A Tepó a Sün meg én

Gratulálok minden célba érkezőnek, szép időnk volt.

2012-ben kihagytam az egyéni indulást Nagyatádon, mivel 11 óra alatt idén nem valószínű, hogy sikerült volna a finiselés. Idén tehát a rövidebb, max. féltávok érdekelnek.  Azért persze egy buliváltós meghívást nem tudtam visszautasítani, így felállt a csapat.

Tepó, IronSün, Myke és én. 4 ironman.

Aki indult már egyéniben és tudja, milyen érzés a maraton 30. km-énél egy váltóst meglátni elsuhanni maga mellett frissen, az tudja olyankor az embernek mi az első gondolata…

Csapatunk neve tehát… A Tiéd!!! lett.

Nem indulni, de mégis ott lenni. Ez volt a cél. Együtt lenni a csapattal, mókázni, buzdítani egymást örülni egymás sikerének. Myke sajnos lemondta az indulást, állítólag valami motorverseny volt éppen Diódon, tehát hárman maradtunk.

A váltónk indulása sokakat késztetett különféle megjegyzésekre. Voltunk lányok, csajok, buzik, gyerekek és mindezek együttvéve is. Bakával egy alkalommal telefonon megbeszéltük, hogy ez bizony verseny is lehet, hiszen a célba érkezéseink tervezett idői  éppen egy időben lesznek. Elkezdtünk tehát számolgatni. Csapatunk pénzügyese hamar átküldött egy Excelt, amiből tisztán látszott, hogy nyerhetünk. viszont a másfél órával későbbi rajt komoly tempót követelt meg. Az eredetileg kb. 10 km-es futóetapokat átírtuk és körönkénti váltást terveztünk, az úszás egészét a csapat egyetlen úszójára bíztuk, a kerós taktikát pedig nyitva hagytuk, mondván, majd ott eldöntjük. A taktika tehát nagyjából kész volt. Vártam már, stresszeltem meg minden, hiszen így  nem csak a magam versenyét cseszhetem el.

Aztán elérkezett a verseny előtti péntek és Sonyval, Lizával és Évával megérkeztünk Nagyatádra. Baka és Kombi már az üdvözlés kor elkezdett osztani az előre begyakorolt spontán mondatokból párat. Pl., miért nem indulok a férfiak közt? stb.  Persze arra is ügyeltek, hogy azért maradjon akkorra is amikor már többen vagyunk.

Később  egy közös vacsora volt a program ahol folytatódott  a dolog, de már nagyüzemben. Tepóval ketten álltuk a sarat, tudtuk, hogy az idő nekünk dolgozik. Vacsora végére ott tartottunk, hogy semmi esélyünk nyerni, sőt Kombi is olyan precíz frissítés alapján fog működni, hogy valószínűleg tőle is bőven kikapunk mi lányok.

Este megérkezett végre Sün is, úgyhogy egy csapatértekezlet még éppen belefért. Egy utolsó taktikai megbeszélés, egy chip-csere gyakorlás aztán alvás.

Másnap reggel természetesen ott voltunk a Gyékényesi tónál és megnéztük az egyéni rajtot is. Sajnáltam, hogy nem vagyok ott.

(A 22. Nagyatádi ironman egyébként szerintem megérdemelne már egy másik cd-t is. Csípem Péter Attilát is, de a zenék … a legfiatalabb zene is 20 éves. Lejárt lemez.)

Az ágyú eldördült, elindultak. Nekünk még 90 perc. Nekem még 160.

Stressz, toi-toi, szétszórtak voltunk mind a hárman, szinte mindent elfelejtettünk. a sapkát a chipet, a szeleteket, sokmindent. Végül persze minden a helyére került és Tepó is elkezdte szelni a habokat.

Közben láttam kijönni a vízből Bakát, Kombinatot, Matát, Short-ot is. Buzdítottam őket, de tudtam, hogy be kell őket darálnunk, muszáj.

Tepó 1.13 körül úszott amivel teljesen meg voltunk elégedve, ráadásul sérült kézzel hozta a 14. helyet. Jöhettem én. A 75 km-es kör volt az enyém kerón. nem kímélte,m magam és másokat sem. Mire beértem Nagyatádra (2:12) a 7. helyen voltunk a négyfős váltók közül. Jött Tepó a 35 kilis körön és hozott egy 58 perces karikát. Sün szintén. Már a harmadik helyen voltunk, Sony folyamatosan nézte a netet. Míg Sün a pályán volt, el kellett döntenünk melyikünk megy ki a harmadik, utolsó körre a futás előtt. Melyikünk nyírja ki magát teljesen. Mivel én vagyok a gyengébb futó kettőnk közt nekem kellett mennem. Így vesztettünk a legkevesebbet. Ez a köröm 1:06 lett. Teljesen kikészítettem a combjaimat, visszafelé már a 31-es átlagot is csak alulról karcoltam, de bent voltam. Ekkorra Liza már Ironmanó lettJ.

Kezdődött a futás. Tepó 15 perces körrel feltette a lécet.  Ezek kb. 4 perces ezrek! Sün szintén repült, kétméteres léptekkel hasított utat magának a tömegben. Hihetetlen volt. Én jöttem. Eddigre valamennyire sikerült magam összeraknom, de a lábaim folyamatos görcshatáron voltak. 5 perc fölé én sem mentem, de szerintem 4:30 alá sem. Tudtuk, hogy ez lesz. Mikor beértem ismét volt 30 percem, hogy rendbe hozzam magam. Sony és Nóri is sokat segített, magnéziumot ittam, hideg vízzel mostam a lábaimat stb. Persze közben szépen daráltuk be a társaságot. Petyát egy technikai hiba miatt még a bringapályán megfogtuk, de Kombi is megvolt, Short-ot is sikerült beérnünk, de fő ellenfelünk még  előttünk volt. Bakának a futásunk megkezdésekor 12 km előnye volt, azonban akkora tempókülönbségünk volt, hogy biztosak voltunk a sikerünkben. Asszem a második köröm is 4:30 körül sikerült. Jó volt így menni a pályán. Senki nem előzött, középre beálltam és zakatoltam. Fájt, de jó volt. Aztán Bakát megelőzve kategóriánkban is átvettük az első helyet. Már csak meg kellett tartanunk az előnyt. Nem lassultunk, el sem akartuk hinni, mi nem is ezért jöttünk, megnyerhetjük a négyes váltót?

Sün ment ki az utolsó körre. Tepóval vártuk és az utolsó 100 métert együtt futottuk meg. 9:42- vel finiseltünk. A 190 egyéb váltócsapat közül a negyedik, a 29 négyfős váltócsapat közül pedig első helyen. Hárman. A Tepó a Sün meg én. Köszönöm nektek.

Nem gondoltam volna, hogy ennyire jól fogom magam érezni, hogy ebben is, megtaláljam magamnak a motivációt, egy bohóc-váltóban. Mégis annyira tökéletes volt minden. A csapat a taktika, az ellenfelek, minden. Büszke vagyok magunkra.

Ezután persze visszamentünk a pálya szélére és igyekeztünk mindent visszaadni pl. Kombinak. Bakát azzal a sörrel vártam, amit Ő ígért be nekem a célkapunál és így megint minden kerek lett. Én nem emlékszem olyanra, hogy ennyit röhögtem volna Nagyatádon, ez nagyon kemény volt idén. Még most is elmosolyodom egy-egy beszóláson. Ez a társaság…