Jó társaságban

Tegnap este a legjobb társaságban futottam.


Sonyt bevittem az erdőbe és szaladtunk (majdnem) 10 kilit. Én eddig nem vettem észre, hogy bogarak is vannak a lombok között, pedig tényleg. Így már egy kicsit engem is zavart, hogy ennyien legyeskednek a csajom körül, de azért jó volt a futás. A legutolsó emelkedőn pedig még sprintelni is volt kedvünk.

Ma reggel pedig 16 kili volt a futóadag 1:18 alatt. Kiderült, hogy már 6-kor is meleg van.

Egy hónap múlva …..

Rövid

Ma egy rövid, 40 km-es bringa volt. 270 m szint volt benne és 31-es átlag lett a vége.


Nem fáztam.

A határig

Na, kikészítettem magam.

Pénteken strandoltunk, majd este Sonyval megittunk egy fél üveg bacardit, ez volt a pihenőnap. Szombaton egész nap otthon pancsoltunk a fiúkkal, aztán 5 órakor mentem futni. 33 fok volt, úgy éreztem mintha megint Orfűn futnék. A táv is 18 km volt, csak egy kicsit szintesebb terepen. Két kulacs víz kevés volt, így visszafelé Tómalmon a strandbüfében kértem egy újratöltést. Mire hazaértem teljesen ki voltam, de nem álltam meg egyszer sem, sőt. Elég sok bringás volt az erdőben, hát persze, hogy nem tudtam lassan futni, élveztem, ahogy a dombokon előzők. 1:35 lett, ami nekem jónak mondható. Mikor hazaértem az aprótalpúak medencéjében hűtöttem magam. Este aztán kettesben maradtunk a kertben és megbontottunk egy üveg bort, meg még egyet…aztán még egyet.

Reggel 6:30-kor esélytelen volt felkelnem, pedig Szaszittal megbeszéltük, hogy hosszút tekerünk. Végül 8:00-kor tudtunk elindulni, addigra Ő már bemelegített. Elindultunk, természetesen szembeszélben. Az előző napot figyelembe véve nem is ment rosszul. Kb. 60 km után elkezdtek jönni felénk a nagy csapatok buszai, kísérőautói. Rabobank, Sky, Quick Step stb., aztán a Milram csapat egy része jött velünk szembe, gondolom melegítettek. Kezdett egyre nagyobb felhajtás lenni körülöttünk. Motoros rendőrök, kordonok, táblák, ilyesmik. 70 km körül volt a tervezett fordulónk és mire visszaértünk Podersdorf-ba már egy csomó néző is volt az utcákon. Azt hiszem időfutam verseny volt. Mikor tekertünk át a falun, megelőzött minket a felvezető autó két villogó motoros rendőrrel, a szurkolók meg nekünk kiabáltak, hát az durva volt :-).

120 km-nél már nem tudtam másra gondolni, csak a kajára. A meleg megtette a hatását, ráadásul alig vittünk magunkkal ennivalót. Szaszit jobban bírta, de én a 136. km-nél már elkezdtem szédülni a napon. Már csak 7 km volt hátra mégsem mertem hazaszenvedni, lehet, hogy nem is bírtam volna. Sony viszont hozott hideg dinnyét, szendvicset, banánt. Isteni volt. Közben Szaszit is visszajött egy kulacs vízzel, mert akkorra már az sem volt. Kaja után aztán már bátran hazatekertünk. 28,8 km/h átlagot nyomtunk.

A következő hétvégéket azért nem pont így fogom csinálni, de tapasztalatnak jó volt.

Könyökölve

Este 7 előtt tudtam elindulni, tekerni, úgyhogy nem mentem hosszút. A szokásos 45 kilis kört szerettem volna minél hamarabb megcsinálni. Szinte végig könyököltem, kezdem megszokni, bár az előrenézés elég nehézkes. Kéne egy szem a bukóra is. Az utolsó kb. 6 km előtt az átlag még 32,7 volt, de a határhoz érve a sorompók vízszintesen álltak. Eszembe jutott, hogy a magyar szakaszt javítják. Éppen az aszfaltmarás fázisában vannak, úgyhogy 2-vel, egy lábon kellett a gödrökön átkelnem. Lőttek a jó átlagnak. Így is 30 felett lett és szerintem maradt volna a 32+.

Ráadásul ebben az is benne van, hogy az egyik faluban átment előttem egy fekete macska! Nem vagyok babonás, de azért megálltam és megvártam, míg egy kocsi elviszi a balhét. Bocs.

Ironmanó

A legközelebbi versenyem Nagyatádon lesz augusztus 14.-én. A viadal neve Ironmanó, pont aznap lesz Apunak is valami betétversenye, úgyhogy Ő sem fog unatkozni. Ma el is kezdtem a felkészülést, illetve egy felmérő futásra vittem ki Noelt + Anyut az egyik futópályára, Apu pedig squash után odafutott. Ráfér :-).

Először lefutottam 2 kört, majd pihenőkkel még 4-et. Apuékon nehéz volt kiigazodni. Egyszer azt mondták, hogy hajrá, egyszer meg azt, hogy lassabban. Ki érti ezt? Na mindegy, nem is ez a lényeg, hanem az, hogy holnapután megint megyek, bejön a futás és Ironmanó leszek, az tuti.

Üdv.:

Nono

Kezdődik a hét

Szombaton - miután hazaértem Veszprémből- elindultam bringázni. Először nyomtam egy kb. 10 kilis időfutamot a Fertőig. Durva a sebességkülönbség a túrázókhoz képest :-). Utána ráfordultam a határ felé, egyszer csak beállt mögém egy kolléga, hátranézek, Szaszit az. Meg sem beszéltünk semmit, mégis találkoztunk. Mint utóbb kiderült 2 oka is volt.

1. Szaszit éppen elbizonytalanodott az Ironman-t illetően. Nem tudja, hogy induljon-e. Megmondtam neki, hogy indul és már tekertünk is tovább. Furcsa volt ezt olyan embertől hallani, aki Sárváron 12 óra alatt 108 km-t futott és az UB-n 4 perceseket nyomott.

2. Visszafelé a határ után 100 m-re egy magyar kátyúban felütöttem az első gumit. Nálam nem volt belső, nála igen.

Gondolom, mindenki néha elbizonytalanodik a rajt közeledtével, nálam is volt már ilyen. Ilyenkor próbálok racionálisan gondolkodni és arra gondolok, hogy végülis terv szerint haladok a magamnak kijelölt úton, nagy gond tehát nem lehet. Meg kell lennie! A kijelölt út mérföldköveit feltettem oldalra, hátha mást is érdekel, nekem jó újraolvasni, hátha Nektek is.

Ma pedig futás volt. 24 km 2,05 alatt. Ez nekem teljesen jó tempó, viszont a 3 kulacs víz kevés volt.

Jövő hónapban ...

Laza 70 km volt a mai napon bringával. 620 m szint volt az útvonalon és nem is akartam magam megszakítani, úgyhogy 27 km/h-ás átlagot produkáltam. A tartalékolásnak az az oka, hogy a következő 4 hétben egyre erősödő, egyre hosszabb edzések jönnek majd, hogy azután csökkentett edzések után végre belevághassak a nagy küzdelembe.

Síkon

Kis hazánk egyik fürdővárosában töltöttük a hétvégét. Javarészt a két lurkó megfékezéséről szólt ez a 3 nap. Szombat reggel azért elmentem futni a környéken. 20 km-t szerettem volna, de mivel nem ismertem a terepet csak tippelni tudtam hol kell megfordulni. Itthon azért berajzoltam és nem is tévedtem sokat. 9,355 km volt a fele. Összesen 1ó44 perc alatt, ami nem túl gyors, de nem is az volt a célom, inkább lazára szerettem volna. Furcsa volt síkon futni ennyit, nem vagyok én ehhez hozzászokva :-).

Búza

Megvolt a 48 kili bringa. Akkora szél volt, hogy simán felért 2 órával, pedig csak 97 percig tartott. Utána egy kemény squash-parti. Készen vagyok!

Elkezdtem minden nap búzafűlét inni, ha valakinek van tapasztalata benne, szívesen venném ha megosztaná velem.

Squash

Tegnap egy igen jót fallabdáztunk. Kíváncsi lennék, ha egyszer bevinném magammal a pályára a gps-t, mit rajzolna fel:-).Észrevettem, hogy az óra második felében sokkal jobban érzem magam, gondolom a szervezetem kezd hozzászokni a hosszabb igénybevételhez és úgy igazít mindent. Ma megint lesz egy 2 órás bringa utáni squash.

A ma reggeli nyugalmi pulzusom 40 volt, ami 5-tel kevesebb, mint pár hónapja. Úgy néz ki, tényleg van hatása a sportnak.

Csillagászati nyár ?!

Hideg van, fúj a szél, de futni kell! 18 km-t nyomtam le 92 perc alatt este. Kimondottan jól esett, bár egyszer kipróbálnám azt is, amikor hazafelé lejt az út.

EDZÉS

Tegnap megcsináltam az első igazán Ironman-edzésemet. Legalább is azt hiszem ez már annak mondható. Bringáztam 105 km-t 31,5 km/h-ás átlaggal, majd ráfutottam egy (majdnem) tízest 46 perc alatt. Egyébként szerintem a sebességem a kerón még nagyobb volt, mert másokhoz viszonyítva az én órám mindig szigorúbb. Talán elállítottam a kódot, de soha nem jut eszembe indulás előtt, hogy ellenőrizzem :-).

Délután esküvőn voltunk, este lagzi. A két bandita vicces volt, rájuk kötöttünk egy-egy héliumos lufit, hogy mindig tudjuk merre járnak a tömegben. Ma pihi volt+mozi. Holnap pedig futás lesz.

Túrázgatás

Tegnap délután Szaszittal mentünk egy rövidet bringázni. 45 km-t mentünk, közben dumálgattunk, nézelődtünk, igazából túrázósra vettük a figurát. A legfőbb téma persze az Ironman volt, mindjárt Itt van a nyakunkon! Amikor hazaértünk azért persze megnéztük az átlagot és rá is csodálkoztunk: 28,9 km/h. Erősödünk? Remélem. A hétvégen azért persze komoly edzésem is lesz, ráadásul lagziba is megyünk, úgyhogy a vasárnap még egy nagy kérdőjel.


Szaszitnak és csapatának pedig innen is sok sikert kívánok az Ultra Balatonon!

Folytatás

Most, hogy már abban a szobában vagyok, ahonnan csak egy ajtó választ el a céltól egy kicsit másképpen érzem magam. Eddig mindig csak a következő állomás járt a fejemben. Mostantól ez az állomás az Ironman. Nem félek tőle persze, de azért tartani tartok egy kicsit. A hangulat remélem hasonló lesz, mint Orfűn, csak a duplája.

Ma már persze futottam 9,6 km-t az erdőben. Nagyon jól esett a hűs lombok alatt, tét nélkül mind a 47 perc..

A féltáv díjai pedig a következők voltak számomra:

Félig már Ironman

Először is gratulálok minden célba érkezőnek. Ez szerintem senkinek nem volt egyszerű.

Szaszittal szombat reggel 7-kor indultunk Sopronból és bár azt mondta, hogy a sínbe rakott ujja miatt nem indul a versenyen azért elhozta magával a teljes versenyfelszerelését. Fogadni mertem volna, hogy elindul. Nagyon vártam már a megérkezést, különösen a hírhedt „Gonosz Manó” –ra voltam kíváncsi, úgyhogy amikor megérkeztünk Orfűre a legelső utunk oda vezetett, a szállásra csak ezután mentünk. Egyikünk sem látta annyira rosszindulatúnak köszönhetően annak, hogy mi a Muck-hoz vagyunk szokva, persze nem lebecsülni akarom ezzel a Manót, mert azért a tetejéről nem véletlenül gyönyörű a kilátás. A szállásunk a versenyközponttól 50 m-re volt, minden szempontból teljesen megfelelt. Miután megérkeztünk Szaszit elment futni 2 kört a tó körül!! Én inkább találkoztam Tepóékkal a strandon. Kérdeztem a másnapi terveiről, amire Ő szerényen azt mondta, hogy 6 órán belül szeretné megcsinálni és a lelkemre kötötte, hogy az úszás után a Manó tetejéig ne egyek semmit (megfogadtam). Heverésztünk a napon és megdumáltuk, hogy elmegyünk egy pályabejárásra délután. A vízbe nem mentem be, gondoltam vasárnap úszhatok benne még eleget. A strandon könnyű volt megállapítani, ki jött a versenyre és ki pihenni. Ezután nem sokkal végzett a két körrel mazochista útitársam is, elmondta, hogy semmi árnyék nincs a pályán, azt pedig én is láttam, hogy a vízszintessel még csak köszönőviszonyban sincs. Ekkor vesztettem volna el a fogadást, Szaszit eldöntötte, nem indul. Egyébként 30 perces köröket futott, ami a 35 fokos melegben nem egészen normális, viszont szép eredmény. Később lementünk a vízhez, ahonnan rajtoltunk másnap ahol szóba elegyedtünk két sráccal, akik közül az egyik szintén nevező volt és Őt is invitáltuk a pályabejárásra. Rajtcsomag felvétel után Tepó pontosan érkezett 17h30min00sec-kor a tó másik feléről bringával!! Beszélgetős, néha beletekerős, tájcsodálós volt a kerózás, de mind a négyünknek nagyon tetszett apálya. Utána elbúcsúztunk, majd lángos és pihi a teraszon. Este még egyszer (16-odszor) átnéztem a cuccaimat aztán elaludtunk. Szaszit reggel 6-kor ismét elment futni, ezen a héten hetedszer!! Reggeli, depózás, izgulás, izgulás. Sony-val sokszor beszéltem telefonon, tudom, hogy otthonról is nagyon drukkoltak értem. Sokadszor újraszámoltam a tervezett időimet és reméltem, hogy nem számoltam el magam sehol. 9 előtt aztán irány a víz. A vízben találkoztam Witch-el, akinek bemutatkoztam és váltottunk pár szót.

Rajt! Elkezdtem úszni a jól bevált és lassú mellúszásommal, közben pár srác egy nem létező vízilabda után kepesztett keresztül kasul, pedig elfértünk volna simán ha mindenki egyenesen úszik. Pár perc múlva aztán mindenki megtalálta a helyét és felvette az utazósebességét. A víz jó volt, szinte már túlságosan is kellemes. Az órámra rá se néztem egész végig, élveztem az lubickolást és éreztem, hogy hozom a tervet. A tervezettnél hamarabb jöttem ki a vízből (47,16), futás a depóba, öltöző zárva, irány a WC. megtörölköztem, átöltöztem, bukó, rajtszám, ipod, napszemüveg, chek, chek, chek (7,10). Irány a bringapálya. A lábaimban egyáltalán nem éreztem semmilyen mértékű fáradtságot, jólesett a tekerés. A dombokon végig előztem, de volt egy srác aki a lejtőkön mindig visszaelőzött. A harmadik alkalommal ezt szóvá is tettem neki, mondta, hogy Ő meg engem figyel és, hogy milyen jó tempót nyomunk. Végig ott voltunk egymás közelében, a dombok tetején én az alján meg Ő volt előbbre. Az első körnek nagyon hamar vége lett (53,43).A második körben aztán, mikor be akartam venni egy gélt, kiesett a kezemből. Egy ilyen versenyen minden megtett méter fontos, úgyhogy a visszafordulás szóba sem jöhetett, gondoltam majd Szaszit ad a frissítéskor. Persze pont most nem ért oda időben, úgyhogy újdonsült ismerőseink segítettek ki egy kulacs vízzel, de gélt nem is kértem. A második kör is jól ment (57,16)..A második kör végén körözött le Joe, abban a pillanatban elkezdtem tépni a láncot és mentem utána, hogy Szaszit majd lefotózhasson ahogy én éppen visszaelőzöm, mentem vele mint az állat 45-50-el. Valószínűleg tudtam volna vele menni a hátralévő 200 m-t, de utána jött a Manó, úgyhogy letettem erről a dologról.. A harmadik körben elhatároztam, hogy ha már nincs gél eszek 3 banánt a hivatalos frissítőpontnál. Nehéz volt megállni, de meg kellett. Megettem, ittam és jóval lassabban indultam tovább, tudtam, hogy időben vagyok és inkább már a futásra kezdtem koncentrálni, pörgetősre vettem a figurát. Persze így sem ment el mellettem senki, a bringán végig előztem, ami nagyon feldobott. Ekkor már nagyon meleg volt, árnyékot pedig gyakorlatilag csak az útszéli villanyvezetékek adtak. Viccesen hangzik, de azok alatt mentem, hátha számít :-). Harmadik kör 1,05. Depó, nyugodtan de határozottan tettem a dolgom. Az mp3 persze nem indult, milyen jó, hogy volt egy tartalék(5,25). A futásra 2 órát szántam, amikor kiléptem a pályára még volt 16 másodperc előnyöm is. A rövid, de szigorú dombok és az iszonyatos hőség rendesen szedték áldozataikat. Közben szembejött velem bringán Ironsün , és Péter is, jó volt ismerős arcokat látni, együtt küzdeni. Most már volt gélem, a zene  az első körben direkt lassú volt, nehogy szétfussam magam. A frissítőknél ittam, és leöntöttem magam vízzel. A tó keleti oldalán viszont nem volt egy sem, volt viszont egy önjelölt házigazda, aki a saját kerti slagját vezette ki és locsolt minket, szerintem az összes résztvevő imába foglalta a nevét,mert olyan volt, mintha egy szaunában futottunk volna. Első kör: 34,21.Tudtam, hogy a második lesz a legnehezebb, nem is tévedtem. Nagyon hiányoztak a gyerekeim, Sony, szinte a könnyeim akartak jönni. Kicsit később arra gondoltam, hogy innen végig gyaloglom, aztán persze körbenéztem, hogy ezt tényleg én gondoltam, vagy valaki mondta mögöttem. Nevetségesnek tűnt, persze, hogy nem, micsoda dolog az kérem? Második kör: 38,16. A harmadik kör elején Szaszit éppen adta a vizet amikor mondtam neki, hogy milyen jó neki, hogy itt vagyok vele. Persze fordítva akartam, de a nap dolgozott az agyamon rendesen. El is gondolkodtam, hogy lehet, hogy már teljesen készen vagyok, csak nem veszem észre. Nem számított, hiszen az utolsó körömben voltam éppen. Néztem az órát, a távot, szinte percenként ellenőriztem, hogy jókor jó helyen vagyok-e. A dombokon bele-bele sétáltam,de haladtam. Az utolsó dombra is felküzdöttem magam, majd a lejtőn már –legalábbis belül- vigyorogtam. A célegyenes előtt hátranéztem, láttam, hogy kb.3 m-re mögöttem valaki éppen hajrázik, de gondoltam nem szeretné, ha rajta lennék a célfotóján úgyhogy „besprinteltem” előtte. 5h50min53sec. Ez lett a vége. A tervezett 6 órán belül. Túlzás lenne azt mondani, hogy minden percét élveztem a versenynek, viszont nem állna messze a valóságtól. Nagyon jó verseny volt, nagyon jó szervezéssel és nagyon jó időben. Azt hiszem ennek pontosan ilyennek kellett lennie. A magam részéről a legjobb frissítő díját a mi, spontán összeverbuválódott csapatunknak adnám, akik minden kívánságunka, mozdulatunkat figyelve hozzájárultak, az eredményeinkhez. Attila nagyon durvát ment (5,23), Ironsün a mezőny közepébe tette be magát egy korrekt (6,05) idővel, Péter is hozta a tervezett idejét (5,53), Tepónak is sikerült 6 órán belül lennie (4,56 !!).

A hosszú út után este megvártak Sonyék és egy saját készítésű rajzzal + éremmel jutalmaztak, amik persze nekem sokkal jobban tetszettek mint amit Orfűn kaptam, de ez így is van rendjén.

A következő állomás az Ironman.

Besózva

Akár a "mekis krumpli", már nagyon várom. Persze izgulok is, de már jó lenne csobbanni. Mindenesetre az energiaraktáraimat töltögetem rendesen.

A tegnapi vacsora:

Víz

Utolsó edzés a középtáv előtt: Kitaláltam magamnak, hogy a hétvégére való tekintettel ma is kánikulában futok. 9,6 km volt a táv, összesen kb.. 3 km árnyékkal, délután 1 óra után. BELEGYALOGOLTAM!!! Pedig nem szoktam, de az utolsó 3 km annyira kemény volt a forró aszfalton, a tűző napon, hogy kénytelen voltam 50 m-t sétálni. 49p52 lett a vége, de nem is a sebességre hajtottam, hanem az ivásra. Vittem magammal 4 dl vizet, ami ki is tartott, viszont úgy éreztem, hogy drasztikusan csökken a szervezetemben a folyadék mennyisége. Amikor hazaértem már nagyon kellett pisilnem, úgyhogy ez talán azt jelenti, hogy nem dehidratálódtam. Mégis az a félelmem, hogy a verseny alatt ilyen tempójú folyadékvesztést nem lehet egyszerűen vízzel pótolni. Örömmel fogadnék javaslatokat, hogy mivel lehet a víz beépülését elősegíteni. Powerade?

Meleg

A szerdai nap évek óta a scquash-ról is szól, bár tegnap egy kicsit extrémebbre sikerült, mint általában. Az egyik oldala szinte csak üveg az épületnek (ahonnan a nap süt) és a pálya is egy zárt „üvegkalitka”. Előttünk nem játszott senki, a klímát is mi kapcsoltuk be, de mondanom sem kell, hogy nem bírta. Mi sem. Kb. 35 fokban nyomtuk le az 1 órát. Miután kivégeztük magunkat Sony telefonált, hogy menne futni, hát persze, hogy vele tartottam. Pályán még sohasem futottam (nem is fogok gyakran), de hát a jó társaság miatt azért jó volt. 10-10 kört futottunk. Sony tök jól fut, csak egy kicsit elégedetlen a tempójával, szerintem nincs rá oka, stabilan nyomta a 2,40-es köröket. Én egy kicsit gyorsabb voltam magamhoz képest, éreztem is a combjaimban, lehet, hogy nem ezen a héten kellene tesztelnem magamat, nehogy a Gonosz Manó rákoppintson az orromra.

 Meleg van, nagyon meleg és ahogy duatlon képeken láttam, nem nagyon van Orfűn árnyék.

Még 7 nap!

Szombat reggel tekertem egy 70 km-es kört Lutzmannsburg-ba. Végre nyár van, azért így más. Persze szél az volt, de nem különösebben érdekelt, örültem a melegnek és a napnak. Szívem szerint Eisenstadt felé mentem volna sík terepe, de inkább az eszemre hallgattam, úgyhogy maradtak a dombok. 31,8 km/h átlagot nyomtam és el is fáradtam a végére, az elmúlt 2 nap „Muckjai” még benne voltak a combjaimban.

Vasárnap elkezdtem a raktáraimat feltölteni az egy hét múlva esedékes versenyre. Ehhez Sony készítette a borsós tokányt és eddigi életem legfinomabb Rákóczi-túrósát. Rengeteget ettem, ebéd után szieszta majd játék, vacsorára pedig egy jóleső félmaratont fogyasztottam. Tényleg jól esett a futás este, szerintem a duplája is ment volna. 7 nap a középtávig! Elkezdem csökkenteni az edzéseket, hogy megfelelően harapós legyek. Nem kicsit izgulok, azt hiszem ez egy nagyon kemény nap lesz, ráadásul az első triatlon-próbám is. Egyelőre egy csomó nyitott kérdés van a fejemben, de remélem, vasárnap reggelre minden a helyére kerül.

Körbe-körbe

Délután, edzés előtt már fent volt az orfűi honlapon a bringapálya szintrajza. Nem véletlenül nem rakták fel eddig :-). Tudtam eddig is a számokat, (kb. 1000 m szint.) de ez így tényleg elég durvának tűnik. Az első 1,6 km-en emelkedik 120 m-t és utána se nagyon barátságos. Olyan mintha egy extrém hullámvasút lenne, csak itt tekerni kell. Amúgy is a Muck-ra szerettem volna menni, úgyhogy a terven nem kellett változtatnom. Az első hegymenet vége felé azt hiszem rájöttem, hogyan is kellene tekerni a pedált. Tudom, hogy ez elég bizarrnak tűnik, de én eddig (úgy látszik) nem tekertem körkörösen. Jobban lehet haladni, viszont amikor fáj, akkor nagyon fáj. Egyébként nem tudom mi értelme van közben vicsorogni a fájdalomtól eltorzult arccal, de én is csináltam, persze nem lett jobb. A második menetnél próbáltam minél többet ezzel a technikával pörgetni és nem bedurranni. Korántsem volt olyan fárasztó és 1 percet javítottam az időmön. A harmadiknál már kicsit fáradtam, de így is annyi lett, mint az első. Összesen 970 m volt az emelkedés és a városban biztos kiegészítettem 1000-re, viszont nem fáradtam el annyira, mint tegnap. Meg kell tanulnom bringázni!

Hegymenet

Tegnap ki tudtam menni egy rövid, de annál meredekebbet tekerni. A Muck-ra mentem fel egymás után kétszer. Úgy éreztem, hogy lassan megy, de az időeredmények (21,29 – 21,35) nem ezt mutatták. Lefelé elég lassan kellett jönnöm a nedves aszfalt miatt. Miki is éppen ott futott, úgyhogy beszélgettünk a végén egy kicsit. Ő futva 32 perc alatt ért fel, ami nekem eddig a legjobb időm, ráadásul Ő a tetején még hozzáfutott 100-150 métert. Így biztosan meglesz a 3,20-as idő Nagyatádon:-).

Süss fel nap!!!

Szombaton futottam utoljára!!! Annyira szar idő van és már annyira elegem van belőle, hogy nem mentem edzeni. Holnap persze már mindenképpen megyek, de a bringára nagy esélyt nem látok, esetleg futok vagy úszok egyet. Jövő héten Orfű!! Remélem már melegítik a vizet, ugyanis a honlapon 21 C-os vizet igértek ennek megfelelően neoprén nélkül fogok úszni. Erre a hétre még legalább 3 edzés kell, hogy a következőn egy kicsit rápihenhessek.

A második legfiatalabb

voltam a vasárnapi bringatúrán. Anyu vitte Noelt, Aput meg rám bízta. Időben odaértünk a rajthoz, annyi bringás volt, hogy addig én még nem is tudok elszámolni. Nevezés után pedig, 9 után pár perccel indultunk is a nagy útra. Tetszett, hogy sok néző volt, sőt a szurkolók közt megláttam az ovis barátomat is és nagyot köszöntem neki. Sok embertől kaptam bíztatást akár nézelődő, akár résztvevő volt. A rendőrök lezárták az egész várost, úgyhogy az úttesten mentünk! Egy jó hosszú gurulóval kezdtük az utat, ami eltartott Kőhidáig, onnan pedig egy emelkedő vitt fel Fertőrákosig. Apu végig mellettem volt, persze a dombon egy kicsit húznom kellett, de hamar ott voltunk az első frissítőpontnál. Vizet ittam és levettem a kesztyűmet, aztán indulás tovább. Balf előtt a dombon –épp Apu kapaszkodott megint- aztán egyet estem. Nem volt nagy, könyökkel csillapítottam és talán az aszfalt sem tört össze nagyon. A domb tetejéről aztán legurultunk a második chek-point-hoz, ott felvettem a kesztyűmet Ezután már csak Sopronig kellett eltekerni, de előtte volt egy nagyon hosszú emelkedő. Megbeszéltük az öreggel, hogy nem beszélgetünk, csak tekerünk és kész. Nagyon hosszú volt, Apura rá is szóltak, hogy ne kapaszkodjon abba a gyerekbe, de hát mit mondhattam volna, aranyból van a szívem. A lejtő már bevitt bennünk a városba és nagyon örültem mikor odaértünk a célba. 28 km volt.

Anyu is nagyon ügyes volt, végigtekerte Ő is és persze Noeltől sem volt semmi, hogy ennyit ült egy helyben. Jövőre is ott leszünk!

Üdv.:

Nono

Rövid

Jó kis 45 km-es tekerés volt a mai menü. Nem volt szél, így a 32-es átlagot könnyedén nyomtam. Ennek örülök, bár sem Orfűn, sem Nagyatádon nem ezzel a tempóval kezdek. Holnap futás.

3 in 1

Sűrű volt a hétvége! Pénteken tekertem akkora szélben, hogy még Onedin se látott ekkorát. 54 km volt a táv Sopron – Rust – Eisenstadt – Sopron. 1ó53perc lett. Nagyon nem hajtottam meg magam, mert szombat reggelre terveztem a Fertő-kört. Másnap reggel aztán indulás, csomagolás közben azért még egyszer átfutottam a cuccokat, mindent rendben találtam, csak a belsőt nem tettem be, mivel a pumpám túl nagy, a kicsi meg nem bírja a 8 bar-t. A péntekinél is nagyobb szelem volt, persze szembe, voltak olyan szakaszok, hogy 22-vel tekertem teljes erőmből. Aztán a tó északi részénél ugyanezt megkaptam hátulról. 45-50-el téptem, király volt. A bringaútról le kellett mennem, mert nem tudtak előlem félreugrálni. Jó erőben éreztem magam ahhoz képest, hogy ilyen hosszút még soha nem tekertem. Éppen azon gondolkodtam a határ előtt visszafelé, hogy mindjárt jönnek a magyar utak, a magyar autósokkal amikor a határ után 10 méterrel egy szakadt öreg Ford nem hagyta kikerülni az útszéli kátyút és felütöttem a hátsó gumit! Pumpa, belső otthon. Telefonálás után 50 perccel András barátom jött értem. 103 km-t mentem 205 perc alatt, ez több mint 30 km/h-ás átlag amivel elégedett vagyok. Legközelebb viszont nem megyek pumpa nélkül és kevesebbet szidom az itthoni utakat.

Szombaton aztán Veszprémbe indultunk vacsoracsatázni, amiből komoly alkoholfogyasztás kerekedett, így a vasárnapom a másnaposságról szólt.

A hétfő délután viszont a triatloné volt. A kezdetben kalkulált 6-8 fő helyett különböző okokból ketten csináltuk meg a klasszikus távot. Az idő csodálatos volt és NEM FÚJT a szél. A 33-as medencében 45 hossz volt az úszás, ami nekem 33,56 alatt sikerült, amivel Hévízen nagy király lennék, de Nagyatádon már nem annyira.. Utána aztán rohanás az öltözőbe, bringás cucc fel. Bringás nadrág alá a futógatya (7,40). A bringa jól ment, ami a szélcsendnek is nagyban köszönhető volt. Persze lehet attól is, hogy egy rendőr üldözött éppen (1,15). A második depót elszúrtam, mert amikor már lecseréltem a cipőt, mp3 stb., akkor vettem észre, hogy a bringás nadrágot nem vettem le! (3,31) Visszafutottam, közben Kusti elindult a futásra, egy darabig még láttam magam előtt, de a legutóbbi marathonjára emlékezve (3,03), erre sokáig nem számíthattam. A futás elején azt se tudtam hogyan kell futni, ennek ellenére az 5 km-t 24,13 alatt lenyomtam, viszont visszafelé végig emelkedőn kellett futni a tűző napsütésben. Nagyon hiányzott egy frissítőpont, de az nem volt, csak holtpont. Az árnyékos részen aztán újra erőre kaptam és végül 52,01 alatt voltam ismét az uszodánál. Persze Kusti már ott volt (gratula). Az egész 2ó52perc volt. Belül a 3 órás időn, úgyhogy szintén pipa.

Érdekes volt és nagyon tetszett, de azért ez sem egy könnyű táv. Kellett volna ital a futáshoz és legalább 2 gél, de így is jó volt. Várom a középtávot.

Zöld szőnyegen

Az erdőt is megtépázta a vihar, mindenfelé letört ágak, derékba tört fák hirdetik a 80 – 100 km/h-ás széllökéseket. Az ösvényeket puha zöld levéltakaró fedi. Ma is baromi nagy szél volt, de úgy gondoltam, aminek le kell törnie az már letört, úgyhogy megyek. Nem volt egyszerű az oldalszélben egyenesen futni, a szembeszélről nem is szólva. Na, mindegy, megvolt. 16,3 km 1ó26perc alatt. Azt hiszem, ezt a távot lassan átminősítem a közepes státuszból a rövidbe, hiszen már csak szűk 3 hónap van az Ironman-ig. Ráadásul tényleg nem különösebben erőltetem meg magam ezen a távon, pedig van benne 300m szint is. Egy kicsit aggaszt ez az időjárás, mert bringázni azért durva ez a szél:-(

13

Ma –triatlon helyett- megnéztem mit tudok az egyik kedvenc körömön. 9,6 km hosszú és 148 m szint van benne. Jobban is beoszthattam volna az erőmet, de azért végül sikerült áttörnöm a 13 km/h-ás határt és 44,21 alatt megcsináltam. 13,03 km/h!! Pedig visszafelé egy stoppost is felvettem egy kullancs személyében.

Túl sok az arany!!!

Holnapra itt a környékünkön esőt, illetve 30-37 km/h-ás szelet ígérnek. Ennek fényében a kis házi triatlon mókánkat elhalasztjuk:-(., pedig már 6-8 fő jött volna. Remélem, 1-2 héten belül be tudjuk pótolni. A legnagyobb problémát egyébként az esőben történő bringázás jelenti a magyar szakaszon, szerintem túlságosan veszélyes. Ki mondta, hogy a májusi eső aranyat ér???

Ma úsztam. 1900 m-t 44,58 perc alatt .Januárban 41,2 volt, nem tudom mitől lassulhattam, nem is úsztam 4 hónapja.

Zöld erdőben

Imádok zöld erdőben futni! Ma kifutottam Fertőrákosig, majd a Fertő-tóhoz, utána pedig szintén az erdei úton haza. Majdnem 23 km és 200 m szint volt benne. 2ó4perc volt laza tempóban. Amíg meg nem halt az mp3-am jó zene szólt:

Este pedig a heti rendes fallabda volt. Az is jó volt:-).

Fraknó

Tegnap Szaszit-tal tekertünk egyet délután, 2-kor indultunk, úgyhogy nem élőben néztem a forma 1-et!!!!! Megérte, Orfűre készülve kitekertünk Fraknóba, egészen a kápolnáig. Aki volt már arra, tudja mit jelent ez. Azok kedvéért, akik még nem látták:

Táv: 86 km

Szintemelkedés: 1021 m

Átlagtempó: 27 km6h

Ez kb. megfelel az Orfűi pálya adataival. Durva. Szerintem elöl mindegy hány tányérod van, úgyis kevés, úgyhogy, mivel nekünk csak kettő, az ugyanolyan kevés, mint a három.