Aktív pihenés

Isteni volt ez a pár nap Alsópáhokon. Lubickolás a fiúkkal, játszóterezés, szaunázás és persze svédasztalos nagy zabálások jellemezték ezt a 4 napot. Azért persze ránk i s jutott idő, de elsősorban az aprótalpúakról szólt a dolog. Egyik reggel korábban keltem, futócipőt húztam, aztán irány Keszthely és persze a Balaton part. Az aranyhíd mellett, a felkelő nap sugaraiban fürödve futni…., hát az nem semmi. Közben arra gondoltam, mekkora szabadságot ad az embernek a futás. Tulajdonképpen nincsen semmire szükségem ahhoz, hogy egy kb. 24 km-es kirándulásra induljak és relatív gyorsan, különösebb erőlködés nélkül még élvezzem is. Szuper!!!

Mostanában ezeket a 20+-os távokat nyomom lassabb tempóban, arra törekedve, hogy minél kevesebb energiát használjak fel közben. Ma több mint 30-at futottam 5:43-as tempóval, kevés frissítéssel, úgyhogy a vége könnyebb is lehetett volna, de azért nem volt vészes. Azt hiszem ez a sárvári verseny mindenképpen jó döntés volt. Bár már csak 120 nap van az Ironman-ig, azért nem árt egy-egy közbenső részcél sem. Így az ember könnyebben átvészeli az esetleges motivációhiányos időszakokat.

A squash-t pedig egy időre abbahagytam a tegnapi nappal. Időm is kevesebb jut rá, és ahogy tavaly is szüneteltettem, úgy idén is. Nem szeretném, ha egy rossz lépés a parkettán tönkre tenné a kedvenc triatlonos mókámat.