Ma egy 40 kilis bringát nyomtam 30-as átlaggal, majd futottam 9,6 km-t 43 perc alatt. A futás elég jól ment, kaptam is egy „super tempo” dicséretet egy osztrák montistól akit a dombokon leszakítottam.
Ezeknél az edzéseknél azonban többet faragott a leendő eredményem idejéből egy beszélgetés. Az élet úgy hozta, hogy volt szerencsém találkozni Voloscsuk Andrással, akivel átbeszélgettük a délelőttöt. Hihetetlen a hozzáállása és a mentalitása. Az edzésmódszerei nagyon közel állnak hozzám, az én hozzáállásom és” módszereim”pedig neki voltak szimpatikusak. Egy szó, mint száz, az első perctől fél szavakból is megértettük egymást. Arra viszont roppant kíváncsi vagyok, miért az Ironman előtti héten találkoztunk először. Egyébként úszóedző is.
Mesélt egy vicces sztorit. Amikor Mexico-ban volt a Deca Ironman-en az orvos minden nap kivizsgálta őket, vérnyomás, súly, magasság stb. Az első nap egy kicsit görnyedten állt oda méredzkedni, majd minden nap egy kicsit jobban kihúzta magát. Azt mondta a Doki nem értette a dolgot és szerinte azóta sem. Egy ember aki 10 Ironman alatt nőtt 5 cm-t :-))
Az Ironman után megint találkozunk majd. Ja, és mentem egy kört a Deca-s bringájával.