A futópálya

Pénteken-mielőtt Szaszit-tal berúgtunk- kimentem montival , hogy berajzoljam a futópályát, hiszen már csak 20 nap van addig. Közben megpróbáltam elképzelni milyen is lesz a Fertő kör után itt futni. Biztosíthatok mindenkit, hogy szuper lesz. A futópálya is jó.

Fertőrákosról először elfutunk Sopronig, végig erdőben, murván, illetve aszfalton. Sopronnál aztán (kb. 7km) egy barátom vár minket frissítőállomás gyanánt. Ezután visszafordulunk egy másik úton az erdőben. Ezen a szakaszon lesz (9,2-10,2 km) egy hegyi hajrá. Aki ezt megnyeri egy kis ajándékot is kap. Fent ismét frissítés, majd lerobogunk Rákosig, de mivel ez csak 14 km, még teszünk egy kis kört egy hullámos szakaszon. Az utolsó 1 km, amikor már nem lehet eltévedni szintén verseny lesz, természetesen hegyi befutó. A pályát végig kijelöljük, de a 2x 1 km-en kívül úgysem verseny lesz, tehát együtt leszünk.

Edzőverseny

Ma rendezték itt a környékünkön a Neusiedler Radmarathon-t, ami egy országúti bringaverseny a Fertő tó körül. Edzésnek éppen megfelelőnek tűnt, úgyhogy csatlakoztam a mezőnyhöz. A csatlakozás szó szerinti volt, mivel a házunk előtt volt az útvonal kijelölve. A rajthoz oda se mentünk, hanem egy barátommall szépen kiálltunk a ház elé, és amikor a második boly jött, hopp, már benne is voltunk.

Előtte úgy beszéltük meg, hogy együtt maradunk mindenképpen. Két éve a Mátrában Ő várt rám, most viszont nem ez volt a helyzet. Ezzel a bollyal is tudtam tartani a lépést, gyors volt a tempó, de jó erőben éreztem magam. Az pedig, hogy egyszer csak Vili ott volt mellettem csak olaj volt a tűzre. Akartam, és tudtam is menni, jó volt. Közben kerestem a kollégát, de nem találtam, így fájó szívvel, de búcsút intettem a társaságnak. Balfnál ért utol, de sajnos a dombon se tudott velem tartani. A következő csoportot ismét elcsíptük. Ez már olyan tempót jelentett, hogy mindig volt bennem tartalék, ha éppen ugrani kellett, azt gondoltam ezzel végigmegyünk, de megismétlődött az előbbi helyzet. Hegykőnél megálltam, vártam 1-2 percet, aztán irány tovább együtt. Mondta, hogy menjek nyugodtan, de nem tudtam. Ő sem ment volna fordított esetben. Egyre gyengébb bollyal haladtunk, volt, hogy előre mentem meghúzni a csapatot, de rám szóltak, hogy ez ide sok. Igazából nagyon élveztem, hogy jó erőben érzem magam, könnyedén tekertem a 38 körüli tempót, nem is értettem igazán mitől, hiszen idén szinte nem is bringáztam még. 70km körül Rogi már nagyon oda volt. Nem nagyon tudtam már Rá hatni. Innentől azt án az volt a menü, hogy a dombokon előrementem, megelőztem egy két csoportot, majd a lejtőkön bevártam a cimborát. Na, ezt nem nagyon értették:-).

Egy elég nagy eső kapott el minket, ami aztán teljesen odavágta társam napját és egy benzinkútról autós segítséget kért, úgyhogy a maradék 25 kilit egyedül tettem meg.

120 km lett a vége 3:42 alatt. 32,2-es átlag… Jövőre megnézem mit tudok, mert elég nagy kérdőjel van a fejemben.

Összességében nagyon-nagyon tetszett ez a verseny. A bolyozás közben használt jelzéseket hamar kifigyeltem, később már én is használtam. Azon viszont csodálkoztam, mennyien nem szerelték le a könyöklőt a kormányról. Nem szép dolog…