2010. augusztus 5., csütörtök

8

Tegnap este futottam egy tízest 5,10-es tempóban. Az ipod-omat vittem magammal, ami egyszer csak lefagyott. Én nem szeretek zene nélkül futni, nem szeretem hallani a légzésemet, a trappolásomat, egyáltalán semmit, csak a zenét. Tudom, hogy sokan amatőr dolognak tartják az mp3-as futást, de hát én amatőr vagyok, nekem szabad!

Ma pedig a keró volt porondon. 45 kili volt Szaszit-tal a szokásos körön 30–as átlaggal. Ma különösen könnyedén ment, kivéve persze a Pozsonyi út, az az én mumusom. Szaszit pedig kikérhetné a szlovák állampolgárságot, neki a kettőst is megadnák, az tuti.

2010. augusztus 4., szerda

Ma nem én úsztam

9

Az elmúlt két nap az úszás jegyében telt. Hétfőn leúsztam 72 hosszt és közben eszembe jutott, hogy meg kellene tanulnom gyorsúszni. Persze nem az a célom, hogy az egész távot úgy nyomjam le, de ha néha váltogatok, azzal is pihentetem a lábaimat. Meg is néztem 2-3 videót a neten, beszéltem Ironsünnel és este megint az uszodában voltam. Szaszit is eljött, úgyhogy vak vezetett világtalant a témában. Egyelőre 2 hosszokat úszok gyorsban, de már volt olyan, amikor könnyedebbnek éreztem a mozgást. Szerintem még 2 alkalom és 8-10 hossz is lemegy egyszerre, akkor már érdemes váltogatni.

Ma megvettem a géleket. Négyet a bringához, nyolcat a futáshoz. Lemostam a kerót. Olyan tiszta lett még a lánc is, hogy ha ezt a posztot nem olvasná el a Sony, meg se tudná, hogy törölközővel töröltem le a végén:-). Holnap pedig szervizbe viszem átvizsgálásra. Ma este  futok egy órát.

Ezek vannak, és persze az izgalom egyre fokozódik.

2010. augusztus 2., hétfő

Nor-Bika

Még van hátra több mint 11 nap, de már nem nagyon bírok magammal. Gondolom észrevette a szervezetem, hogy a múlt héten nem kapta meg az –addig folyamatosan növekvő- edzésadagját és most reklamál. Így érezheti magát a bika a karámban a rodeó előtt.

Ezt az érzést kell ébren tartanom és fokoznom az ágyú dörrenéséig, azaz jövő szombat reggel 7:00-ig.
Ma megkaptam a karszalagomat is,... olaj volt a tűzre :-).

2010. július 31., szombat

55 - 16

Nekem ennyi volt a mai edzés. Azért így írom, mert Szaszit megint stréber volt és előtte bemelegített 75 kili bringával. Aztán a fenti távokat már együtt nyomtuk. Ma nem éreztem magam elég erősnek, azért mégis sikerült a kerón 31,5-ös átlagot nyomnunk. Utána pedig 16-ot futottunk 5,10-esekkel. Pontosabban az utolsó 3-4 kiliig. Ott azonban feltettem a fejemre a fülhallgatót… NIN szólt! 4 perchez közeli tempóval zakatoltam felfelé, azt se tudom honnan volt erőm, de nem akartam lassítani, flow volt rendesen. Jól esett.

A közöst edzés elég hasznos tud lenni, a holtpontokon könnyebb átesni. Akinek van lehetősége éljen vele!

73,8 kg vagyok! Az Ironman után elkezdek kondizni és hízni 5-6 kg-ot. Ilyen jó alapom soha sem volt hozzá :-)

2010. július 30., péntek

Minden o.k.

45 kilis bringakör volt ma Szaszit-tal. Laza pörgetős, de néha meg-megindulós tempó volt. Szaszit egész végig az utolsó emelkedőre készült szerintem. Amikor megindultam lemaradt, amikor megindult, beértem. Az utolsó előtt még azt is mondta, hogy fáradt és nem akar versenyezni. Ekkor már tudtam, hogy fog. Megindultam a Pozsonyi úton, de egyszer csak úgy húzott el mellettem, mintha álltam volna. Az utolsón… demoralizáló.

Viszont meggyógyult a derekam. Szerda reggel ugyanis a lomtalanítás utózöngéjeként egy kukát kellett beleborítanom a konténerbe és úgy meghúztam a derekam, hogy a futás után már nem nagyon tudtam mozogni, sőt még tegnap se nagyon. Az kocsiból is csak hangjelzésekkel tudtam kiszállni. Ma viszont már semmi bajom (kopp-kopp-kopp). Egyébként nem értem miért ad ki mindenféle hangokat az ember, ha fáj valamije, attól elmúlik?
Azért nem írtam erről eddig, mert én tudtam, hogy 2 nap alatt meggyógyulok,és nem szerettem volna, ha valaki esetleg rosszul tippel a tippversenyen :-)

2010. július 29., csütörtök

Zenecsokor

Fontos a zene! Nekem biztosan az, mert kb. annyit gondolkodom a számok listáján, mint a többi kellékkel összesen. Az elképzelésem lényege ugyanaz, mint a maratonon volt. Lassan kezdeni, hogy a végén maradjon erő a küzdelemhez. Nos, egy kis ízelítő az egyes szakaszokról:

















Elég nagy a szórás az eleje meg a vége között, de szerintem szükségem lesz mindkét végletre:-).

2010. július 28., szerda

Kész

Utolsó hosszú futásom előtt nem ettem semmit és gyakorlatilag semmivel nem frissítettem magam. Azt találtam ki, hogy a holtpontokat gyakorlom még utoljára, illetve azok túlélését. Az edzés sikeresnek mondható, holtpont volt bőven.

26 km-t futottam úgy, hogy egyszer álltam meg vizet inni kb. 18-nál. Az átlagpulzus 157 lett, az idő pedig 2ó27p. A nap sütött árnyék viszont nem volt. Keményre sikeredett.

Azt hiszem, most már kimondhatom, hogy a felkészülésemmel végeztem. Most már nem fogok 15 km-nél többet futni és nem fogok 70 km-nél többet tekerni a versenyig. A kilenc hónappal ezelőtti önmagamhoz képest összehasonlíthatatlanul erősebb vagyok, és talán a célszalag túlsó oldalán már dohányozni sem fogok.
Jöhet a verseny, én kész vagyok!

2010. július 27., kedd

A vége felé

Elmaradtam a blog írásával, de nem az edzésekkel. Csütörtökön Szaszittal tekertünk egy Lutzmannsburg-ot (70 km) szép hullámos útvonalon. Szombaton pedig egy kombit találtunk ki magunknak. Reggel 7 helyett 8-kor indultunk megkerülni a Fertőt. 30-40 km/h-ás szélben vágtunk neki és a tó keleti részén szerintem még erősebb is volt. Eddigi legjobb 15 km-emet is itt produkáltam, de szerintem Szaszit is. Hátba csapott egy sík részen a szél és csak tekertünk. 46 – 54 km/h között ingadozott a sebességünk. Isteni volt, jó lenne ezt hátszél nélkül is produkálni. Persze megfizettünk érte már előtte is, de utána a magyar rész különösen kemény volt. 117 km-t tettünk meg 3ó58 alatt. Utána átöltöztünk aztán elfutottunk Fertőrákosig, meg vissza. 16 km volt 5,10-es kilikkel. Nagyon jól esett végig. Utána lomtalanítás, kertészkedés otthon.

Nem fáradtam el! Ráadásul asszem megtaláltam számomra a legjobb kaját is a bringára. Lekváros zsemléket ettem menet közben, óránként egyet. Szinte újratölt, érdemes kipróbálni, az NDK-sok is ezt ették állítólag, hogy még mit vettek be mellé azt nem tudom, de már ez is működik.

Szóval kb. idáig terveztem a komolyabb edzéseket. Innentől már csak rövidebb etapok lesznek, habár még a héten lehet, hogy futok egy 30-ast is. Ja, és elmegyek úszni is egyszer, mégis csak pofátlanul keveset edzettem erre számra. Szerintem egész évben összesen kb. 5 km-t.

Úgyhogy a munka javát elvégeztem, most már a finomhangolásé lesz a főszerep az edzéseken. Sony kiszámolta nekem, hogy mennyi idő alatt érek be. 1 órával optimistább az én verziómnál. Nagyon kíváncsi vagyok már. Remélem jó meleg lesz.

2010. július 21., szerda

Megérzés

Ma nem szerettem volna semmit sem edzeni. Aztán délután már másképpen gondoltam. Kitaláltam, hogy futok 24 km-t. 30 fok még biztos volt amikor elindultam. Nem vittem magammal vizet, mert Sonyval úgy beszéltük meg, hogy a gyerekekkel utánam jönnek és majd Ők adnak . Ott is voltunk mindannyian a megbeszélt időben. Ittam, leöntöttem magam, minden ok. volt. Imádom a Fertőre vezető vízszintes nyílegyenes utat. Rákostól a tóig 3 km, ez az egyik kedvenc részem. A vízparthoz érve gyorsan bevizeztem a sapkámat és irány vissza. A szurkolóim az út végén voltak, így lett volna még egy ivásom hazáig. Nem lett.

Sony megkért, hogy száljak be a kocsiba és menjek velük haza, mert rossz érzései vannak. R endben, elindultunk kocsival. A házunk elé érve a szomszéd hölgy állt a kapunk előtt falfehéren. Kérdeztük, mi újság? - A nappalimban van egy kétméteres kígyó! Átmentem, Démont is vittem, gondoltam majd Ő elkapja. Kértem egy kapát azzal lopakodtam egyre beljebb a házba a nappali felé a ház urával mögöttem.. Ez eléggé félelmetes volt, mert nem tudtam, honnan számíthatok támadásra. A nappaliba érve a szekrény mögül egy oda nem illő barna foltot láttam meg. Közelebb érve megnyugodtam, most már tudom, hogy hol van. Elkezdtem a szekrényeket elhúzogatni és a két szekrény közül egyszer sikerült is belevágnom a kapát, de elmenekült. Viszont azt láttam, hogy nem egy 50 cm-es állattal volt dolgunk. Időközben egy osztrák szomszéd is jött segíteni, így már hárman voltunk + Démon (aki folyamatosan csak simizést igényelt). Végül az újdonsült segítséggel kikaptuk a dögöt és lapáttal próbáltuk ösztökélni, hogy veszítse el a fejét. A járólapon ez nem ment, úgyhogy kivittem és baltával levágtam a fejét.

Nem tudom mi lett volna ha Sonyék hazajönnek és pedig még valahol az erdőben futok, de jobb volt ez így. Hallgatni kell a megérzéseinkre és egymáséra is, még ha nem is logikusak. Ha azok lennének nem megérzésnek hívnánk Őket.
Ui.: 15 km - 1,20 - avg hr 162

2010. július 20., kedd

70 km/h

Ma egy rövid lassú-gyors bringakör volt Szaszit-tal. Én egy tizessel többet mentem, mert most Ő nem tudott jönni időben. Így lett nekem 50 km. Igazából dumálgatós tempó volt. Vett egy új nyerget, állítólag Joe is ilyet használ. Tényleg jó nyereg lehet mert visszafelé a hosszú nagytányéros dombunkon nem tudtam vele menni. Lefelé viszont megnéztem milyen is 70-el menni. Jó!

75 kg vagyok, az elmúlt 9 hónap alatt durván egy tízest ledobtam. Tavaly nem gondoltam, hogy egy vödör zsírt cipelek állandóan.

2010. július 19., hétfő

Melegben, szélben

Egészen szombatig állandó stresszben tekertem ezekben a melegekben. Állandóan a kulacsaimat nézegettem, mennyi italom van még, hol van a legközelebbi forrás, benzinkút stb. Aztán hirtelen megvilágosodtam. Minden faluban van temető! Le is csekkoltam rögtön az elsőt és megmosakodtam, bevizeztem a fejem, szinte feltámadtam. Szükség is volt rá, az órám 43 fokot mutatott és el is hittem neki. 50 kilit tekertem ebben a kellemes időben 30-as átlaggal. Ez volt a szombat.

Vasárnap hosszabbra készültem, de amikor reggel keltem, meglátva a vízszintes lombokat a nagy ijedtségtől vissza is feküdtem. Megnéztem az előrejelzést, délutánra is 70 – 90 km/h-ás szelet írtak a Fertő körül. Nem kifejezetten bringás idő. Ebéd utánra viszont sikerült magam meggyőznöm, hogy igazából nem számít. A lényeg, hogy 4 órán keresztül tekerjem a pedált, ha ezt széllel szemben, 20-al kell tennem, akkor úgy. Úgyhogy elindultam és 4ó20p folyamatos tekerés alatt 115 km-t tettem meg. Ekkora szélben még nem bringáztam és nem is javaslom senkinek.

Szaszit pedig Szombaton 2ó35p Vasi Vasembert mutatott be. Neki innen is nagy gratula!

2010. július 15., csütörtök

Jó társaságban

Tegnap este a legjobb társaságban futottam.


Sonyt bevittem az erdőbe és szaladtunk (majdnem) 10 kilit. Én eddig nem vettem észre, hogy bogarak is vannak a lombok között, pedig tényleg. Így már egy kicsit engem is zavart, hogy ennyien legyeskednek a csajom körül, de azért jó volt a futás. A legutolsó emelkedőn pedig még sprintelni is volt kedvünk.

Ma reggel pedig 16 kili volt a futóadag 1:18 alatt. Kiderült, hogy már 6-kor is meleg van.

Egy hónap múlva …..

2010. július 13., kedd

Rövid

Ma egy rövid, 40 km-es bringa volt. 270 m szint volt benne és 31-es átlag lett a vége.


Nem fáztam.

2010. július 11., vasárnap

A határig

Na, kikészítettem magam.

Pénteken strandoltunk, majd este Sonyval megittunk egy fél üveg bacardit, ez volt a pihenőnap. Szombaton egész nap otthon pancsoltunk a fiúkkal, aztán 5 órakor mentem futni. 33 fok volt, úgy éreztem mintha megint Orfűn futnék. A táv is 18 km volt, csak egy kicsit szintesebb terepen. Két kulacs víz kevés volt, így visszafelé Tómalmon a strandbüfében kértem egy újratöltést. Mire hazaértem teljesen ki voltam, de nem álltam meg egyszer sem, sőt. Elég sok bringás volt az erdőben, hát persze, hogy nem tudtam lassan futni, élveztem, ahogy a dombokon előzők. 1:35 lett, ami nekem jónak mondható. Mikor hazaértem az aprótalpúak medencéjében hűtöttem magam. Este aztán kettesben maradtunk a kertben és megbontottunk egy üveg bort, meg még egyet…aztán még egyet.

Reggel 6:30-kor esélytelen volt felkelnem, pedig Szaszittal megbeszéltük, hogy hosszút tekerünk. Végül 8:00-kor tudtunk elindulni, addigra Ő már bemelegített. Elindultunk, természetesen szembeszélben. Az előző napot figyelembe véve nem is ment rosszul. Kb. 60 km után elkezdtek jönni felénk a nagy csapatok buszai, kísérőautói. Rabobank, Sky, Quick Step stb., aztán a Milram csapat egy része jött velünk szembe, gondolom melegítettek. Kezdett egyre nagyobb felhajtás lenni körülöttünk. Motoros rendőrök, kordonok, táblák, ilyesmik. 70 km körül volt a tervezett fordulónk és mire visszaértünk Podersdorf-ba már egy csomó néző is volt az utcákon. Azt hiszem időfutam verseny volt. Mikor tekertünk át a falun, megelőzött minket a felvezető autó két villogó motoros rendőrrel, a szurkolók meg nekünk kiabáltak, hát az durva volt :-).

120 km-nél már nem tudtam másra gondolni, csak a kajára. A meleg megtette a hatását, ráadásul alig vittünk magunkkal ennivalót. Szaszit jobban bírta, de én a 136. km-nél már elkezdtem szédülni a napon. Már csak 7 km volt hátra mégsem mertem hazaszenvedni, lehet, hogy nem is bírtam volna. Sony viszont hozott hideg dinnyét, szendvicset, banánt. Isteni volt. Közben Szaszit is visszajött egy kulacs vízzel, mert akkorra már az sem volt. Kaja után aztán már bátran hazatekertünk. 28,8 km/h átlagot nyomtunk.

A következő hétvégéket azért nem pont így fogom csinálni, de tapasztalatnak jó volt.

2010. július 8., csütörtök

Könyökölve

Este 7 előtt tudtam elindulni, tekerni, úgyhogy nem mentem hosszút. A szokásos 45 kilis kört szerettem volna minél hamarabb megcsinálni. Szinte végig könyököltem, kezdem megszokni, bár az előrenézés elég nehézkes. Kéne egy szem a bukóra is. Az utolsó kb. 6 km előtt az átlag még 32,7 volt, de a határhoz érve a sorompók vízszintesen álltak. Eszembe jutott, hogy a magyar szakaszt javítják. Éppen az aszfaltmarás fázisában vannak, úgyhogy 2-vel, egy lábon kellett a gödrökön átkelnem. Lőttek a jó átlagnak. Így is 30 felett lett és szerintem maradt volna a 32+.

Ráadásul ebben az is benne van, hogy az egyik faluban átment előttem egy fekete macska! Nem vagyok babonás, de azért megálltam és megvártam, míg egy kocsi elviszi a balhét. Bocs.

2010. július 7., szerda

Ironmanó

A legközelebbi versenyem Nagyatádon lesz augusztus 14.-én. A viadal neve Ironmanó, pont aznap lesz Apunak is valami betétversenye, úgyhogy Ő sem fog unatkozni. Ma el is kezdtem a felkészülést, illetve egy felmérő futásra vittem ki Noelt + Anyut az egyik futópályára, Apu pedig squash után odafutott. Ráfér :-).

Először lefutottam 2 kört, majd pihenőkkel még 4-et. Apuékon nehéz volt kiigazodni. Egyszer azt mondták, hogy hajrá, egyszer meg azt, hogy lassabban. Ki érti ezt? Na mindegy, nem is ez a lényeg, hanem az, hogy holnapután megint megyek, bejön a futás és Ironmanó leszek, az tuti.
Üdv.:
Nono

2010. július 5., hétfő

Kezdődik a hét

Szombaton - miután hazaértem Veszprémből- elindultam bringázni. Először nyomtam egy kb. 10 kilis időfutamot a Fertőig. Durva a sebességkülönbség a túrázókhoz képest :-). Utána ráfordultam a határ felé, egyszer csak beállt mögém egy kolléga, hátranézek, Szaszit az. Meg sem beszéltünk semmit, mégis találkoztunk. Mint utóbb kiderült 2 oka is volt.

1. Szaszit éppen elbizonytalanodott az Ironman-t illetően. Nem tudja, hogy induljon-e. Megmondtam neki, hogy indul és már tekertünk is tovább. Furcsa volt ezt olyan embertől hallani, aki Sárváron 12 óra alatt 108 km-t futott és az UB-n 4 perceseket nyomott.

2. Visszafelé a határ után 100 m-re egy magyar kátyúban felütöttem az első gumit. Nálam nem volt belső, nála igen.

Gondolom, mindenki néha elbizonytalanodik a rajt közeledtével, nálam is volt már ilyen. Ilyenkor próbálok racionálisan gondolkodni és arra gondolok, hogy végülis terv szerint haladok a magamnak kijelölt úton, nagy gond tehát nem lehet. Meg kell lennie! A kijelölt út mérföldköveit feltettem oldalra, hátha mást is érdekel, nekem jó újraolvasni, hátha Nektek is.

Ma pedig futás volt. 24 km 2,05 alatt. Ez nekem teljesen jó tempó, viszont a 3 kulacs víz kevés volt.

2010. július 1., csütörtök

Jövő hónapban ...

Laza 70 km volt a mai napon bringával. 620 m szint volt az útvonalon és nem is akartam magam megszakítani, úgyhogy 27 km/h-ás átlagot produkáltam. A tartalékolásnak az az oka, hogy a következő 4 hétben egyre erősödő, egyre hosszabb edzések jönnek majd, hogy azután csökkentett edzések után végre belevághassak a nagy küzdelembe.

2010. június 27., vasárnap

Síkon

Kis hazánk egyik fürdővárosában töltöttük a hétvégét. Javarészt a két lurkó megfékezéséről szólt ez a 3 nap. Szombat reggel azért elmentem futni a környéken. 20 km-t szerettem volna, de mivel nem ismertem a terepet csak tippelni tudtam hol kell megfordulni. Itthon azért berajzoltam és nem is tévedtem sokat. 9,355 km volt a fele. Összesen 1ó44 perc alatt, ami nem túl gyors, de nem is az volt a célom, inkább lazára szerettem volna. Furcsa volt síkon futni ennyit, nem vagyok én ehhez hozzászokva :-).

2010. június 24., csütörtök

Búza

Megvolt a 48 kili bringa. Akkora szél volt, hogy simán felért 2 órával, pedig csak 97 percig tartott. Utána egy kemény squash-parti. Készen vagyok!

Elkezdtem minden nap búzafűlét inni, ha valakinek van tapasztalata benne, szívesen venném ha megosztaná velem.

Squash

Tegnap egy igen jót fallabdáztunk. Kíváncsi lennék, ha egyszer bevinném magammal a pályára a gps-t, mit rajzolna fel:-).Észrevettem, hogy az óra második felében sokkal jobban érzem magam, gondolom a szervezetem kezd hozzászokni a hosszabb igénybevételhez és úgy igazít mindent. Ma megint lesz egy 2 órás bringa utáni squash.

A ma reggeli nyugalmi pulzusom 40 volt, ami 5-tel kevesebb, mint pár hónapja. Úgy néz ki, tényleg van hatása a sportnak.

2010. június 21., hétfő

Csillagászati nyár ?!

Hideg van, fúj a szél, de futni kell! 18 km-t nyomtam le 92 perc alatt este. Kimondottan jól esett, bár egyszer kipróbálnám azt is, amikor hazafelé lejt az út.


2010. június 20., vasárnap

EDZÉS

Tegnap megcsináltam az első igazán Ironman-edzésemet. Legalább is azt hiszem ez már annak mondható. Bringáztam 105 km-t 31,5 km/h-ás átlaggal, majd ráfutottam egy (majdnem) tízest 46 perc alatt. Egyébként szerintem a sebességem a kerón még nagyobb volt, mert másokhoz viszonyítva az én órám mindig szigorúbb. Talán elállítottam a kódot, de soha nem jut eszembe indulás előtt, hogy ellenőrizzem :-).

Délután esküvőn voltunk, este lagzi. A két bandita vicces volt, rájuk kötöttünk egy-egy héliumos lufit, hogy mindig tudjuk merre járnak a tömegben. Ma pihi volt+mozi. Holnap pedig futás lesz.

2010. június 18., péntek

Túrázgatás

Tegnap délután Szaszittal mentünk egy rövidet bringázni. 45 km-t mentünk, közben dumálgattunk, nézelődtünk, igazából túrázósra vettük a figurát. A legfőbb téma persze az Ironman volt, mindjárt Itt van a nyakunkon! Amikor hazaértünk azért persze megnéztük az átlagot és rá is csodálkoztunk: 28,9 km/h. Erősödünk? Remélem. A hétvégen azért persze komoly edzésem is lesz, ráadásul lagziba is megyünk, úgyhogy a vasárnap még egy nagy kérdőjel.


Szaszitnak és csapatának pedig innen is sok sikert kívánok az Ultra Balatonon!

2010. június 15., kedd

Folytatás


Most, hogy már abban a szobában vagyok, ahonnan csak egy ajtó választ el a céltól egy kicsit másképpen érzem magam. Eddig mindig csak a következő állomás járt a fejemben. Mostantól ez az állomás az Ironman. Nem félek tőle persze, de azért tartani tartok egy kicsit. A hangulat remélem hasonló lesz, mint Orfűn, csak a duplája.

Ma már persze futottam 9,6 km-t az erdőben. Nagyon jól esett a hűs lombok alatt, tét nélkül mind a 47 perc..

A féltáv díjai pedig a következők voltak számomra:


2010. június 14., hétfő

Félig már Ironman

Először is gratulálok minden célba érkezőnek. Ez szerintem senkinek nem volt egyszerű.


Szaszittal szombat reggel 7-kor indultunk Sopronból és bár azt mondta, hogy a sínbe rakott ujja miatt nem indul a versenyen azért elhozta magával a teljes versenyfelszerelését. Fogadni mertem volna, hogy elindul. Nagyon vártam már a megérkezést, különösen a hírhedt „Gonosz Manó” –ra voltam kíváncsi, úgyhogy amikor megérkeztünk Orfűre a legelső utunk oda vezetett, a szállásra csak ezután mentünk. Egyikünk sem látta annyira rosszindulatúnak köszönhetően annak, hogy mi a Muck-hoz vagyunk szokva, persze nem lebecsülni akarom ezzel a Manót, mert azért a tetejéről nem véletlenül gyönyörű a kilátás. A szállásunk a versenyközponttól 50 m-re volt, minden szempontból teljesen megfelelt. Miután megérkeztünk Szaszit elment futni 2 kört a tó körül!! Én inkább találkoztam Tepóékkal a strandon. Kérdeztem a másnapi terveiről, amire Ő szerényen azt mondta, hogy 6 órán belül szeretné megcsinálni és a lelkemre kötötte, hogy az úszás után a Manó tetejéig ne egyek semmit (megfogadtam). Heverésztünk a napon és megdumáltuk, hogy elmegyünk egy pályabejárásra délután. A vízbe nem mentem be, gondoltam vasárnap úszhatok benne még eleget. A strandon könnyű volt megállapítani, ki jött a versenyre és ki pihenni. Ezután nem sokkal végzett a két körrel mazochista útitársam is, elmondta, hogy semmi árnyék nincs a pályán, azt pedig én is láttam, hogy a vízszintessel még csak köszönőviszonyban sincs. Ekkor vesztettem volna el a fogadást, Szaszit eldöntötte, nem indul. Egyébként 30 perces köröket futott, ami a 35 fokos melegben nem egészen normális, viszont szép eredmény. Később lementünk a vízhez, ahonnan rajtoltunk másnap ahol szóba elegyedtünk két sráccal, akik közül az egyik szintén nevező volt és Őt is invitáltuk a pályabejárásra. Rajtcsomag felvétel után Tepó pontosan érkezett 17h30min00sec-kor a tó másik feléről bringával!! Beszélgetős, néha beletekerős, tájcsodálós volt a kerózás, de mind a négyünknek nagyon tetszett apálya. Utána elbúcsúztunk, majd lángos és pihi a teraszon. Este még egyszer (16-odszor) átnéztem a cuccaimat aztán elaludtunk. Szaszit reggel 6-kor ismét elment futni, ezen a héten hetedszer!! Reggeli, depózás, izgulás, izgulás. Sony-val sokszor beszéltem telefonon, tudom, hogy otthonról is nagyon drukkoltak értem. Sokadszor újraszámoltam a tervezett időimet és reméltem, hogy nem számoltam el magam sehol. 9 előtt aztán irány a víz. A vízben találkoztam Witch-el, akinek bemutatkoztam és váltottunk pár szót.

Rajt! Elkezdtem úszni a jól bevált és lassú mellúszásommal, közben pár srác egy nem létező vízilabda után kepesztett keresztül kasul, pedig elfértünk volna simán ha mindenki egyenesen úszik. Pár perc múlva aztán mindenki megtalálta a helyét és felvette az utazósebességét. A víz jó volt, szinte már túlságosan is kellemes. Az órámra rá se néztem egész végig, élveztem az lubickolást és éreztem, hogy hozom a tervet. A tervezettnél hamarabb jöttem ki a vízből (47,16), futás a depóba, öltöző zárva, irány a WC. megtörölköztem, átöltöztem, bukó, rajtszám, ipod, napszemüveg, chek, chek, chek (7,10). Irány a bringapálya. A lábaimban egyáltalán nem éreztem semmilyen mértékű fáradtságot, jólesett a tekerés. A dombokon végig előztem, de volt egy srác aki a lejtőkön mindig visszaelőzött. A harmadik alkalommal ezt szóvá is tettem neki, mondta, hogy Ő meg engem figyel és, hogy milyen jó tempót nyomunk. Végig ott voltunk egymás közelében, a dombok tetején én az alján meg Ő volt előbbre. Az első körnek nagyon hamar vége lett (53,43).A második körben aztán, mikor be akartam venni egy gélt, kiesett a kezemből. Egy ilyen versenyen minden megtett méter fontos, úgyhogy a visszafordulás szóba sem jöhetett, gondoltam majd Szaszit ad a frissítéskor. Persze pont most nem ért oda időben, úgyhogy újdonsült ismerőseink segítettek ki egy kulacs vízzel, de gélt nem is kértem. A második kör is jól ment (57,16)..A második kör végén körözött le Joe, abban a pillanatban elkezdtem tépni a láncot és mentem utána, hogy Szaszit majd lefotózhasson ahogy én éppen visszaelőzöm, mentem vele mint az állat 45-50-el. Valószínűleg tudtam volna vele menni a hátralévő 200 m-t, de utána jött a Manó, úgyhogy letettem erről a dologról.. A harmadik körben elhatároztam, hogy ha már nincs gél eszek 3 banánt a hivatalos frissítőpontnál. Nehéz volt megállni, de meg kellett. Megettem, ittam és jóval lassabban indultam tovább, tudtam, hogy időben vagyok és inkább már a futásra kezdtem koncentrálni, pörgetősre vettem a figurát. Persze így sem ment el mellettem senki, a bringán végig előztem, ami nagyon feldobott. Ekkor már nagyon meleg volt, árnyékot pedig gyakorlatilag csak az útszéli villanyvezetékek adtak. Viccesen hangzik, de azok alatt mentem, hátha számít :-). Harmadik kör 1,05. Depó, nyugodtan de határozottan tettem a dolgom. Az mp3 persze nem indult, milyen jó, hogy volt egy tartalék(5,25). A futásra 2 órát szántam, amikor kiléptem a pályára még volt 16 másodperc előnyöm is. A rövid, de szigorú dombok és az iszonyatos hőség rendesen szedték áldozataikat. Közben szembejött velem bringán Ironsün , és Péter is, jó volt ismerős arcokat látni, együtt küzdeni. Most már volt gélem, a zene  az első körben direkt lassú volt, nehogy szétfussam magam. A frissítőknél ittam, és leöntöttem magam vízzel. A tó keleti oldalán viszont nem volt egy sem, volt viszont egy önjelölt házigazda, aki a saját kerti slagját vezette ki és locsolt minket, szerintem az összes résztvevő imába foglalta a nevét,mert olyan volt, mintha egy szaunában futottunk volna. Első kör: 34,21.Tudtam, hogy a második lesz a legnehezebb, nem is tévedtem. Nagyon hiányoztak a gyerekeim, Sony, szinte a könnyeim akartak jönni. Kicsit később arra gondoltam, hogy innen végig gyaloglom, aztán persze körbenéztem, hogy ezt tényleg én gondoltam, vagy valaki mondta mögöttem. Nevetségesnek tűnt, persze, hogy nem, micsoda dolog az kérem? Második kör: 38,16. A harmadik kör elején Szaszit éppen adta a vizet amikor mondtam neki, hogy milyen jó neki, hogy itt vagyok vele. Persze fordítva akartam, de a nap dolgozott az agyamon rendesen. El is gondolkodtam, hogy lehet, hogy már teljesen készen vagyok, csak nem veszem észre. Nem számított, hiszen az utolsó körömben voltam éppen. Néztem az órát, a távot, szinte percenként ellenőriztem, hogy jókor jó helyen vagyok-e. A dombokon bele-bele sétáltam,de haladtam. Az utolsó dombra is felküzdöttem magam, majd a lejtőn már –legalábbis belül- vigyorogtam. A célegyenes előtt hátranéztem, láttam, hogy kb.3 m-re mögöttem valaki éppen hajrázik, de gondoltam nem szeretné, ha rajta lennék a célfotóján úgyhogy „besprinteltem” előtte. 5h50min53sec. Ez lett a vége. A tervezett 6 órán belül. Túlzás lenne azt mondani, hogy minden percét élveztem a versenynek, viszont nem állna messze a valóságtól. Nagyon jó verseny volt, nagyon jó szervezéssel és nagyon jó időben. Azt hiszem ennek pontosan ilyennek kellett lennie. A magam részéről a legjobb frissítő díját a mi, spontán összeverbuválódott csapatunknak adnám, akik minden kívánságunka, mozdulatunkat figyelve hozzájárultak, az eredményeinkhez. Attila nagyon durvát ment (5,23), Ironsün a mezőny közepébe tette be magát egy korrekt (6,05) idővel, Péter is hozta a tervezett idejét (5,53), Tepónak is sikerült 6 órán belül lennie (4,56 !!).

A hosszú út után este megvártak Sonyék és egy saját készítésű rajzzal + éremmel jutalmaztak, amik persze nekem sokkal jobban tetszettek mint amit Orfűn kaptam, de ez így is van rendjén.

A következő állomás az Ironman.

2010. június 11., péntek

Besózva

Akár a "mekis krumpli", már nagyon várom. Persze izgulok is, de már jó lenne csobbanni. Mindenesetre az energiaraktáraimat töltögetem rendesen.
A tegnapi vacsora:

2010. június 10., csütörtök

Víz

Utolsó edzés a középtáv előtt: Kitaláltam magamnak, hogy a hétvégére való tekintettel ma is kánikulában futok. 9,6 km volt a táv, összesen kb.. 3 km árnyékkal, délután 1 óra után. BELEGYALOGOLTAM!!! Pedig nem szoktam, de az utolsó 3 km annyira kemény volt a forró aszfalton, a tűző napon, hogy kénytelen voltam 50 m-t sétálni. 49p52 lett a vége, de nem is a sebességre hajtottam, hanem az ivásra. Vittem magammal 4 dl vizet, ami ki is tartott, viszont úgy éreztem, hogy drasztikusan csökken a szervezetemben a folyadék mennyisége. Amikor hazaértem már nagyon kellett pisilnem, úgyhogy ez talán azt jelenti, hogy nem dehidratálódtam. Mégis az a félelmem, hogy a verseny alatt ilyen tempójú folyadékvesztést nem lehet egyszerűen vízzel pótolni. Örömmel fogadnék javaslatokat, hogy mivel lehet a víz beépülését elősegíteni. Powerade?

Meleg

A szerdai nap évek óta a scquash-ról is szól, bár tegnap egy kicsit extrémebbre sikerült, mint általában. Az egyik oldala szinte csak üveg az épületnek (ahonnan a nap süt) és a pálya is egy zárt „üvegkalitka”. Előttünk nem játszott senki, a klímát is mi kapcsoltuk be, de mondanom sem kell, hogy nem bírta. Mi sem. Kb. 35 fokban nyomtuk le az 1 órát. Miután kivégeztük magunkat Sony telefonált, hogy menne futni, hát persze, hogy vele tartottam. Pályán még sohasem futottam (nem is fogok gyakran), de hát a jó társaság miatt azért jó volt. 10-10 kört futottunk. Sony tök jól fut, csak egy kicsit elégedetlen a tempójával, szerintem nincs rá oka, stabilan nyomta a 2,40-es köröket. Én egy kicsit gyorsabb voltam magamhoz képest, éreztem is a combjaimban, lehet, hogy nem ezen a héten kellene tesztelnem magamat, nehogy a Gonosz Manó rákoppintson az orromra.
 Meleg van, nagyon meleg és ahogy duatlon képeken láttam, nem nagyon van Orfűn árnyék.