2010. április 28., szerda

Öregbaka Marathoni futása

Vasárnap Öregbaka is lefutotta a maga Marathonját (gratulálok!). Az esete nem mindennapi és felvet jópár kérdést. Megbeszéltük, hogy felteszem ide, hátha valakinek van ötlete a történtekkel kapcsolatban.
Ime a beszámoló:

Azért is nehéz most elkezdeni krampácsolni bármit is a billentyűzeten, mert én sem tudom, hogy mi történt. És ez a borzasztó az egészben.


Nincs gond, ha tudod, hogy mit rontottál el, hiszen azt ki tudod javítani a következő alkalommal. Most viszont értetlenül állok a történtek előtt. Tehát nem tudom, hogy mit is csináljak másként a jövőben, ha egyáltalán fogok bármit is csinálni ezen a területen. Tegnap úgy 35 tájékán tisztán megfogadtam magamnak, hogy ennek nincs értelme. Nincs többé triatlon és az IM is csak hiú ábránd. De most még nem akarok elhamarkodottan kinyilvánítani semmit. Adni akarok, magamnak még néhány napot mielőtt döntenék véglegesen. A fiamnak mindig azt mondom, hogy érzelmi alapon nem lehet jól dönteni. És hát, ha már okoskodunk, akkor ezt tegyük következetesen magunkra is érvényesen.



Szóval álljanak itt a tények. Feketén, fehéren. Lehet, hogy te vagy valaki más ki tud bogozni belőle valamit.

A felkészülés részleteit ismered. Egy 20 hetes maratoni futóprogramot követtem, amely kezdő futóknak szól és az első 42,195 méter, 4 órás teljesítéséhez ad útmutatást. A programot végigcsináltam. Még az elején, a 4. 5. hét alatt hagytam ki két kisseb távú edzést, enyhe betegség miatt. A heti átlagos futások hossza elérte az 50-65 kilométert.

Végig regisztráltam az összes futás adatait.

Csak néhány hosszabb futás paramétere:

Március 7: 29 km, 2h45min, 10.5 km/h, 5`40``-es km, AHR:137, MHR:159

Március 21: 32km, 3h05min, 10,4 km/h, 5`47``-es km, ARH: 134, MHR 148

Április 4: 20km, 1h44min, 11.56km/h, 5`11``-es km, ARH 142, MHR 152

Április 11: 32km, 2h54min, 11,01km/h, 5`27``-es km, 143 AHR, 154MHR.

Az időkből és az AHR-ból látható volt, hogy megbízhatóan tudok – pontosabban tudtam - futni 140-es AHR-el órák hosszat és ez hozta az 51-55 perces 10 kilométereket. Az utolsó héten pihentem, ahogyan a terv előírta. H: pihi, K: 8km fartek, Sz:6,5km, Cs,P:pihi, Sz: 3km.

Ennek megfelelően a következő volt a terv:

Követem a 4 órás lufit a fél távig, lazán könnyedén, nem engedve a kísértésnek a jobb idő reményében. Az a fontos hogy szigorúan tartsam a 140-es HR-t. Hiszen az van begyakorolva. Ez az, amit ismer a szervezetem. Fél táv után, de inkább 25 km után esetleg fokozom, de nem lépem túl a 145-os HR-t. 35 km után, ha jól érzem magam, akkor lehet egy kis hajrá, de nem megszakadva, csak egy Max 150 HR-t elérve. Élvezni kell a futást és jó élménnyel, érzéssel kell hazamenni.

Azt gondoltam ez nem irreálisnak. Eldöntöttem, hogy első a biztonságos HR, a sebesség csak másodlagos, az idő pedig harmadlagos. Azt gondoltam, hogy van egy reális tervem, amelyet nagy biztonsággal tudok majd végrehajtani. Ezt hívhatják a “füstbement reális tervnek”.

Szombaton egy kissé levertnek és fáradtnak éreztem magam. De ezt a szokásos verseny előtti érzésnek tudtam be. Jól aludtam.

Rutin szerinti reggeli: 2 tükörtojás, kevés barna kenyér és egy kis mogyoró krém, szokásos adag kávé. Minden hosszabb futás előtt ezt ettem. Ez van begyakorolva!

A rajt előtt másfél órával két részletben, vízzel lenyomtam egy nagy gélt. (Aptonia Gél, Energy, Koffein mentes, 70g,). Ilyet korábban nem csináltam, de azt gondoltam ez nem okozhat gondot. Tehát ez nem volt begyakorolva!

Nem izgultam. A start előtti pillanatokban 80-as HR. Könnyed és laza érzés. Felkészültem és biztos voltam magamban. A tervem nem irreális. Jól érzem magam. Tehát start.

A 4 órás lufi közvetlenül mögöttem. Laza tempó. Sokan előznek. Igyekszem kihúzódni a szélére. Had menjenek. Nincs tolakodás, mindenki udvarias. Elvégre lassan futunk.

Nézem az órát és nem hiszek a szememnek. 160-as HR-el futok!!!

Mi van? Nézek hátra. A 4-es lufi közvetlenül mögöttem, tehát nem rohanok. Egyébként is érzem, hogy nincs nagy iram. Elérjük az 5km-t. Az óra 27 percet mutat. Megnyugszom. Tehát biztosan nem rohanom el az elejét. De még mindig 160 mutat a TIMEX. Próbálok figyelni a légzésre tudatosan is. Nem kapkodom a levegőt. De akkor mi a baj? Nem tudom. Csak azt tudom, hogy ezzel az értékkel nem tudok végig futni. Hiszen nincs begyakorolva. Frissítés kötelezően. Kis energiaital és víz azonnal. 2.5 km-ként van állomás. Mindenütt belekortyolok. Nem szabad kiszáradni. 30 percenként Isostar tabletta vízzel. Érzem, hogy valami nincs rendben a gyomrommal. Nem mennek le a dolgok. Az az érzésem van, mintha minden a torkomban megállna, és nem lenne hajlandó lejjebb menni. A kis kortyok sem működnek. A korai gél elzárta az utat és most semmi nem megy le? De akkor mi lesz később? Ha nem jutnak a frissítések a gyomromba, előbb - utóbb fejre állok. Folyamatosan büfögök (bocs, de nem tálaltam jobb kifejezést erre) és ez is nagyon zavar.

Elérjük a 10 km-et. 54 perc. Ez nem gyors. Ez 11km/h, vagyis 5`30``-es átlagos ütem. Ez nem sok. Ez be van gyakorolva. Ezt képes voltam fenntartani többször is 3 órán keresztül 140-es HR-el. De most 160-at ver a műszer, sőt néha többet is. Nem értem. Kezdek összezavarodni. Kezd felborulni a terv. És az egészben az a szörnyű hogy van erőm. Lazán és jól futok.

De nem lehet 160-al futni tartósan. Nekem nem. Azt én soha nem csináltam. Nem fog működni! Tudom! Különben is megígértem a páromnak és a gyerekeknek, hogy nem leszek meggondolatlan és 140 fölé tartósan nem megyek. Az elején meg különösen nem.

De az eltervezett dolgok ma nem működnek. A 160 az 160 és nem kevesebb. Szörnyű ez a szám. És csak ezt mutatja az óra. Jön az ötlet! Lehet, hogy bezavar valaki a csoportból? Ez elég valószínűtlen, hiszen a frekvenciák nem azonosak. Azért mégis! Check!

Kicsit lemaradok. Most nincs senki a közelemben. Az óra jó. Ha lassítok csökkenő értéket mutat, ha kicsit nyomom, nő a szám. Hasonlóan a kétségbeesésemhez!

Továbbra sem tudok normálisan frissíteni. 12 km körül lenyomok egy kis gélt. Vízzel hígítom, de érzem, hogy nem működik. Itt van fent az egész a torkomban. Hányingerem nincs. Bárcsak lenne. Lehet, hogy megoldódna minden. Elszomorodom. Magam alatt vagyok! Tudok menni, de azt is tudom, hogy csinálnom kell valamit, mert veszélybe kerülhet a táv teljesítése is. És az lenne a vég. Hívjam a páromat, hogy bocsi, de ma ez nekem nem megy! Mondjam a gyerekeknek, hogy apátok amúgy piszok jó futó csak éppen 20 kilit nem tud lefutni. Végig kell csinálni! Nincs más opció.

Tehát kezdek megbarátkozni a gondolattal, hogy szándékosan lassítanom kell. Nem könnyű érzés. Elérjük a fél távot. 1 óra 58 perc, de a 160-as értéket is pontosan ennyi ideje mutatja az órám.

Nincs tovább. El kell engednem a lufit és rendeznem kell a szívritmust. Ez az elsődleges. Ennél nem lehet semmi fontosabb. Be kell fejezni. Tudni kell változtatni, ha kell. Ennyivel tartozom magamnak és azoknak, akik annyit segítettek. Minek olvastam annyi cikket, háttéranyagot, tanácsot, ha most nem hasznosítom őket. Fájdalmas az érzés.

Visszább veszek. A lufi es a 4 óra is távolodik lassan. Csak a kétségbeesés marad velem. A csoportban több idősebb ember, akik jókedvűen és lazán futnak. Én pedig szomorúan búcsút intek nekik. Már csak a befejezésben reménykedem. Még nem érzem a gondot. Erőm van, de muszáj 140-re tenni a mutatót, különben rövidesen gond lesz.

Közben elérem a 23 felet. Ott vár a párom. Kamerázik. Intek neki, hogy baj van. Érezte Ő is, hiszen egy kicsit késtem. Mondom neki a 10-es és a féltávos időt és az üzenetet: “Baj van, nem lesz 4 óra, sőt….”. Gyors ígéret és a “ ne aggódj nem lesz gond, a célban találkozunk, de késni fogok”. Nem kicsit, de sokat. Már akkor tudtam. (Később tudom, meg hogy Vasapu csak azt gondolta, hogy viccelek! Hát nem voltam vicces hangulatba az biztos.)

Folytatom. Elhagyom a húszasokat lassan. Nagyon lassan. De csak így tudom a 145 –ös érték alatt tartani a szívemet. Közben persze lassulok és lassulok. Még szándékosan. Újabb kis gél és kortyokban energiaital. Büfögés és büfögés. Ilyen nincs.

Aztán 30 fölött már nem csak szándékosan lassulok. Ha egy kicsit fokozom, akkor egyből 155. Tehát nem próbálkozom. Csak futok lassan. Persze tudom, hogy már a 4.20 sem lehet meg. 35 után a következő gondolatok „inspirálnak”.

Nincs értelme. Ez így nem működik. Több versenyen nem indulok, soha de soha. A triatlont és a futást sürgősen abba kell hagyni. Az IM csak egy álom, ami nekem nem reális. Még szerencse hogy nem Nagyatádon vagyunk! Ha ott lennék, még a futást sem tudnám megkezdeni! Tehát csupa ilyen velős gondolatokkal voltam elfoglalva. Ez pedig nem segített sokat, gondolhatod.

Minden állomáson iszok, ezért nem értem, hogy miért érzem száraznak az ajkaimat. Kiszáradtam? De mitől. Alig haladok és folyamatosan a kezemben van egy vizes flakon.

Kész. Most már nem próbálok magyarázatokat találni. Csak a befejezés az egyetlen opció. A feladásban nem gondolkodom. Azért odáig nem …..

Tehát megyek tovább. Annak ellenére sem tud feldobni a verseny – hiszen már csak magammal versenyzem - hogy az időt már rég elengedtem. Fizikálisan is és mentálisan is. Semmi öröm nincs. A kis gyermekek pacsijai sem segítenek. Csak emlék a tavaly októberi fél táv utolsó 4 kilométeres irama és annak minden perce. Milyen erős is voltam és tudtam fokozni 16-17 km után. Milyen jó is volt a brüsszeli főtérre erősen, szinte vágtatva beérkezni!

Most meg csak a szánalmas és sajnálkozó pillantások maradnak az utolsó 3 kilométerre!

Célba érkezés: 4 óra 30 perc.

Szánalmas és egyben kiábrándító. Minek edzettem és készültem?

Mikor átölelem a páromat csak azt tudom mondani: „Kicsim most nem akarok mondani semmi olyat, amit később megbánnék.“ Tehát hallgatunk. Persze Ő megkönnyebbült és biztat szinte azonnal. „Befejezted és megcsináltad és ez jó.“ „Büszke vagyok rád“. Rajta nem múlt semmi. Végig biztatott. Jött velem a hosszú futásoknál es adta a frissítőt a bicajról. Most is támogat es segít feldolgozni a feldolgozhatatlant.

De én magam alatt vagyok és nem értem mi történt.

Mit rontottam el? Most sem tudom. És szerintem nem is fogom megtudni soha. Bennem volt valami kis vírus? Nem éreztem magam jól szombaton az biztos. Nem tudom. Vagy az a gél. Lehet. Túl sok volt a kalcium-magnézium? Ezek így közösen? Fogalmam sincs.

Persze minden rosszban van valami jó. Próbálok néhány pozitívumot is összekaparni:

Ez az egész nem az IM-en történt. (Bár most nem vagyok abban biztos, hogy egyáltalán elindulok!)

Sikerült döntenem még időben a teljesítés érdekében és tudtam változtatni tudatosan a terven.

Nem álltam fejre teljesen fizikálisan.

Mentálisan kellően felkészült voltam a befejezéshez. A feladás nem foglalkoztatott egy pillanatig sem.

Persze fontos lenne levonni a tapasztalatokat. DE NEM TUDOM HOGY MI TÖRTÉNT!!!!

Így küzdök magammal tovább. Mást nem is tehetek. Nekem kell megtalálnom a választ, hiszen a hibát is én követtem el. Kell meg néhány nap az biztos.

Még az éremnek sem tudtam örülni. Fekete, sárga és piros, valamint „BEL” az állampolgárságot mutató helyen. Lehet, hogy ez volt a baj?
:-)

14 megjegyzés:

  1. Szerintem a legnagyobb hiba, amit elkövettél, hogy első Maratonodon a célidővel foglalkoztál.

    A második pedig az, hogy megvártad a féltávot a pulzus rendezésével. Ezt kb 500m-2km között kellett volna megtenned. Sajnos, ha 5-10 percet az ember túl intenzív zónában tölt, akkor már nem tud rendesen visszaállni. Kíváncsi lennék, hogy hány perces volt az első kilid.

    A harmadik pedig - de, ahogy látom ezt Te is érzed- az új dolog (gél) behozása a rutniba.

    Az, hogy a 4 órás lufi mögötted volt nem garancia semmire, Neked a saját HR tervedet kell minden körülmények között tartani!

    Aki 3 órán belül fut 32 kilit, az biztosan tud 4:10-en belül Maratont futni és ha teker hozzá 5000 km-t egy évben, valamint nem fullad bele a tóba, akkor IM is lesz. Persze, ha az óráját csak a HR miatt figyeli versenyen és okosan frissít.

    Helyén kell kezelni ezt a versenyt, ha az IM 'A' kategóriás számodra, akkor ez legfeljebb egy 'B' lehetett, ami viszont annál tanulságosabb volt. Én a helyedben pihennék 2 napot, majd felszívnám magam, hogy OK, ennek az ideje rosszabb lett, mint vártam, hátha az IM-en jobbat futok, úgyis ott kell emberkedni!

    Nem utolsósorban pedig gratulálok, ahhoz, hogy Maratonista lettél.

    VálaszTörlés
  2. Még egy: "Nincs értelme. Ez így nem működik. Több versenyen nem indulok, soha de soha. A triatlont és a futást sürgősen abba kell hagyni."

    Nem tudom, hogy mások hogy vannak vele, de erős a gyanúm, hogy, mindenkinek, kivéve, annak, aki épp vezeti a versenyt megfordulnak ilyen gondolatok a fejében. Nekem minden versenyen egy bizonyos pillanatban előjönnek ezek a mi a francnak szenvedek itt típusú kérdések. Aztán továbbmegyek és benevezek a következőre. "A cél halál, az élet küzdelem, S az ember célja e küzdés maga."

    VálaszTörlés
  3. Először is gratula! Mégiscsak lenyomtál egy maratont olyan idővel, amit sokan elfogadnának!

    Mivel feldobtad a kérdést ötletbörzére, én is bátorkodom beleszólni.:)
    Szerintem nem akkora baj, hogy lenyomtad azt a gélt. Tudom, hogy vannak érzékeny gyomrú emberek, de azért ez nem ciánkáli volt, én is használtam ezt a típust, semmi különös nincs benne. Ez nem üthetett ki ennyire! A magas pulzus többi oka lehet: 1. Meleg. Gondolom nem volt kánikula, úgyhogy ez kilőve. 2. Láz, betegség. A +20/min olyan sok, hogy ezt nem lehet észrevétlenül lábon kihordani, tehát valamilyen tünete előtte-utána lett volna.Kizárva. 3. Dehidratáció. Hacsak nem szomjaztál direkt az előző napokban ez sem lehetett, főleg mivel az elejétől fogva jelentkezett a magas pulzus. 4. Pszichés kimerültség + túlzott para, esetleg alváshiány. Szerintem ez volt. Úgy érzem egy őrlődő típus vagy, túl nagy jelentőséget tulajdonítasz a dolognak. Vedd lazábban, és sz@rd le az egészet!

    Az én privát receptem ebben az esetben az lenne, hogy 4 hét múlva egy hétvégi edzésen futnék egy újabb maratont, pontosan azokkal a rutinokkal ahogy eltervezted. Az eredmény birtokában lehet további tanulságokat levonni...

    Amit verseny alatt kellett volna csinálni, abban egyetértek Myke-kal, de átérzem a helyzetet, én ugyanígy hibáztam a 2008-as Nike félmaratonon, amikor a 36 fokos meleg miatt +10-es pulzust észleltem és nem törődtem vele. Jó nagy befejelés lett az eredménye, akkor megtanultam!

    VálaszTörlés
  4. Innen is gratulálok a legfrissebb Marathonistának!
    Én személy szerint azt a reggeli gélt is hibáztatom, mert én is gyomorgörcsöt kaptam a félmarathonomon az utolsó 7 km-en egy ugyanilyen szitu miatt.
    Myke-nak igaza van abban, hogy nem volt értelme időre futni, de sajnos én sem tudok másképp.
    Egy nagyon fontos dolog is kiderült, nem adod fel, és az Ironman-hez azt gondolom ez közelező.
    Talán hamarabb kellett volna reagálni a magas pulzusra, ez tényleg logikusan hangzik.
    Ivan Grasso látatlanul ismételte meg az én tanácsomat is, ami szerintem a legfontosabb. Fusd le egyedül, nyugiban. Én az első félmarathonomat egyedül futottam egyik vasárnap hajnalban, jobb volt, mint a hivatalos.

    VálaszTörlés
  5. Először is gratula a táv teljesítéséhez! A leírás alapján nekem elég emberfeszítő munka volt, de hidd el, sokan boldogak lennének, ha ennyi idő alatt végigfutnák. (Többek között én is, ha majd egyszer odáig eljutok.:))

    Viszont az élménybeszámoló olyan hatással volt rám, hogy a küzdés minden véres verítékét kiéreztem belőle, amitől kicsit meg is ijedtem. Leginkább a negatív (önmarcangoló) gondolatok zavartak, ami talán pszichésen is hathatott rád és visszafoghatta a teljesítményedet agyban is. Persze én még ezt nem éltem át, ezért csak a kívülálló laikus szemlélő beszél belőlem.:)

    Mindenesetre kitartás! Ne ezen múljon az IM-es indulásod. Vannak, akik (pl. a párom :)) ott futják le életükben először a maratont. Szóval Te helyzeti és tapasztalati előnyben vagy már most.:)

    VálaszTörlés
  6. Minden elismerésem és maximális tiszteletem a Tiéd!
    Én MÉG nem vagyok maratonista, de dolgozom az ügyön, éppen ezért nagy fejtegetésekbe nem is bocsátkozom, de az a gyanúm, ami a többieknek is, hogy elizgultad egy kicsit...persze könnyű mondani, tudom. Érdekes lenne tudni, hogy mennyi volt a nyugalmi pulzusod bemelegítés előtt, vagy, bemelegítés közben.
    Fusd le natúrba, menni fog, nem lesz rajtad teljesítménykényszer, és meg fogsz nyugodni, hogy megy ez neked! Aki így felkészült, ilyen tudatossággal, annál nem lehet gond.
    Sok sikert az IM-hez! :-)

    VálaszTörlés
  7. Az én első maratonom épp ennyi lett és ahogy visszaemlékszem hasonló gondolataim voltak közben is és utána is. Ez alapján bátorkodom arra gondolni, ami nálam is volt: túlparáztad.
    Nekem ezután egy évig nem volt maraton és a közben lefutott kisebb-nagyobb versenyekkel együtt ez elég volt ahhoz, hogy megjöjjön a kedvem és lazán tudjam venni. Persze én nem készültem IMre.
    Ja és persze gratulálok, el ne feledjem!
    Nagy fegyvertény ez!

    VálaszTörlés
  8. Mindenkinek:
    Elosszor is elnezest kerek a kesoi reakcioert, de csak most tudtam elolvasni a reakciokat.
    Köszönet Vasapunak azert, hogy ezt a "szenvedest" feltette ide.
    Nagyon köszönöm a biztató sorokat mindenkinek. Igazan jól estek meg akkor is ha személyesen nem ismerjük egymást. Remélem hamarosan személyesen is lesz lehetőségem megkoszonni.
    Egy kicsit lehiggadva és így utólag tobb dologgal egyet kell ertenem.
    Szerintem igaza van mindenkinek, aki olyan okokat is boncolgatott, hogy esetleg beparáztam vagy túl izgulhattam. A vegetatív idegrendszer megemelte a szívritmust. Hiába ereztem én úgy, hogy nincs miért parázni, de az idegrendszer így próbálta felkészíteni a szervezetet a közeledő igénybevételre. Tehát ez egy jó tapasztalat.
    Myke írta, hogy szerinte nagyobb lehetett az első pár kili mint ereztem, Ebben is igaza volt. Utólag mar latom, hogy 5.08 as kilométerek voltak az elején, ami nem sokkal gyorsabb mint a tervezett, de gyorsabb! Ez is fokozta a HR-t.
    Ami az "egyedüli, natúr" maratoni ötletet illeti, azt kell mondanom nem sok kedvem van hozza. Persze a párom azt mondja, hogy adja a frissítőt a bicajról. De azért ezt meg meggondolom.

    A gel dolog nekem is egyre valószínűtlenebb. Nem akarom erre fogni. Kulonben is a gelnek mukodni kell, hiszen e nelkul valoban nehez lenne minden extra tav.

    A motivációról csak annyit, hogy meg a verseny előtti napon vettem egy új futócsukát a következő hónapok további edzéseihez.
    Tegnap este, mikor véletlenül megláttam árválkodni, meg kibontatlanul, dobbant a szívem.
    Az eredmény egy lassú regeneráló 8 kilométer lett a mai napon.
    Nem lehet leállni. Május 9-én sprint triatlon és azután jön a többi :-). Mar csak 106.
    Koszi mindenkinek a biztatást.

    VálaszTörlés
  9. Öregbaka: Látom kezd visszatérni az életkedved, ez tök jó:-). Lehet, hogy tényleg "csak" túlparáztad. Verseny utáni második nap futni, nem jelent rosszat, egyenes út az IM-ig.
    Igen, már csak 106:-).

    VálaszTörlés
  10. Vasapu:
    A vírust senki és semmi nem pusztíthatja el bennünk.
    Csak mi magunk.
    El fog majd jönni az a pillanat is, amikor megszűnik bennünk a késztetés és ...
    De nem most.
    Még nem.

    VálaszTörlés
  11. Szia Öregbaka!

    Látom sokan írtak már. Szeretnék én is csatlakozni, hátha tudsz ebből is egy kicsit hasznosítani.

    Először is gratulálok. Az első maratoni a futók 90%-nak nagyon nehezen megy le. Ez az első nagy versenyélmény. Nem kell elkeseredned. Ez normális. Amúgy az, ahogyan teljesítetted az nem mindennapi. Végigküzdötted annak ellenére, hogy szinte végig rágódtál. Ez ne egyszerű művelet. Mondtam a Norbinak is többször, hogy azoknak nehéz a maraton, akik sokáig vannak kint, mert van idejük gondolkodni. Na de sikerült és ez a lényeg.

    A pulusról: Azt gondolod, hogy magas volt a pulzusod? Én általában 160-165-ös pulzussal futok edzésen. A maratonin mégis az első 30km-en 175-180 között mozgott. A pulzus egy mérőszám és nagyon sok paramétertől függ. Az egyik tényező az, hogy mekkora terhelést adsz éppen a testednek, a másik, hogy éppen milyen állapotban van a tested. Te csak az elsőre koncentráltál és ez okozta a problémádat, ami valójában nem is volt az. Tök mindegy, hogy volt e már ekkora pulzusod az edzések során vagy nem. A fontos, hogy a sebességed a megszokott legyen. A pulzusnál inkább arra kell figyelni, hogy magától ne kezdjen el ugyanakkora terhelés mellett felkúszni, mert akkor tényleg gond van. Ahogyan írtam én kb 30km-ig futottam 175-180-assal és akkor vissza kellett lassulnom, mert a combom el kezdett merevedni. De a pulzusom akkor vissza is ment 170 alá. Tehát az a fontos, hogy a pulzus a csökkenő terhelésre csökkenően reagáljon. A 160-as pulzusod nem túlzott terhelés eredménye volt szerintem. A tested jelenlegi állapota volt ez. Para, vírus, fáradság? Ezt nagyon nehéz megmondani. A reggeli nyugalmi pulzusod adhatott volna infót erről is. Nem tartom az 5:08-as kezdést erősnek. Teljesen normális dolog, hogy egy rápihenés után az első kilométerek gyorsabbak. Csak tudni kell időben megtalálni a megfelelő ritmust. Én például gyorsan kezdtem. És a végére veszítettem kb 8 percet. De ezen én már nem akadok fent. Az ember mindig szerez tapasztalatot. Legközelebb tuti lassabban kezdek, pedig a képletetismertem már, dehát az a 3:30 azért ott volt a fejemben. Így "csak" 3:38 lett. Utána meg 2 nap full izomláz.
    Na ez hosszúra sikeredett, de összegzésként a pulzusra: Inkább a tempóra ügyelj elsősorban, de figyeld, hogy a pulzus ne kússzon lassan magasra. Ha stabilan egy bizonyos szinten van, akkor nincs gond.
    További jó felkészülést. Találkozunk Nagyatádon, de én csak váltóban fogok maratonit nyomni.

    Hack Miki

    VálaszTörlés
  12. Öregbaka: örülök, hogy visszatértél :)

    Miki: a pulzust valóban sok külső tényező tudja befolyásolni, akárcsak az egy adott napon elérhető legjobb tempót. Így azt gondolom, hogy egy olyan felfokozott izgalmi állapotban, mint egy első Maraton mégiscsak egy jó támpont az embernek. Magamról tudom, hogy megdöbbentő számokat szoktam látni versenyek elején az órámon, mert elvisz a tömeg, a zene stb, ilyenkor igyekszem minél gyorsabban rendezni a hr-t. Az is igaz, hogy az ember eleinte észre sem veszi, ha 10-15 értékkel magasabb a megszokottnál (főleg pihent állapotban), de a verseny későbbi részeiben ez általában csúnyán visszaüt.

    Az, hogy Te 160-165 -el futsz, Öregbaka esetében nem mérvadó, mert nagy egyéni különbségek lehetnek a pulzuszónákban (lásd: Vasapu max értékei...).

    Mindenesetre a 3:38-as Maraton szép teljesítmény, gratulálok!

    VálaszTörlés
  13. Miki: Az én véleményem is inkább Myke-éhoz áll közel. Ahogy írtad, nagyon sokminden befolyásolja a pulzust és az, hogy mekkora terhelést kap a tested nem feltétlenül a sebességtől függ. Lehet 5 perceseket futni 150 -el is és 175-el is. Bár soha nem tudjuk meg mi lett volna, ha 10 perc után lassít Öregbaka, megvárja míg visszaáll 150-re, de lehet, hogy utána úgy is maradt volna annak ellenére, hogy gyorsít a tempón.
    Bizony szép a 3,38:-).
    Nagyatádon pedig biztos, hogy még közelebb leszel az egyéni csúcsodhoz (3,07).

    VálaszTörlés
  14. Norbi félreértettél. Öregbakának én úgy értettem a szokásos tempójával futva volt 160as a pulzusa. Az pedig tuti, hogy nem a tempó miatt, hanem az éppen aktuális testi állapota miatt lehetett. Szerintem nem kellett volna lassítania, de természetesen a pulzusa mindenkinek más. Én kb 3 éve futok pulzusmérővel. Azelőtt mindig a tempó és a közben érzett érzet alapján döntöttem, hogy milyen tempóban kell futnom. Tehát azt akarom mondani, hogy a pulzus nem mindig tuti dolog, hogy jó döntést hozz.

    Na jó ezdzést. Nemsokára olimpiai triatlonon debütálunk. Hát én még semmit nem bicajoztam.

    Na csá

    VálaszTörlés