Tegnap este futottam egy tízest 5,10-es tempóban. Az ipod-omat vittem magammal, ami egyszer csak lefagyott. Én nem szeretek zene nélkül futni, nem szeretem hallani a légzésemet, a trappolásomat, egyáltalán semmit, csak a zenét. Tudom, hogy sokan amatőr dolognak tartják az mp3-as futást, de hát én amatőr vagyok, nekem szabad!
Ma pedig a keró volt porondon. 45 kili volt Szaszit-tal a szokásos körön 30–as átlaggal. Ma különösen könnyedén ment, kivéve persze a Pozsonyi út, az az én mumusom. Szaszit pedig kikérhetné a szlovák állampolgárságot, neki a kettőst is megadnák, az tuti.
Most esett le, hogy a 9, meg most a 8..., hogy ez visszaszámlálás az IM-ig.
VálaszTörlésBasszus. Így közelibbnek tűnik, mintha pusztán csak a dátumot látom.
Itt van ez már a nyakadon így is úgy is. :-)
Én a zenével úgy vagyok, hogy hol így, hol úgy. Van, hogy kimondottan azt szeretném, hogy halljam a természetet, az életet magam körül, és azt, ahogy lélegzem.
De ha szól is a zene, nekem csak háttérnek halkan, nem szeretem, ha elvisz a zene ritmusa, tempója.
Laci79: Igen, visszaszámlálás (kézi), néha közelinek érzem, néha távolinak. Elég érdekes idegállapot. Edzenék, futnék, tekernék, de nem szabad. Néha őrjítő. Ma talán még zene nélkül is szívesen futnék, ...de nem fogok:-(.
VálaszTörlésEngem a zene ritmusa nem befolyásol a lépésszámban, inkább a hangulata. Van amikor egy lassabb zenére van kedvem megindulni, ha sok energiát hallok ki belőle.