2011. május 23., hétfő

Nagyfiúk ha játszanak

Először is köszönöm mindenkinek a részvételt a hétvégén, nem kis távolságokat utaztatok, de remélem megérte mindenkinek. Szaszitnak pedig külön köszönöm a sok segítséget.

Ha januárban el kellett volna mondanom, pontosan milyen hétvégét is szeretnék erre a bizonyos vashajlítós két napra, hát pont ilyent mondtam volna. Minden olyan volt, ahogy elképzeltem.

Péntek délután Schwarczi volt az első beérkező, akivel együtt még utoljára ránéztem a futópályára, hogy minden rendben van-e, majd a futáshoz a vizet, banánt már együtt adtuk le Szaszit-tal. Közben Kombinat-ék is megérkeztek Fertőrákosra és Petiék is közeledtek. Végül kora este együtt volt a csapat első fele. Anita, Gergő, Kombinat, Szaszit, Schwarczi, Lelketlen, Tibi és én. Petivel és Tibivel most találkoztam először és tényleg óriási a duma. Kombinat szórakoztatott minket a duplán szerzett élményeivel és a másnapi edzésre húztuk egymást. Este 11-kor befutott Sipi, akinek a gyors bemutatkozás után segítettünk gyorsan sátrat verni, majd Szaszit-tal el is indultunk haza.

Reggel, még egy bevásárlás után azért a biztonság kedvéért körbetelefonáltam a csapat második részét, hogy időben van-e mindenki. Egymástól 10-15 km-re haladtak, mindenki pontosan érkezett. 8 órára teljes lett a csapat,már csak Sonyra és a két aprótalpúra vártam délutánig.. Böbe, Öregbaka, Emese, Ábel, Kusti, Ivan Grasso, Tepó, Myke, Ironsün, Edina és Márk volt a reggel csatlakozók névsora. Bedepóztuk a futócuccainkat egy péntek délután kreált depóba és kiálltunk a kapuba egy –két közös kép erejéig. Depózás közben nekem a társaság egy csoport óvodást juttatott eszembe, akik valami nagyon felnőttes játékot próbálnak ki. Csak mi már nem éppen óvodáskorúak vagyunk.

Bár még nem tudtuk, de innentől egy lavina indult meg, amit Kombinat indított meg rettenetesen. A képen látszik, ahogy mi még békésen pózolunk a kamerának, de Ő már véresen habzó szájjal, üveges tekintettel indul a dolgára.

A dolga az volt, hogy minket kikészítsen, lehetőleg még a határ előtt. Szóval megindult. Mögötte én indultam és vártam, hogy majd észreveszi, a csapat még nem teljes de Ő úgy tekert elöl, mintha az életéért tekert volna. Ebben a pillanatban érkezett mellém Tepó és Myke, majd egy „Fogjuk meg!” csatakiáltásra mi is átváltoztunk éhes fenevaddá és nem törődve az előttünk lévő távval megtéptük láncainkat. Nekem nincs km-órám, de az első 42 km-en 37-es átlag sikeredett. Hidegség előtt már Lelketlennel üldöztük Kombi-t és ott végül valahogy sikerült megállítanunk. Megvártuk a többieket és megbeszéltük, hogy nyugisabban haladunk tovább. Sikerült is legalább 2-300 m-en át, aztán megint kezdődött előröl. A vízszintes, vagy éppen lejtős szakaszokon a „Vágjuk szét a betont!”, vagy a „Siessünk, mert 40 alatt van az átlagunk!” kiabálások hangzottak el. Hamar átértünk Ausztriába ahol megkaptuk a beígért pofaszelet, de tekertünk rendületlenül. Igazán ekkor esett le, hogy ezt szerettem volna, ezt, amikor együtt tekerünk pl. Öregbakával, Sünnel vagy éppen Myke-val, de mondhatnék akárkit a csapatból. Ez az érzés, amikor egy ilyen vonatnak az egyik vagonja vagy, na, ez nem semmi érzés. Ezt láttam mindenkin. Már ekkor azt gondoltam, már megérte.

Neusiedl elött volt egy komoly holtpontom, Myke-val szenvedtünk, fogyóban volt a vizünk is és egy temetőt akartunk keresni, hogy igyunk, aztán megláttuk, ahogy a csapat egy benzinkutat foglalt el éppen. Szó szerint. Kulacsok feltöltve, holtpont vége, indulás! Megpróbáltam ismét a lehetetlent. Megpróbáltam összetartani a csapatot, de valahogy nem találtak célba a szavaim, ismét üveges tekintetek, vérbe forgó szemek néztek a távolba, ismét feszültek a láncok, sírtak a gumik. Nettó időnk 3:31 lett asszem amikor beértünk a depóba, aztán kezdődött a második felvonás.

Irány a futópálya! Király volt veletek itthon, nálam, nálunk futni. ott ahol én nap mint nap edzek egyedül, vagy éppen Szaszit-tal. De most hirtelen benépesült az erdő, sőt a lejtőkön még hangosabb is lett. A frissítőpontoknál Laci barátom profi munkát végzett, ott volt és akkor, ahol kellett. Innen is köszönöm Neki. A pálya mindenkinek tetszett, bár lelketlen kevesellte az emelkedőket (este a tűz mellett), szerintem szép kis hullámvasút volt szép tájakon jó időben. A hegyi hajrát Szaszit nyerte, a befutónál pedig Tepó volt a legelső beérkező. Gratulálok nektek! Miután beértünk elkészült e a bizonyos videó, amely tanúsítja, még egy gép is elfáradhat, hát még mi, humanoidok. .-)


 Kellemes érzés lett úrrá a csapaton, leültünk a fűbe egy kicsit, kifújtuk magunkat, egy kicsit lazítottunk.


A napnak azonban még korántsem volt vége, hiszen ebben az állapotban érkeztünk meg egy kerti partira. A csapat egy része (nem én) elkezdte a húst és a többi hozzávalót előkészíteni a Myke által főzött világbajnok marhapörkölthöz. Közben érkeztek meg végre Sony, Nonó és Noel is, így már tényleg teljes volt a létszám. Az este előrehaladtéval, az italok fogyásával együtt emelkedett a hangulat is, bár azért érezhető volt a napi program. Persze ez a kerti parti sem múlhatott el igazi fiús erőfitogtatás nélkül, melyre akkor a combrúgás tűnt a legmegfelelőbbnek. Kombinat megkapta ami jár Neki és szombattól már a Géptigris hívó szóra is hallgat. Én is kaptam egy meglepetés pólót amit ezúton is köszönök mindenkinek.


 Éjfél előtt Öregbaka jól berendezte a sátrukat, így Őt már nem láttuk, aztán kb. egy óra múlva, amikor már Tibi gyakorlatilag a tűzben ülve aludt, de fáradt persze senki sem, én vállaltam be először, Fáradt vagyok. Reggel erre egyszerre hördült volna fel a tömeg, de most, bár nem mondta senki, mindenki elvonult aludni. Még a gépek is.

Reggel 5:47-kor ébredtem, Myke már gyakorlatilag útra készen állt. Pakolásztunk, sátrat bontottunk (az enyém volt a legkönnyebb) és eljött a búcsú ideje. Lelketlen annyira mondogatta, hogy szeretné megnézni a Muck-ot, hogy nem mondhattam nemet. Szaszit, Márk, Tibi, LC és én kocsiba vágtuk magunkat és a hegy aljában már be is melegítettünk azon a 20 méteren, aztán elkezdtük a mászást.

A „Buzi aki kistányérra vált” kiáltás közbeni váltást nem tudtam mire vélni, de nekem sem volt kedvem beszélgetni. Nem vágtuk szét a betont, de azért felmentünk. Jól esett, ám utána nekem nagyon hamar el kellett jönnöm. Márk és Szaszit még rátekert 60-at, kemény legények.

Különös hangulata volt ennek a hétvégének. Egy tét nélküli versenyre emlékeztetett, vagy egy csapat rossz gyerekre, akik azt játszhatják, amit szeretnek. Bolondozás volt, amit mindenki véresen komolyan vett, ahogy kellett. Ráadásul hasznos is volt, mert szerintem aki itt velünk végigment az nyugodtan odaállhat idén Nagyatádra, a póló szinte garantált.

Én ugyan nem adtam nevet ennek a hétvégének, de az IronFertő ragadt rá leginkább, így utólag pedig a visszajelzések alapján megígérem, lesz jövőre is, csak akkor lesz benne emelkedő is. :-))

20 megjegyzés:

  1. Jó volt nagyon, jövőre is jövünk, de szerintem nem lesz elég hely a sátraknak, annyian kapnak kedvet az egészhez. Amúgy most már edzés közben se gyalogolhattok bele Szaszittal az emelkedőn, azt ugye tudod?

    VálaszTörlés
  2. Jövőre ugyanitt.

    (Myke-nak olyan széles a válla, hogy úgy néz ki a biciklin, mint egy felnőtt a gyerekek között) :)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon köszönjük a szervezést!

    Ott is mondtam, hogy milyen jó, hogy vannak társaság-összehozó emberek.

    Ami másoknak lehet furának tűnik, depoállítás, frissítés szervezés az egy ilyen csapat számára a legmélyebb figyelmesség!

    VálaszTörlés
  4. Talán furcsán fog hangzani, de úgy érzem magam, mint Tutajos a Tüskevárban, mikor a szeptemberi tanévkezdéskor az kérdezik tőle: „milyen volt?” „Ezt nem lehet elmesélni” és úgy visszaadni, ahogy ott átéltem. Aki ott volt és érezte a „vonat szelét”, látta az arcokat, viselte a csapat ütemét és mászta az emelkedők véget nem érő sorozatait, úgyis tud mindent.
    Itt ülök, és csak azt érzem, hogy peregnek előttem a képek az események, amelyek sajnos gyorsan el is múltak. Látom magam előtt Norbi boldog tekintetét bicaj közben, 45 kilinél. Felidézem, ahogy Szaszittal közösen megpróbálják a lehetetlen: megfékezni a nyughatatlanokat, kordában tartani a „gépi energiákat”, a sok hónapja csak erre váró izmok diktálta őrült tempót. Átélem újra a sorozatos „elfogyás és megújulás” érzését, a vezetés pillanatnyi örömét, majd a hírtelen jött „halál” utáni, kétségbeesett hátranézések jelentését: jöjjön már valaki vezetni, nem bírom tovább!!!:-).
    Felidézem a „kerékrakást” szélárnyékban, az óriási tempóváltásokat és Lelketlen üvöltését, amelyhez hasonlót az osztrákok a kalandozások ideje óta nem hallhattak!

    A futópálya gyötrelmesen változatos volt. Néha az volt az érzésem, hogy csak felfelé megyünk és ezért lehetetlen lesz a visszaérkezés. Ez egy olyan futókör, ami végig emel, de a kiinduló pont és a cél ugyan ott van. Még most sem értem :-)! Futás közben eltoltátok a föld kéreglemezeit, vagy mi történt? Látva a lelkesedéseteket a pálya tökéletes előkészítése érdekében, ezen sem lennék meglepve:-)

    Az sem okozott gondot, hogy a fizikai tekintetben igen széles skálán mozogtunk. Lehetett látni és érezni, hogy azok, akik már nem az első báljukra készülnek, jobban bírják. Mi, akik csak egy-két éve „foglalkozunk” az IM kósza gondolatával, nehezebben küzdöttük le a „soproni Alpok havas emelkedőit”. (Bocsánat, a lelketlen gép természetesen kivétel!) De azt gondolom, ez így is van rendjén. Számunkra ez egy kiváló, közel 6 órás betekintés volt a várható gyötrelmekbe.

    Személy szerint sok tapasztalattal lettem gazdagabb. Most (szerencsére) előjöttek azok a technikai gondok, melyeket azonnal orvosolni kell (lánc feszesség, cipő, stb.). Tudtam tesztelni a folyadékokat és a tervezet táplálkozás egyes elemeit. Láttam és éreztem, hogy milyen a HR-t nem szabad átlépni. Azt is éreztem, hogy van még bőven energia és menne akár jóval több is. A hőség is jól jött, mint várható tényező. Bár a várhatóan plusz 8-10 fok még okozhat váratlant. Kell még magnézium és só tabletta. Korábban nem használtam ilyeneket, de most kaptam Tibitől és jók a tapasztalataim. Nem volt se görcs, se gyomor gond.

    Jövőre már pénteken délelőtt ott leszek, azért hogy minél tovább tartson ez a feeling. Persze az sem fog ártani, ha segítünk a szervezésben, a pályakijelölésben a bevásárlásban és még rengeteg dologban, amit most Vasapu, Sony és Szaszit és Laci csinált.
    A hely, a depó, a pályák, a frissítés, a felíratok:-) mind-mind kitűnőek voltak. Kézzelfogható volt a gondosság és törődés és az előre látás.
    Nagy KÖSZÖNET érte nektek és mindenkinek aki ott volt!

    Egy gyerek:-)

    Egy gyerek:-)

    VálaszTörlés
  5. Lelketlen Cyborg2011. május 25. 0:00

    Öregbaka:
    bezzeg az én oldalamra nem kommenteltél...
    ezt felírtam Neked :)

    viccet félretéve nagyon jól megírtad érzéseid.
    kéne egy blogot vezetned de tényleg.
    én már hallottam a nagyon nagy dumádat többször is élőben,szerintem másnak is bejönne.

    VálaszTörlés
  6. @Öregbaka: Késedet megtaláltad? Odatettem a keródra!

    VálaszTörlés
  7. Myke: Igen, megtaláltam. Igazán jó helyet találtál neki. Köszi érte!

    VálaszTörlés
  8. Ironsün: Jövőre Esztit sem hagyhatod otthon, sőt talán még egy +főt is hoztok:-).

    Nem szoktunk belegyalogolni, nem vagyunk mi ...

    Kombinat: ok, de akkor beveszed a gyógyszeredet:-)

    Myke:Örülök, ha így látod, tényleg próbáltunk mindenre figyelni.
    Még a legjobb szakácsot is beszereztük:-)

    Öregbaka: Nem nagyon tudok mit írni ezekre a dícsérő szavakra, de azt tudom, hogy ezt szerettem volna kiváltani. Szerettem volna, ha mindenki ugyanígy érzi magát, és szerintem ha nem is írja le mindenki ilyen szépen, az arcokra menet közben pont ez volt írva.
    Ezért kell jövőre is megcsinálnunk, és ha lehet még jobbá tenni a hétvégénket.

    Jó, hogy tapasztalatokat is szereztél a nagy versenyre, így még hasznos is volt a túra.

    A pályák kijelölésében viszont nem kérek segítséget, az legyen meglepetés:-))

    Lelketlennek igaza van, egy posztot már írtál.

    VálaszTörlés
  9. Érdekes volt így elolvasni mi is történt ott elöl, mondjuk kombinat 161-es átlag- és 192-es max. pulzusa sokat elárul! :)
    Valószínűleg én is bepróbálkoztam volna, de az elején azzal voltam elfoglalva, hogy miért kapok minden döccenőnél fél deci ragacsos izót az arcomba a kormánykulacsból. Aztán Sün rávilágított, hogy nem kellett volna kihagyni azt a sárga "izét" a tetejéről! :)

    Még így több nappal a kaland után is nehéz érzelmek nélkül visszagondolni erre a két napra. Egyrészt a nagy menetre, másrészt a csapat tagjaira, a "karakterekre". Jó lesz ez!

    Öregbaka közkívánatra mindenképpen kezdjen blogot, különben hová fogja írni a nagyatádi beszámolót?!
    Norbi, Te pedig felejthetetlen élményt szereztél ezt tudnod kell!

    VálaszTörlés
  10. Nagyon jó poszt, nagyon jó csapat!
    Überbrutál amit lenyomtatok, és mindezt lazán, mosolyogva, mi több teli pofával röhögve.:DDD Ez pofátlanság, hogy még így is ilyen embertelenül erősek vagytok! :-)
    Persze, nyilván hatalmas munka van emögött!
    Jó volt olvasni a beszámolót, további jó felkészülést mindenkinek!

    VálaszTörlés
  11. Lelketlen Cyborg2011. május 25. 23:09

    Öregbaka: ha nem kezdesz blogot ... :):):)

    Vasapu: FANTASZTIKUS volt

    Myke: mit csináltál Öregbaka késével?
    remélem nem a test drive-hoz kérted kölcsön akkor éjjel :):):)

    VálaszTörlés
  12. Lelketle:
    Ivan Grasso:
    Blog? Egy saját Blog? Az én koromban?
    Na neeeeeeeeeeee
    Nekem már az is eredmény, hogy nem moderáltok ki. Bár volt aki már ezt is megtette:-) Igaz Tepó?:-)
    Vasapu jóvoltából a csúfos maratoni futásom is kikerült a hálóra.
    Különben is a fiam és a leányom a múltkor azzal húzott, hogy lassan Celeb leszek:-)
    Hiányzik ez nekem. Így is rajtam nevetnek néha (mindíg)
    Hogy hogyan fogom posztolni az IM "élményeimet"?
    Reménykedem, hogy valamelyikőtök megkérdezi majd és akkor leírom. Igaz ehhez be kellene nevezni:-)

    VálaszTörlés
  13. Nálam is van mindig hely egy vendégblogger számára. :)

    VálaszTörlés
  14. Ivan Grasso: Tényleg jó karakterek gyűltek össze:-).
    Az élményt együtt szereztük, én csak kinyitottam a játszóteret.

    Lacii: Köszönöm, köszönjük. Remélem jövőre Te is itt leszel velünk.


    Lelketlen: Nekem is jó volt:-))

    Öregbaka: Tessék nevezni!!!

    VálaszTörlés
  15. Vasapu: Nevezés? Done:-) 540-es rajtszám. Már nincs visszaút!

    Kombinát: Köszi a lehetőséget. Élni fogok vele:-)

    VálaszTörlés
  16. Vasapu! Köszönöm a bizalmat és a meghívást. Kiderül, hogy fel tudok-e nőni a feladathoz, és legalább vízhordóként csatlakozni ehhez az elit-alakulathoz! :-)

    VálaszTörlés
  17. Köszönöm én is Norbi, hogy kitaláltad ezt az egész Fertő Blogatlont, nagyon jó volt az egész hétvége hasonló "őrültek" társaságában, jól összejött a banda, nekem nagyon motiváló volt ilyen nagyszerű emberekkel közösen edzeni, örülök hogy ott voltam.
    A bringán lassú kezdés után engem is elkapott a "játszótér" hangulata, és volt rángatás rendesen valakit mindig követni kellett, vagy saját magam kezdeményeztem akciókat:)
    Sikerült elintézni a meleget és egy kis szelet is úgyhogy a pálya is jó volt:)
    Jövőre a pályának is követni kell a Ironman teljesítések számának növekedését, szóval könnyebb nem lesz az biztos:D
    És a lényeg: :)
    http://href.hu/x/fcji

    VálaszTörlés
  18. Ha egy kicsit későn is, de én is szeretnék köszönetet mondani a hétvégéért. A szervezőknek és a résztvevőknek is, különösképpen Vasapunak az ötletért és a megvalósításért. Sok tapasztalattal gazdagodtam és legalább 2 lépéssel közelebb kerültem a nagyatádi teljesítéshez. Egyrészt én még nem tekertem ennyit egyszerre (35+110, pláne nem ilyen tempóban) Másrészt ráfutni sem futottam még 19km-t (én hozzá vagyok szokva a zalai dombokhoz, de ez tényleg durva terep volt). Úgy érzem mindkét számban sikerült feljebb lépni és kitolni a határaimat ezért külön köszönet. Sokat számított, hogy a csoport együtt maradt, mert így akik lemaradozgattak azok mindig újult erővel tudták folytatni a küzdelmet. örülök, hogy megismerhettelek titeket és klasszisokkal jobb volt egy ilyen társaságban edzeni, mint egyedül róni a kilométereket. Remélem még Nagyatádig minél többetekkel találkozok ilyen-olyan versenyen. Ha nem gond akkor nem írom le ezeket a gondolatokat mindenki blogjára de igyekszem majd ezentúl mindenkiét figyelemmel kísérni és hozzászólni.
    Üdv mindenkinek!

    DSipi

    VálaszTörlés
  19. Sziasztok,
    én is szerettem volna ott lenni, de azt hiszem jobb, hogy nem mentem. A jelenlegi "kondimmal" csak feltartottam volna a csapatot. Remélem jövöre tudok rendesen edzeni, és ott fogok száguldozni veletek.

    VálaszTörlés
  20. Szaszit:
    Köszi, hogy ott voltál és legfőképpen köszi a sok segítséget. Nélküled nem lett volna ennyi jelölés a futópályán, stb.
    Jövőre még nem tudom, milyen lesz, de az biztos, hogy lesz.

    DSipi: Örülök, ha hasznosan telt a hétvégéd, pláne, hogy közben jól érezted Magad. Egy ilyen társaság mindig mindenkit motivál, itt mindenki meg akarja mutatni... ettől olyan jó.
    Remélem Nagyatádon hasznát veszed ennek a bulinak, akkor már megérte eljönnöd.
    Örülök, hogy megismertelek, legközelebb is itt a helyed.

    Pudingman:Idén még elfogadtam egy-két gyenge kifogást, de jövőre itt kell lenned Neked is.:-))

    VálaszTörlés