2010. szeptember 20., hétfő

Az égből pottyant lány

Szombat reggel még mindig esett., ezért Sony-val úgy döntöttünk, egyedül megyek Csillebércre. Nagyon sajnáltam a dolgot, de azt, hogy 24 órán keresztül zuhogó esőben ott legyen a pályán mellettem nem kívántam Neki. Egy kicsit megkésve indultam Sopronból és közben Rogi-val folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, hogy milyen is az a hely, amit pénteken telefonon foglaltam magunknak. Rogi egy kicsit feszült volt, mert a navija éppen tönkrement, én pedig késésben voltam.

Aztán mikor megtudtam, hogy Seti, akinél a helyet kellett foglalni közölte Rog-val, hogy a helyünk már elkelt én is kissé feszült lettem. Közben a nap kisütött és azon gondolkodtam, vajon nem kellett volna mégiscsak kettesben jönnünk.

Végül 11 előtt megérkeztem, találtunk egy sokkal jobb helyet , mint az eredeti és elkezdtük a bázisunkat felépíteni. Kempingszékek, nyugágy, asztal, napernyő stb.. Pont egy soproni csapat pesti tagja volt mellettünk, A csapat Kakas Laci volt, aki solo-ban nyomja ezt a versenyt évek óta egyre eredményesebben (2009-ben 3.) A pálya miatt nem izgultam, hiszen pénteken, telefonon feltett kérdésemre megnyugtattak, bár esett az eső, a pálya nem sáros, könnyen tekerhető. Érdekesnek találtam a dolgot, mert ami tavaly porzott annak idén elvileg fröcskölnie kellene, de hittem a szervező csajnak. Rogi-t is megnyugtattam, biztos csak a versenyközpont sáros, ne aggódjon.

Éppen pakolásztunk, amikor egy Vasember köszönt rám Schwarczi személyében. Most Ő nem versenyzett, kijött megnézni a rajtot, segített, amit tudott. Jó érzés volt, hogy csak ezért kilátogatott.

Közben egyre több bringát láttam full sárosan, na, mondom, így idejönni egy versenyre, nem szégyellik Magukat, aztán szép lassan leesett a tantusz. Schwarczi fényképezett, olyan bringák voltak, amik sárból készültek, legalábbis úgy néztek ki. Persze a Meridáknak szentelte a legnagyobb figyelmet, azokat messziről kiszúrta.

12::00 Rajt. Rogi kezdett, a nap sütött, minden ok-nak tűnt. A megbeszélt taktika szerint nekem innentől 1,5 – 2 órám szabad lett volna, mert nappal ez volt betervezve, de egy kicsit másképpen alakult. Rogi az első kör után azt mondta, hogy vége. Ezen a pályán nem lehet tekerni, egy sártenger az egész. Azért kiment még egy körre, közben én is átöltöztem bringás cuccba és egyre izgatottabban vártam, hogy vajon milyen is a pálya. A második kör gyorsabban ment Neki, azt mondta, most valamivel jobb, kiment még egyre. A harmadik körre már járható volt minden szakasz, kivéve a hosszú emelkedőt, ami elől idén kivették a hosszú lejtőt. Közben Ironsün érkezett, ahogy ígérte. Beszélgettünk, nagyon jó volt, kezdett eltűnni belőlem a feszültség, próbáltam koncentrálni.

Eljött az én időm is, Rogi lenyomott 3 kört, így most már tényleg rajtam volt a sor. Váltózónából ki, fel az emelvényre, le, aztán irány az erdő! Nincs mit szépíteni, sár volt. Haladni azért lehetett, de a sáros gyökerek, kövek igencsak megnehezítették az ember dolgát. A hosszú felfelén toltam, szerintem ki tudtam volna tekerni, de az a pár ember, aki nem szállt le, se volt sokkal gyorsabb nálunk, tolóknál. A lefeléken sem mertem nagyon elengedni a gépet, de azért ott lehetett haladni. Körről–körre javult a helyzet. Körönként megálltam a bázisunknál sártalanításra, de haladtunk. 3 kör után ismét váltás. Éreztem, hogy más tempót kell mennem, lassabbat, hogy hosszabb etapokat is kényelmesen végig tudjak menni. Rogi szépen lenyomta a sajátját, majd jöttem ismét. Már nem kellett megállnom a kör végén, kezdett alakulni a helyzet. A másodiknál megbeszéltük, hogy megyek még kettőt. 20-22 perces köröket mentem, úgy éreztem, ez jó tempó. Egyre jobban megtanultam a pályát, előjöttek a tavalyi emlékek. Kezdtem élvezni. Rogi jött, hármat ismét lenyomott és már rajta is látszott, hogy kezd jobban lenni, csak a térdét fájlalta egy kicsit.

Közben Kombinat megnősült. Sok bolldogságot!
Nagyon sajnálom, hogy nem lehettem ott a többiekkel együtt a meglepetés bringás felvonuláson, de lélekben azért igyekeztem.

Megint rajtam volt a sor, most hosszabbat akartam menni, azt találtam ki, hogy 5-öt lenyomok. A tempó jó volt, nem fáradtam, megtaláltam azt a sebességet, amivel ez nem okozhat gondot. Kb. 20 perces köröket mentem. Asszem nem is álltam meg egyszer sem. A 3. kör végén ismerős hang: Hajrá Norbi!, Ez az!, egy kéz, egy darab banán. Tepó. Így a következőre ismét Rogi ment, mi meg leültünk a napra. Néztük a versenyt, beszélgettünk, közben eszembe jutott a 2009-es verseny, amikor egy nyugágy volt az egyedüli társam, amikor nem tekertem, hát ez most más volt.

Közben Szaszit 4. lett az első Soproni Cross-futáson. Gratulálok! Csak Vili, Kusti és egy fegyőr előzte meg.

Rogi végzett hárommal, ismét én jöttem. Ekkor 16. helyen voltunk a duók versenyében a 20-ból. Nem örültem neki, de tudtam, hogy az éjszakára kell koncentrálni. Biztos voltam benne, hogy meg fognak állni a többiek, legalábbis a nagy részük, így nem kezdtem el jobban nyomni a következő köröket sem. Rogi barátja, aki szintén kilátogatott hozzánk ekkor indult haza.

Megint eleredt. A pálya percek alatt ismét járhatatlanná vált. A második körére Rogi már ki sem ment. Nekirugaszkodtam tehát ismét. Tényleg elég durva volt a helyzet. A pálya 70-80%-án toltam a bringát. Egyszerűen nem tudtam rajta maradni. Lepucoltam nagyjából a sarat, felültem rá, elkezdtem tekerni és egy helyben eldőltem. Ez volt. Tolnom kellett. Amikor visszaértem Rogi romokban volt már. Én azt akartam megtudni, hány kör van köztünk és a 10. között. Érdemes-e folytatnunk. A döntést az időközben ismét megérkező Ironsün-ékkel együtt sikerült is meghozni, sőt. Onnantól kezdve már nem is volt kérdés. Menni kell!

Innentől a bringaverseny teljesen megváltozott. Már sötét volt, esett az eső és a feladat nem az volt, hogy egy bringán juss el a célba, hanem az, hogy a bringát kellett a célba juttatni. Egyre kevesebben voltak a pályán. Az egyik lejtős részen előttem küzdött egy srác a nyeregben és szentségelt. Ez durva-kiabált. Ez a durva-válaszoltam és miközben gyalog megelőztem, hozzátettem, hogy bal, jelezve melyik irányból megyek el mellette. 45-50 perces kört tudtam csinálni. Innentől ezt kellett csinálni. Hozzáteszem voltak, akik szinte ugyanolyan sebességgel haladtak, mint előtte. Nem is értettem, hogy van ez? Sárgumi, egyre többször hallottam ezt a szót. Hihetetlen, hogy mennyit számít. Ezek a srácok, persze az elit csapatok és egypár majdnem profi csapat rendesen felszerelkeztek. Nekünk, nekem nincsen, így maradt a tolós módszer, ami körről körre nehezebb feladat lett.

Az eső folyamatosan esett, de harcoltunk. Éppen Rogi volt a pályán sokadik utolsó körén, amikor a hátam mögül egy csaj szólított meg: Helló, van csajod? Éppen meg akartam Neki mondani, hogy nekem van a legjobb, amikor ránéztem. Sony állt ott.... 10-15 másodperc múlva már beszélni is tudtam.

Sokszor beszéltünk a nap folyamán és sokszor mondtuk, hogy mennyivel jobb lenne egymás mellett lenni, hát a hátam mögött mindent leszervezett és utánam jött vonattal, aztán Ironsün odahozta Őket, mert ráadásul Szászit-ót is rábeszélte egy kis szurkolásra.

Na, innentől már végképp nem lehetett megállni. 13. helyre jöttünk fel közben és a táblán, illetve a pályán is látszott, hogy a többiek nem nagyon mozognak. Rogi is majdnem mindig kiment utánam. Toltuk, húztuk, cibáltuk a Focus-okat a mocsárban, a kerekek nem forogtak, így elég nehezen lehetett haladni. Minden kör után száraz ruha. Negyed négy körül indultam neki a leghosszabb körömnek. Ekkor szerintem  már csak az elitek voltak a pályán, meg én. Éppen számolgattam az „átlagsebességemet”, amikor az egyik külföldi solo-s ment el mellettem gyalog, hátán a bringa. Ez a megoldás! Alig vártam, hogy kiérjek az egyik aszfaltos részre, megszabadítsam a kerót a kb. 30 kg sártól, hogy én is fel tudjam emelni. Kiértem, párszor a földhöz vertem, majd a hátamra vettem és úgy haladtam. Nem volt egyszerű, így sem, ez volt a hatodik köröm gyalog a 4 kilis pályán, a bringás cipőt pedig nem erre találták ki, de beértem kb. másfél óra alatt. Már mindenki aludt. Sony, Rogi és Szaszit is. Gondoltam, a következő kör előtt megnézem, hányadikak vagyunk mégis. Igencsak megörültem a kivetítőn látottaknak. 8. helyen voltunk!

Éppen indulni akartam átöltözni a következő kör előtt amikor a csapatvezetőket hívták össze. Odamentem és közös akarattal úgy döntöttünk, hogy reggel 8-ig a versenyzést felfüggesztik. 5:00-ig lehetett megkezdeni az utolsó kört. Akkor sajnos nem jutott eszembe, hogy a 7. helyen lévőnek is 30 köre van, így, ha én kimennék ismét egy helyet hoztunk volna, de sajnos az agyam is csak úgy forgott mint a bringám kereke.

Beültem én is a kocsiba, a kormányra hajtottam a fejem és az se érdekelt volna, ha közben megszólal a duda. 8:00-kor végleg lezárták a versenyt, így hivatalosan is a 8. helyen végeztünk.

Ébredéskor nagyon fáztam a vizes, sáros ruhámban, de miután ismét átöltöztem elkezdtünk összepakolni Sony-val. Rogi közben már készen volt és elindult haza. Szaszit-nak is fázott a lába, így hát futott 17kilit a környéken.:-))

Indulás után Mcreggeliztünk Ironsün-nel és mi is hazafelé vettük az irányt.

Végülis nem úgy alakultak a dolgok, ahogy arra számítottam, nem jött el velem Sony, nem tekertem 150 kilit és nem sikerült a taktikát végrehajtanunk. Viszont mégiscsak ott volt velem a csajom, nem adtuk fel a harcot és végül a 8. helyen végeztünk, így elégedett vagyok ezzel a 17 körrel, amit így vagy úgy, de végigcsináltam.

Köszönöm Rogi-nak, hogy kitartott mellettem és velem együtt küzdött. Köszönöm Sony-nak és a helyszínen vagy máshol szurkoló barátaimnak a segítséget, a szurkolást, mindent. Gratuláok Kakas Lacinak, aki 5. lett solo-ban.

Reggelizés közben azon tanakodtunk, hogy vajon a többiek miért álltak meg és mi miért nem. Ironsün, Szaszit, Schwarczi és Tepó sem állt volna ki, ez egészen biztos. Először rávágtuk, azért, mert vasból vagyunk, de aztán megfordítottuk a dolgot. Nem azért nem adjuk fel, mert Ironman-ek vagyunk, nem, azért lettünk Ironman-ek, mert nem adjuk fel.

12 megjegyzés:

  1. Gratulálok a kitartáshoz, az eredménylistából látszódik hogy tényleg nagyon sokan kiálltak, tényleg nagyon durvák voltak a körülmények, de ti álltátok a sarat!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó beszámoló! Kemények voltatok és az eredménye is meglett! 8. hely szerintem igen jó! Javaslat: karácsonyra kérj sárgumit:) Jó volt találkozni ismét!

    VálaszTörlés
  3. Szia Norbi! Igaza van anyukádnak, objektíven ítélve is igen jól írsz:)
    Gratulálok a kiváló teljesítményedhez és a kitartásodhoz! Lehet, hogy még jobb is volt, hogy Sony meglepiként jelent meg, így legalább felpörgetett és még inkább küzdésre ösztönzött:)
    Szívesen kint lettem volna többet, hogy egy ilyen versenyt is lássak "élesben", de sajnos kicsit lebetegedtem.
    Vigyázzatok magatokra, sok üdv Sonynak is!
    Nor

    VálaszTörlés
  4. Gratulálok a teljesítményetekhez, a helyezéshez, a beszámolóhoz (mert az ismét nagyon kifejezőre, figyelmet fogvatartóra sikerült) a családhoz, a barátokhoz.
    Ennyi jó ember egy helyen, ez nyilván nem lehet véletlen!
    Jó pihenést most, ha ugyan az jön. Nálad sosem lehet tudni...

    VálaszTörlés
  5. Gratula!!
    Az a pálya nagyon durva volt! Rémálom ;-)De Ti kitartottatok a nehézségek ellenére is, aminek meg is lett az eredménye!
    A végszód nagyon jó ;-))

    VálaszTörlés
  6. Szasztit: Köszi. Nagyon jól esett, hogy odajöttél. A reggeli lábmelegítésed meg... DDD

    Kombinat: Köszi, igyekszem.

    Ironsün: Köszönöm, olyan volt, mintha végig ott lettél volna, pedig elég sűrű volt a hétvégétek.
    Remélem hamarosan találkozunk, emlékszel, meghívtunk egy vacsorára bennetek.

    NOR: Neked is köszönöm, örülök, ha tetszik.
    A meglepi tényleg nagyot ütött:-))
    Neked pedig jobbulást kívánok!

    Laci79: Köszönöm szépen. Igen, ez valóban egy nagyon jó társaság, remélem egyszer Veled is tudunk majd találkozni.
    Most tényleg pihenés jön,... asszem.

    Tepó: Köszi Tepó. Amikor nyujtottad a banánt, úgy éreztem, Nagyatádon vagyok. Jó érzés volt:-)

    VálaszTörlés
  7. Gratulálok Vasapu! Élvezetes beszámoló, nagyon szép versenyzés, IRONMAN! Pihenjétek ki Magatokat!!.. Egy ilyen "nap" után...
    Üdvözlettel:
    IronSchwarczi

    VálaszTörlés
  8. Gratulálok!Igazán kemények vagytok!Minden elismerésem!
    A beszámoló utolsó mondatai által keltett érzések miatt (is) olyan nagyon jó olvasni Téged!

    VálaszTörlés
  9. Gratulálok, ez igazi Vasapus teljesítmény volt!!!Tényleg élvezetes a beszámolód, szívesen olvasnék ilyet minden nap!! :)
    Nagyon sajnálom, hogy végül nem tudtam kimenni (kombinat esküvőjáról is lecsúsztam), de hívott a "kötelesség" :).

    A sárgumi nagyon jó ilyenkor. A Bikemag fórumon állandóan megy a paráztatás a maratonok előtt, úgyhogy én még 2008-ban beszereztem egyet (IRC Mudmad 1.95, ha tudom előre odaadtam volna!). Volt olyan saras maraton (2008 Kislőd), ahol érthetetlen módon lépten nyomon, egymás után zakóztak el a mellettem haladók, én pedig meg sem csúsztam. Kiderült, hogy ennyit számít a sárgumi!

    VálaszTörlés
  10. Kemények vagytok! Ez igen. "hatodik 4 kilis kör gyalog" ... nagy küzdelem, jó élmény lehetett.

    VálaszTörlés
  11. Schwarczi: Köszi mindent, a fényképeket is.
    Már megy a pihenés, de már futnék is:-))

    Droid: Köszönöm szépen. Örülök, már megérte "papírra" vetni.

    Ivan Grasso: Köszönöm. Én is sajnálom, hogy nem jöttél ki, de a Te munkádban nincsen pardon.
    A sárgumi hatásfoka engem teljesen ledöbbentett. Ráadásul a végefelé már csak azok közül is a nagyon keseknyek működtek, de azok nagyon.

    Myke:Köszi. Bizony, én csak az 5. környékén kezdtem el összeadogatni:-)
    Kár, hogy elaludtál, bár hajnalban már nem lettem volna nagyon szószátyár.
    Tényleg jó volt, jövőre kivonulunk!

    VálaszTörlés