Anyu kommentje az Ironman-hez valami relytélyes ok miatt nem jelent meg, de mivel annak szánta így egy bejegyzés formájában most mégiscsak jó helyre kerül.
Szia Norbikám!
Nagy szeretettel gratulálunk az Iroman versenyen való részvételedhez, valamint a rengeteg energiával és akaraterővel elért eredményedhez.
Igazán nagy élmény volt részt venni a versenyen, mert ilyent még nem láttunk. Zenével fogadták a versenyzőket és a közönséget. Különös hangulatot adott Nagyatádnak, az egymást érő a küzdő sportolók, biztató segítők, családtagok és nézelődők sokasága.
Izgalmas érzés volt várni Rád a szálloda előtti parkban, ahol a gyerekek lázban voltak futottak veled és számoltuk a köröket. Sonyval tartottuk telefonkapcsolatot, hogy mikor hány kör van még hátra. Megnyugtató volt látni gondoskodását a felkészülés és a verseny alatt is.
Aztán a feszültség a tetőpontjához közeledett: az utolsó kör előtt – már telefonom sem volt csak a nagy tömegben izgatottan kerestük Sonyt. Sajnos akkor már hiába integettünk kiabáltunk Neked -nem vettél észre bennünket. Aztán a felfokozott izgalom amikor feltűntél utána pedig a fiaiddal együtt szakítottátok át a célszalagot.
Annak ellenére, hogy már előre féltem az augusztus 14.-től csodálatos és megható pillanatoknak lehettem tanúja és részvevője.
Szeretem olvasni a blogodat – persze anyaként legfőképpen, mivel sokkal többet megtudhatok belőle mint a személyes, de futó találkozások alkalmával. Tárgyilagosan nézve is nagyon tetszik a stílusod és biztosan az sem véletlen, hogy annyi érdeklődő olvasgatja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése