A Meghívó

Tavaly január 3.-án tettem fel egy posztot, aminek utóéletére azt hiszem, jó páran nagyon szívesen emlékszünk vissza a 2011-es évből. Azóta nevet is adtatok ennek a mozgalmas hétvégének. Igen az IronFertő meghívóját posztoltam akkor, immár több mint egy éve.

Ennek a posztnak is ugyanaz az apropója. Meghívlak tehát egy olyan edzésre, amelyiken szenvedhetsz, nevethetsz, versenghetsz, leszakadhatsz, eltévedhetsz, de mindig lesz melletted egy csapat, akár Ausztriában tekerünk éppen széllel szemben, vagy egy olyan pályán futunk az erdőben, amiből a lejtőket kihagyták. A 2011-es Séf idén is biztosan kitesz magáért a bogrács mellett, sör, bor, pálinka pedig idén is lesz bőven.

 Ráadásul a családot is szívesen látjuk, hozd el magaddal feleségedet, vagy barátnődet és az aprótalpúak se maradjanak otthon. A menetrend nagyjából ugyanaz lesz, mint tavaly, de idén is igyekszem majd még egy-két meglepetéssel szolgálni. Aki csak a 117 km bringát vagy a 20 km futást szeretné bevállalni, az Kombinat kivételével ezt meg is teheti.

A dátum tehát: 2012 május 18-19.

Egy kis kedvcsináló azoknak, akik tavaly nem voltak ott:

Videó

Videó

Az egyik beszámoló

Idén is szeretném, ha minél hamarabb, és persze minél többen jelentkeznétek, hogy minél pontosabb létszámot tudjak leadni.

39

Boldog Új Évet Kívánok mindenkinek!

A szigeti futás után pár nappal Sopronban futottam a Szilveszteri Futáson. Szokásos 1 Lővér Krt. volt a táv, ami 5,3 km, tehát szinte ugyanakkora, mint a szigetkör, csak ebben van 50 m szint is. Az elejét kellemesen elfutva, a végén szenvedve 22:36 –al értem be. Vili pedig szépen megnyerte. Tavalyhoz képest kb. 1 percet gyorsultam. A végén éreztem, hogy a jobb combom belső része meghúzódott, de estére már nem is fájt.

Mára terveztem egy születésnapi futást. Tudtam, hogy itthon leszek, így legalábbis fejben már nagyon készültem rá. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű, mert az elmúlt hónapok nem éppen a hosszú futások jegyében teltek, de azt is tudtam, hogy ekkora táv azért nem foghat ki rajtam. Reggel Sonyval megbeszéltük, mikor és hol találkozunk, hová rejti el a frissítést, közben pakoltam a cuccokat. Nem akartam gyorsan futni, annyit akartam, hogy meglegyen, persze belesétálás nélkül. Az nálunk nem szokásJ Hamar eszembe jutott a jobb combom, kb. 3 km-nél már éreztem, hogy pihentetnem kell. El is határoztam, hogy ha ezt lefutottam, utána majd pihentetem 10 napig.  A viharos szél, ami ma volt, nem könnyítette meg a dolgomat. A futás nem olyan hatékony, amikor az ember egyik kezével a sapkát igyekszik a fején tartani, miközben a szembeszélben annyira előredől, hogy az orra szinte az aszfaltot súrolja. Hamar jöttek a 6 perc feletti kilik, és még ezeknek is örültem. Nagyon nehéz volt, olyan volt, mint Sárváron a második maraton. A jobb combom fájt, a bal vádlim görcsölt. Elárulom, hogy 35-nél, még a feladás is megfordult a fejemben, persze hamar elmosolyodtam a dolgon és a cél előtt egy kis vargabetűvel éppen meglett a 39 km. 3:54 kellett hozzá, ami nem valami szép idő, de nem is volt valami szép idő, meg hát a 720 m szint sem gyorsított.