegít a félmaratonjára (cél 1,15)

Rajt előtt.

Kusti tépi az aszfaltot.

Hány óra is van?

Valahol Bécsben.

Minden ok.

Repülés a cél felé.

A befutás.

Verseny után. 3,55 - 3,38 - 3,03 - 1,16. Sajnos Ironsünnel ott nem találkoztunk, de Ő is lenyomta (4,29).

Gratula mindenkinek!